Vadászat
Régi történetek (3.)
Szögi Tibor vadászlevelei
Szomorú vagyok, lelóg fülem-farkam. Pancsa, a négy hónapos epanyel breton kiskutyám az életéért küzd.
Fertőzött kullancs csípte meg, három napja nem eszik, véres barnásat pisil. Hősiesen tűri a doki bácsi szúrásait, de a szeme, az az okos, szép nagy szeme tőlem várja a segítséget. A tehetetlenség szinte fáj. Összeszorul a torkom, bepárásodik a szemem, pont úgy, mint valamikor régen, a kilencvenes évek legelején, amikor Bogár kutyámat szétszabdalta a vadkan. Ott állt előttem véresen, összekaszabolva, remegve a fájdalomtól, szemében az irántam érzett határtalan bizalommal.
* * *
Április eleje, szép szombat délutánnak néztünk elébe. Reggel még úgy volt, hogy hárman vágunk neki a nagy kan felkutatásának, de Kaszapéknál valami finom ebéd volt aznap és Géza barátom jól beebédelt. Semmiképp se tudtuk meggyőzni, rábeszélni, hogy jöjjön velünk teli hassal sarat taposni.
– Nem baj, ez jó jel – biztatja magát és engem Pásztor Bandi –, legalább nekünk így szerencsénk lesz. Emlékszel? Máskor is volt már ilyen, és akkor mindig történt valami izgalmas. Egyszer még disznó is esett. A Géza meg csak szítta a fogát, irigykedett, bánta, hogy itthon maradt. Meglátod, most is így lesz!
Aprózzuk a lépést és szidjuk a vasutat. Egyesével túl közel, kettesével túl messze vannak a slipperfák, sehogy se jön ki a lépés, de ez a legrövidebb út a hófogóig, az igyosi (hegyesi) határkanálisig. Azt terveztük, hogy innen indulva átfésüljük a Morotva nádfoltjait, a Csikós tanya környékét, és ha lesz rá idő, a gólyaszigeti nádasokba is benézünk. Minden reményünk ebben van.
Előző napokban már átjártuk Lápot, Győrmezőt, Plyostinát. Mindenhol a nagy kan hatalmas copákjainak nyoma, túrás, dörgölődzés, de maga a disznó sehol. Mindenhol ott van, de sehol sincs.
No, ez a mai kaland is pont így kezdődött. A vasút menti hófogó sűrűjében megtaláltuk a fekvését, a szélső borozgában a hatalmas nyomakat, amint végigment az erdőszélen, bele az „Y” árokba. Itt elidőzött, turkált, valamilyen gyökerekből lakmározott, aztán egy embereset pottyantott az árokszélen. Bandi szerint bele kéne lépni, az szerencsét hoz (nem léptünk bele, lehet, hogy ezért lett a baj).
A füves, zsombékos, nádfoltos legelőn nem tudtuk tovább követni a nyomakat, ezért inkább áttapostunk minden olyan nádast, gazost, ahol a disznó megfekhetett. Nem volt nehéz dolgunk, mert két négylábú segédünk nagyon értette a dolgát. Bobi, a hétéves német jagd terrier szuka és másféléves lánya, Bogár szinte olvasta a gondolataim. Mindenhova magammal vittem őket, mindenre velük vadásztam. Fácánvadászaton vizslát megszégyenítő érzékkel tartották a harminc-negyven méternyi távolságot, előírásosan cikk-cakkban előttem kerestek.
Kacsázáskor és bizámi pocokvadászatokon, a csatornaparton a sarkamban jöttek, és csak a lövés után ugrottak a vízbe apportolni. Ilyenkor, róka- és disznóvadászatánál viszont csak egy karlendítéssel, minden szó nélkül el tudtam küldeni kutyáim, hogy egy száz-százötven méternyire lévő sűrűséget átvizsgáljanak és „szóljanak” a gazdinak, ha valami figyelemre méltót találtak.
Sok volt a nyúl és az őz az időtájt a határunkban. Szólt is a nóta, az a visítozós fajta. Ezeknek a magas „C” dukál. Ismertük jól egymást, ezért le se került a puska a vállról. Majd a baritonnál…
Közel járunk már Csikós tanyához, ez kiemelt figyelmet érdemel. Kézilabdapálya nagyságú, átjárhatatlan, sűrű ördögcérnás. A túlsó végébe belefutó negyven-ötven méter hosszú árok négy-öt méter széles ördögcérnás szövevénnyel olyan, mint egy óriáskalapács meg a nyele. Húszméternyire mögötte egy mini vulkán krátere, II. Világháborús akna vájta tölcsér. Átmérője olyan tizenöt-húsz méter, a mélysége öt-hat méter lehet.
Bodzafa, fiatal akácfák (a vastagját folyamatosan ellopják), és csalán (rengeteg), hónaljig érő csalán borítja a dombot és kráterét. Ha az ember közelebb megy, csak akkor veszi észre, hogy valójában milyen szorgos népek lakják ezt a várat. Kisebb-nagyobb sárga földkupacok, újabbak és régibbek bújnak meg a zöld álca alatt. Az egész mint egy érett sajt, tele van lyukakkal. Legtöbbjük kerek, olyan rókának való, de van egypár nagyobb, olyan kemenceszáj forma, árokkal előtte, borzmester keze jegyét hordva.
Szívemhez közel áll ez a hely. Mindig tartogat számomra meglepetést, izgalmat, mindig útba ejtem, ha a környéken járok. Egyedül nehéz, nem lehet taktikázni, legtöbbször kicselez a ravaszdi. Ketten viszont, az már egészen más. Tudom, hol a kiskapu, ahol el szokott illanni a koma. Bandit, egy kis kerülővel, elküldöm elállni ahhoz a kapuhoz.
Végigmegy a kalapács nyelénél, és megáll a kráter legközelebbi bodzafája takarásában. A szél keresztbe fúj, úgyhogy egyikünkről se árulkodik majd a bokorlakóknak.
Én egy kicsit lemaradok, megvárom, amíg a kolléga elfoglalja a helyét. Balra, nem messze tőlem megvillan a napfényben, kifehéredik a fűből a csiperkék kalapja, szedek belőlük egy ebédnek valót. Közben látom, hogy Bandi mindjárt célba ér, én is elindulok lassan, kutyáim nagy örömére. Nem nagyon értették az eddigi tétlenséget, és azonnal nagyobb fordulatra kapcsoltak, ahogy meglátták, hogy a gazdi marokra fogja a puska nyakát.
Már majdnem odaérünk az ördögcérnás csücskihöz, amikor két őz fölkel a bozót mellől. A kutyák azonnal utánuk erednek. Bobi sivalkodva már jó messze jár, de Bogár valami miatt megtorpan és visszafordul. Én a bozótos bal oldalán, szél alatt ballagok. Bogár bent csörög a sűrű közepén.
Egyszer csak megszólal a mély bariton. Ez már komoly, nem játék. Biztos, hogy nem róka vagy nyúl. Kutyám hangja szinte elcsuklik az izgalomtól. Serceg, szakad, száll az ördögcérna a porondon, de én semmit se látok az egészből, két méter magas is lehet a kefesűrű szövevény.
Ide-oda szaladgálok, beljebb látni próbálkozok. Szegény puskám már alig kap levegőt, úgy szorítom a nyakát. Bogár most belemar valamibe. Morogva, nyögve cibálja, húzza. Borzra gondolok. A csíkos bundás elbóbiskolt a kellemes tavaszi napsütésben és Bogár meglepte.
Nagyot csörren a sűrű és Bogár fájdalmasan felsír. Nyilván borzasszonyság is megvillantotta a szemfogát, gondoltam én.
Nagy hibát követtem el. Elkezdtem biztatni, pujgatni a kutyám. Bravó Bogár! Fogd meg Bogár! Fogd meg!
A hűséges állat szót fogadott. Morogva, rázva cibálta ismét a „borz” grabancát. Ismét megzörren a bozót és kutyám fájdalmasan feljajdul, de utána még dühösebb csaholással veti magát az ellenfélre. Mindez megismétlődik még néhányszor.
Úgy látom Bogárnak segítség kéne. Puskám a fejem fölé tartva megindulok, megpróbálom átverekedni magam a tüskés, ragadós szövevényen. Kész szenvedés. Minden lépés után úgy kell lehámoznom magamról azt a gubancos „cérnát”. Szúr, hasít, gáncsol. Lassan haladok, de a csata zajlik, talán most még hevesebben. Kutyám hallja, hogy jön a gazdi. Na megállj, majd most meglátod, ha mi ketten…, és dühösen az ellenfélbe mar. De az visszacsap, és iszonyatos, fájdalmas jajszó a válasz.
Dühösen csörtetek előre. Most már nem érdekel, hogy a tüske a kezembe szúr, az arcomba vág. A féltve őrzött puskám se kímélem már. Szakad az inda, szakad az ing, a nadrág. Ez már igazi pimaszság. Ekkora hangzavar, kiabálás és nem tágít, még inkább visszavág. Hát majd én megmutatom. Foggal-körömmel, ha kell, én… és összegabalyodik a lábam, a lendületet már nem tudom leállítani, s amilyen hosszú vagyok, akkorát esek. Majdnem a küzdő felek közé kerülök.
A következő pillanatban egy hatalmas erő szinte szétrobbantja mellettem a bozótot. Ropogva-recsegve megindul alólam az ördögcérnából szőtt világ. Nyúlik, szakad, törik a hatalmas disznótest előtt minden. Egy pillanatra megbénulok, de azonnal kitisztul az agyam, fölfogom, hogy ez nem egy nagy borz, hanem egy hatalmas vaddisznó.
Rohanok, rohannék vissza, de hát ez egy kicsit nehezen megy. Végre kiérek. Futok, meg kell kerülnöm a bozótos sarkát. Végre megpillantom a rohanó jószágot. Lehet olyan jó száz méternyire. Bogár mögötte lemaradva húsz-huszonöt méterrel. Céltávcsövem keresztje sehogy se akar megnyugodni. Kalimpál, akárcsak a szívem. Na végre, megemberelem magam, a tüske odaragad a tőlem egyenesen elfelé rohanó disznó tarkójára. Finoman begörbül a jobb mutatóujjam, hatalmas durranással lövök bele a semmibe.
Rosszul ítéltem meg a távolságot? Fölé lőttem? A disznó sértetlenül rohan tovább. Kapkodva veszem ki puskámból az „üres” hüvelyt… Kiver az Isten hidege. Bambán nézem, ami a kezemben van. Egy érintetlen 7x65R-es töltény. Nyolcas söréttel durrantottam a disznó után. Gyorsan visszatolom a csőbe a golyót. Drillingem váltógombját előre nyomom, golyósra váltom az elsütőbillentyűt. Az előbb kellett volna. Tudom, késő bánat, de most már nem tudom visszacsinálni. Elpuskáztam.
A disznóm közben már százötven-kétszáz méternyire ugrálva vág át egy zsombékoson a hegyesi határ felé. Utánaengedtem még két díszlövést, de már csak úgy hitetlenül, dühből.
Közben Bandi odaér hozzám és kérdezi, mi van, mire lődöztem? A nagy magyarázkodásban észre se vettem, hogy Bogár visszaért. Ott ül előttem, vacogva, remegve, az egész teste egy adta vér. Kétségbeesve látom, hogy a szerencsétlen kutya egész jobb oldala egy összekaszabolt véres hústömeg. Az egész oldaláról két tenyérnyi részen hiányzik a bőr. A nyaka, a hátsó combja is fölhasítva. Szinte rosszul lettem a látványtól. Összeszorult a szívem, gombóc szorult a torkomba.
A Kutyáim családtagnak számítanak. Nem is tudtam, hogy mit tegyek. Végső elkeseredésben a kegyelemlövésre gondoltam. Hisz nincs ember, aki ezt túléli! És legalább megszűnik a fájdalom! Ott ült remegve előttem egy méternyire. Fölemeltem a puskát és a cső fölött összetalálkozott a tekintetünk. Azok a szép, barna szemek, ahogy néztek rám, segítséget kértek, bizalmat, korlátlan bizalmat sugalltak.
Nagyon elszégyelltem magam. Valami varázsütésre elszállt belőlem a gyámoltalanság, tudtam, tennem kell valamit, de gyorsan. Kötszer nem volt nálunk, de mindig hordok magammal nejlonzacskót meg manilamadzagot. Szétvágtam két zacskót és azzal tekertem be a derekát, utána manilával rögzítettem az egészet. Bogár szó nélkül, mozdulatlanul tűrte a beavatkozást. Bandi megpróbált segíteni, de Bogár nem hagyta. Amint felé nyúlt morogva felhúzta az ínyét. Ezt csak a gazdinak szabad, mondta, más nem nyúlhat hozzám.
Ecetfából létraszerű hordágyat eszkábáltam, s egy útszéli kartondobozzal kibéleltem. Erőltetett menetelésben, másfél óra alatt a faluba értünk.
Szombaton este nem volt senki a rendelőben, de a doki nagyon segítőkész volt és jött azonnal. Kiderült, hogy megvan az egész mellény, nem hiányzik belőle egy darabka bőr sem, csak egy kicsit szét van szabva. Derékon egy „X” vágás következtében szétcsúszott az „anyag”, a doki szépen összefércelte. Innen-onnan levágott egy-egy lelógó „fölösleges” húscafatot, és olyan lett a gazdi szemefénye, mint újkorában.
Kézben vittem haza, az éjjel együtt aludtunk, másnap pedig galamblevest ettünk. És utána még több mint tíz évet vadásztunk együtt boldogan!!!
Zenta, Vajdaság
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login