Keressen minket

Vadászat

Régi történetek (3.)

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Szögi Tibor vadászlevelei

Szomorú vagyok, lelóg fülem-farkam. Pancsa, a négy hónapos epanyel breton kiskutyám az életéért küzd.

Fertőzött kullancs csípte meg, három napja nem eszik, véres barnásat pisil. Hősiesen tűri a doki bácsi szúrásait, de a szeme, az az okos, szép nagy szeme tőlem várja a segítséget. A tehetetlenség szinte fáj. Összeszorul a torkom, bepárásodik a szemem, pont úgy, mint valamikor régen, a kilencvenes évek legelején, amikor Bogár kutyámat szétszabdalta a vadkan. Ott állt előttem véresen, összekaszabolva, remegve a fájdalomtól, szemében az irántam érzett határtalan bizalommal.

* * *

Április eleje, szép szombat délutánnak néztünk elébe. Reggel még úgy volt, hogy hárman vágunk neki a nagy kan felkutatásának, de Kaszapéknál valami finom ebéd volt aznap és Géza barátom jól beebédelt. Semmiképp se tudtuk meggyőzni, rábeszélni, hogy jöjjön velünk teli hassal sarat taposni.

– Nem baj, ez jó jel – biztatja magát és engem Pásztor Bandi –, legalább nekünk így szerencsénk lesz. Emlékszel? Máskor is volt már ilyen, és akkor mindig történt valami izgalmas. Egyszer még disznó is esett. A Géza meg csak szítta a fogát, irigykedett, bánta, hogy itthon maradt. Meglátod, most is így lesz!

Aprózzuk a lépést és szidjuk a vasutat. Egyesével túl közel, kettesével túl messze vannak a slipperfák, sehogy se jön ki a lépés, de ez a legrövidebb út a hófogóig, az igyosi (hegyesi) határkanálisig. Azt terveztük, hogy innen indulva átfésüljük a Morotva nádfoltjait, a Csikós tanya környékét, és ha lesz rá idő, a gólyaszigeti nádasokba is benézünk. Minden reményünk ebben van.

Előző napokban már átjártuk Lápot, Győrmezőt, Plyostinát. Mindenhol a nagy kan hatalmas copákjainak nyoma, túrás, dörgölődzés, de maga a disznó sehol. Mindenhol ott van, de sehol sincs.

No, ez a mai kaland is pont így kezdődött. A vasút menti hófogó sűrűjében megtaláltuk a fekvését, a szélső borozgában a hatalmas nyomakat, amint végigment az erdőszélen, bele az „Y” árokba. Itt elidőzött, turkált, valamilyen gyökerekből lakmározott, aztán egy embereset pottyantott az árokszélen. Bandi szerint bele kéne lépni, az szerencsét hoz (nem léptünk bele, lehet, hogy ezért lett a baj).

A füves, zsombékos, nádfoltos legelőn nem tudtuk tovább követni a nyomakat, ezért inkább áttapostunk minden olyan nádast, gazost, ahol a disznó megfekhetett. Nem volt nehéz dolgunk, mert két négylábú segédünk nagyon értette a dolgát. Bobi, a hétéves német jagd terrier szuka és másféléves lánya, Bogár szinte olvasta a gondolataim. Mindenhova magammal vittem őket, mindenre velük vadásztam. Fácánvadászaton vizslát megszégyenítő érzékkel tartották a harminc-negyven méternyi távolságot, előírásosan cikk-cakkban előttem kerestek.

Kacsázáskor és bizámi pocokvadászatokon, a csatornaparton a sarkamban jöttek, és csak a lövés után ugrottak a vízbe apportolni. Ilyenkor, róka- és disznóvadászatánál viszont csak egy karlendítéssel, minden szó nélkül el tudtam küldeni kutyáim, hogy egy száz-százötven méternyire lévő sűrűséget átvizsgáljanak és „szóljanak” a gazdinak, ha valami figyelemre méltót találtak.

Sok volt a nyúl és az őz az időtájt a határunkban. Szólt is a nóta, az a visítozós fajta. Ezeknek a magas „C” dukál. Ismertük jól egymást, ezért le se került a puska a vállról. Majd a baritonnál…

Közel járunk már Csikós tanyához, ez kiemelt figyelmet érdemel. Kézilabdapálya nagyságú, átjárhatatlan, sűrű ördögcérnás. A túlsó végébe belefutó negyven-ötven méter hosszú árok négy-öt méter széles ördögcérnás szövevénnyel olyan, mint egy óriáskalapács meg a nyele. Húszméternyire mögötte egy mini vulkán krátere, II. Világháborús akna vájta tölcsér. Átmérője olyan tizenöt-húsz méter, a mélysége öt-hat méter lehet.

Bodzafa, fiatal akácfák (a vastagját folyamatosan ellopják), és csalán (rengeteg), hónaljig érő csalán borítja a dombot és kráterét. Ha az ember közelebb megy, csak akkor veszi észre, hogy valójában milyen szorgos népek lakják ezt a várat. Kisebb-nagyobb sárga földkupacok, újabbak és régibbek bújnak meg a zöld álca alatt. Az egész mint egy érett sajt, tele van lyukakkal. Legtöbbjük kerek, olyan rókának való, de van egypár nagyobb, olyan kemenceszáj forma, árokkal előtte, borzmester keze jegyét hordva.

Szívemhez közel áll ez a hely. Mindig tartogat számomra meglepetést, izgalmat, mindig útba ejtem, ha a környéken járok. Egyedül nehéz, nem lehet taktikázni, legtöbbször kicselez a ravaszdi. Ketten viszont, az már egészen más. Tudom, hol a kiskapu, ahol el szokott illanni a koma. Bandit, egy kis kerülővel, elküldöm elállni ahhoz a kapuhoz.

Végigmegy a kalapács nyelénél, és megáll a kráter legközelebbi bodzafája takarásában. A szél keresztbe fúj, úgyhogy egyikünkről se árulkodik majd a bokorlakóknak.

Én egy kicsit lemaradok, megvárom, amíg a kolléga elfoglalja a helyét. Balra, nem messze tőlem megvillan a napfényben, kifehéredik a fűből a csiperkék kalapja, szedek belőlük egy ebédnek valót. Közben látom, hogy Bandi mindjárt célba ér, én is elindulok lassan, kutyáim nagy örömére. Nem nagyon értették az eddigi tétlenséget, és azonnal nagyobb fordulatra kapcsoltak, ahogy meglátták, hogy a gazdi marokra fogja a puska nyakát.

Már majdnem odaérünk az ördögcérnás csücskihöz, amikor két őz fölkel a bozót mellől. A kutyák azonnal utánuk erednek. Bobi sivalkodva már jó messze jár, de Bogár valami miatt megtorpan és visszafordul. Én a bozótos bal oldalán, szél alatt ballagok. Bogár bent csörög a sűrű közepén.

Egyszer csak megszólal a mély bariton. Ez már komoly, nem játék. Biztos, hogy nem róka vagy nyúl. Kutyám hangja szinte elcsuklik az izgalomtól. Serceg, szakad, száll az ördögcérna a porondon, de én semmit se látok az egészből, két méter magas is lehet a kefesűrű szövevény.

Ide-oda szaladgálok, beljebb látni próbálkozok. Szegény puskám már alig kap levegőt, úgy szorítom a nyakát. Bogár most belemar valamibe. Morogva, nyögve cibálja, húzza. Borzra gondolok. A csíkos bundás elbóbiskolt a kellemes tavaszi napsütésben és Bogár meglepte.

Nagyot csörren a sűrű és Bogár fájdalmasan felsír. Nyilván borzasszonyság is megvillantotta a szemfogát, gondoltam én.

Nagy hibát követtem el. Elkezdtem biztatni, pujgatni a kutyám. Bravó Bogár! Fogd meg Bogár! Fogd meg!

A hűséges állat szót fogadott. Morogva, rázva cibálta ismét a „borz” grabancát. Ismét megzörren a bozót és kutyám fájdalmasan feljajdul, de utána még dühösebb csaholással veti magát az ellenfélre. Mindez megismétlődik még néhányszor.

Úgy látom Bogárnak segítség kéne. Puskám a fejem fölé tartva megindulok, megpróbálom átverekedni magam a tüskés, ragadós szövevényen. Kész szenvedés. Minden lépés után úgy kell lehámoznom magamról azt a gubancos „cérnát”. Szúr, hasít, gáncsol. Lassan haladok, de a csata zajlik, talán most még hevesebben. Kutyám hallja, hogy jön a gazdi. Na megállj, majd most meglátod, ha mi ketten…, és dühösen az ellenfélbe mar. De az visszacsap, és iszonyatos, fájdalmas jajszó a válasz.

Dühösen csörtetek előre. Most már nem érdekel, hogy a tüske a kezembe szúr, az arcomba vág. A féltve őrzött puskám se kímélem már. Szakad az inda, szakad az ing, a nadrág. Ez már igazi pimaszság. Ekkora hangzavar, kiabálás és nem tágít, még inkább visszavág. Hát majd én megmutatom. Foggal-körömmel, ha kell, én… és összegabalyodik a lábam, a lendületet már nem tudom leállítani, s amilyen hosszú vagyok, akkorát esek. Majdnem a küzdő felek közé kerülök.

A következő pillanatban egy hatalmas erő szinte szétrobbantja mellettem a bozótot. Ropogva-recsegve megindul alólam az ördögcérnából szőtt világ. Nyúlik, szakad, törik a hatalmas disznótest előtt minden. Egy pillanatra megbénulok, de azonnal kitisztul az agyam, fölfogom, hogy ez nem egy nagy borz, hanem egy hatalmas vaddisznó.

Rohanok, rohannék vissza, de hát ez egy kicsit nehezen megy. Végre kiérek. Futok, meg kell kerülnöm a bozótos sarkát. Végre megpillantom a rohanó jószágot. Lehet olyan jó száz méternyire. Bogár mögötte lemaradva húsz-huszonöt méterrel. Céltávcsövem keresztje sehogy se akar megnyugodni. Kalimpál, akárcsak a szívem. Na végre, megemberelem magam, a tüske odaragad a tőlem egyenesen elfelé rohanó disznó tarkójára. Finoman begörbül a jobb mutatóujjam, hatalmas durranással lövök bele a semmibe.

Rosszul ítéltem meg a távolságot? Fölé lőttem? A disznó sértetlenül rohan tovább. Kapkodva veszem ki puskámból az „üres” hüvelyt… Kiver az Isten hidege. Bambán nézem, ami a kezemben van. Egy érintetlen 7x65R-es töltény. Nyolcas söréttel durrantottam a disznó után. Gyorsan visszatolom a csőbe a golyót. Drillingem váltógombját előre nyomom, golyósra váltom az elsütőbillentyűt. Az előbb kellett volna. Tudom, késő bánat, de most már nem tudom visszacsinálni. Elpuskáztam.

A disznóm közben már százötven-kétszáz méternyire ugrálva vág át egy zsombékoson a hegyesi határ felé. Utánaengedtem még két díszlövést, de már csak úgy hitetlenül, dühből.

Közben Bandi odaér hozzám és kérdezi, mi van, mire lődöztem? A nagy magyarázkodásban észre se vettem, hogy Bogár visszaért. Ott ül előttem, vacogva, remegve, az egész teste egy adta vér. Kétségbeesve látom, hogy a szerencsétlen kutya egész jobb oldala egy összekaszabolt véres hústömeg. Az egész oldaláról két tenyérnyi részen hiányzik a bőr. A nyaka, a hátsó combja is fölhasítva. Szinte rosszul lettem a látványtól. Összeszorult a szívem, gombóc szorult a torkomba.

A Kutyáim családtagnak számítanak. Nem is tudtam, hogy mit tegyek. Végső elkeseredésben a kegyelemlövésre gondoltam. Hisz nincs ember, aki ezt túléli! És legalább megszűnik a fájdalom! Ott ült remegve előttem egy méternyire. Fölemeltem a puskát és a cső fölött összetalálkozott a tekintetünk. Azok a szép, barna szemek, ahogy néztek rám, segítséget kértek, bizalmat, korlátlan bizalmat sugalltak.

Nagyon elszégyelltem magam. Valami varázsütésre elszállt belőlem a gyámoltalanság, tudtam, tennem kell valamit, de gyorsan. Kötszer nem volt nálunk, de mindig hordok magammal nejlonzacskót meg manilamadzagot. Szétvágtam két zacskót és azzal tekertem be a derekát, utána manilával rögzítettem az egészet. Bogár szó nélkül, mozdulatlanul tűrte a beavatkozást. Bandi megpróbált segíteni, de Bogár nem hagyta. Amint felé nyúlt morogva felhúzta az ínyét. Ezt csak a gazdinak szabad, mondta, más nem nyúlhat hozzám.

Ecetfából létraszerű hordágyat eszkábáltam, s egy útszéli kartondobozzal kibéleltem. Erőltetett menetelésben, másfél óra alatt a faluba értünk.

Szombaton este nem volt senki a rendelőben, de a doki nagyon segítőkész volt és jött azonnal. Kiderült, hogy megvan az egész mellény, nem hiányzik belőle egy darabka bőr sem, csak egy kicsit szét van szabva. Derékon egy „X” vágás következtében szétcsúszott az „anyag”, a doki szépen összefércelte. Innen-onnan levágott egy-egy lelógó „fölösleges” húscafatot, és olyan lett a gazdi szemefénye, mint újkorában.

Kézben vittem haza, az éjjel együtt aludtunk, másnap pedig galamblevest ettünk. És utána még több mint tíz évet vadásztunk együtt boldogan!!!

Zenta, Vajdaság

Vadászat

Visszanéző (2022): Beszélnünk kell róla…

Print Friendly, PDF & Email

A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Mónos Zoltán, a SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetéhez tartozó Karádi vadászkerületének kerületvezető vadásza számolt be az alábbi sajnálatos esetről:

Fotó: SEFAG Zrt.

Ábra: Facebook

„A fotón látható bika villanypásztorba akadva lelte halálát, mikor – feltételezhetően az agancsozók mozgatásának hatására – olyan helyen akart átkelni a kerítésen, ahol nem jellemző, hogy átváltson. Az 5 év körüli bika frissen kifőzött 24 órás agancsának tömege 5,2 kilogramm. Ha megöregszik, becslésem szerint 9-10 kilogramm körüli agancsos lehetett volna belőle…

A 18 000 hektáros Szántódi Erdészetből 4 000 hektár tartozik Karádhoz, a mezőgazdasági területek és az erdők aránya 50-50 százalék. Éves szinten Karádon 5-8 db bika esik áldozatul az elektromos kerítéseknek. Míg 6-7 évvel ezelőtt, inkább a vegetációs időre korlátozódott ez a probléma, tekintve, hogy a növénykultúrán akkor volt fönt a kerítés, sajnos ma már egész évben számolhatunk vele, mert a telepítésnek komoly költsége van, és emellett – a mai magas terményáraknak köszönhetően – az őszi kultúrákat is (repce, búza) óvják vele. Mindez a vadászterületeken egy megnövekedett civilizációs nyomással (mely az elmúlt időszakban a pandémia idején egyértelműen erősödött) párosul, ahol a vadnak nincs nyugalma. Mit eredményez ez a gyakorlatban?

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A témakörnek nagy a holdudvara és meglehetősen komplex, hiszen a benne szereplők, – legyen az mezőgazdász, vadász, agancsozó, természetjáró vagy motoros/quados – mind sértve érzik az érdekeiket.

Fotó: SEFAG Zrt.

Sajnos a természettől elszakadt ember gyakran „nem érti és nem érzi” a Natúrát és itt nem a kijelölt turistaútvonalakon közlekedő, természetszerető kirándulókra gondolok, de be kell látni, az erdőt nem pusztán jó szándékú turisták látogatják. Itt jegyzem meg, a kulturált természetjárásnak is meg vannak a maga szabályai! Ahogy egy múzeumban sem lehet összefogdosni a műtárgyakat, a természetben nem szemetelünk, nem hangoskodunk, stb.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Az erdőt járóknak tekintettel kell lenniük az ott élő növény- és állatvilágra és bizony, azt is el kell fogadni, hogy nem minden szabadidős tevékenység való az erdőbe! A motorosoktól, quadosoktól, – de említhetem az illegális agancsozókat is -, megriadt vad a bolygatott erdőterületekről kiszorul a mezőgazdasági kultúrákba, ahol meg a kerítés várja. Ez a probléma leginkább a trófeás vadat érinti, hiszen a tarvad, tapasztalataim szerint ügyesen megtanulja, hogyan kell átkelni a villanypásztoron.

Fotó: SEFAG Zrt.

Az eddigi legnagyobb, villanypásztorba gabalyodva elhullott agancsost tavaly november végén találtuk Karádon. Egy jó képességű, páratlan 22-es ágszámú, közel 8 kg-os, 6-7 éves példány volt és nagyon komoly, Somogyhoz méltó bika lehetett volna belőle, ha meg tud öregedni…”

Forrás: SEFAG Zrt. Facebook oldala – 2022. feburár 18.

Tovább olvasom

Vadászat

Március 1-jétől változnak az afrikai sertéspestis kártalanítási tételei

Print Friendly, PDF & Email

Március elsejétől új díjtételek lesznek érvényesek

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

2024. március 1-jétől módosulnak az afrikai sertéspestis (ASP) mentesítési tervhez kapcsolódó, állami kártalanítási tételek. A kártalanítási eljárás új díjtételei az érintett résztvevőkkel történt egyeztetés alapján születtek meg. Az új díjtételek kidolgozása során kiemelt szempont volt, hogy azok az egész ország területén segítsék elő az állománysűrűség további csökkentését, és ösztönözzék a vaddisznóhús felhasználását az ASP-től mentes területeken.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Az ASP elleni védekezés egyik hatékony eszköze az állami kártalanítás rendszere. Éppen ezért fontos elvárás, hogy a kártalanítás mindig reális, arányos és az aktuális helyzethez alkalmazkodó legyen.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A kártalanítási eljárás, valamint az abban meghatározott díjtételek módosítása és aktualizálása az afrikai sertéspestis mentesítésben résztvevők közös érdeke. Ezenfelül a gazdasági környezetben bekövetkezett változások és a növekvő infláció miatt is szükségessé vált az ASP mentesítési tervhez kapcsolódó, kártalanítási eljárásrendben szereplő tételek felülvizsgálata.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Valamennyi szereplő véleményének figyelembevételével kerültek kialakításra az új, 2024. március 1-jétől alkalmazandó kártalanítási tételek. A díjtételek módosítása során kiemelt szempont volt a vaddisznóhús felhasználásának ösztönzése az ASP-től mentes területeken.

Az alábbi táblázat tartalmazza a jelenlegi és a 2024. március 1-jétől hatályos tételeket:

Feladat Jelenlegi összeg 2024. március 1-től
Elhullott vaddisznók helyszíni ártalmatlanítása egyedenként 5.000 Ft 10.000 Ft
Elhullott vaddisznók gyűjtőhelyre szállítása egyedenként 3.000 Ft 10.000 Ft
Diagnosztikai kilövés során kilőtt vaddisznó testek gyűjtőhelyre történő beszállítása egyedenként 3.000 Ft 6.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás egyedenként (fertőzött terület) malac, süldő: 15.000 Ft;                        kan, koca: 40.000 Ft 20.000 Ft
Állománygyérítés érdekében elrendelt diagnosztikai kilövés során kilőtt egyedek után járó állami kártalanítás a magas és közepes kockázatú területen Az előző sor második oszlopában leírt kártalanítási érték és az átvételi ár különbözete és + a kártalanítási érték 20 %-a 20.000 Ft
Lődíj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Mintavételi díj diagnosztikai kilövés esetén egyedenként 5.000 Ft 7.000 Ft
Cenzus díjazása 3.000 Ft + gépjárműfutás költsége  – állatorvos telepellenőrzéssel 10.000 Ft,             – természetes személy, állatorvos (telepellenőrzés nélkül) 4.000 Ft

Amennyiben a magas és közepes kockázatú területen diagnosztikai kilövéssel kilőtt vaddisznó teste egyéb jogszabályban szabályozott módon értékesítésre kerül, akkor az ezért kapott bevétel az adott egyed után kapott állami kártalanítástól függetlenül megilleti a vadászatra jogosultat.

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom

Vadászat

Vaddisznó GYIK

Print Friendly, PDF & Email

A Pilisi Parkerdő cikket jelentetett meg a vaddisznóról

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pilisi Parkerdő: Az erdők természetes alkotóelemei a vadon élő állatok. Közöttük vadászható és védett fajok, valamint kártevők is előfordulnak. A történelem során az infrastruktúra, a beépítettség és a lakott területek terjeszkedése következtében a vadon élő állatok élettere erősen lecsökkent. A vadon élő állatok közül az ökológiai szempontból generalistának (széles élőhelyhasználati és táplálkozási spektrummal rendelkezőnek) tekinthető fajok, mint a vaddisznó, az őz, a róka, a nyest és a borz már hozzászoktak az ember közelségéhez.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A társaságot 1969-ben alapították Pilisi Állami Parkerdőgazdaság néven azzal a céllal, hogy a főváros környékének erdeiben az erdőgazdálkodás és a természetjárás szempontjait egyensúlyban tartó gazdálkodást valósítson meg. (Ábra: Pilisi Parkerdő)

Ezért az erdőterülettel határos lakott területeken, illetve a városba mélyen behúzódó zöld területen, elhanyagolt telkeken is előfordulnak. A fent említett vadászható fajok őshonosak, jelenlétük nem a vadászatnak köszönhető. Ugyanolyan természetes alkotóelemként kell azokra tekinteni, mint a fekete rigóra, a szúnyogra, vagy a harkályra.

Vaddisznót láttam az erdőben, természetes ez?

Igen. A vaddisznó az erdei életközösség természetes része, a legelterjedtebb nagyvadfajunk.

Vaddisznót láttam az utcán, természetes ez?

Igen. A vaddisznó minden olyan élőhelyen megjelenik, ahol megtalálja a számára kedvező létfeltételeket. Az elhanyagolt és háborítatlan gazos, bozótos ingatlanokon nem zaklatják és itt rendszerint táplálékhoz is könnyen jut (pl. hullott gyümölcs, kerti hulladékok, zöldhulladék). A vaddisznó őshonos vadfajunk, amely alkalmazkodó képessége kimagasló.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Miért jön lakott területre a vaddisznó?

A vaddisznó elsősorban a egfelelő búvóhely és a vonzó víz- és táplálékforrások miatt jelenik meg a lakott területeken. Búvóhelynek számít minden gazos, szemetes, elhanyagolt terület. A vaddisznó számára vonzó a hullott gyümölcs, a kerti zöldhulladék, a háztartási szemét, a vastag humuszos kerti talaj (sok csiga, giliszta stb. él benne), kerti vetemények, zöldségek, mezőgazdasági termények, a víz, a dagonyázási lehetőség. A vaddisznó mindenevő, különösen kedveli a lédús zöldségeket és gyümölcsöket. Minden tevékenység, amely ezeket a vonzó tényezőket csökkenti, hozzájárul a vaddisznó jelenlétének csökkentéséhez.

Az állat éhes és szomjas, miért nem etetik, illetve itatják a vaddisznót?

A vaddisznó nem azért jelenik meg a településeken, mert az erdőben nem talál magának elég táplálékot, hanem azért, mert a település összességében vonzó élethely a számára. Így az erdőben történő etetés nem oldja meg a belterületen megjelenő állatok problémáját, sőt egy bizonyos mérték fölött alkalmazva természetellenesen magas vadlétszám fenntartásához járul hozzá. Ezért a Pilisi Parkerdő Zrt. csak igen indokolt esetben alkalmaz ún. elterelő etetést, amivel a különösen érzékeny területekről csalogatja el az állatokat. A nyári időszakban továbbá itatást is végzünk, továbbá dagonyázó helyeket üzemeltetünk.

A locsoló berendezések környékét a vaddisznó nem azért keresi fel, mert szomjas, hanem mert az öntözött gyepet igen gazdagon lakják az alsóbb rendű, gerinctelen élőlények, amelyek fontos táplálékát jelentik a mindenevő vaddisznónak

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Harminc disznót láttam egyszerre, miért hagyták így túlszaporodni a vaddisznókat?

Ha harminc vaddisznót látunk egyszerre, az nem jelenti azt, hogy túlszaporodott az állomány. A vaddisznók nem magányosan, hanem csoportokba verődve, ún. kondában élnek. Egy ivarérett koca nem ritkán 8-10 malacot is vezet, ezért harminc disznó egy kondában csupán három-öt anyaállat és azoknak az utódai. Általános szabály, hogy a csapatban élő állatok egyedeiknek jobb esélyei vannak a túlélésre. Ez az oka annak, hogy a vaddisznók kondába szerveződve élnek.

Vaddisznót láttam a kertemben, miért nem fogja be valaki? 

A vaddisznó élve történő befogása bonyolult szakmai feladat, amely előkészítést igényel. A vaddisznó élvefogó berendezés egy nagyméretű, többmázsás szerkezet. A befogó telepítése és a befogás között akár több hónap is eltelhet. A befogókat csak ritkán telepítik lakott ház kertjébe vagy udvarába. A befogást megelőzően etetéssel csalogatják az állatokat a befogóhoz, amely állat további kárt tehet az udvarban, továbbá a befogásból kimaradó vaddisznók az etetés miatt a későbbiekben rendszeresen felkereshetik azt ingatlant.
A Pilisi Parkerdő Zrt. egész évben folyamatosan végez vaddisznó befogást az arra alkalmas erdőterületeken.

Mit tesz a Pilisi Parkerdő Zrt. a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorításáért a külterületen?

  • a vaddisznók létszámának apasztását végzi a befogók folyamatos üzemeltetésével a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • vaddisznók létszámának apasztását végzi fegyveres vadászattal a lakott területhez közeli erdőterületeken;
  • egész éven át tartó etetést és itatást végez az erdő belsőbb részein;
  • dagonyák üzemeltetését végzi az erdő belsőbb részein;
  • aktívan kommunikál a lakossággal és az önkormányzatokkal, ismeretterjesztő tevékenységet végez.

Bejött a vaddisznó a kertembe, mit tehetek, hogy ez ne forduljon elő többször? 

A vadkárosítás megelőzésének egyedüli hatékony módszere a megfelelő kerítés megléte. A telkek kerítéseinek megerősítését, illetve kijavítását oly módon kell elvégezni, hogy azon a vaddisznó ne tudjon átmenni. Vaddisznó távoltartása céljából elég a kerítés alsó, kb. 1-1,5 méteres részének megerősítése például a kereskedelmi forgalomban is kapható, kifejezetten a vaddisznó távoltartására gyártott erős, csúszásmentes csomózású dróthálóval, amelyet stabil oszlopokhoz rögzítünk, fél méterenként lecövekelünk, esetleg a földbe süllyesztünk.
A megfelelő kerítés kivitelezésére számtalan lehetőség van, amelyet mindig a helyi viszonyok figyelembevételével kell megválasztani. Amennyiben bizonytalanok vagyunk a kerítés kivitelezésével kapcsolatosan, feltétlen kérjünk vadkerítés építésében jártas szakembertől segítséget, az elvégzett munka után pedig garanciát!

Milyen feladata van a lakosságnak a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorítása érdekében?

  •  az ingatlanokat határoló kerítések vadbiztossá tétele;
  •  az elhanyagolt telkeken, illetve közterületen lévő bozótosok felszámolása, elhanyagolt, gazdátlan területek lekaszálása, rendbetétele;
  • ideiglenes és állandó etetési tevékenység megszüntetése;
  • a zöldhulladék szakszerű kezelése;

Kinek a feladata a vaddisznó létszámának csökkentése?

Külterületeken a vaddisznó létszámapasztásának mértékét a vadászati hatóság határozza meg, illetve ellenőrzi annak elvégzését. Külterületen a vadászatra az illetékes vadgazdálkodó jogosult, sőt köteles a hatóság által előírt tervet teljesíteni.
A települések közigazgatási belterülete nem képezi a vadászterület részét, ezért lakott területen a vadgazdálkodónak nincs jogosultsága vadászati tevékenység végzésére.

Ki ejtheti el a vadat a vadászterületen kívül (pl. a városban)? 

A jelenlegi szabályozás a település belterületén történő vad elejtésének feladatát nem ruházza senkire. A szükséges engedélyt a területileg illetékes rendőrhatóság jogosult kiállítani. A legproblémásabb területek önkormányzatai, mérlegelve a kialakult helyzetet, mezőőrt vagy állatok befogására specializálódott vállalkozót alkalmaznak, aki rendelkezik a rendőrség által kiadott engedéllyel, így a fegyverét is használhatja a település közigazgatási belterületén.

Mi a teendő, ha szembetaláljuk magunkat egy vaddisznóval? 

A vaddisznó alapvetően kerüli az embert, de akár veszélyes is lehet. Nagyon fontos, hogy semmiképpen ne próbáljunk az állat közelébe kerülni! Csapjunk zajt, adjuk meg a vaddisznónak a menekülés lehetőségét, ne álljunk az útjába, próbáljunk meg eltávolodni tőle. Soha ne szorítsuk be olyan helyre, ahonnan csak akkor tud kijutni, ha szembefordul velünk. A kanok a párzási időszakban lehetnek veszélyesek, a kocák pedig akkor, amikor a kis csíkos hátú malacokat védelmezik. A sebesült vaddisznó szintén agresszív lehet.

Semmiképpen ne sétáltassuk kutyánkat póráz nélkül az erdőben, mert a vaddisznó rátámadhat a kutyára!
Kérjük, megfelelő magatartással minden lakos segítse környezetünk védelmét, és vegyen részt a probléma kezelésében, megoldásába

Forrás: Pilisi Parkerdő

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.