Szarka Aurél a Fábiánsebestyéni Önkormányzat Vadásztársaságának tagja, 1988 óta vadászik rendszeresen. Emellett pedig kutyázik is. Hogy mennyire komolyan, azt mutatja az a számtalan szebbnél-szebb serleg és trófea, ami az előszobai szekrényt díszíti.

Sok küllemi (CACIB, CAC) és munkaverseny (CACT, CACIT) eredményességét bizonyítják a díjak. Jelenleg hat jagd terrier és két magyar vizsla van a fábiánsebestyéni udvarban – a Csernelházi Kennelben.

Hogyan kezdődött a kutyázás?
Igen régen. 1982-ben vettem egy kis pulit. Nem volt túl szép küllemű kutya, de eljártam vele néhányszor kiállításra. Komolyan akkor kezdtem el a kutyákkal foglalkozni, amikor a vadászattal is. Ennek pedig már tizenhét éve. Tudatosan választottam a magyar vizslát. Fantasztikus kutya – és a miénk. Szerencsére ma már egyre többen látják ezt be, és keresik a fajtát. Megfelelő odafigyeléssel igazán jó vadászkutya és igazi társ válik belőle. Én a saját kutyáimért mindig „garanciát” vállalok.

Több fajtát is tenyészt?
Jelenleg jagd terrierekkel és vizslákkal foglalkozok. Volt welsh terrierem és magyar vizslám is. Utóbbi sajnos néhány hónappal ezelőtt eltűnt. Nagyon sajnáltuk, mert bár egy kicsit agresszív volt, szép eredményeket ért el. Főleg küllemi kiállításokon. A legjobban a 2002-es debreceni CACIB-on bizonyított, ahonnan elhozhattuk a „Kiállítás legszebb kutyája” (BIS) címet. De vadászni is számtalanszor jártam vele. A terrierek nagyon nagy kedvenceim; és a magyar fajták. Ha volna magyar terrier, biztosan azt tartanék.

A küllemi kiállítások mellett munkaversenyekre is gyakran jár?
Amikor csak tehetem, viszem a terriereket kotorékversenyre. Bár a versenyek sokat változtak. Egy időben az állatvédők miatt igencsak visszaestek. Mostanában egyre inkább elfogadottak lesznek. Régebben egy-egy ilyen versenyen 150 kutya is indult. Ma kb. 50 körüli a mezőny. Ennek az is az oka lehet, hogy ezeket a munkára termett kutyákat is egyre többen csak kedvencként tartják. Persze én is féltem őket, de tudom, és látom rajtuk, hogy ők ezt szeretik, és ez az életük.

Van lehetőség gyakorolni a kotorékkutyákkal?
A legnagyobb gyakorlást a vadászat jelenti. Sajnos sokkal többre nincs lehetőségem. Amikor néhány éve Szegeden megszűnt a kotorékozás, megkaptuk az ő pályájukat, amit Csongrádra költöztettünk. Akkor nagyon sokat jártunk oda gyakorolni, úgy 10–12-en. De nem sokkal egymás után történt két tragédia, és két vadásztársunk elhunyt. Ez rányomta a bélyegét a gyakorlásokra, amelyek ellaposodtak. Azután már nem olyan nagy kedvvel jártunk ki a pályára. De amikor csak tudok, megyek ki vadászni, és akkor a kutyák sem maradnak otthon.

Hogyan lesz egy kutyából jó vadászeb?
Jó orr, megfelelő testtömeg és vastag csontozat. Ezek a legfontosabb adottságok. De ez még persze kevés. Rengeteget kell foglalkozni a kutyával, bármilyen fajtáról is legyen szó. Folyamatosan kell tanítani és gyakorolni vele, már egészen fiatal kora óta. Nem szabad félnie semmitől. Egy ijedős terrierből nem lesz kotorékkutya. Bár a terrierekre inkább az önfejűség és a vakmerőség a jellemző.

Heti három-négy alkalom gyakorlás után legalább másfél-két év kell, hogy vadászkutyát neveljünk. Ahhoz viszont, hogy a kutya és a gazda (a vadász) félszavakból és félmozdulatokból értsék egymást, négy-öt év is el kell, hogy teljen. A legfontosabb persze, hogy a kutyát társnak kell tekinteni és nem eszköznek. Csak úgy lehet eredményes a közös munka.

KRUZSLICZ ANITA
Nimród Tudósítói Hálózat