Vadászat

A magyar nemzeti kutyafajta, ami épphogy megmenekült

Közzétéve:

2021.04.26.

Feltöltő:

Agrojager

ERDÉLYI KOPÓ | „Csallóközi gyerek vagyok, de régóta itt élek. Nagyon sokat kaptam Budapesttől, de évek óta egyre jobban zavar is a főváros: mindenki ideges, túlfeszült és folyvást siet valahová. Egyáltalán nem egyedi jelenség ez, a stressz civilizációs korszellem. Egyszer csak kezdett irritálni az a túltechnicizált világ is, amiben élünk. Ma már azt érzem, a kopótartás mindez ellen való lázadás. Legalábbis az én lázadásom. Minden pillanat, amit a kutyáimmal töltök, a mókuskerék őrületétől kiszorított minőségi idő.”

Furcsa ezt hallani, miközben a kutyatartás népszenvedély, olyannyira, hogy sokaknak kutyája van család helyett. Nem inkább ez a korszellem? A történész szerint ez igaz, hisz Magyarországon is több mint hárommillió kutya van (köztük legalább 3–400 ezer kóbor állat), azaz minden harmadik magyarországi háztartás „kutyás”. De vadászkutyát tartani mégis sokkal nagyobb macera. Ennek a kutyafajtának jóval nagyobb a mozgásigénye, és ha igazán a természete szerint szeretnénk tartani, akkor előbb-utóbb vadászatokra is kezdünk vele járni, ami utazás, idő, pénz, szervezés. Ezért egyre kevesebb vadásznak van vadászkutyája, ami kicsit olyan, mintha egy huszárnak nem lenne lova. A kopótartás zendülés az ellen a világ ellen amiben élünk: ne vállalj felelősséget semmiért, élj egyedül, rázd le magadról a nyűgöket, minőségi időt és energiát ne fecölj semmire csak magadra. Egy vadászkutyával való elhivatott és felelősségteljes foglalatoskodás mindezzel óhatatlanul szembe megy.

Bödők Gergely vadászatokra is megy a kopóival, azaz minden évben, november végétől február középig, hajtásokra jár.

Idővel azon kapod magad, hogy megváltozik az öltözködésed, a gondolkodásod, és lassacskán életformát váltasz.

Történészként elkezdtem vadászati anyagokat, folyóiratokat és szakirodalmat gyűjteni, mostanra már eléggé fejest ugrottam a hazai vadászat történetébe, tavaly pedig elkezdtem egy vadásztanfolyamot is, hogy a gyakorlati oldalába is valamelyest belelássak. Aztán, mintha csak régi, gondosan elcsomagolt emlékekre bukkantam volna: felidéződött bennem, hogy keresztapám és dédnagyapám (mindketten református lelkészek) is odahaza a Csallóközben szenvedélyesen vadásztak. Tulajdonképpen számtalan emlékem fűződik az agancsokkal, régi bútorokkal és vadászfegyverekkel tarkított régi parókiákhoz, a hazahozott, gyönyörű színekben foszforeszkáló vadkacsatollakhoz, vagy amikor gyerekfejjel elvittek hálóval vadnyulat fogni »olasz importra«. Az igazi vadászat és a kopótartás roppant élvezetes dolog, és abszolút korszerűtlen életforma. Időt igényel, makacs foglalkozást egy erős jellemű kutyával, de nagy fokú határozottság és szeretet is kell hozzá – ezért nem is való mindenkinek.”

Az erdélyi kopó körül több mítosz kering. Például hogy a honfoglalással hoztuk be, illetve hogy a román kommunista diktatúra ki akarta írtani, mint magyar kutyafajtát. Vajon miért keringenek róla ilyen történetek?

Bödők Gergely szerint valószínűleg azért, mert idehaza is szeretjük a mítoszokat. „Tulajdonképp nincs ezzel semmi baj, a mítoszok identitást tudnak adni. De komoly ismereteket ezekre alapozni nem szabad. Az erdélyi kopó a legritkább magyar kutyafajta, ráadásul évtizedekre feledésbe merült a léte, és majdnem ki is halt. Ez önmagában kölcsönöz a fajtának egy különleges varázst.

Az erdélyi kopó szép, elegáns, arisztokratikus megjelenésű kutyafajta.

Közepes testfelépítésű, arányos, izmos, ruganyos. Jellemzően nagyon szívós, amiért sokat tud futni a vadászatokon, akár ötven-hatvan vagy még több kilométert is. Viszont amilyen robbanékony a vadászatokon, annyira jó családi kutya otthon. Mintha átállítana az agyában egy kapcsolót. Mindkét kutyánk végtelenül nyugodt, ha túl vagyunk a napi sétán jóformán egész nap csak fekszenek. Fölöslegesen sohasem ugatnak, a gyerkőcünket szeretik. Társasházi körülmények között is remekül lehet velük együtt élni, mert igazodik a ritmusuk a család ritmusához. Persze a kutyák a rítusok és a kiszámíthatóság rabjai: ha minden nap reggel hétkor mész velük sétálni, akkor azt várni fogják, nincs kihagyás, nincs késés, felkeltenek. Az óraátállításokat ezért nem különösebben szeretjük.”

Nem csak a sétához kell korán kelni. Hanem a vadászathoz is. Az erdélyi kopó a klasszikus főúri hajtóvadászatok kutyája volt, de ma is vadásznak vele. Hajnalban indul a hajtás. „Adott jelre, a vadászatvezető engedélyére engedheted csak el a kutyádat. Erdélyi kopóból négy-öt kutya is teljesen elég egy vadászathoz, de azért ennél több szokott lenni.” A kutyák elviharzanak, a vad nyomát fürkészve szinte „kilőnek”. Ha van a területen vad, azt meg fogják találni. Ezután jön a kopós vadászat igazi lényege, a hajtás, amit ez a kutya egyfajta magas frekvenciás hangon csaholva művel. Bessenyei György szerint a kopók „jajdulnak”.

Messziről és messzire hallatszik, ennek köszönhetően tudható, hogy merre halad a vad és vele kutyád. Ha a vad elfáradt, megáll, ilyenkor a kutyák egy mélyebb hangot kiadva „állják a vadat”, azaz lényegében biztonságos távolságot tartva körülállják és ugatják. A kopós vadászat gyalogvadászat, gyors lábat, erős fizikumot igényel. Régen a gyors lábú és a terepet kiválóan ismerő vadásznak ezért esélye volt a vadat utolérni és a zsákmányt elejteni. Ma jellemzően a felállított puskások sora felé hajtják a kutyák és a hajtók a vaddisznót.

Egy vadászat során, a két-három nagyobb hajtás alatt mindössze párszor találkozol csak a kutyáddal. Mivel a kopó messze van tőled, akár kilométerekre, a néhány száz éves tenyésztés folyamán kialakult természetes ösztönére hagyatkozik, azaz a gazdája jelenléte nélkül kénytelen önálló döntéseket hozni. Te a hajtókkal egy kötelezően meghatározott irányba mozogsz az erdei terepen, magadban meg imádkozol, hogy ne legyen a kutyádnak semmi baja. Ami ugyanis távol folyik az élet-halál harc – mesél Bödők.

A vaddisznóra való vadászat komoly dolog, az „erdei” nagyon gyors, nagyon dühös, a vadkanok élesre fent agyarai és az akár 150–200 kilós súlyuk miatt is veszélyes ellenfelek. A kutyának ezért gyorsan fel kell tudnia mérni a helyzetet, a terepet, a konda többi tagjának és más kutyáknak a mozgását. Mindezt az űzés közben. Ha téved, egy pillanatra kihagy, vagy túl vakmerő lesz, komoly sebeket szerezhet, a hiba akár az életébe is kerülhet. „Még csak három éve járok vadászatokra, de már láttam szörnyű sebeket. Mi viszont eddig még szerencsére mindig megúsztuk.”

Az erdélyi kopó ma is a legveszélyeztetettebb magyar kutyafajtánk, belőle van a legkevesebb:

alig van több belőle az egész Kárpát-medencében ezer példánynál. Ebből körülbelül öt-hatszáz van itthon és négy-ötszáz lehet Erdélyben. A fajta ma sem túl divatos, 1991-ben 316 példányt törzskönyveztek belőle, húsz évvel később viszont mindössze hatvannyolcat.

Tovább a teljes cikkre (mandiner.hu)

Címkék:Erdélyi kopó vadászkutya vaddisznóhajtás

Következő cikk

Az „Egy a Természettel” Világkiállításról egyeztettek a Soproni Egyetemen

Ne hagyd ki

A csengődi vadászok az orvvadászokkal szemben is védik az állományt

Vadászat

A jászsági öreg harcos!

Published

25 perc

2024.04.28.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Kriston Tamás élménybeszámolója:

Vadőrként, sokszor nem is a kapitális bak az, ami igazán lázba hozza az embert! Így volt ez a mai hajnali vadászaton is. Règóta ismert bak, de jól elbújt, úgy egy hètre! Tudta, hogy a búzatábla kellős közepén biztonságban van. Nem csak a hely, hanem körülötte lèvő megannyi társa is vigyázta èletèt. Az erdő hírnökèt jól helyettesítve – ma hajnalig. Ès mint az embereknèl szokás mondani, minden sikeres fèrfi mögött egy erős nő áll. Mellette a suta vigyázta mindennapjait.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Egy apró, rossz mozdulat is elèg volt, hogy a suta köszönetet mondjon látogatásunkèrt ès már távozott is septiben. Mondanom se kell, hogy kivel! Tegnap esti sikertelen próbálkozásunk után mondtam a vendègnek: majd reggel! El is jött hát gyorsan. Nem tudom, mi okból, csak úgy èreztem, ma máskèpp kell odamennem, mint szoktam. Másik úton közelítettem meg a táblát. De tudva, hogy a bak hol szokott lenni, szinte mèrtani pontossággal ott álltam meg. Felálltam a platóra ès benèztem a laposba. Termèszetesen ott legelt a sutájával. 46-os villanyoszlop. Mindig az volt a támpont. Ugyanis egy sárga táblán ez a szám van rá helyezve. “46-os sárga villamoson”

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Távolság csak 574 mèter, az nem sok. Uccu lőbot, vízálló nadrág fel, tàvcső, spektív nyakba, vendèg mögöttem. Így iramodtam neki, nagy lendülettel. Be is cserkeltük 120 mèterre. Csak az a fránya nagy lapos ne lett volna, így csak az agancsát láttuk, no meg a sutáját, de azt bizony rendesen. Majd negyedórányi várakozas után betolakodókká váltunk. A suta úgy gondolta “viszlát”, bakunk meg utána, nekitartva egy szilvásnak. Igaz, az is volt vagy 600 mèter mèg hozzánk.

Mi gyalog utána. Valami azt súgta, nem akar bemenni oda. Igazam lett. Mèg úgy 300 mèter sèta után is ők elöttünk, jó távot tartva de nem rohanva, megálltak a szilvástól úgy 50-100 mèterre. Legalább is messziről úgy becsültem. Tanakodtam, mèrgelődtem: nem igaz, hogy nem tudom meglövetni! De ekkor gondoltam egyet, mivel a bak szoborrá vált a sarokban, csak agancsa látszott ki a búzából. Vissza akar ez ide jönni, minden áron! Vendèget megkèrtem, maradjon, èn visszamegyek a kocsièrt, körbe kocsikázom a másik oldalra, a szilváshoz. Ha meglát ott a bak, úgy is ide akar majd vissza jönni. Ha jól áll, lője meg. Mondanom sem kell, ekkor már oda-vissza 1.5 km volt a lábaimban. Plusz egy kis ideg ès pörgött az agyam, hogy is lenne jó.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

Kocsihoz visszaèrve, irány a szilvás. Alig pár kilométer kerülő, de hátha. Bejött. Kiszálltam a kocsiból, ki a búzatábla szilvás sarkához ès ki nèz rám, úgy 60 mèterről. Az öreg harcos. Úgy egy perc után nagy nehezen elindult vissza a helyère. Mondanom sem kell, ha vendèg velem van…

Suta, bak előttem, a vendèg tőlem úgy 3-400 mèterre. Viszont jófelè tartott az ÖREG! Vendèg is kell hozzá, meg is èrdemli ezt a bakot is! Látva az őzek mozgását, el kezdte csalni a távolságot ő is. Hol engem, hol őt figyeltèk, nem tudták mire vèlni a helyzetet. De lassan tartottak jól megszokott kis helyükre, vissza. A biztonságot adó otthonuk lett az öreg veszte!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ekkor talán már több mint egy órája vívtuk közös harcunk! Mikor látom a vendèg lőbotra helyezi a fegyverèt ès cèloz. Nem kapzsi, nem minden áron. Először egy falu a háttèrben, igaz nagyon messze de akkor is nem engedte el a lövèst. Az is igaz, előző este erre felhívtam a figyelmèt, de ő maga is tudta. Ritka az ilyen manapság. De vègre jó helyen. Ès most jön, ami sose volt mèg. Pedig mondhatom, pár száz bakot már lövettem èletem során. Bakot, vendèget felváltva figyelve, de most a bakot nèzve hirtelen kirúg, aztán egy hatalmas durranás! Mondhatom, hamarabb bejelzett, mint ahogy a lövèst hallottam.

De vègigkísèrve utolsó halálvágtáját, az öröm- megnyugvás-szomorúság egyszerre fogott el! Megvan az öreg vègre, de mit fogok ezek után ott nèzegetni. Ès kivel játszom le a harcot kèpzeletben, mint megannyiszor vele. Azt a pár száz mètert gyorsan megtettem. Odaèrtem a vendèghez ès együtt kerestük meg az elejtett öreg harcost!
Az ilyenkor szokásos ceremónia után jött csak a felismerès, hogy hol is vagyunk mi ès hol a kocsi. Na, öreg, nem húzhatlak èn ennyit. Nem is illik, meg hát igen csak elfáradnèk, mire kièrünk. Vendèget megkèrtem hozza a távcsövem. Elöször nem igen gondolta, mit akarok, mert segíteni akart húzni. De aztán nyakba fel ès uccu neki. Kb 700 mèterre lehettünk a kocsitól, egy szuszra tettem meg a távot.

Fotó: Kriston Tamás – Agro Jager News

De valahogy, így mègis könyebb volt. Az öreg a vègère mèg becsülettel megizzasztott, de ennyit megèrdemeltem èn is!
Nem adta magát könnyen ès èletènek vègèn is mèg úgy volt, hogy a harcos örökre harcos marad!

Írta és fényképezte: Kriston Tamás

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Az alkotó erdészetisek

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon

Published

2 nap

2024.04.26.

Dr. Szilágyi Gergely PhD

Az AASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjai több területen is megmérették magukat a Dugonics Társaság Ifjúsági Tagozata által szegedi középiskolások számára idén már 24. alkalommal meghirdetett képző- és fotóművészeti, irodalmi pályázatokon, valamint az Agórában megrendezett Művészeti Fesztiválon.