Keressen minket

Vadászat

Márciusi morzsák

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Bután indult a hónap… Hó és hideg, megfelelő hangulatról szó sem volt. Disznóhajtás! Ahhoz igen…

Már elsején hajnalban kint voltunk! Nem vártunk mi madarat, de az ördög nem alszik. Gyönyörű pirkadat volt, illő egy nagy reményeket hordozó hónaphoz. Pipára gyújtottam tehát, puskát a vállamra dobtam, jól behúztam a nyakamat a kabátba és éreztem, hogy megint eltelt egy év.

Hogy mi történt? Jó kérdés. Öregebb lettem. Öregebb lettem egy olyan világban, ami egy esztendő alatt két év öregedést hoz, és ami pár hónap alatt több borzalmat rejt, többet változik, mint valaha egy évszázad alatt…

Persze vidám voltam, mint a cinege májusban, amikor a levegő balzsamos illatú, a kakukk ébreszti az erdőt és a hajnali, nedves réten őzbak riaszt…

Mint mondottam, az idő nem volt ilyen idillikus. A havas erdő inkább a bokrok tövéhez, sűrűkbe vezető váltókhoz csalogatta szemem – disznót remélve… amit nem lőhettünk. Maradt a reménykedés, hogy elkotródik a hideg és meleg földszagot lehel a cuppogós gyalogút.

Nem sokat járhattunk ki… Leesett az új hó, nekünk meg az állunk. Értetlenkedve álltam az istállóajtóban, és a téli, csípős hószag még a csíráját is megölte tavaszi szalonkareményeimnek.

–– Szalonka? Áhhh… Még a varjak is délre húzódnak! Megette a fene az egészet! –– gondoltam, és behúztam magam mögött az ajtót, mert megfáznak a malacok… Borús volt a hangulatom, és hajnalonként, amikor kiléptem a csikorgó fagyba, halk, frappáns káromkodásokat mormoltam a mai világot illetően.

Ám a hó elment, és pillanatok alatt felébredtek reményeim is. A természet is eszeveszett tempóban próbálta behozni a lemaradást. Éreztem, a tél az utolsókat rúgja, és napközben ha dél felé néztem, látni véltem egy hatalmas teremtő erő, a Tavasz közeledését.

Meg is érkezett! A tocsogók felett kavarogva kergették egymást a bíbicek, a barázdabillegető peckesen szárítkozott a híd betonfalán, és esténként olyan szárnycsattogással repültek a macskabaglyok, mintha a tavaszt tapsolnák a tél felett aratott győzelmében.

Szinte szökellve jártuk a területet! Megjött a tavasz, megjött az életkedvünk! Megindult a spekulálás a helyekért, bár ezen a szalvétányi területen szinte bárhova állhat az ember. Szalonkának azonban se híre, se hamva nem volt… Esténként félfüllel mindig a híreket figyeltük. A környező megyékben már látták őket, itt-ott lőttek is már.

Aztán 15-én a Kerekdombon felvertünk egyet. Igazi, hamisítatlan szalonka volt –– márciusi. Meglepett minket, nem számítottunk rá. Mosolyogva néztünk össze és tudtuk, hogy egyre gondolunk. Sokáig kezemben volt a kalap, sok sikert kívántam neki.

Szóval megjöttek!

Ilyenkor indul az őrület. Az ember egyik fele ilyenkor folyamatosan szalonkázik. A városban, munkában, bárhol… Ha egy este nem tudunk kimenni nem lehet velünk beszélni. Persze ezek az esték azok, amikor mindig jó az idő, mindig megbánjuk, hogy nem mentünk ki, és érezzük, hogy standunk felett pisszegve forognak a szalonkák… Hajnalban már fél órával előbb kint vagyunk.

Elkezdtünk szalonkázni! Az első madár megpillantása akkora sokk, hogy szó nélkül hibázom el. Legalább itt vannak – vigasztaltam magam, de hazáig mélyeket szívtam a pipába és keveset szóltam.

Persze jött a többi hiba is. Ezekről nem beszél sokat az ember, úgyis csak magyarázkodások lennének. Szinte nem is emlékszünk a lövésre. Simán hibázunk. Itt nincs olyan, hogy rosszul jött, gyors volt, vagy zavartak az ágak. Fenét! Be voltál zsongva, kisbarátom! Ha véletlenül bagoly, vagy kacsa lett volna úgy lőtted volna gombóccá, ahogy azt illik…
Hát ezért is szeretjük annyira a szalonkát! Érzed, hogy élsz, hogy halandó ember vagy! Csodálatos!

Persze – valljuk meg, mert így van–, azért szalonkát lőni jöttünk ki, és a hibák szaporodásával egyre romlik amúgy rózsás hangulatunk. Bátrabban lövünk oda az amúgy is lehetetlen messze repülő varjaknak, és a legkisebb billenést is bizakodva nyugtázzuk. Próbáljuk tépázott önérzetünket a károgó csődületen helyrerázni. Természetesen a szalonka erről nem tud…

Szép este mentünk ki többen is. Saját helyemre álltam. Már régen kinéztem magamnak, nagyon tetszett, de hogy madár is jár-e erre, azt csak remélni mertem.

De jött! De még hogy jött! Persze írhatnám, hogy a széltől tolva, szinte süvítve vágott a fejem fölött egy csöppnyi nyiladékon…, de nem. Nyugodt, komoly, férfias, néma tempóban húzott tőlem balra, bár nem sok időt adott.

DURR!!! –– Ívben esett a galagonyabokrok szoknyája közé, a szégyenlős sötétbe…

Az első szívdobbanás hatása alatt még a patront is elfelejtettem kivenni.

Olyan döbbent csend lett a lövés után, mint egy kriptában. Tudtam, a többiek most szorosabbra fogják a puskát, de gondolataik az én lövésem körül forognak, találgatnak…

Nem mentem oda, inkább újratömtem a csövet. Rettentő izgatott voltam. Csak a sötét sűrűt néztem, ahova esett… Persze semmit nem láttam, de megnyugtatott, ha arrafelé hunyorogtam. Soha nem vártam még így a húzás végét…

A közeledő léptek zajára már alig emlékszem, csak arra, hogy egy hatalmas, mosolygós arc nevetve kérdezi a történteket…. Kapkodva adott válaszomat elnyomta a tüskés bozót recsegése, úgy rohantam. Nem tudtam pontosan hova esett…. És nem is találtuk. Túrtuk a bokrost, sötét volt, a sűrű pedig irgalmatlan. Majd reggel, mondtuk, és beszélgetni kezdtünk erről-arról hazafele menet. Fogalmam sincs miről volt szó, de ha azt mondom hogy ötvenszer játszottam le a lövést magamban, akkor keveset mondok…

…háton, fejem alá tett kézzel, nyitott szemmel feküdtem éjszaka… Minden porcikámmal átéltem a lövést, és tisztán láttam magam előtt, ahogy egy arra portyázó róka szikrázó szemekkel vesz légszimatot… Hogy hogy aludtam el, nem tudom. Talán megállt a szívem….

Hajnalban azért még kiálltunk a nagy szélben. Barátságtalan idő volt, pont olyan, mint a hangulatom. Ilyen idegállapotban –– helyzetemet rontandó –– egy széllel küzdő madarat úgy hibáztam duplára, hogy nyitva is hagytam a puskát. Nem erőltettem tovább… Leballagtam az útra és vártam a barátomat. Egyszerre két dologra kár figyelni, és képzeletemben amúgy is egy kihűlt tollcsomó villódzott, elfele vezető rókanyomokkal… Gyerünk keresni!

A hajnali fényben –– hogy a fene enné meg –– minden másképp’ tűnt. Az a bokor is ott volt? No, erre nem emlékszem. Mondanom sem kell, teljesen elbizonytalanodtam, hova is esett! Csak sejtéseim voltak. De egy reményvesztett pillanatban barátom szólít. A madár! Ott lógott szegény fennakadva a galagonyában, épségben.

Mit mondjak…

Gyerekes jókedvvel ballagtunk hazafelé, füttyös kedvemben barátomat egy varjúra is ráuszítottam. A dolmányosok is nevettek. Dupla hiba…. De a kedvünkön mit sem rontott! Március 21. volt.

Ezek után már nyugodtan, feszültség nélkül jártam ki szalonkázni. Ilyenkor teszi az ember a legmélyebb megfigyeléseket, ekkor szalonkázik igazán.

Találtam egy régi-új helyet. Tetszett is, meg a többieket sem akartam zavarni. A madár oda csak a többi puska fölött tud repülni. Izgalmasnak tűnt, hatalmas kilövéssel. Esténként már nagyon jó idő volt, néha az eső is csöpögött. A kabátok lekerültek, könnyű kardigánokban vártuk a madarakat. Én boldog voltam!

Új helyemen kezdetben sokat tollászkodtam. Nagy terület volt, csak sejtettem hol húzhatnak ki. Aztán beálltam az akácosba… Itt! – mondtam, és halkan zártam a puskát. Vártam a fiúk lövéseit.

Lövések helyett azonban egy szalonka jött! Magasan, balra és némán. Lidérc madár volt, egy elkésett, bagolyfejű lovag, aki kapkodva sietett a bálba, hogy le ne késse a zárótáncot… Égiek látják lelkem, semmi harag nem volt bennem, mikor felemeltem puskámat. Nagyot pukkant az öreg lőcs, és a bálba siető szalonkakakas mozdulatlanul esett a vadföld szélére…

Esve-kelve rohantam ki a tisztásra. Sok minden lejátszódott a fejemben a futás közben… Néztem, hogy jön-e még madár – milyen telhetetlen az ember–, és azon gondolkodtam, a többiek miért nem lőtték!? Tiszta helyen feküdt, nem volt nehéz rátalálnom. Letérdeltem mellé, de meghitt pillanatomat telefonom zörgése vágta félbe. Barátom az:

–– Megvan?
–– Meg…
–– Na!

Sietve kocogtam a többiek felé, de ahogy közeledtem hozzájuk lassítottam. Kicsit kettős érzéssel léptem melléjük a sötétbe… ők még nem lőttek madarat, de őszinte örömük feledtette velem ezt a szálkát. Ők a barátaim.

Hazafelé autózva némák voltunk. Sokan jöttek szembe, de nekik csak egy autó voltunk a sok közül. Jaj, te Ember! Műanyagban élsz, műanyagot eszel, és műanyagot álmodsz… Észre sem veszed, hogy itt a tavasz, és hogy fejed felett sötétbe fúrt csőrrel, ősi idők ösztönével, konokul vonul északra egy este elhibázott szalonkapár….

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.