A tartamos erdőgazdálkodás legfontosabb alappillére az erdőművelés, amely egy összetett, egymásra épülő, a fahasználattal folyamatosan együttműködő tevékenységet foglal magában.

Az elmúlt fél évszázad alatt hazánk erdeinek élőfakészlete 150 millióról 326 millió köbméterre, évi átlagos folyónövendéke 3 millió köbméterről 12 millióra, a kitermelhető fatérfogat pedig megháromszorzódott, 9,2 millió köbméterre nőtt. A fakitermelés mindig is kisebb volt az évi folyónövendéknél, jelenleg is mintegy 2 millió m3-el kevesebb a lehetségesnél.

A megtermelt fa kitermelése és minél teljesebb mértékű hasznosítása a fafeldolgozás, a rendelkezésre álló faanyagnak megfelelő, piacképes fatermékeket előállító faipari fejlesztést és ennek támogatását teszi szükségessé. Mivel az erdei ökoszisztémák hasznának bővítése is nagyrészt ennek a függvénye, a 21. század erdőgazdálkodása a fafeldolgozás és -hasznosítás nélkül nem lesz versenyképes. Nagyon fontos, hogy az erdő élő fája és a kitermelt faanyag a jövőben is kiemelkedő szereplője legyen valamennyi szakterületnek.

Az erdő által megtermelt javakat és az általa nyújtott sokféle szolgáltatást optimálisan kell hasznosítani, a társadalom számára hozzáférhetővé kell tenni oly módon, hogy az erdei életközösségek működésében ez a lehető legkisebb zavart okozza.

Az európai erdők 70%-a magánerdő, az erdészeti és fafeldolgozó ágazatban kb. 4 millió embert foglalkoztatnak. A családi erdőtulajdon és az ezen történő gazdálkodás magába foglalja a hagyományok megőrzését és segíti hazájukkal való azonosulásukat is. Ez a fajta gazdálkodás megfelel a tartamos és fenntartható erdőgazdálkodás feltételeinek, hiszen kiegyensúlyozottan megjelenik benne az erdők gazdasági, ökológiai és szociális haszna és értéke.

Magyarországon közel 250 ezer erdőtulajdonos van, és bár az aktív erdőgazdálkodók rendelkeznek a szükséges tapasztalatokkal és a hozzáértéssel ahhoz, hogy megfelelő partnerei legyenek az erdészeti és vidékfejlesztési szabályozást meghozó intézményeknek, sokan – szakértelem vagy pénz hiányában – nem tudnak mit kezdeni a tulajdonukban lévő területekkel. Ugyancsak gondot jelent a számos esetben előforduló szervezetlen közös tulajdon, amikor egy-egy erdőterület akár 10–20 vagy több személy tulajdonában áll. Így az erdők egy része gondozatlan és elhanyagolt.

A családi erdőtulajdon és a gazdálkodás kialakítása segíthet az egyik legjelentősebb megújuló energiaforrás, a fa megtermelésén keresztül, a hosszú távú energetikai és szociális fejlesztési célok elérésében, és olyan problématerületek megoldásában, mint a klímaváltozás, vidékfejlesztés, erdővédelem.

Másik fontos téma az energiatermelés. Saját energiahordozó bázisunk szűk, nem bővíthető, illetve csökkenő. (Az energiaigény 72%-át importból elégítjük ki.) Ez nagy mértékű energiafüggőséget és kockázatot jelent a nemzetgazdaság számára, ezért fontos az importhányad csökkentése, és a környezetvédelmi követelmények magasabb szintű kielégítése. Egyre nagyobb szerepük lesz a magújuló energiahordozóknak – ezen belül a faenergetikának. (Magyarországon a megújuló energiahordozókból előállított energia 72%-a jelenleg is fából származik.)

A tudatos erdőgazdálkodásnak és az új erdők telepítésére fordított pénznek köszönhetően az ország erdősültsége ma több, mint 18%. Ez 50 évvel ezelőtt 12% volt. Évente átlagosan 15 ezer ha új erdőt telepítenek.

A faanyag energia célú felhasználása, ami egyébként a környezetre nézve hasznos (illetve kevésbé káros), másrészt az erdőgazdálkodás fenntartásához szükséges fedezet is jobban biztosítható (piac, jobb árak). A jelenlegi erőművi kapacitás tűzifa-háttere hosszútávon biztosítható úgy, hogy egy darab fával sem kell többet kivágni, mint eddig, csak a piac szerkezetében történik változás.

KRUZSLICZ ANITA
Nimród Tudósítói Hálózat