Vadászat
Találkozásom egy medvével
Nem akarok senkit megijeszteni sem elbátortalanítani a természettől, de meg kell értenie annak, aki bemerészkedik az erdők világába, és fel kel legyen készülve arra az esetre, hogy nagy valószínűséggel találkozhat medvével. És nem csak azért mert köztudottan az erdő a vadállatok élővilága, hanem azért is, mert az erdők egyre fogynak országszerte, a medvék viszont a fogyáshoz képest szaporodnak.
Forrás: origo.hu
A medvék nem szeretik az urbanizációt, nem csoda, mert az emberek közül sem mindenik kedveli. A szakemberek pontosan tudják, hogy hány négyzetkilométer szükségeltetik egyetlen egyednek a megélhetéséhez. A medve-ember incidensek legfőbb oka tehát a területféltés, a terület védése. Ami nem jelenti azt, hogy meggyőző magyarázatul szolgáljon, sok száz embernek a megsebesülésére vagy erőszakos halálára. Ezért volna égetően nagy szükség arra, hogy a vadállomány számát tudományosan szabályozzák az erdősített területek függvényében. Amit nálunk valamilyen oknál fogva nem alkalmaznak, sőt az ország összes szemetes konténerek körül portyázó, emberekhez szokott medvéit is Székelyföldön engedik szélnek a legnagyobb felelőtlenséggel.
Már harminc éve lakom Szeltersz völgyében kisebb megszakításokkal. Úgy ismerem a környéket, mint a tenyeremet. Járom az erdőket, mezőket, hegyeket, völgyeket, télen, nyáron. Már nem is tudom számon tartani hány medvét, láttam életemben, a legtöbbet tisztes távolságról. Párat közelről is szemrevételezhettem de nem annyira közelről, hogy bajom származna belőle. Mostanig.
Ha igazságos akarok lenni, be kell vallanom, ez is az én hibámból adódott. Voltak ugyanis előjelek, ami a veszélyre utaltak, csupán én nem tulajdonítottam nekik kellő fontosságot, átsiklottam fölöttük. Egy olyan kétszáz méterre az otthonomtól a fenyvessel borított oldalban bóklásztam a magyar vizslámmal. Az egész erdős terület két, háromszáz méter széles sávon terül el, de nem több ötszáznál, amit keletről a töltött út, nyaralók sora és az ezekkel párhuzamosan szaladó Vargyas folyó határol. Nyugatról pedig a fennsík, amelyet legelő gyanánt használják.
Ismertem, hogy ezen a környéken medvebarlang létezik, azt is tudtam, hogy telente ott húzzák meg magukat, és tavaszra ott szülik meg bocsaikat és most tavasz van. Többször is jártam arra de soha nem közelítettem meg annyira, mint az esemény idején. Egyszerűen belebambultam az erdő világába, saját gondolataimba és a rég várt tavaszi ébredésbe, és nem tartottam számon hol, merre járok. Kutyám előttem haladt a földet szimatolva én meg utána baktattam és eleinte fel sem tűnt, hogy a medve csapásán haladok a barlang fele. Egy adott pillanatban azt is észrevettem, hogy nagyon beleadta magát a szimatolásba, hátsó fele reszketni kezdett mintha hideg rázná.
Ekkor figyeltem fel, hogy a medvecsapásán járok. Ezt a felfedezést egybevetve a kutya szokatlan viselkedésével azonnal el kellett volna kerülnöm a helyet széles ívben. De még akkor sem indult be a veszélyérzetem, gondtalanul és magabiztosan tovább folytattam utamat. Kis híján ez lett az utolsó tévedésem. Ugyanis amikor a barlang irányába érkeztünk elől a vizsla és utána én, az anyamedve vérfagyasztó ordítással támadt a kutyára mivel elsőnek őt vette észre.
Reakciója természetes volt, hiszen a barlangban rejtőzködtek bocsai miközben, megjelenik itt hajléka előtt egy veszedelmes állat, abból a fajtából, amely kitudja mennyi kellemetlenséget okozott neki. A szerencsétlen állat szélsebesen kereket oldott, nem neheztelek rá, amiért életét mentette, hiszen genetikája vadnyúl elfogására van beállítva nem medveölésre.
A feldühödött fenevad figyelmének központjában ezután én kerültem mivel nem volt nagy távolság közöttünk. Áldott szerencsémre ott azon a helyen ahol összetalálkoztunk egy vállamig érő kő állott közöttünk. Ahogy harciasan két lábra emelkedett jóval a kő fölé, és fölém magasodott.
Én a legtöbb medvét, amit életemben volt szerencsém látni mindeniket nyurgának, hosszú orrúnak, és idomtalannak ítéltem meg. Ez egészen más volt, jól kifejlett, hatalmas, kerek fejű, rövid orrú, szép egyed. Akkora szájat tátott, hogy ha akarja, könnyedén befalhatta volna fejemet! Ordítása olyan hangosan és félelmetesen hatott, mint egy hajókürt hangja, abban a pillanatban én is elordítottam magam, minden bizonnyal félelmemben.
Vagy kétszer összeordítottunk, mint két vadállat, az egyik, figyelmeztető fenyegetéssel, a másik reménytelen kétségbeeséssel! A következő pillanatban két kézre emeltem a nálam lévő fejszét és nem tudom elképzelni mi adott erőt arra, talán a halálfélelem, hogy a feje felé sújtsak vele. Ütésem lehet, hogy talált, lehet, hogy nem talált, de egy bizonyos, a szerszám úgy kirepült a kezemből, mint egy nádszál. És mintha azzal vágtam volna el a borzasztó bőgést, hirtelen megszűnt. Abban a pillanatban, hogy odacsaptam, éreztem, ugyan karomon egy égető ütést, amiről azonnal meg is feledkeztem.
A támadó visszavonult, gyors ügetéssel tűnt el, nem bírtam szemmel követni, hogy merre. Ha akkor úgy dönt, hogy folytassa a támadást teljesen ki lettem, volna szolgáltatva neki. De nem így történt. Lehet, hogy isteni beavatkozás hatására hagyott ott, lehet, hogy az ütéstől megsebesült és megijedt.
Amikor reszkető inakkal később hazaérkeztem a szomszédom ott állt a kapu előtt és izgatottan rám kiáltott:
– Valakit megtámadott a medve, ide hallatszott az udvaromig, két medvebőgés és két emberi kiáltás!
– Én voltam az, az ember! – mondtam, és akkor éreztem meg, hogy jobb alsó karomon az ing lucskos a vértől.
Óvatosan felhúzta inge ujját és megmutatta még mindig duzzadt, két varrott sebét, amelyek arról árulkodtak, hogy nagyon mélyek lehettek. De látszottak még éppen gyógyulni kezdő karmok által vájt párhuzamos barázdák.
– Szerencsém volt, mindenki azt mondja és nekem is az a meggyőződésem – mondta fanyar mosollyal.
Hosszú ideig hallgattam és vártam, ismertem gyermekkori barátomat és azt is tudtam, hogy akkor sikeredik ki a legjobb sztori, ha nem ostromolom kérdésekkel az alanyt, hagyod beszélni!
– A fiamat megkeresték telefonon valamelyik újságtól, hogy közvetítsen, volna-e kedvem interjút adni a balesetem kapcsán? Nana, hogy elutasítottam, a feleségem is az én véleményemen van. Azt hiszik ezek a szenzációhajhász újságírók, hogyha pillanatnyi hírnevet szereznek nekem, akkor már bele is megyek egy újabb átélésbe! Mert hála ugyan az isteni gondviselésnek, hogy nem zabált fel a fenevad, azért egy ilyen visszaemlékezés nem jár ingyen. Azt mondtam a fiamnak, jöjjön el ide az újságíró úr, elkísérem én a barlang közelébe, de nem nagyon közel, addig ahonnan meg tudom mutatni a bejáratot. És ne felejtsen el egy magyar vizslát is magával hozni. Ha már elmegy oda, akkor a baltámat is hozza vissza, ha csak bele nem szorult a medve homlokába. Élje át mindazt, amit én átéltem és akkor az írása még hitelesebbé válik.
– Van egy az enyémnél még érdekesebb medvetörténet, egészen új csak a napokban hallottam hallgass meg elmondom neked, mert ilyent még nem hallottál. Felháborító, sőt tűrhetetlen állapotnak tartják azok az emberek, akik Málnavész-patakból fuvarozott, egyelőre mondjuk úgy, hogy kitermelt fával kereskednek. Mert addig, amíg a bíróság másként nem dönt becsületes kereskedőknek, számítanak. A bíróság pedig nem siet döntést hozni az ilyen ügyben, mivel jelen pillanatban, Romániában senkinek nem áll érdekében az erdők védelme. Akarom mondani majdnem senkinek, mert íme nem is olyan rég megjelent a térségben egy önjelölt erdővédő, aki egyúttal bocsait féltve őrző harcias anyamedve. Ha kell, kiáll az erdei útra, és ha ott akarnak elhaladni ama „becsületes fával kereskedő emberek”, hogy fenyőket döntsenek, és rönköket szállítsanak szekereiken. Tehát elállja az utat, és olyan erőfitogtatásba kezd, hogy visszhangzik az erdő rettenetes ordításától! Két hátsó lábára emelkedve, száját hatalmasra tátja és mancsaival félreérthetetlen jelzéseket ad, mintha azt mondaná:
– Takarodjatok, parazita népség, nem hagyom, hogy élőhelyemet elvegyétek! Oltalmazó fáimat letaroljátok, bocsaimat halálra rémítsétek!
A lovak ilyenkor megbokrosodnak, tapodtat sem mennek tovább, az emberek megrémülnek, semmi kedvük ujjat húzni a területét védő fenevaddal. Valahol az út közelében lehet a barlangja ahol a bocsait világra, hozta ösztönszerűen, védi a területet és ez által a környező erdőt is. Gyűlölik az állatot, de félnek is tőle, nincs mit tenniük, szerre megfordítják szekereiket és mennek, ha tudnak kevésbé kockázatos lelőhely után nézni.
– Derék medve ez a medve, le az összes kalapokkal előtte! Többre képes szál egyedül, mint negyed évszázad alatt az összes kormányok, erdészetek, (Ocol silvic), rendőrség és nem utolsó sorban a környezet és a természetvédelem együttvéve! Ezért értelmes dolog volna kihasználni a kedvező lehetőséget, szerintem még két anyamedvét kellene odatelepíteni bocsostól és akkor már három váltásban, tudnának őrködni. Hiszen időnként az állatnak is pihennie kell, meg aztán ráadásul anyai kötelességek is léteznek a világon, ha már család van!
Lábadozó embertől elvárható gyenge nevetést hallatott aztán megkérdezte:
– Jó történet mi?
Bólintottam, közben csodáltam barátomat, hogy nem táplál haragot támadója iránt. Mintha kitalálta volna gondolataimat levonta humánus következtetését az ügy kapcsán:
– Ha már mellettünk élnek nem tehetünk egyebet, mint tisztelnünk őket és megtartani közöttünk a kellő távolságot!
Ahogy elbúcsúztam barátomtól, és az események hatása alatt még mindig, a szelterszi töltött úton tapostam idejétmúlta orosz kerékpáromat, azon gondolkodtam, hogy ebben a medve-ember ügyben nagyon nehéz mind a két fél által elfogadott igazságos döntést hozni. Vajon kinek adna igazat egy elfogulatlan bíró, aki nem túlzott állatvédő, de nem is „én az ember” központú gondolkodású?
Ahogy a természet megnyugtató élőképei suhantak el mellettem baloldalt, a szálegyenes fenyők, hatalmasra dagadt zöldmohájú kövek és az éppen rügyeit bontó meztelen aljnövényzet bemutatásával. Nem is olyan messze az úttól diszkréten eldugott szemétkupacokat fedeztem fel kerékpárom ülésének magasságából.
Íme az ember belerondított a vadak szűkre szabott életterébe is! Az emberi szemétnek minden fajtáját felfedeztem ott elhaladtomban. Ezt a medvék nem hordták ide sem idegen földről érkezett emberek kikre, ráfoghatnánk! Ezeket a szelterszi völgyben lakó emberek halmozták fel, rosszindulatból vagy meggondolatlanságból, mert egyébként mivel magyarázható ez, az értelmetlen dolog, hiszen minden hónap első szombatján elhordják a szemetet csak össze, kell szedni és a kapu elé helyezni.
A Vargyas vize valamikor gazdag élővilágban bővelkedett, vize iható volt. Manapság is lehet horgászni, de halat is fogni már nagyon ritkán. Az ok egyszerű az ember ide is belerondított. Mert legtöbben, akik nyaralót építettek a nyaralóba fürdőszobát, modern konyhát és vécét rendeztek be elfelejtettek emésztőgödröt ásni. Így a vécé, konyha és a fürdőszoba minden terméke vegyszerestől, mindenestől egyenesen a patak vizébe csordogál. Nyári aszályok idején, amikor a vízhozam lecsökken olyan szagossá válik, mint egy pöcegödör. A patak uraim, a hegyi patakvize, amely értelemszerűen kristálytisztán kellene, csordogáljon medrében. Az erdők is egyre fogynak, de nem csak itt, hanem az egész világon.
Lássuk be, mi emberek mindenképpen azon vagyunk, hogy a környező élővilág rovására minél nagyobb életteret és kényelmet biztosítsunk magunknak. Ezt mi természetesnek tartjuk, és csak nagyon keveset beszélünk negatív következményeiről. Mi emberek mindenkit bánthatunk a vírusoktól egészen a medvékig és a bálnákig. De mi történik akkor, ha a természet bánt minket? Nem bírjuk elviselni, méltánytalannak tartjuk! Ez a mindenkori ember kettős mércéje:
– Én ember, bánthatok, de semmi esetre sem bántódhatom!
Sebők Mihály
erdely.ma
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login