Chikán Józseffel pár éve ismerkedtem meg, amikor egy szarvasbőgésben nekivágtunk, hogy az ország első, az idényben elesett gímbikájáról hírt adjunk. Nem volt könnyű dolgom, mert ahelyett, hogy az ország déli részébe indultam volna, szeptember elején északra vettem az irányt és öt napra bevettem magam Csitárra. Az Északi-Cserhát Szécsényi-dombságnak nevezett területére, a hegység és az Ipoly völgyének határára, ahol egy jó vadászterület mellett megismerkedtem a nógrádgárdonyiakkal, no, meg az ilinyiekkel is. Napközben sok időnk maradt a területet megismerni és sok helybelivel beszélgettünk, kínáltak meg süteményekkel és élveztem a nógrádiak vendégszeretetét. Most a napokban kaptam tőle egy izgalmas beszámolót, amely egy kicsit ablakot nyit arra a különleges vidékre, ott  fenn Balassagyarmat és Szécsény között. Nekem pedig visszahozta azokat a kedves napokat, amelyet náluk tölthettem. Chikán József vadászélménye következik:

Csitáron, a Szalatna területrészen Chikán József hozta terítékre a képen látható gímbikát. Fotó: Chikán József / Agro Jager

“Szervusz Péter!

Szeptember közepén vadásztatásból tartottam hazafelé és átugrott előttem pár szarvas. Gondoltam többen lehetnek, ezért rájuk néztem még a réten hőkamerámmal és láttam, hogy az egyik bikának világít az agancsa. Az jutott az eszembe, ha van hőjele, akkor ez barkás bika és bizony nem is kicsi lehet. Nem láttam még ilyet soha bőgés idején. Másnap jeleztem a vadásztársaság elnökének, mibe botlottam és ő engedélyt adott a kilövésre. Arra jutottunk, hogy valamilyen heresérülést kaphatott s így, egészségügyi elejtéssel, terítékre hozhatom.

Bronzérmes bírálták a csitári gímszarvasbikát. Fotó: Chikán József / Agro Jager

Szabad időmben azután próbáltam megtalálni, de még éjjel sem láttam. Aztán, úgy egy héttel az első találkozás után, a lővilág legvégén megláttam őt egy nagy rudliba beállva, de mivel messze voltak, így esélyem se volt jobban megnézni. Így csak a hőkamerával tudtam újra szemügyre venni.

A zsigereléskor nem találtak heréket. Fotó: Chikán József / Agro Jager

Sokáig nem láttam megint. Úgy gondoltam, Őrhalom és Csitár között mozoghat. Itt, a két sűrű, körülbelül két kilométerre fekszik egymástól – ahol lakhatott – közötte meg mezőgazdasági területek nyújtózkodnak. Kerestem hajnalban, kerestem este, de semmi. Aztán október 16-án este ismét találkoztunk, de ismét csak messziről – gondoltam, hogy legalább megvagy!

Ne maradj le a mezőgazdaság legfontosabb híreiről! Kövesd az Agro Jager Newst a Facebookon is! Kattints a képre!

Ez a Szalatna nevű területrész volt, Csitár község mellett. Itt van, egy körülbelül egy 20 hektáros, füzes-nádas sűrű. Innen váltott ki egy nagy rudlival. Hajnalra már megálmodtam, hogy hol fogom őket várni. Reggel, ahogy gondoltam, jöttek is vissza, de messze tőlem. Körülbelül 180 méterre tudtam megközelíteni a rudlit, ami egy 18 egyedből álló bikacsapat volt, de nem sokat időztek a vetéseken, inkább egymást piszkálva a füzesbe igyekeztek vissza, mikor meg-megálltak. Ám mindig valamelyik másik bika takarásában állt, vagy nem volt megfelelő a pozíció a lövéshez, de jól el tudtam bírálni eközben: dárdás és mintha barkás lenne.

Északi-Cserhát Szécsényi-dombságán találkozott Chikán József ezzel a szarvasbikával. Fotó: Chikán József / Agro Jager

Nem tudtam közelebb menni és távolodtak. Aztán úgy 250 méterre kijött a rudli szélére! Itt keresztbe fordult és nem vártam többet, egy percet sem: lőttem. Úgy 30-40 métert szaladt a többiek után és ott esett el. Mikor odaértem, hihetetlen látvány fogadott, mert egy nagy parókás dárdás bika feküdt előttem. A szőre tiszta, semmi szeptemberi nyom nem volt rajta. Úgy gondolom, hogy biztosan nem vett részt a bőgésben, mert az agancsa mintha barkás lenne, de mégsem. Egy centiméteres szőr borította végig az agancsot és nem voltak heréi sem. A kormányhivatalban hét évesre bírálták és bronz érmet kapott.

Vadászüdvözlettel:
Chikán József”

Kép és szöveg: Chikán József

A Corvinus Egyetemen kereskedelem és marketing szakon diplomázott Csernyánszky Kitti. Ennek örömére úgy döntött, hogy életében először muflonkosra szeretne vadászni. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:

Fotó: Csernyánszky Kitti – AJN

Ez a történet ott kezdődik, hogy sikeresen lediplomáztam és elhatároztam, hogy a családtól kapott kisebb-nagyobb támogatásból egy muflonkost szeretnèk lőni. Azért erre esett a választásom, mivel a magyar ötösből már csak a kos hiányzott nekem. Felhívtam az illetőt, akihez járunk vadászni hogy esetleg lehetne-e a vadászatról szó?

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Természetesen igent mondott. Eljött a hétvége. Péntektől vasárnapig tartózkodtam nála, de sajnos a sok-sok cserkelés ellenére sem találtuk meg azt a bizonyos muflont, amit én szerettem volna. Így hàt sok élménnyel, de egy kicsit csalódottan jöttem haza. Eltelt két hét, úgy gondoltam, nekifutok mégegyszer. Ugyanúgy péntektől vasárnapig tartott a vadászat és szombat reggel Diána megajándékozott. Ültünk a vadászlesen és egyszer csak futottak ki az erdőből a muflonok. Hosszas bírálás után, kísérőm kiválasztotta a számomra megfelelő kost és pedig terítékre hoztam. A vad egyből tűzben rogyott.

Fotó: Csernyánszky Kitti – AJN

Pár perces várakozás után megnéztük az elejtett vadat, megtörténtek a szokásos rituálék, a gratuláció és mindenki a lehető legnagyobb örömmel hagyta el a helyszínt. Ez lenne az én és a muflon története – zárta beszámoló Csernyánszky Kitti, aki a Szlovákiában, a Zólyomi Technikai Egyetemen vadgazdamérnök szakon folytatja egyetemi tanulmányait.

Írta és fényképezte: Csernyánszky Kitti

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Trófeaszemle a Pilisi Parkerdőnél

A vadászat több ezer éve jelen van az emberi kultúrában, és mindig is fontos szerepet játszott a túlélésben, a közösségek fejlődésében, valamint a természet megismerésében. Azonban a modern világban, ahol már nem az élelem megszerzése az elsődleges cél, a vadászat szerepe átalakult. Napjainkban a fenntartható vadgazdálkodás egyik legfontosabb pillére lett, amely nélkülözhetetlen a vadállomány egészségének megőrzéséhez és a természet egyensúlyának fenntartásához.

Fotó: Pilisi Parkerdő

Az erdők és a vadállomány szoros kapcsolatban állnak egymással. Az erdők biztosítják a vadak élőhelyét és számos állatfaj számára nyújtanak táplálékot, búvóhelyet és szaporodási lehetőséget. Ugyanakkor a vadállomány – különösen a nagyvad, mint a gímszarvasok – komoly hatással vannak az erdei ökoszisztémákra. Túlszaporodás esetén kárt okozhatnak az erdő fiatalos állományaiban, a vegetációban, és ezáltal veszélyeztethetik az erdő megújulását. Ezt a kényes egyensúlyt segít fenntartani a felelős vadászat.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A vadászat nemcsak a vadállomány szabályozásában játszik szerepet, hanem fontos környezetvédelmi feladatot is ellát. A vadászat hozzájárul a biodiverzitás megőrzéséhez azáltal, hogy segít megakadályozni az egyes fajok túlzott elszaporodását, ami hosszú távon az ökológiai rendszerek összeomlásához vezethetne. A vadászat során alkalmazott fenntartható vadgazdálkodás és az élőhelyek megőrzése olyan környezettudatos gyakorlatokat támogat, amelyek az erdők és benne a vad jövőjét egyaránt biztosítják. A trófeaszemle nemcsak az egyes vadászatok sikerének mértéke, hanem emlékeztet bennünket arra, hogy milyen felelősséggel tartozunk a természet iránt. A gímbika elejtése egy hosszú folyamat része, amelyben a vadász feladata nemcsak az állat elejtése, hanem annak biztosítása is, hogy a jövő generációi is találkozhassanak a természettel, és élvezhessék a vadászat szépségeit és értékeit.

Fotó: Pilisi Parkerdő

A Pilisi Parkerdő Zrt. által kezelt területeken magas a védett (természetvédelmi oltalom alatt álló, ill. Natura 2000) területek aránya (75,3%), továbbá nagy hangsúlyt kap az erdők közjóléti szerepe. Emiatt a nagy vágásterületeket kerülő, a kerítés nélküli erdőfelújításokat, valamint a folyamatos erdőborítást lehetővé tevő erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása szükséges, amelyeket elsősorban alacsony vadsűrűséggel lehet biztosítani.

Fotó: Pilisi Parkerdő

A trófeaszemlén a bőgési idényben 170 elejtett gímbikából a Pilisi Parkerdő 145-öt tudott felsorakoztatni. A már lebírált trófeákból (142 db) 5 aranyérmet, 21 ezüstérmet és 56 bronzérmet kapott. Hibás kilövést összesen 4 bikánál állapított meg a hatóság, ami a kirándulók által tömegesen látogatott erdőkben a vadászat nehézségi fokát tekintve az erdész-vadász szakszemélyzet hozzáértését dicséri.

A vadászat – különösen a gímszarvas vadászata – nem csupán a trófeáról szól. Egy mélyebb kapcsolatot jelképez az erdővel és annak lakóival, valamint egy közösségi és környezeti felelősségvállalást, amely túlmutat az egyéni élményen. Csak akkor tarthatjuk meg ezt az egyensúlyt, ha továbbra is tisztelettel és gondossággal közelítünk a természethez, és szem előtt tartjuk a fenntarthatóságot.

Forrás: Pilisi Parkerdő