Horgászat
Óriáshalat fogtak magyar horgászok Guyanában
A Szlovákiában élő Mészáros Péter és édesapja, szervezett program keretében az elefánthalak rendjébe tartozó arapaimára ( vagy ahogy Molnár Gábor regényeiből ismerjük: pirarucura) is horgászott Guyanában.
Lapunk a fiatal horgászt kérdezte élményeiről:
Kérlek meséld el, hogyan kerültetek ki Guyanába, és hogyan fogtátok meg az arapaimákat?
A szervezett horgásztúrára való jelentkezést követően, közel egy évet vártunk édesapámmal az indulásra. Az elmúlt időszakban a koronavírus-járvány miatt szinte lehetetlen volt utazni. A pandémia szerencsénkre egyre jobban visszahúzódott, és a könnyítések miatt végre elindulhattunk. Előzetesen, amire csak tudtunk, felkészültünk édesapámmal. Rengeteget olvastunk, és videókat néztünk erről a hatalmas halról és annak a horgászatáról. Semmit nem bíztunk a véletlenre. Saját felszereléssel indultunk útnak Budapestről, a csoport többi tagjával. A legnagyobb tengeri orsók és botok várták az éles bevetést. A horgászzsinórunk szakítószilárdsága meghaladt a 180 kilogrammot. Az utunk hosszú volt és nagyon fárasztó. Először Amsterdamba szálltunk át, onnan,jó pár óra elteltével, az Egyesült Államokban találtuk magunkat . Ezután jött a Karib-térség, majd végezetül Georgetown következett, ami Guyana fővárosa. Az utazásunk itt még nem ért véget. Miután leszálltunk a repülőgépről, egy hosszú, több órás utazás út következett egy kisrepülőgéppel.
Szakképzett helyi idegenvezetőink segítségével mélyen behatoltunk a dzsungelba. Miután elfoglaltuk az alaptáborunkat, és akklimatizálódtunk a klímához, azonnal el is indultunk horgászni. Abban állapodtunk meg, hogy az első két napban mindenre horgászunk, kivéve az arapaimára, más néven a pirarucura. Már az első két nap nagyon izgalmasan telt. Az itteni halak méreteikhez képest sokkal jobban harcolnak, mint amihez szokva vagyunk a Kárpát-medencében. Miután eljött a harmadik napunk, az alaptáborból elindultunk az arapaimák kánaánjába, egy védett, kevésbé ismert helyre, amit csak a helyiek ismernek.
Az itteni vizek nagysága magyar ésszel nehezen felfogható. A csónakban ülve, sok tízezer hektár vadvíz terült el előttünk, magyar szemmel teljesen idegen tájon. Az idegenvezetőink, amiben tudtak, csak segítettek nekünk. A tanácsaikat mindig megfogadtunk és kémleltük a vizet. Az arapaima, kopoltyúja mellett, úszóhólyaggal is rendelkezik.
Körülbelül 15 percenként felbukkan a víz tetejére, levegőt vesz és újból alámerül. Éppen ezért könnyen megfigyelhető, jól horgászható halfajok közé tartozik. Azonban, ha valami gyanúsat lát, ugyanúgy eltűnik mint bármilyen más hal… Az arapaima méretei is tiszteletreméltóak, akár két-három méteresre is megnőhetnek. Tömege jóval 100 kilogramm felett van, emellett mindenevő, és ragadozó is egyben. Étrendjében főleg kisebb testű halak, békák, gyümölcsök és férgek szerepelnek. Nem veti meg a kisebb testű kígyókat teknősöket sem.
Én és édesapám már az első napokban szerencsével jártunk. Miután kiértünk a horgászhelyre, meg is láttunk egy halat, ami éppen levegőt vett. A motorcsónakból előkerültek az evezők és szépen lassan oda eveztünk, ahol láttuk legutoljára a pirarucut. Halszelettel gyorsan be is dobtuk az 5-ös horgot és a tengeri felszereléseinket. A bedobást követően, körülbelül 10 percre azonnal heves kapást észleltünk. A tengeri felszerelés is olyan erőhatást kapott, amire tervezték. A bevágást követően, az idegenvezetőnk azonnal indította a csónakmotort. Lassú hátramenetbe kapcsolt. Senki ne gondolja azt, hogy ezt a halat olyan könnyű kifogni a guyanai folyókból. A hal szinte csak izom. A partról szinte kifoghatatlan, mivel nem lehet megállítani. Ez nagyban függ attól, hogy kisebb halat (40-80 kilogramm) akasztunk meg, vagy egy óriást (> 120 – 140 kilogramm). Az első hal, amit kifogtunk, körülbelül 80 kilogrammos lehetett.
Szinte kirobbant a vízből, oyan erővel, hogy még a helyiek is belepislogtak. Félelmetes elsőre ilyet megélni, amikor közel 100 kilogrammos hústömeg mozdul meg a nyugodtnak látszó folyóban és elemi erővel kitör a vízfelszín alól. A második arapaimát édesapám fogta ki, amely körülbelül 65-70 kilogrammos lehetett. Mivel az itteni állományt különösen óvják a helyiek, a fogást követően azonnal horogszabadítás következett. Annak ellenére, hogy ezek a halak már fáradtak voltak, különösen nagy óvatosságot kívánnak meg az avatatlan horgászoktól. Elég egy óvatlan pillanat, és akár súlyos sérülést, rosszabb esetben akár halált is okozhat ez a hatalmas hal. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája az arapaimát a sebezhető (vulnerable) kategóriába sorolja. A következő napok sem teltek eredménytelenül, sikerült kifogjak, egy 140 kilogrammos kapitális példányt. Ami nem nagyon akart elfáradni…
Először azt gondoltam, hogy a hal nyer és mi fáradunk el helyette. Szinte végeláthatatlan harc következett, időnként kitört, megállt, újra indult. Soha életemben nem láttam ekkora erőt egy haltól sem. Másfél órán át fárasztottuk úgy, hogy az idegenvezető is ezer idegszálával figyelt, irányította a motorcsónakot. Félő volt, hogy keres egy akadót és elveszítjük. Lehet bármilyen felszerelése az itteni horgászoknak, ha jön egy akadó, vagy elmegy a szerencse, vége a küzdelemnek. Sokszor a kapás is ritka, az arapaima fogása pedig különleges dolognak számít itt is. Kihasználva a hal pillanatnyi fáradtságát, amilyen gyorsan csak tudtuk, a partra vontattuk. Félő volt, hogy kipiheni magát és nem ér véget a küzdelem. Kiszállva a csónakból egy gyors kép elkészítésére is lehetőségünk volt. Felejthetetlen pillanatok voltak ezek mindannyiunk számára. Az idegenvezető izgatottsága is mutatta azt, hogy milyen szerencsések vagyunk.
Az idegenvezető, miután megbizonyosodott róla, hogy a hal rendben van és képes elúszni, azonnal útjára is indította. Annak ellenére, hogy ezek a halak hatalmasakra nőnek, óriási energiát vesz ki belőlük a fárasztás. Hasonló a helyzet, mint a hazai szürkeharcsáknál. Minél hamarabb kikerülnek a vízből, annál nagyobb eséllyel folytatják majd a megszokott életüket.
Bár a horgászszerencse változó, nekem és édesapámnak, Guyana felejthetetlen élményeket adott. Összesen öt arapaimát fogtunk ki édesapámmal, ebből három darab hal bőven 100 kilogramm felett lehetett – zárta beszámolóját a Gútán élő horgász.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Képeket készítette : Mészáros Péter
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel