Horgászat
Három szürkeharcsát fogtak egy éjszaka alatt Heves megyében
A vadászat és horgászat nemzedékről nemzedékre öröklődik génjeinkben. A horgászatban is sokan megtalálják a maguk örömeit: egyesek a téli fagyos időben menyhalakra horgásznak, mások keszegezni szeretnek.
Néhány horgász azonban nagyobb ellenfélre vár a vizek mellett. Ők a szürkeharcsahorgászok, akik sokszor emberméretű halakat fognak ki hazánk folyóiból és tavaiból. Judák Imre a kora tavaszi időszakban egy éjszaka alatt három szürkeharcsát akasztott meg. A részletekről kérdeztük a szerencsés horgászt.
Kérlek mesélj a szenvedélyedről és a szürkeharcsa horgászatáról!
Én is, mint jó néhány „elvetemült” magyar horgász ,gyerekkorom óta űzöm ezt a szenvedélyt. Többet szeretnék horgászni, de a munkám és a családom miatt nem „sűrűn” jutok ki a vízpartra. Erre éves szinten megközelítőleg hét-nyolc alkalommal kerül sor.Egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy egyre többet gondolkodom a szürkeharcsa horgászatról. Időt és energiát nem kímélve, hazánk egyik legnagyobb szürkeharcsa horgászától tanultam meg az alapokat egy szervezett tábor keretein belül. Hozzám hasonló érdeklődésű sorstársaimmal próbáltuk ellesni a praktikákat, trükköket. Szürkeharcsázni az elmúlt öt-hat évben kezdtem el. Az eredmény elég rapszódikusra sikeredett: volt olyan évem is, amikor „nulláztam”… Ez így van rendjén, kevés horgásznak van olyan nagy szerencséje, hogy azonnal kapitális halat foghat. A kisebb sikerek azonban nem kerültek el. Az elmúlt évek alatt körülbelül 10 darab szürkeharcsát fogtam. A legnagyobb is alulról karcolta a 10 kilogrammot. Engem is utolért a harcsások végzete….A fehérhalak fogása többszörösen megnehezedett. Nem felejtem el soha, hogy sokszor erőmön felül kellett teljesítsek ahhoz, hogy „értelmes” csalihalat tudjak kivarázsolni a vízből… Az igazsághoz tartozik az is, hogy volt olyan alkalom, amikor elmaradt a harcsázás, mert a csalihal fogása sem jött össze. Mivel csak időnként jutok ki horgászni, ezért inkább maradtam és nem indultam haza. Ekkor jött a B terv, maradok a békés halaknál, vagy megpróbálok kisebb ragadozóhalakat zsákmányolni.
A 2022-es év azonban már teljesen másképp alakult. Professzionális meteorológussá és adatelemzővé váltam az elmúlt években. Olvastam és hallottam, hogy megkezdődik a tavaszi felmelegedés. Ellenőriztem a teliholdas éjszakákat, közben szabadnapot vettem ki. Elköszöntem a családomtól és kiválasztottam a megfelelő helyet valahol Heves-megyében. A botjaim és felszerelésem már kora tél óta bevetésre készen álltak. Éreztem, hogy valami most történni fog. Vibrált a levegő, már amikor elindultam otthonról. Miután sikeresen elfoglaltam a horgászhelyemet, elkezdtem aggódni a csalihalak miatt, ami az elmúlt években elég sok idegeskedést és bonyodalmat okozott nekem. Előkerültek a feeder botjaim is, prémium minőségű etetőanyaggal landolt a vízben a csonti és giliszta a horgaimon. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz ebben a szép kora tavaszi meleget idéző napon. Joggal… Olyan hatalmas csalihalakat fogtam, hogy az összes eddigi rekordomat megdöntöttem. Tepsi méretű dévérkeszegek jöttek egymás után, amelyek akkorák voltak, hogy egy nílusi krokodil is megfordulna értük. A korábbi évek hibáiból tanulva, nem kockáztattam. Már déltől vallattam a vizet, és óriási erőfeszítések árán, hat darab normális méretű „tenyeres” csalihalat fogtam. Késő délután megnyugodtam… Most már csak a harcsákon múlt a 2022-es szezon első napja. Mi, szürkeharcsások, körülbelül annyira fanatikusak vagyunk, mint a menyhalhorgászok. Vélhetően, ők edzettebbek a hideg miatt, mi pedig a szúnyoggal szemben lettünk immunisak. Egy-két kóbor egyedet leszámítva ilyenkor tavasszal ez a vérszívó még nem zavarja a horgászatot.
Késő délután kiválasztottam két jó helyet. Behúztam a felszerelésemet, visszamentem a partra. A botjaimat gondosan rögzítettem, mert időnként hallani rémtörténeteket, hogyan tűnik el minden egy szempillantás alatt. Szép csöndben besötétedett, én pedig vártam. Az az érzés, hogy valami történni fog, folyamatosan ott volt velem a parton. Este 20 óra fele hallottam egy cuppanást. Harcsa! A szívem elkezdett jobban verni. Az adrenalin megindult. A pillanat amire évek óta várok, egy karnyújtásnyire volt tőlem. Majd hatalmas csönd lett… Valami történt, gondoltam. Majd szinte a semmiből, a csalihalam irányából, óriási zaj verte fel a csöndes éjszakát. A vízfelszín megremegett. A botom mellettem annyira meghajlott, akkora terhelést kapott, amit el se tudtam eddig képzelni. Csak ámultam. Tudtam eljött az én időm. Kiemeltem a botot, és teljes erőmből bevágtam „valaminek”, amit elsőre egy óriásnak éreztem . Tapasztaltabb horgászok ilyenkor még egyszer bevágnak, nehogy a hal megforduljon és utat törjön magának. Ezt a tanácsot megfogadtam. Még egy bevágás következett. A hal előretört körülbelül 20 métert. Próbáltam lassítani, de esélyem sem volt. Majd hirtelen megállt… Ezt a kis szünetet kihasználva el is indultam a csónakba. Mindenre amire előzetesen fel lehetett készülni azt megtettem. Kapkodásra ilyenkor már nincs idő. Ha hiba csúszik a számításaimba, vesztek… A következő pillanatban a fejlámpa fénye a csónak elejét világította meg. Indultam be a halért. Egyedül voltam, egy árva lélek sem volt a közelben. Ekkor elindultak a fárasztás hosszú és idegörlő percei. Féltem, vajon meglátom-e egyáltalán a halat, ami elsőre nagynak és erősnek tűnt. Ilyenkor lehetetlen megmondani mekkora hal van a mélyben. Közelebb érve, hirtelen megláttam, hogy a másik szerelékem irányába van életem nagy harcsája. Szinte imádkoztam, hogy a két szerelék ne találkozzon. Mindkét damil fonott zsinór, esélyem sem lett volna bármit is tenni. Majd tovább bírkózva a bottal, hirtelen a harcsa fölött találtam magam. Elindult a fárasztás második része. Ekkor már, ha a felszerelés nem adja meg magát, semmi baj nem történhet. Öregebb harcsások azonban még ilyenkor is inkább kivárnak. A botom a fárasztás végén furcsa hangokat adott ki magából majd hirtelen eltört. A hal alá fordult a csónaknak és ezt már nem viselte el a botom. Szinte összefolyt az idő, nem tudom hány perc telhetett el. Végig azon gondolkoztam, vajon meg tudom-e oldani így a fárasztást. Ha ez a hal elmegy, biztos többet nem horgászok semmire. Hogy harcsára nem, az is biztos!
Majd hirtelen feltűnt a semmiből egy akkora hal, hogy magam is beleborzongtam a látványába. A botom szerencsére a végén tört el, a harcsa addigra elfáradt. Egy óriás hal nézett rám a vízből, félig elfáradva, feladva a küzdelmet. Megpaskoltam a fejét, többször kitört, majd egyszer csak megnyugodott. Feladta a küzdelmet… Úgy mint én. Amikor be akartam emelni, nem sikerült. Olyan érzésem volt, mintha egy tömör vasdarabot próbálnék átemelni egy kerítésen. Nem értettem, ennyire nehéz lenne a hal ?!
Igen, pontosan ezért. Egy kézzel soha nem lehetett volna beemelni. Másodjára került be a csónakba. Mindent megtettem azért, hogy ne érezze a kiemelést problémásnak. Remegtem a csónakban ,közben a harcsa kis gombszemei figyeltek . Ez a ragadozó hal annyi ideig élhet mint egy ember. Bár nem tudjuk, mit gondol, ravaszsága nem vitás. Főleg, ha már találkozott horgásszal. A ragadozóból préda lett. Furcsa érzés lehet. Szerencsére ezt nekem nem kell megélnem.
A hal teljes testhossza elérte a 193 centimétert, becsült tömege körülbelül 55 kilogramm volt. Mivel esélyem sem volt lemérni, meg sem kockáztattam. A hal egészsége mindig az első! Úgy éreztem, hogy végre elértem a csúcsra. Azonban az a bizonyos megérzés még mindig ott volt a fejemben. Ez az este még nem ért véget – hallottam egy belső hangot. Másnap persze kihívások hada várt rám, de úgy éreztem, hogy maradnom kell. És milyen jól döntöttem!
Újból felcsaliztam, bevittem a szereléket és vártam. Másfél óra telt el, a bot és kis csengettyű megszólalt. Tudtam, hogy ez egy másik harcsa. Ha egyszer ilyet átél az ember, azonnal tudja, érzi, hogy bizony ez egy összetéveszthetetlen harcsa kapása. Más erre nem képes… Most már, mint egy vérbeli profi indultam be a tó közepére a második szürkeharcsáért. A három hal közül ez volt a legkisebb. A 113 centiméter hosszúságú hal nem okozott sok problémát. Újból a parton találtam magam a második zsákmányommal. Elmúlt este 10 óra… Hogyan legyen tovább? – tettem fel magamnak a kérdést. A szakik mindig azt mondják, ha este 10-g nem jön meg a harcsa, aludjunk egyet, mert hajnal háromig nem történik semmi… Az a bizonyos megmagyarázhatatlan érzés azonban továbbra sem múlt el. Szentül hittem abban, hogy ez az éjszaka történései nekem most nem értek véget. Hajnal háromig a sötétségben próbáltam feldolgozni az élményeimet. Nem akartam elhinni, hogy ez velem megtörténhetett. Hajnali három óra után szinte vártam a kapást. Megérzésekkel eddig csínján bánt a sors velem, de most mindenért kárpótolt. Alig telt el három óra, a bot szinte a kezemben volt, amikor hirtelen a semmiből újból kapásom érkezett. Mivel előzetesen tudtam, hogy nádfal és más akadók is vannak, újból a torkomban dobogott a szívem . Ez a harcsa mindent megtett, hogy egy nádfolt és egy tuskó körül elszakítsa a szerelékemet. Teljes erőmből téptem vissza a halat, ami nem volt messzebb egy méterre az akadóktól. Egy olyan küzdelem kezdődött el, amit a másik két halnál nem tapasztaltam. Éreztem a horgászbotomon keresztül, hogy kerüljön bármibe, ő nem akarja elhagyni a védett vízi világát. Mindent meg is tett érte. Ha nincs a csónakom, biztos, hogy veszítek. A szemem előtt egy 178 centiméter hosszúságú szürkeharcsa tekeredett, mint egy nagy kígyó. Az örömöm leírhatatlan volt, tudtam, hogy most olyan élményekkel gazdagodtam, amit lehet többször nem élek át. Erre nem lehet felkészülni, ezt nem lehet megvenni. Ez vagy megtörténik, vagy csöndben eltelik az éjszaka. Ha nincs szerencsénk, akkor nullázunk egy éjszaka, rosszabb esetben egy egész évben.
A halaimat mélységesen tisztelve, egy közös fénykép elkészítése után mindegyiket szabadjára engedtem. Belenézve a kis gombszerű szemeikbe, tudták, hogy szabadok lesznek nemsokára.Ki kell várni a fogság végét. És, hogy újra találkozunk-e mind a négyen egyszerre?? Erősen kétlem. Ezek a halak most sokat tanultak, és ha valami gyanúsan könnyű falatot találnak, a jövőben jó messzire elkerülik – zárta beszámolóját Judák Imre szürkeharcsahorgász.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre