Keressen minket

Horgászat

Óriáshalat fogtak magyar horgászok Guyanában

A Szlovákiában élő Mészáros Péter és édesapja, szervezett program keretében az elefánthalak rendjébe tartozó arapaimára ( vagy ahogy Molnár Gábor regényeiből ismerjük: pirarucura) is horgászott Guyanában.

A legnagyobb pirarucu, amely megközelítőleg 140 kilogrammos lehetett… (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Lapunk a fiatal horgászt kérdezte élményeiről:

Kérlek meséld el, hogyan kerültetek ki Guyanába, és hogyan fogtátok meg az arapaimákat?

A  szervezett horgásztúrára való jelentkezést követően, közel egy évet vártunk édesapámmal az indulásra.  Az elmúlt időszakban a koronavírus-járvány miatt szinte lehetetlen volt utazni. A pandémia szerencsénkre egyre jobban visszahúzódott, és a könnyítések miatt végre elindulhattunk. Előzetesen, amire csak tudtunk, felkészültünk édesapámmal. Rengeteget olvastunk, és videókat néztünk erről a hatalmas halról és annak a horgászatáról. Semmit nem bíztunk a véletlenre. Saját felszereléssel indultunk útnak Budapestről, a csoport többi tagjával. A legnagyobb tengeri orsók és botok várták az éles bevetést. A horgászzsinórunk szakítószilárdsága meghaladt a 180 kilogrammot. Az utunk hosszú volt és nagyon fárasztó. Először Amsterdamba szálltunk át, onnan,jó pár óra elteltével, az Egyesült Államokban találtuk magunkat . Ezután jött a Karib-térség, majd végezetül Georgetown következett, ami Guyana fővárosa. Az utazásunk itt még nem ért véget. Miután leszálltunk a repülőgépről, egy hosszú, több órás utazás út következett egy kisrepülőgéppel.

A dzsungelbe csak kisrepülőgéppel lehet bejutni. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Szakképzett helyi idegenvezetőink segítségével mélyen behatoltunk a dzsungelba. Miután elfoglaltuk az alaptáborunkat, és akklimatizálódtunk  a klímához, azonnal el is indultunk horgászni. Abban állapodtunk meg, hogy az első két napban mindenre horgászunk, kivéve az arapaimára, más néven a pirarucura. Már az első két nap nagyon izgalmasan telt. Az itteni halak méreteikhez képest sokkal jobban harcolnak, mint amihez szokva vagyunk a Kárpát-medencében. Miután eljött a harmadik napunk, az alaptáborból elindultunk az arapaimák kánaánjába, egy védett, kevésbé ismert helyre, amit csak a helyiek ismernek.

Egy retteget hal, a piranha. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Az itteni vizek nagysága magyar ésszel nehezen felfogható. A csónakban ülve, sok tízezer hektár vadvíz terült el előttünk,  magyar szemmel teljesen idegen tájon. Az idegenvezetőink, amiben tudtak, csak segítettek nekünk. A tanácsaikat mindig megfogadtunk és kémleltük a vizet. Az arapaima, kopoltyúja mellett, úszóhólyaggal is rendelkezik.

Az első két nap számos alatt számos új halfajt sikerült kifogni. Peti egy szép pávasügérrel. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Körülbelül 15 percenként felbukkan a víz tetejére, levegőt vesz és újból alámerül. Éppen ezért könnyen megfigyelhető, jól horgászható halfajok közé tartozik. Azonban, ha valami gyanúsat lát, ugyanúgy eltűnik mint bármilyen más hal…  Az arapaima méretei is tiszteletreméltóak, akár két-három méteresre is megnőhetnek.  Tömege jóval 100 kilogramm felett van, emellett mindenevő, és ragadozó is egyben. Étrendjében főleg kisebb testű halak, békák, gyümölcsök és férgek szerepelnek. Nem veti meg a kisebb testű kígyókat teknősöket sem.

Egy payara, amivel nagyon óvatosan kell bánni. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Én és édesapám már az első napokban szerencsével jártunk. Miután kiértünk a horgászhelyre, meg is láttunk egy halat, ami éppen levegőt vett. A motorcsónakból előkerültek az evezők és szépen lassan oda eveztünk, ahol láttuk legutoljára a pirarucut. Halszelettel gyorsan be is dobtuk az 5-ös horgot és a tengeri felszereléseinket. A bedobást követően, körülbelül 10 percre azonnal heves kapást észleltünk. A tengeri felszerelés is olyan erőhatást kapott, amire tervezték. A bevágást követően, az idegenvezetőnk azonnal indította a csónakmotort. Lassú hátramenetbe kapcsolt. Senki ne gondolja azt, hogy ezt a halat olyan könnyű kifogni a guyanai folyókból. A hal szinte csak izom. A partról szinte kifoghatatlan, mivel nem lehet megállítani. Ez nagyban függ attól, hogy kisebb halat (40-80 kilogramm) akasztunk meg, vagy egy óriást (> 120 – 140 kilogramm). Az első hal, amit kifogtunk, körülbelül 80 kilogrammos lehetett.

A második legnagyobb arapaima. Becsült tömege körülbelül 120 kilogramm… (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Szinte kirobbant a vízből, oyan erővel, hogy még a helyiek is belepislogtak. Félelmetes elsőre ilyet megélni, amikor közel 100 kilogrammos hústömeg mozdul meg a nyugodtnak látszó folyóban és elemi erővel kitör a vízfelszín alól. A második arapaimát édesapám fogta ki, amely körülbelül 65-70 kilogrammos lehetett. Mivel az itteni állományt különösen óvják a helyiek, a fogást követően azonnal horogszabadítás következett. Annak ellenére, hogy ezek a halak már fáradtak voltak, különösen nagy óvatosságot kívánnak meg az avatatlan horgászoktól. Elég egy óvatlan pillanat, és akár súlyos sérülést, rosszabb esetben akár halált is okozhat ez a hatalmas hal.  A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája az arapaimát a sebezhető (vulnerable) kategóriába sorolja. A következő napok sem teltek eredménytelenül, sikerült kifogjak, egy 140 kilogrammos kapitális példányt. Ami nem nagyon akart elfáradni…

Egy kisebb arapaima, ami körülbelül 80 kilogrammos lehetett. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Először azt gondoltam, hogy a hal nyer és mi fáradunk el helyette. Szinte végeláthatatlan harc következett, időnként kitört, megállt, újra indult. Soha életemben nem láttam ekkora erőt egy haltól sem. Másfél órán át fárasztottuk úgy, hogy az idegenvezető is ezer idegszálával figyelt, irányította a motorcsónakot. Félő volt, hogy keres egy akadót és elveszítjük. Lehet bármilyen felszerelése az itteni horgászoknak, ha jön egy akadó, vagy elmegy a szerencse, vége a küzdelemnek. Sokszor a kapás is ritka, az arapaima fogása pedig különleges dolognak számít itt is. Kihasználva a hal pillanatnyi fáradtságát, amilyen gyorsan csak tudtuk, a partra vontattuk. Félő volt, hogy kipiheni magát és nem ér véget a küzdelem. Kiszállva a csónakból egy gyors kép elkészítésére is lehetőségünk volt. Felejthetetlen pillanatok voltak ezek mindannyiunk számára. Az idegenvezető izgatottsága is mutatta azt, hogy milyen szerencsések vagyunk.

Egy felejthetetlen pillanat apa és fia számára (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Az idegenvezető, miután megbizonyosodott róla, hogy a hal rendben van és képes elúszni, azonnal útjára is indította. Annak ellenére, hogy ezek a halak hatalmasakra nőnek,  óriási energiát vesz ki belőlük a fárasztás. Hasonló a helyzet, mint a hazai szürkeharcsáknál. Minél hamarabb kikerülnek a vízből, annál nagyobb eséllyel folytatják majd a megszokott életüket.

Bár a horgászszerencse változó, nekem és édesapámnak, Guyana felejthetetlen élményeket adott. Összesen öt arapaimát fogtunk ki édesapámmal, ebből három darab hal bőven 100 kilogramm felett lehetett – zárta beszámolóját a Gútán élő horgász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Képeket készítette : Mészáros Péter

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

Horgászat

Kifogták az őszi szezon első menyhalát az Ipolyból

Nógrád megyében, az Ipoly felső szakaszán, szeptember első hetében célzottan menyhalra horgászott Tóth István barátaival. A salgótarjáni horgász jól ismeri az Ipolyt, mivel több mint 25 éve odajár horgászni.

A fényképen látható menyhalakat az Ipolyon fogta ki Tóth István és Baksa Dénes. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

25 évvel ezelőtt, Vas Károly barátjával az egyik helyen paducra „vadásztak”. Már majdnem besötétedett, amikor a folyó furcsán „megelevenedett”. Úgy látták, mintha a víz felszínén sok kisebb-nagyobb hal úszna, „delfinre” emlékeztető hullámokat láttak maguk előtt a keskeny folyón. Az apró mozgások felkeltették a tapasztalt horgászok érdeklődését.

A kedvelt horgászhelyek egyike valahol az Ipolyon (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Károly azt mondta: „Nézd István!! Ezek menyhalak lesznek”. Az új megfigyelésüknek annyira megörültek, hogy a következő hétvégén, ugyanazon a helyen, célzottan menyhalakra kezdtek el horgászni. A megfigyelésük jónak bizonyult, mert már 25 éve ide is járnak horgászni. Több helyet ismernek, amit felváltva látogatnak. A menyhalak szokásait is sikerült jól kiismerni. A helyválasztás a sikeres horgászatuknak a sarokpontja. Erről a titokzatos halról azt érdemes tudni, hogy csak bizonyos szakaszon található meg a hazai folyókban és nagy tavainkban. Áradásban, vagy nagy szerencsével bárhol megfogható, de az esetek többségében az egyedi megfigyelések, tapasztalatok vezetnek eredményre – foglalta össze István.

Időnként egy-két süllő is megérkezik menyhalazás közben. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Az Ipoly folyónak a vízmennyisége általában állandó, kivéve a mostani évet. Az átlagos vízhozamnak körülbelül csak a fele érkezett Magyarországra. Azon a szakaszon, ahol menyhalra horgásznak, a víz nem is túlzottan gazdag oxigénben, sőt… Mivel a hal kevésbé ismert, ezért viselkedése mutathat furcsaságokat is.

Egy ritka vendég: egy termetes angolna. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Az Ipolyon a menyhalak már szeptember elején, közepén megmozdulnak. Egészen május elejéig, közepéig lehet rájuk sikeresen horgászni. Azonban a viselkedésük kiszámíthatatlan. Vannak olyan éjszakák, amikor van kapásuk, máskor folyamatosan piszkálják a csalit. Bár sok mindent kipróbáltak a hosszú évek alatt, két csali vált be igazán. Ha van friss kishal, annak az utolsó 1/3-át kínálják fel, úgy, hogy a farokúszó szabadon mozoghat a vízben. A felszerelésük nagyon egyszerű: feeder botokat használnak. A kishalat süllőző egyes horoggal kínálják fel. Az előke 30-50 centiméter hosszú, ami után egy pici csúszóólom van felszerelve. Az előre lefagyasztott kishalat nem preferálják, mert hamar leolvad a horogról. Sok esetben azonban „művészet” télen kishalat fogni. A kishal mérete se legyen túl nagy, mert ha az már túlságosan nagy, nem képes felvenni a menyhal. Ha három-négy centiméter hosszú a csali, azt kisebb-nagyobb menyhalak is képesek felvenni. Általában a menyhalak nagysága 30 -52 centiméter között változik. Ha nincs más lehetőségük, akkor gilisztát is használnak.. Azt is érdemes tudni a menyhalról, hogy a kishal bármelyik részét felveheti. Mivel az eddigi recept bevált, nem is változtatnak rajta Istvánék. A menyhal szürkület utolsó perceitől fogható megközelítőleg két óráig. Ha ezalatt nem sikerül menyhalat fogni, jobb, ha haza indulunk.

Baksa Dénes és egy menyhal. (Fotó: Tóth István – Agro Jager News)

Azt is megfigyelték, hogy sok esetben több menyhalat lehet fogni a sekélyebb részeken, mint a két méteres vízben. Ez a megfigyelésük is egy véletlennek, egy rontott dobásnak köszönhető. Két-három főnek egymás mellett horgászni sok esetben nem egyszerű feladat. Miután a csali szinte alig érkezett be a 10-20 centiméteres vízmélységbe azonnal kapás és bevágást történt. Majd újból és újból. A meglepő eredmény ismétlődött, mert egymás után fogták ki a menyusokat. Vélhetően a menyhal jobban érzi magát a sekélyebb szakaszon, mert ott egyszerűbben kereshet magának élelmet éjszakai órákban

Fotó: Tóth István – Agro Jager News

Az Ipoly azonban évről-évre egyre rapszódikusabb: sok év átlagában az figyelhető meg, hogy egyre kevesebb a menyhalak száma. Viselkedésük sem kiszámítható. Több esetben előfordult olyan, hogy egy halat sem tudtak kifogni. A csalit csak piszkálták de nem vették fel. Ha változik a folyómeder, a menyhalak azonnal reagálnak rá, és eltűnhetnek a következő évre.

Fotó: Tóth István – Agro Jager News

Aki menyhal horgászatára szánja el magát, legyen nagyon türelmes. A folyó különböző szakaszait járja végig, keressen oxigéndús, nagy köves partszakaszokat és előbb utóbb sikerrel járhat – zárta beszámolóját Tóth István salgótarjáni horgász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fényképek: Tóth István

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

 

 

 

 

 

Tovább olvasom

Horgászat

Kezdetét vette az őszi haltelepítési szezon a Balatonon

Balatoni hal: 2022. szeptember 22-én kezdetét veszi az őszi haltelepítési szezon a Balatonnál. 

Fotó: Balatonihal.hu

Ma reggel a Varászlói tógazdaságunkban zajlik a lehalászat, majd jövő hétfőtől már Balatonlelle-Irmapusztán folytatjuk az éves termés „betakarítását”. A fogott halakat válogatást követően szállítjuk a Balatonba. A horgászok a megszokott minőségű és mennyiségű haltelepítésekre számíthatnak, azonban idén a korábbinál kevesebb helyszínen zajlanak majd a telepítések. Ennek oka elsősorban a magas üzemanyagárak miatt megnövekedett szállítási költség, másodsorban a Balaton alacsony vízállása, melynek következtében néhány telepítési helyszínen olyan sekély a víz, amely nem tenné lehetővé a halak biztonságos leengedését.

Ábra: Balatoni hal

Arra fogunk törekedni, hogy a tógazdásagainkhoz legközelebb fekvő, biztonságos vízmélységgel rendelkező helyszínekre szállítsuk a fogott halakat. Továbbá igyekszünk tartani azt a korábbi alapelvet, hogy az éves pontytelepítési mennyiséget megközelítőleg azonos arányban osszuk el a Balaton három medencéjébe. De azoknak a horgászoknak sem kell aggódniuk, akik esetleg távolabb horgásznak egy-egy telepítési helyszíntől, ugyanis a haljelöléses vizsgálatokból tudjuk, hogy a halállomány az élőhelyi adottságok és nem pedig a haltelepítési helyek arányában oszlik el a Balatonban. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően honlapunkon napról-napra beszámolunk a haltelepítések aktuális mennyiségeiről. Az események nyilvánosak, az előre jelzéseinket követve bárki szabadon megtekintheti a munkát.

Az alábbi táblázatban látható fajonként és korcsoportonként az éves telepítési kötelezettségünk, valamint a már idén betelepített mennyiség. Értelemszerűen a hiányzó értékeket az előttünk álló őszi telepítési szezonban fogjuk kihelyezni.

Forrás: Balatoni hal

Tovább olvasom

Horgászat

Szürkeharcsát fogtak a Lehőci holtágon – VIDEÓVAL

Wimmer Ferenc, Tolna-megyében, a Duna alsó holtágára, Lehőcre ment ki célzottan szürkeharcsára horgászni. A Bogyiszló és Tolna között elterülő vízterületet a Tolnai híd alatt húzódó Mádi Kovács zsilip választja ketté. A tolnai felső holtágon kanyargott régen a Nagy – Duna.

Wimmer Ferenc fogta a fényképen látható szürkeharcsát, amely megközelítőleg 140 centiméter hosszúságú és 21,96 kilogramm volt. (Fotó: Agro Jager News)

A tolnai dunaszakasz szabályozásakor Gróf Széchényi István (1791 – 1860) is itt szállt meg. Emlékét egy tábla hirdeti az utókor számára az egyik ház falán.  A Duna áradása 1956-ban hatalmas pusztítást okozott, a katasztrófát szintén egy emléktábla őrzi Tolna városában.

1956-os árvíz, és a pusztítása. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

A Mádi Kovács zsilip tövében egy halrács választja ketté a két vízterületet. Ferenc mindkét vízterületet igen jól ismeri, mert szabadidejében, társadalmi halőrként óvja a helyi halállományt.

2022. augusztus 7-én, jó barátjával, Bániczki Bélával indultak el horgászni. A helyi harcsafogó bajnokságon szokott együtt szerepelni a két rutinos versenyző. Idén, a hagyományteremtő céllal megszervezett I. Lehőci Harcsafogó Kupán már bizonyítottak, mert sikerült megszerezniük a harmadik helyezést. A két napos verseny minden csapatnak felejthetetlen élménnyel járt, mert mindenki zsákmányolt kisebb-nagyobb harcsákat.

A Lehőci holtág. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

A horgászat megkezdése előtt, a késő délutáni órákban, nagyméretű csalihalakat fogtak. A harcsánál a mindig a csalihal mérete a meghatározó. Minél nagyobb halat szeretnénk kifogni, annál nagyobb a csalihalat kell felkínálni. Egy bizonyos méret után, csak a nagyobb halak „jöhetnek”.  A legoptimálisabb a „tenyérnyi-méretű” csalihal. A tenyeres kárászt csónakkal juttatták be a vízbe, a parttól alig 30 méterre. Mivel a harcsa a legokosabb halak közé tartozik, ezért minden részletre fokozottan figyelni kell. A szakítózsinórként erőgumit használt a tapasztalt horgász. A harcsára tipikusan jellemző az a viselkedés, hogy a felkínált csalit azonnal elengedi, ha bármilyen ellenállást érzékel. Mivel a gumi képes megnyúlni, ezért a harcsa nem veszi észre a csapdát. Másik előnye az, hogy újracsalizásnál könnyen ki lehetne kötni a végszereléket.

Egy jól ismert márka horgait használta, amelyen segédhorgok is vannak. Talán ez a legkíméletesebb megoldások egyike a csalihalaknál. A kis méretű segédhorgok nem okoznak komoly sérülést a csalihalnak. A horog ütötte seb fertőtlenítése után a hal életképes marad, és szabadon ereszthető, ha nincs kapás. A spannolós módszer mindig beválik a Tolnai Dunáért Egyesület vízterületén, amelynek a mélysége megközelítőleg 3 – 3,5 méter mély, vízállástól függően. Az idei év szárazsága a tolnai régiót sem kímélte. Friss vizet csak a Sióból tudnak kapni, amit felduzzasztanak vízügyi szakemberek, majd „visszafelé” érkezhet a holtágba a szivattyúzott víz.  A holtág teljes szélessége eléri a 260 métert, hossza eléri a nyolc kilométert.

A halállományra nagyon büszkék a helyiek. Wimmer Ferenc éjjel-nappal a harcsákat és az orvhorgászokat figyeli…. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)

Miután behelyezték a felkínált csalit, vártak. Teltek az órák. A kora esti órákban, ami talán az egyik legjobb időszaknak tekinthető, semmi nem történt. Az éjszaka csöndesnek bizonyult. Hazánk legnagyobb ragadozóhala bármikor rabolhat, de legjobb harcsára horgászni, sötét viharos éjszakákon. A harcsák kora esti órákban aktívak, majd lefekszenek „aludni”. Hajnali három óra fele pedig újra elindulnak a kora reggeli órákig. „Este 11, és hajnali háromóra között a horgász is aludhat egy keveset. Szinte biztos, hogy nem fog semmi történni”.  A Lehőci holtág harcsafogói egész éjszaka, sőt még reggel is vártak… Nem történt semmi. Feljött közben a nap is, már majdnem indultak haza. Aki bizony harcsa horgászatára adja a fejét, számolnia kell a kudarccal is. Csöndben el is könyvelték, hogy ezen a horgászatuk alkalmával csak tapasztalatot gyűjtöttek. Hét órakor az egyik bot szinte kettétört egy nagyerejű kapástól. Feri, azonnal ott termett és bevágott a halnak. A rutinos horgász egyből tudta, hogy nagy halat sikerült megakasztania. Mivel a holtág bővelkedik akadókkal, ezért a fárasztáshoz azonnal csónakba ültek. Az összeszokott páros negyedóra fárasztás követően a csónakba emelte a meglepődött zsákmányukat. A szürkeharcsa megközelítőleg 140 centimért hosszú, és 21,96 kilogramm volt. A közös fényképek, és a horog ütötte seb fertőtelenítése után, azonnal vissza is engedték a halat.

A mostani horgászatukkal, a hamarosan megrendezésre kerülő „II. Baráti Harcsafogó Verseny”-re készültek fel, amelyet kora őszre szerveznek meg a Lehőci holtág területére. A versenyre még vannak kiadó helyek – összegezte tapasztalatait Wimmer Ferenc.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó és videók forrása: Bániczki Béla és Wimmer Ferenc

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

 

Tovább olvasom