Keressen minket

Horgászat

Óriáshalat fogtak magyar horgászok Guyanában

A Szlovákiában élő Mészáros Péter és édesapja, szervezett program keretében az elefánthalak rendjébe tartozó arapaimára ( vagy ahogy Molnár Gábor regényeiből ismerjük: pirarucura) is horgászott Guyanában.

A legnagyobb pirarucu, amely megközelítőleg 140 kilogrammos lehetett… (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Lapunk a fiatal horgászt kérdezte élményeiről:

Kérlek meséld el, hogyan kerültetek ki Guyanába, és hogyan fogtátok meg az arapaimákat?

A  szervezett horgásztúrára való jelentkezést követően, közel egy évet vártunk édesapámmal az indulásra.  Az elmúlt időszakban a koronavírus-járvány miatt szinte lehetetlen volt utazni. A pandémia szerencsénkre egyre jobban visszahúzódott, és a könnyítések miatt végre elindulhattunk. Előzetesen, amire csak tudtunk, felkészültünk édesapámmal. Rengeteget olvastunk, és videókat néztünk erről a hatalmas halról és annak a horgászatáról. Semmit nem bíztunk a véletlenre. Saját felszereléssel indultunk útnak Budapestről, a csoport többi tagjával. A legnagyobb tengeri orsók és botok várták az éles bevetést. A horgászzsinórunk szakítószilárdsága meghaladt a 180 kilogrammot. Az utunk hosszú volt és nagyon fárasztó. Először Amsterdamba szálltunk át, onnan,jó pár óra elteltével, az Egyesült Államokban találtuk magunkat . Ezután jött a Karib-térség, majd végezetül Georgetown következett, ami Guyana fővárosa. Az utazásunk itt még nem ért véget. Miután leszálltunk a repülőgépről, egy hosszú, több órás utazás út következett egy kisrepülőgéppel.

A dzsungelbe csak kisrepülőgéppel lehet bejutni. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Szakképzett helyi idegenvezetőink segítségével mélyen behatoltunk a dzsungelba. Miután elfoglaltuk az alaptáborunkat, és akklimatizálódtunk  a klímához, azonnal el is indultunk horgászni. Abban állapodtunk meg, hogy az első két napban mindenre horgászunk, kivéve az arapaimára, más néven a pirarucura. Már az első két nap nagyon izgalmasan telt. Az itteni halak méreteikhez képest sokkal jobban harcolnak, mint amihez szokva vagyunk a Kárpát-medencében. Miután eljött a harmadik napunk, az alaptáborból elindultunk az arapaimák kánaánjába, egy védett, kevésbé ismert helyre, amit csak a helyiek ismernek.

Egy retteget hal, a piranha. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Az itteni vizek nagysága magyar ésszel nehezen felfogható. A csónakban ülve, sok tízezer hektár vadvíz terült el előttünk,  magyar szemmel teljesen idegen tájon. Az idegenvezetőink, amiben tudtak, csak segítettek nekünk. A tanácsaikat mindig megfogadtunk és kémleltük a vizet. Az arapaima, kopoltyúja mellett, úszóhólyaggal is rendelkezik.

Az első két nap számos alatt számos új halfajt sikerült kifogni. Peti egy szép pávasügérrel. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Körülbelül 15 percenként felbukkan a víz tetejére, levegőt vesz és újból alámerül. Éppen ezért könnyen megfigyelhető, jól horgászható halfajok közé tartozik. Azonban, ha valami gyanúsat lát, ugyanúgy eltűnik mint bármilyen más hal…  Az arapaima méretei is tiszteletreméltóak, akár két-három méteresre is megnőhetnek.  Tömege jóval 100 kilogramm felett van, emellett mindenevő, és ragadozó is egyben. Étrendjében főleg kisebb testű halak, békák, gyümölcsök és férgek szerepelnek. Nem veti meg a kisebb testű kígyókat teknősöket sem.

Egy payara, amivel nagyon óvatosan kell bánni. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Én és édesapám már az első napokban szerencsével jártunk. Miután kiértünk a horgászhelyre, meg is láttunk egy halat, ami éppen levegőt vett. A motorcsónakból előkerültek az evezők és szépen lassan oda eveztünk, ahol láttuk legutoljára a pirarucut. Halszelettel gyorsan be is dobtuk az 5-ös horgot és a tengeri felszereléseinket. A bedobást követően, körülbelül 10 percre azonnal heves kapást észleltünk. A tengeri felszerelés is olyan erőhatást kapott, amire tervezték. A bevágást követően, az idegenvezetőnk azonnal indította a csónakmotort. Lassú hátramenetbe kapcsolt. Senki ne gondolja azt, hogy ezt a halat olyan könnyű kifogni a guyanai folyókból. A hal szinte csak izom. A partról szinte kifoghatatlan, mivel nem lehet megállítani. Ez nagyban függ attól, hogy kisebb halat (40-80 kilogramm) akasztunk meg, vagy egy óriást (> 120 – 140 kilogramm). Az első hal, amit kifogtunk, körülbelül 80 kilogrammos lehetett.

A második legnagyobb arapaima. Becsült tömege körülbelül 120 kilogramm… (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Szinte kirobbant a vízből, oyan erővel, hogy még a helyiek is belepislogtak. Félelmetes elsőre ilyet megélni, amikor közel 100 kilogrammos hústömeg mozdul meg a nyugodtnak látszó folyóban és elemi erővel kitör a vízfelszín alól. A második arapaimát édesapám fogta ki, amely körülbelül 65-70 kilogrammos lehetett. Mivel az itteni állományt különösen óvják a helyiek, a fogást követően azonnal horogszabadítás következett. Annak ellenére, hogy ezek a halak már fáradtak voltak, különösen nagy óvatosságot kívánnak meg az avatatlan horgászoktól. Elég egy óvatlan pillanat, és akár súlyos sérülést, rosszabb esetben akár halált is okozhat ez a hatalmas hal.  A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája az arapaimát a sebezhető (vulnerable) kategóriába sorolja. A következő napok sem teltek eredménytelenül, sikerült kifogjak, egy 140 kilogrammos kapitális példányt. Ami nem nagyon akart elfáradni…

Egy kisebb arapaima, ami körülbelül 80 kilogrammos lehetett. (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Először azt gondoltam, hogy a hal nyer és mi fáradunk el helyette. Szinte végeláthatatlan harc következett, időnként kitört, megállt, újra indult. Soha életemben nem láttam ekkora erőt egy haltól sem. Másfél órán át fárasztottuk úgy, hogy az idegenvezető is ezer idegszálával figyelt, irányította a motorcsónakot. Félő volt, hogy keres egy akadót és elveszítjük. Lehet bármilyen felszerelése az itteni horgászoknak, ha jön egy akadó, vagy elmegy a szerencse, vége a küzdelemnek. Sokszor a kapás is ritka, az arapaima fogása pedig különleges dolognak számít itt is. Kihasználva a hal pillanatnyi fáradtságát, amilyen gyorsan csak tudtuk, a partra vontattuk. Félő volt, hogy kipiheni magát és nem ér véget a küzdelem. Kiszállva a csónakból egy gyors kép elkészítésére is lehetőségünk volt. Felejthetetlen pillanatok voltak ezek mindannyiunk számára. Az idegenvezető izgatottsága is mutatta azt, hogy milyen szerencsések vagyunk.

Egy felejthetetlen pillanat apa és fia számára (Kép: Mészáros Péter – Agro Jager News)

Az idegenvezető, miután megbizonyosodott róla, hogy a hal rendben van és képes elúszni, azonnal útjára is indította. Annak ellenére, hogy ezek a halak hatalmasakra nőnek,  óriási energiát vesz ki belőlük a fárasztás. Hasonló a helyzet, mint a hazai szürkeharcsáknál. Minél hamarabb kikerülnek a vízből, annál nagyobb eséllyel folytatják majd a megszokott életüket.

Bár a horgászszerencse változó, nekem és édesapámnak, Guyana felejthetetlen élményeket adott. Összesen öt arapaimát fogtunk ki édesapámmal, ebből három darab hal bőven 100 kilogramm felett lehetett – zárta beszámolóját a Gútán élő horgász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Képeket készítette : Mészáros Péter

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

Horgászat

Orvhalászok a rendőrök hálójában

Marcali-víztárolónál lopták a halat. Tetten érték őket…

Rendőrség: Az ügy adatai alapján az 52 éves férfi és 31 éves társa 2022. május 26-ára virradóan a Marcali-víztárolónál eresztőhálót jogosulatlanul használva fogtak pontyokat és harcsákat. A halászati őrök tetten érték őket, majd értesítették a marcali rendőröket.

Marcali-víztárolónál lopták a halat. Tetten érték őket… (Kép: Rendőrség)

Az egyenruhások a feltételezett elkövetőket a helyszín közelében elfogták és előállították a Marcali Rendőrkapitányságra. A nyomozók a két férfit orvhalászat és lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki.

Eresztőhálóval lopták a halat. (Kép: Rendőrség)

Természetes vízi halállományunk nemzeti kincs, így annak védelme mindannyiunk kötelessége. Ha halászattal, horgászattal kapcsolatos jogsértést tapasztalnak, minden esetben jelezzék a hatóság felé!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom

Horgászat

Az elektronikusan megváltott területi horgászjegyet is be kell mutatni a vízparton

Az Állami Halőri Szolgálatának halőrei osztották meg a tapasztalataikat

A Nébih Állami Halőri Szolgálatának halőrei az elmúlt időszakban az ország több ellenőrzött vízterületén tapasztalták, hogy az elektronikusan értékesített területi horgászjegyeket nem nyomtatják ki a horgászok, de még egy elektronikus eszközön bemutatható másolattal sem rendelkeznek arról a horgászat közben. A Nébih fokozottan felhívja a horgászok figyelmét, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően, tartsák maguknál a területi horgászjegyeket akár papírra nyomtatva, akár elektronikus eszközön bemutatható módon! Ezzel számos kellemetlenségtől, például a horgászattól való eltiltástól is megkímélhetik magukat.

Az Állami Halőri Szolgálatának halőrei osztották meg a tapasztalataikat. (Kép: T.P. – Agro Jager News)

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a magyar élelmiszerlánc biztonságának felügyeletéért felelős országos hatáskörű állami szervezet (Ábra: Nébih)

A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény* úgy rendelkezik, hogy a halfogási tevékenységet végző személy a nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen folytatott horgászat során köteles magánál tartani a horgászegyesületi tagságot igazoló, a horgászszövetség által kiadott Magyar Horgászkártyát, a papíralapú állami horgászjegyet vagy a turista állami horgászjegyet, a területi jegyet és a horgász fogási naplót (a továbbiakban együtt: halfogásra jogosító okmányok), és azokat a halgazdálkodási hatóság, a halgazdálkodásra jogosult, a mezőőr, a természetvédelmi őr, az állami halőr, a hivatásos halőr, a társadalmi halőr és a rendvédelmi hatóság ellenőrzésre felhatalmazott képviselőjének felhívására bemutatni és átadni.

Elektronikus formában kiadott halfogásra jogosító okmányok esetében a halfogásra irányuló tevékenység jogosultságának igazolását az érintett személy a horgászhelyen és a horgászat teljes ideje alatt – a fentiektől eltérően – informatikai eszközén keresztül köteles biztosítani.

Az előírások szerint a horgásznak a területi jegyet a horgászat teljes ideje alatt be kell tudnia mutatni az ellenőrző hatóság kérésére.

A horgászok körében elterjedt tévhit alapja az lehet, hogy a HORINFO rendszerben értékesített területi horgászjegyekkel rendelkező horgászvizeken a halgazdálkodásra jogosult hivatásos halőrei hozzáféréssel rendelkeznek a kiadott területi jegyek adatbázisához, azaz a MOHOSZ által üzemeltett halőri applikációval vagy mobilalkalmazás segítségével ki tudják keresni a szükséges információkat.

Ugyanakkor a fent idézett jogszabályban olvasható, hogy a területileg illetékes hivatásos halőrökön kívül számos más szervezet (pl. a halgazdálkodási hatóság, az Állami Halőri Szolgálat, a természetvédelmi őri szolgálat, valamint a rendőrhatóság) felhatalmazott munkatársai szintén ellenőrizhetik a horgászokat, akik a legtöbb esetben nem rendelkeznek hozzáféréssel a MOHOSZ által kezelt területi jegyek adatbázisához. Mivel ők ellenőrzés alkalmával csupán azt tudják megállapítani, hogy a horgászatot végző személy nem tudja bemutatni a területi engedélyét, a jogosulatlan horgászat miatt eljárást kell kezdeményezniük vele szemben. Ilyen esetben a horgász állami jegyét bevonják legalább addig, amíg a halvédelmi eljárást a hatóság lefolytatja, és a horgász tisztázza a területi engedélyének meglétét. A hatósági eljárás befejezése több napot is igénybe vehet.

A Nébih továbbra is kéri, hogy amennyiben halászattal, horgászattal, halkereskedelemmel kapcsolatos jogsértést tapasztalnak, jelezzék azt az allamihalor@nebih.gov.hu e-mail címen!

Forrás: Nébih

Tovább olvasom

Horgászat

Genetikai vizsgálatok a hatékonyabb pontytermelésért

A Debreceni Egyetem szakembereinek eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak.

Debreceni Egyetem: Hazánk őshonos pontytájfajtái jelentős genetikai tartalékokkal rendelkeznek – derült ki a Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ kutatóinak vizsgálatából. A DE szakembereinek eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak.

A Debreceni Egyetem szakemberei őshonos pontytájfajtáit vizsgáltak. Az  eredményei kitörési lehetőséget jelenthetnek a hazai halgazdálkodásnak. (Kép: Debreceni Egyetem)

A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (DE-MÉK) címere (Ábra: DE)

A Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ (AGBK) kutatói a Tiszántúli régió pontyfajtáinak genetikai sokféleségét tanulmányozták. A kutatási eredményeik alapján, a biodiverzitás fenntartása érdekében az őshonos magyar pontytájfajták kiemelt figyelmet érdemelnek.

A hatékonyabb és biztonságosabb pontytermelés feltételeinek megteremtésében fontos lépés a fajban rejlő genetikai tartalékok feltérképezése. Hazánk halgazdaságaiban a pontyállományokat külön tájfajtaként tartják számon, azonban genetikai sokféleségük, valamint a földrajzilag hozzájuk legközelebb álló pontyállományokhoz való kapcsolatuk tudományos alapon nem tisztázott. Az állományok genetikai adatai hiányosak, a tájfajták nincsenek folyamatosan monitorozva – mondta el Kusza Szilvia, a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ (AGBK) egyetemi tanára a hirek.unideb.hu-nak.

A kutatók  vizsgálatainak célja egyebek mellett a hazánkban kiemelkedő gazdasági jelentőségű pontytájfajták anyai ágon való genetikai rokonsági fokának meghatározása, az egyes tájfajták közötti genetikai különbségek felmérése.

Kép: Debreceni Egyetem

A kutatások során a Tiszántúli régió négy halgazdaságának, a DE MÉK Halbiológiai Laboratóriumának és a szarvasi Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet (NAIK HAKI) génbanki egyedeit vizsgálták mitokondriális DNS (mtDNS) markerek segítségével. A mtDNS-ek elemzésének eredményei alapján kiderült, hogy a vizsgált magyar pontytájfajták egyedi szinten jelentős géntartalékkal rendelkeznek, azonban a tájfajták között keveredés figyelhető meg. Ez a folyamat elsősorban antropogén – ember tevékenységéből eredő hatásból adódhat, amelyet a piac határoz meg – fejtette ki a kutatócsoport vezetője.

Hozzátette: a ponty világszerte hatalmas piaci keresletű élelmiszerforrás, a világ lakosságának egészséges élelmiszerekkel történő ellátása és a népesség folyamatos növekedése miatt egyre nagyobb jelentőséggel bír.

A vizsgálati eredményeink nagymértékben támogathatják a biztonságos, fenntartható és versenyképes termelést, mert egy esetleges hirtelen és drámai populációcsökkenés esetén referenciadatokkal szolgálhatnak a magyar pontyállományokban rejlő genetikai potenciált illetően – tette hozzá Tóth Bianka, a DE MÉK PhD-hallgatója.

Kusza Szilvia szerint a magyar pontytájfajták megőrzéséhez és kezeléséhez a genetikai állapot állandó figyelemmel kísérésére van szükség. Ennek egyik lehetősége a molekuláris genetikai információk elemzése.

Eredményeink hatással lehetnek a halgazdálkodási szakemberekre és a haltenyésztőkre, akik részt vesznek a tájfajták keresztezéseiben, tervezésében, fejlesztésében, esetleges helyreállításukban. A tudományos következtetéseink a hazai halgazdálkodás számára egyfajta kitörési lehetőséget jelenthetnek, melynek hatásai túlmutathatnak az országhatáron – összegezte az egyetemi tanár.

A kutatás eredményei a nyílt hozzáférésű, nemzetközi Aquaculture című szakfolyóiratban jelentek meg.

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0044848622002320?via%3Dihub

Forrás: Debreceni Egyetem

Tovább olvasom