Keressen minket

Vadászat

Kamaraerdei szalonka

Közzétéve:

Feltöltő:

Vadászengedélyem még csak pár napos volt, 19 éves elmúlván épphogy az elején álltam a jövő vadászösvényeinek, szalonkázásainak.

Amíg puskám nem volt addig is rendkívül vonzott a szalonkavadászat, évek óta jártam a Kamaraerdei Diana VT-hez szalonkaidényben vadászmentoraimhoz kibicelni. Hol egyiket, hol másik tiszteltem meg jelenlétemmel, és mivel hasznomat vették a figyelésnél, a lelőtt szalonka keresésénél, nem is tiltakoztak jelenlétem ellen. Én pedig részesülhettem a szalonkavadászat előiskolájában, a puska nélküli lesre járásban.

Harmadik éve volt ez már így, amikor Igaly József – akit legtöbbször kísértem az esti és hajnali húzásokra – a koronglövőedzés végén váratlanul nem a páncélszekrénybe, hanem autója csomagtartójába rakatta velünk a sportfegyvereket. Szalonkaidény elején jártunk, nem volt nehéz kitalálni, hogy miért.

Nagy izgalom vett erőt rajtunk, pontosabban kettőnkön, ifjú sporttársammal. Jóska bácsi – ahogy mi akkoriban őt szólítottuk – elmagyarázta, ha úgy adódik és nem lóg ki nagyon a lóláb, a sportpuskával mi is lesbe állhatunk egy félreeső helyen. Gyakorlott lövők voltunk már akkor, több ezer patront előttünk a budaörsi skeet-lőtéren, rendszeresen jártunk hajtónak a vadászatokra, szóval volt alapja annak, hogy megbízott bennünk. Meg szeretett is minket, ifjú titánokat, fia nem lévén ránk pazarolta tehetségének-tudásának átadását.

A gyülekezőhelyre érve olyan izgalom vett erőt rajtam, mint az autókból előkerülő vizslákon. Csak arra emlékszem, hogy miután eloszlottak a vadászok ismét kocsiba ültünk és Jóska bátyánk felvitt minket a Tétényi-fennsík oldalazta erdőszélre. Egy szélesebb erdei úton begyalogoltunk vagy ötven métert ahol engem leállított egy szobányi tisztáson, Tibi barátomat meg beljebb irányozta és visszaülve autójába sietett a többi vadász után, kedvenc leshelyére. Szigorúan meghagyta, el ne mozduljunk, ott várjuk meg, amíg a húzás végén visszajön.

Körülnézve leshelyemen eleinte igen elégedett voltam kilövési lehetőségeimmel, de ahogy erősebben kezdett sötétedni, rá kellett döbbennem, hogy a kopasz fák koronái – bár nem szöktek magasra – hamar becsukják előttem a lövési lehetőséget. Megállapítottam, hogy körülbelül a tisztással megegyező nagyságú égbolt maradt észlelési, célzási és lövési területnek hacsak nem úthosszában jön a szalonka. Ez a tisztás alig 7-8 méter átmérőjû lehetett, de azért bizakodtam.

A siker érdekében erősen koncentráltam, radarszerű pontossággal forgattam oda-vissza nyakamat, szemeim a rövidke kis lőtáv minden részletét felszívták. A puskát állandóan lőkész helyzetben tartottam, itt aztán igazán nem volt idő valami kényelmes várakozó pozíciót felvenni. Teltek a percek, a tízpercek, én nem lazítottam. Időközben néhány lövés hangját hozta gyengén a szél, ilyenkor fel-fellángolt bennem a reménysugár.

Aztán a húzás vége felé pontosan velem szemben, mintegy tíz méter magasan a fák hegyénél tempós, gyors repüléssel feltűnt egy szalonka. Azonnali célzás – már a fejem fölött van mire vállhoz ér a fegyver –, lövés erősen hátrahajló derékkal, és a tavaszi vándor belevészve a mögöttem lévő sötétségbe kb. húsz méterre az avarra zuhan.

Azt se tudtam, mit csináljak hirtelen.

Nem akartam bebújni az erdőbe, mert hátha jön még egy, de szerettem volna azt is tudni, megvan-e első szalonkám? Aztán a regula szerint a helyemen maradtam. Jóska bátyámnak van jó kutyája, azzal majd megkeressük a húzás végén.

Közben erőt vett rajtam a bizonytalanság. Hiába jártam évek óta szalonkalesre, kétségeim kezdtek támadni, vajon biztosan szalonkát lőttem? Annyira villanásnyi idő állt csak rendelkezésre, micsoda szégyenbe kerülök, ha egy gyors röptű énekes rigót találtam lőni.

Szerencsére nem így történt, a keresés megkezdését követően szinte azonnal rátaláltam az avaron pihenő élettelen vándorra. A kisebb méretû tavaszi előhirnökök közül való volt, azért okozott annyi izgalmat a megtalálása előtt. Megmutatni nem lehetett mindenkinek, csak a közeli vadászcimboráknak, hiszen sportpuskával tulajdonképpen orozva lőttem. Jóska bátyám pedig megjegyezte, nagyon ritka és szerencsés az, aki első szalonkavadászatán sikerrel jár, megérdemeltem, de emlékezzek majd vissza, amikor egyedül járok szalonkázni, hogy ez ritka, különleges eset.

Abban az évben még egy szalonkát sikerült lőnöm, és azóta is évente csak egyet-kettőt, sőt volt olyan év, hogy egyet sem. Mégis nagy lelkesedéssel jártam tavaszonként újra meg újra szalonkahúzásra, bár arra a szobányi, gyors reflexeket igénylő tisztásra manapság már nem állnék.

Vadászat

Aranyérmes trófeák Sárosfőn

Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt.

Published

on

Sárosfőn tartotta hagyományosnak mondható trófeaszemléjét a Bakonyerdő Zrt. A trófeamustra állományában a szeptemberben elejtett bikák közül 118-nak az agancsát láthatták a résztvevők – adta hírül a vármegyei hírportál.

Fotó: Haraszti Gábor – VEOL – OMVK

A veol.hu beszámolója szerint a kiállított trófeák jól tükrözték a Bakonyerdő Zrt. gímbikaállományának minőségét. A látványos méretű, érmes trófeák mellett, számos érdekes, torz agancs és nem kívánatos, úgynevezett selejt is helyet kapott a trófeamustra állományában.

A hagyományos szezonértékelő találkozón Varga László vezérigazgató és Pölöskei Balázs vadgazdálkodási osztályvezető köszöntötte az esős idő ellenére szép számban összegyűlt kollégákat és vendégeket.

Varga László vezérigazgató örömét fejezte ki, hogy a kollégákon kívül számos visszatérő vendég érkezett a rendezvényre. Elmondta, hogy a pandémiás időszakban elindult szakmai munka eredményei egyre markánsabban látszanak, ami a szakszemélyzet munkáját dicsérik. Az erdőgazdaság szeptemberi vadászati teljesítményéről úgy fogalmazott, a tervet kissé túlteljesítve zárták a hónapot, a gímbika szezon száz millió forintot meghaladó bevételt hozott a társaságnak.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Pölöskei Balázs osztályvezető elmondta, a szeptember szokatlan módon indult a nagy hőséggel, majd a csapadékos, viharos szeles időjárás nehezítette a körülményeket, ennek ellenére a tervezett mennyiségű és minőségű vadat sikerült terítékre hozni. Mindez számokban azt jelenti, hogy 130 vendégvadászt fogadtak az erdészetek, zömében német ajkúakat, köztük 43 hazai vendéget is. A bérvadászok 150 bikát hoztak terítékre a bőgésben. Ezek közül három aranyérmes, 21 ezüstérmes és 61 bronzérmes bika került bírálatra eddig.

Pölöske Balázs arról is szólt, komoly kihívás előtt állnak az erdőgazdaságok, hiszen a társadalmi és gazdasági nyomás miatt előírás a vadlétszám jelentős csökkentése, így a gímszarvasoké is. Ezért a következő időszakban folytatódik a szarvasvadászat immár a szakszemélyzet által. Hangsúlyozta, a vadbiológia és a vadgazdálkodás kéz a kézben jár. A kevesebb vad, egymásra és a környezetére is kisebb hatással van.

A trófeamustra jó hangulatban telt és kiváló lehetőséget nyújtott a baráti beszélgetésekre, a szakmai tapasztalatok és élmények megosztására is.

Forrás: Haraszti Gábor – VEOL – OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Három a magyar igazság!

Published

on

Bozsolik Dániel élménybeszámolója:

A kánikulát követő hidegfront okozta lehűlés meghozta az idei bőgés kezdetét vadászterületünkön. Először szeptember 10-én találkoztunk, ezen a napon 8 bika hallatta hangját környékemen. Naplemente után négy fiatal bika (egy bőgve) jelent meg a dombélen, ahol a legények egymásnak feszülve tesztelték fejdíszüket. Egyikőjük jobb szára érdekes képet mutatott, osztott középágúnak vélelmeztem, azonban a folyamatos harc miatt nem tudtam egyértelműen elbírálni.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Fordult a szelem, úgy döntöttem nagyot kerülve alulról rájuk cserkelek. Félúton járva egy elhagyatott szőlőből kilépett egy harmadik agancsú bika, melynek bal szárát látván a keresőtávcsövet gondolkodás nélkül puskára váltva terítékre hoztam.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Másodjára, szeptember 25-én, ismét a lucernatáblára esett a választásom, ez alkalommal a szarvasok várt kiváltó helyétől nem messze, egy diófán helyezkedtem el. Az erdőből 200 m-re öt bika váltott ki, köztük a rendellenes agancsot viselő.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Folyamatosan mozgásban volt, míg a legnagyobb bika visszazavarta őt az erdőbe. Pár perccel később néhány reccsenés hallatszott az erdőből: hátha, visszajön. Szív kalapál, majd .. megjelenik két süldő a keresőtávcső túloldalán, túrkáltak, mintha tudták volna, ma szabadon garázdálkodhatnak.

Fotó: Bozsolik Dániel – AJN

Harmadjára: elmélyedve figyeltem a disznók munkáját, mikor megpillantottam szemem sarkában a kiszemeltet, miközben kb. 70 m-re nyugodtan legelt. Az egyre erősödő szürkület miatt már csak az alkalmas pillanatra vártam, majd keresztbe fordult..

Írta és fényképezte: Bozsolik Dániel

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Tovább olvasom

Vadászat

III. Takács Tibor Emlékverseny

Jótékonysági Koronglövő Versenyt szerveztek Takács Tibor emlékére

Published

on

Jótékonysági Koronglövő Verseny Takács Tibor emlékére. A verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Harmadik alkalommal rendezte meg a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Fejér Vármegyei Területi Szervezetével karöltve, a Takács Tibor Koronglövő Versenyt. A nevezési díjak az alapítvány számlájára folynak be.

Takács Tibor (1964 – 2021) a VADEX Zrt. fővadásza 2021. április 12. napján, életének 57. évében hunyt el. (Fotó: VADEX Zrt.)

A Soponya és Aba közötti Sportlőtér október 11-én adott helyet az előre meghirdetett gyorsított korongvadászatnak. Szép számmal jelentkeztek a megmérettetésre, összesen 21-en indultak a dobogós helyezésekért, vadász- és sportlövő kategóriában. A kiírásban a szervezők a verseny céljaként fogalmazták meg a vadászati kultúra ápolását, a szakmai sport- és baráti kapcsolatok erősítését, a versenyzési lehetőség biztosítását.

Fotó: OMVK

Tarró István, a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítvány elnöke nyitotta meg a rendezvényt, majd a Soponyai Sportlőtér vezetője, Szolga József elmondta, hogy a verseny lebonyolítása a FITASC és a MVE szabályai szerint történik.

Fotó: OMVK

Alapítvány a hivatásos vadászok megsegítésére

A vármegyei vadászkamara jótékonysági céllal hozta létre a Fejér Megyei Hivatásos Vadászokért Alapítványt: – Az idei esztendőben is több, arra rászoruló hivatásos vadászt támogattunk gyerekeik beiskolázásakor, vagy éppen egy életpálya lezárásaként, nyugdíjba vonulásakor. Jövőre, a közhasznú jogállás megteremtésével, lehetővé válik a személyi jövedelemadó 1 %-os felajánlása az alapítványunk számlájára.

Fotó: OMVK

Reméljük, hogy a rendezvények, egyéb felajánlások bevétele fedezetül szolgál a jelenleginél is több, arra érdemes hivatásos vadász megsegítésére. Minden fórumot megragadunk ahhoz, hogy tudatosítsuk, milyen támogatásban részesülhetnek a hivatásos vadászok munkavégzés közben elszenvedett baleset, tartós betegség esetén. Céljaink között szerepel elhunyt hivatásos vadászok gyermekeinek pártfogásában, esélyegyenlőségük megteremtésében, anyagi helyzetük javításában való részvétel. További célunk hivatásos vadászok lakhatásának elősegítése, nyugdíjas, illetve idős hivatásos vadászok gondozása, támogatása. A mai, Takács Tibor személye előtt tisztelgő, rá emlékező, alapítványi koronglövő verseny üzenete: Lám, jó jónak lenni! Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és fáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember, az ütést is, meg a simogatást is – fogalmazott Tarró István, az alapítvány kuratóriumi elnöke.

Fotó: OMVK

Takács Tibor emlékezete

Takács Tibor (1964 – 2021) a VADEX Zrt. fővadásza 2021. április 12.-én, életének 57. évében hunyt el. Az életerős vadászembert legyőzte a koronavírus. Évtizedes munkájának eredménye, hogy a cég legjobb gímbikái ma már a fehérvárcsurgói kertből kerülnek ki, ugyanígy a szikaszarvas-gazdálkodás és a pisztrángtelepítés kidolgozása, a Gaja-völgy megújulása is Tibor érdeme.

Fotó: OMVK

A gyorsított korongvadászat dobogós helyezettjei:

Vadász kategóriában (országos versenyen nem indulók): I. Zángó Zoltán II. Szekeres Gábor III. Szabó Máté

Sportlövő kategóriában (országos versenyen indulók): I. Házi Gergely II. Csákány Csaba III. Komáromi Ferenc (pályasúlyozással)

Különdíjban részesült: Molnár Istvánné sportvadász

Forrás: OMVK

Tovább olvasom