Vadászat
Kamaraerdei szalonka
Vadászengedélyem még csak pár napos volt, 19 éves elmúlván épphogy az elején álltam a jövő vadászösvényeinek, szalonkázásainak.
Amíg puskám nem volt addig is rendkívül vonzott a szalonkavadászat, évek óta jártam a Kamaraerdei Diana VT-hez szalonkaidényben vadászmentoraimhoz kibicelni. Hol egyiket, hol másik tiszteltem meg jelenlétemmel, és mivel hasznomat vették a figyelésnél, a lelőtt szalonka keresésénél, nem is tiltakoztak jelenlétem ellen. Én pedig részesülhettem a szalonkavadászat előiskolájában, a puska nélküli lesre járásban.
Harmadik éve volt ez már így, amikor Igaly József – akit legtöbbször kísértem az esti és hajnali húzásokra – a koronglövőedzés végén váratlanul nem a páncélszekrénybe, hanem autója csomagtartójába rakatta velünk a sportfegyvereket. Szalonkaidény elején jártunk, nem volt nehéz kitalálni, hogy miért.
Nagy izgalom vett erőt rajtunk, pontosabban kettőnkön, ifjú sporttársammal. Jóska bácsi – ahogy mi akkoriban őt szólítottuk – elmagyarázta, ha úgy adódik és nem lóg ki nagyon a lóláb, a sportpuskával mi is lesbe állhatunk egy félreeső helyen. Gyakorlott lövők voltunk már akkor, több ezer patront előttünk a budaörsi skeet-lőtéren, rendszeresen jártunk hajtónak a vadászatokra, szóval volt alapja annak, hogy megbízott bennünk. Meg szeretett is minket, ifjú titánokat, fia nem lévén ránk pazarolta tehetségének-tudásának átadását.
A gyülekezőhelyre érve olyan izgalom vett erőt rajtam, mint az autókból előkerülő vizslákon. Csak arra emlékszem, hogy miután eloszlottak a vadászok ismét kocsiba ültünk és Jóska bátyánk felvitt minket a Tétényi-fennsík oldalazta erdőszélre. Egy szélesebb erdei úton begyalogoltunk vagy ötven métert ahol engem leállított egy szobányi tisztáson, Tibi barátomat meg beljebb irányozta és visszaülve autójába sietett a többi vadász után, kedvenc leshelyére. Szigorúan meghagyta, el ne mozduljunk, ott várjuk meg, amíg a húzás végén visszajön.
Körülnézve leshelyemen eleinte igen elégedett voltam kilövési lehetőségeimmel, de ahogy erősebben kezdett sötétedni, rá kellett döbbennem, hogy a kopasz fák koronái – bár nem szöktek magasra – hamar becsukják előttem a lövési lehetőséget. Megállapítottam, hogy körülbelül a tisztással megegyező nagyságú égbolt maradt észlelési, célzási és lövési területnek hacsak nem úthosszában jön a szalonka. Ez a tisztás alig 7-8 méter átmérőjû lehetett, de azért bizakodtam.
A siker érdekében erősen koncentráltam, radarszerű pontossággal forgattam oda-vissza nyakamat, szemeim a rövidke kis lőtáv minden részletét felszívták. A puskát állandóan lőkész helyzetben tartottam, itt aztán igazán nem volt idő valami kényelmes várakozó pozíciót felvenni. Teltek a percek, a tízpercek, én nem lazítottam. Időközben néhány lövés hangját hozta gyengén a szél, ilyenkor fel-fellángolt bennem a reménysugár.
Aztán a húzás vége felé pontosan velem szemben, mintegy tíz méter magasan a fák hegyénél tempós, gyors repüléssel feltűnt egy szalonka. Azonnali célzás – már a fejem fölött van mire vállhoz ér a fegyver –, lövés erősen hátrahajló derékkal, és a tavaszi vándor belevészve a mögöttem lévő sötétségbe kb. húsz méterre az avarra zuhan.
Azt se tudtam, mit csináljak hirtelen.
Nem akartam bebújni az erdőbe, mert hátha jön még egy, de szerettem volna azt is tudni, megvan-e első szalonkám? Aztán a regula szerint a helyemen maradtam. Jóska bátyámnak van jó kutyája, azzal majd megkeressük a húzás végén.
Közben erőt vett rajtam a bizonytalanság. Hiába jártam évek óta szalonkalesre, kétségeim kezdtek támadni, vajon biztosan szalonkát lőttem? Annyira villanásnyi idő állt csak rendelkezésre, micsoda szégyenbe kerülök, ha egy gyors röptű énekes rigót találtam lőni.
Szerencsére nem így történt, a keresés megkezdését követően szinte azonnal rátaláltam az avaron pihenő élettelen vándorra. A kisebb méretû tavaszi előhirnökök közül való volt, azért okozott annyi izgalmat a megtalálása előtt. Megmutatni nem lehetett mindenkinek, csak a közeli vadászcimboráknak, hiszen sportpuskával tulajdonképpen orozva lőttem. Jóska bátyám pedig megjegyezte, nagyon ritka és szerencsés az, aki első szalonkavadászatán sikerrel jár, megérdemeltem, de emlékezzek majd vissza, amikor egyedül járok szalonkázni, hogy ez ritka, különleges eset.
Abban az évben még egy szalonkát sikerült lőnöm, és azóta is évente csak egyet-kettőt, sőt volt olyan év, hogy egyet sem. Mégis nagy lelkesedéssel jártam tavaszonként újra meg újra szalonkahúzásra, bár arra a szobányi, gyors reflexeket igénylő tisztásra manapság már nem állnék.
Vadászat
Vadásztanfolyam indul Szabolcs megyében
Vadásztanfolyamot indítanak Nyíregyházán 2025. január 15-én.
2025. január 15-én a Vadásztársaságok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szövetsége vadásztanfolyamot indít Nyíregyházán.
A megyei Szövetség már több mint 20 éve, minden igényt kielégítő elméleti és gyakorlati képzésben részesíti a leendő vadászokat. A felkészítés célzottan a kamara vizsgakövetelményeihez alkalmazkodik, nagy oktatói tapasztalattal, a vadászat-és vadgazdálkodás valamennyi területén szerzett gyakorlati háttérrel zajlik.
A Vadászkamara és a megyei Szövetség szoros együttműködése eredményeként, ezidáig közel 2500 fő vizsgázott sikerrel. Az oktatás személyesen, modern digitális eszközök használatával történik.
Nagy előny a helyszíni, szimulációs lövészeti gyakorlat a sörétes lövészet alapjainak elsajátításában, mely az eddigi visszajelzések alapján nagy sikernek örvend. A lövészeti gyakorlat ugyanazon a lőtéren zajlik, ahol vizsgázni fognak a leendő vadászok. Az oktatói kollektíva hiteles, saját szakterületén elismert szakemberekből áll. A vadászjelöltek a szervezők rugalmasságának köszönhetően egy jó légkörű, gyakorlati elemekben gazdag képzésben vehetnek részt.
Információk a meghirdetett felkészítő tanfolyamról:
Helyszínek:
- elméleti oktatás: Kamara székházában (4481 Nyíregyháza, Muskotály u. 87/A)
- gyakorlati oktatás: Buji Táncsics Vt.
- lövészet: Nyíregyházi Polgári Lövész Egyesület (Nyíregyháza, Stadion u.); Székely
A vadászvizsga felkészítő tanfolyam díja: 170.000 Ft
Érdeklődni:
telefonon: 06-30/239-4635
emailben: vadasztanfolyam.szabolcs@gmail.com
személyesen a Szövetség irodájában (Nyíregyháza-Sóstóhegy, Muskotály utca 87/A)
Jelentkezés: a megadott e-mail címen
Forrás: OMVK
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
A születésnapi dámbikám
Gerho Balázs ötvenedik születésnapja alkalmából különleges ajándékot kapott a párjától. Dámszarvasbikára vadászott Nógrád vármegyében, Bátonyterenye határában fekvő Csente Vadásztársaság területén.
Élményeiről beszámolt lapunknak:
Fantasztikusan szép vadásznapot tölthettem el a Csente VT-nél, ahol elejthettem életem első dámbikáját, amit az ötvenedik születésnapom alkalmára kaptam, részben a páromtól.
Írta és fényképezte: Gerho Balázs
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Fontos a természetes vadállomány téli táplálékának kiegészítése, ezért a hideg idő beálltával megkezdődik a vadetetés. A gazdálkodók és a vadászatra jogosultak sokat tesznek azért, hogy a vadállomány egészségesen vészelje át a téli hónapokat.
A TAEG Zrt. munkatársai megkezdték a cukorrépa etetését és két-három hetente nyalósóval töltik fel az etetőhelyeket, amely biztosítja a kieső természetes tápanyag és nyomelem utánpótlást. A téli takarmányozása nélkülözhetetlen és komoly hozzáértést igénylő feladat.
Magyarországon ezt a vadászok végzik több hónapon keresztül, de egész évben az ő feladatuk a rájuk bízott vadállomány egyensúlyának megóvása is. Idén a szárazság is komoly gondot okozott erdőn és mezőn egyaránt, ezért a folyadék utánpótlás biztosítása is kiemelkedő feladat volt a soproni erdőkben.
Magyarország mezőgazdasági kultúrája általában változatos és a vad sokféle élelmet talál a határban, de ahol szegényebbek a termőhelyi körülmények ott nagy szükség van a vad etetésére.
A téli etetés azért is szükséges, mert ilyenkor a természetes tápanyagmennyiség és választék is csökken, viszont az idő előrehaladtával nagyobb mennyiségű energiára, tápanyag fellelésére lesz szüksége az erdei állatoknak. A mesterséges tápanyag utánpótlás mellett szükség esetén gyógyszerkészítmények is kijuttathatók a takarmánnyal együtt egy bizonyos területen.
A Sopron Televíziónak adott riportban Kuslits István kerületvezető erdész-vadász és Sárközy Áron vadgazdálkodási előadó kollégánk osztják meg sokéves tapasztalataikat.
Forrás: TAEG Zrt.
You must be logged in to post a comment Login