Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

VALKÓ

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Fent kuksolok egy ezüstfán, népi nyelvén olajfán, talán így jobban ismert. Miért másztam fel?

Könnyen megmagyarázom. Jobbra sebzett disznó! – kiáltja Gyula barátom. Nekem se kellett több. A csenevész olajfák egyikére felküzdöttem magam. Új vadászcsizmámat a tövisek egymás után lyuggatják át. Tenyeremet is kikezdik, sapkámat lerántja egy gally, arcomba belecsap egy másik, kiserken a vér.

Végre, sóhajtok nagyot. Pedig nem több, mint három méterre lehetek a talajtól. Kifújom magam, de megcsapja az orromat a vaddisznó jellegzetes cserszaga. Ahogy Zsibók tanár úr tanította: „Ha disznó van az erdőben, megérzitek, cserszaga lesz…!” Tessék, itt olyan cserszag van, hogy nem egy disznónak kell lennie, hanem egy egész kondának.

Vérebek csaholása üti meg fülemet. Keresik a sebzettet. Csörtetést hallok, dühös fújást. Szívem a torkomban, eleget olvastam s hallottam már a sebzett vadkan dühös-gyilkos, fékezhetetlen tombolásáról. Kellett nekem idejönni! Megérte nekem ez, hogy hajtó lehetek? Mehettem volna apuval vadászni az Alföldre. Oda még puskát is vihettem volna, itt meg… Hajtunk az osztrák vendégeknek, mert sokat fizetnek. ’Iszen megéri, de kinek? Természetesen az erdészetnek. Ha huszonkét centiméter felett van az agyarpár, egyenkénti hossza milliméterenként többe kerül, mint a törtarany grammja.

Meglátom a sebzett vaddisznót! Óriási kan! Akkora, mint egy szekrény, s nem túlzok. Két mázsa is megvan. Orra majdnem egyharmada a teste teljes hosszának. Ezüstös „csuha” borítja, hullámzik, ahogy ugrál! Hoppá! Ez természetellenes, csak most látom, hogy a bal első lába el van lőve. Már alig tartja némi hús és bőr. Kegyetlenül szenvedhet. Apró szemeit nem látom, de dühösen keresi az ellenséget.

A vérebek előtt jagd terrierek érnek ide. Nincsenek több tíz kilónál. A kis kan szemből támadja, a szuka hátul a csánkjánál fogja meg. Minden bizonnyal „lefektetik”, helyben tartják, amíg ideér a puskás vadász, hogy megadja a kegyelemlövést. Ezt diktálja a vadászetika. A sebzett vadat fel kell kutatni minden körülmények között, s meg kell szabadítani a fájdalmaitól, ha már oly szerencsétlenül sikerült az első rálövés. A kutyák a remetével nem tudnak elbánni, eltűnik szemem elől a viadal, csak hallani lehet az acsarkodást.

Alig merek lejönni. Mi van akkor, ha visszajön? Megkeresem a sapkám, fejembe húzom s indul tovább a hajtás…

Az első napról ez az emlékem maradt meg. Este a közeli vadászkastélyban vacsorázunk. Fejedelmi környezetben halk beszélgetéssel várjuk a vacsorát. Kandallóban ropog a tűz, néha dobunk egy-egy hasított akácot a lángok közé. A falakról kapitális trófeák figyelnek ránk. Az páratlan tizenhatos, az meg… vitatkozunk, becsülgetjük hány kilósak is lehetnek? Az lombár, az pedig „kárpáti” szarvas lehet. El is felejtjük, hogy korog a gyomrunk. Megbabonázva nézzük, bámuljuk a kincseket.

Kanálcsörgés és valami fantasztikus illat csapja meg az orrunkat. Nem kell kérni, hogy üljünk le és együnk. Kezünk már tiszta, megmosdottunk. Vaddisznótokány – mondja a házigazda, s jó étvágyat kíván. Ő már erdészöltönyben ül le közénk. Most érezzük, mennyire elfáradtunk az egész napi vadászatban. Vacsora után még ejtőzünk egy kicsit, aztán asztalt bontanak a felszolgálók. Mi is szedelőzködünk, holnap ismét találkozunk…

Reggel hét óra, bent ülök egy UAZ terepjáróban. Nagyon jó meleg van. Mi vagyunk az első autó, utánunk még egy ilyen dzsip és egy terepes busz gurul. Fenét gurul! Ezt nem lehet gurulásnak nevezni. A pilótánk természetesen erdész. Egyedül ő ül az autóban, mert ő tud kapaszkodni, a kormányban. Mi táncot járunk! Néha-néha sikerül egy másodpercre kitekintenem előre, olyan utat pillantok meg, ami szerintem még egy harckocsiknak is feladná a leckét. Derékig érő nyomok, balról valami domb vagy valami ilyesmi, nem látom tisztán, jobbról pedig valami völgy. Ha vége lesz ennek, azért csak megkérdezem, hogy tudta úgy a fejébe nyomni a kalapját, hogy nem esett le?

Egyszer óriási lökés bal oldalról, s a következőt éreztem. Az öt barátom, aki még bent ült, mind rám zuhant, alig kaptam levegőt. Mikor kiszálltunk, megnéztem a kocsi bal oldalát, az ablakig sáros volt, de nem olyan felcsapott sár volt ez, hanem olyan, amikor végigcsúszik valamin. Egyetlen horpadás nem volt rajta, hihetetlen! Ráadásul akadt közöttünk gyengébb gyomrú, aki hányingerrel küszködött. Oldalt az „elefántfület” kinyitotta, hogy levegőhöz jusson, de mikor egy fél kilónyi sárdarab a kerekekről leválva képen csapta, rögtön behajtotta.

Őszintén megvallva ez a tempó annyira nem is volt szokatlan, mert édesapám is szokott ilyet csinálni az otthoni vadászatokon Zsadányban. No nem azért, hogy kínozza az autót, hanem éppen ezzel menti meg a kínzástól. Mert ugye, ha elakadna, csak lánctalpas lenne képes kiszabadítani a sár fogságából, s az a vonszolás emésztené meg.

Jó félórás rázás után végre elhallgat a Volga 21-es motor. Kilépünk, s nagy pihékben hull a hó. Jó kedvvel kezdjük a hajtást, felhangzott a „Vadászat kezdete”-dallam a kürtből: papaapapamm-papaapapamm!

Lejtős terepen haladunk. Rengeteg celtisz van erre, kedvenc csemegéje a fenyőrigónak. Elő is kerülnek az északi vendégek, óriási csapatokban lepik el a fákat. Valamikor régen vadásztak rájuk, otthon még régi szakácskönyvek receptjei említik a fenyőrigó elkészítésének módját. Ma már azonban hazánkban védelem alatt áll. Ezek a madarak ilyenkor télen érkeznek hozzánk, mert északon nem találnak elég táplálékot. A tavasz első jeleire szárnyat bontanak, s a következő év teléig nem is látni őket.

Kiértünk a nyiladékra, a hajtásnak vége, ez még inkább csak amolyan terelés volt, nem igazi hajtás. A második hajtás a szemben lévő erdőben lesz, tehát folytatjuk az utunkat. Bevesszük magunkat a fák közé, az erdő kis idő múlva ligetessé válik. Kökénybokrok szigeteket alkotva jól elkülönülnek egymástól, hogy idővel egybe olvadhassanak, s összefüggő, áthatolhatatlan rengeteget képezzenek a fákkal. Vajon szándékosan engedik elhatalmasodni a kökényt az erdészek? Lehetséges. Sok a vadorzó, s a vadnak búvóhely kell, ahol a vaddisznókoca tavasszal a vackán, nyugalomban fialhasson. Ide a vadorzók nem teszik be a lábukat, túl kényelmesek. Jobbára autóból szeretnek tüzelni.

–– Disznók balraaaaa! –– visszhangzik a kiáltás. A terep is változott, jobbról enyhe emelkedő, bal kéz felől pedig lankás domboldal, ami eltűnik a még mindig sebes folyású, szakadozott patakmederben. Szemet gyönyörködtető látvány. Vaddisznókoca rohan elöl, utána pedig öt idei süldő. Száguldanak lefelé a vízmosáshoz, kihasználják a lejtő adta gyorsulást. Oly sebesen rohannak, hogy kavarog nyomukban a hó. Horkantások csapnak felém, félelemmel megtelve.

Nicsak! A sereghajtó „babos”! Az bizony, kiabáljuk egymásnak. Házi disznóval kereszteződhetett? Örök rejtély!! Egy genetikai vizsgálat kéne, így nemigen lehet mondani semmi konkrétat. Okkersárga alapszínen tenyérnyinél is nagyobb sötét foltok fedik testét. Elviharzottak! „Disznó balra”-kiáltás kíséri őket.

Nem telik bele néhány perc, amikor muflonkost pillantok meg, két juhval. Tétován forognak, nem tudják, mitévők legyenek. Hangos az erdő. Ágreccsenés, kiáltások, lövések dörejei olvadnak egybe. „Máátyááás” – kiáltja az égbe az erdő őre, aki egy megriadt szajkó személyét tölti be. Nem kellett több, megindultak a muflonok. Elől a kos, utána a két juh. A kos hátán úgynevezett nyereg látható. Ez amolyan fehéres, nyereg alakú rajzolat a sötét színű állaton. Hamar eltűnnek. Utánuk kiálltok: „Muflon balra!”.

Ennek a hajtásnak is vége van. Néhány gyerek izzadva gombolkozik, kiderült ugyanis, hogy a hajtás közepétől vonszolnak egy jó hatvan kilós süldőt. Nem olyan nagy tömegű, de bozóton, emelkedőn vonszolni nem gyerekjáték. Aztán kacag a társaság, kiderült ugyanis, hogy nem az első lábát fogták meg, hanem a hátsót, s a szőr dőlésével ellentétes irányba húzták. Dupla erővel dolgoztak.

Akárhogyan is, de ez a hóesés alábbhagyhatna már. Kezd átnedvesedni a ruhám, de nem volt időm gondolkodni. Kocsiba! –– hangzott a parancs, s ismét élvezhettük az orosz terepjáró remek képességét. Végre! Sík terepen vagyunk. Az egyik erdésszel jól összebarátkoztunk, s kivételesen jó helyen gyalogolhatunk. Egy dűlőúton kell előre mennünk, hogy a kitörni akaró disznót, ha lehet „fordítsuk meg”. Ez lehetetlen feladat, de nem vitázunk.

Sokáig nem látunk semmit, a hó csaknem bokáig ér már, hógolyózni kezd a csapat. Kis idő múlva mozgásra leszünk figyelmesek, a mellettünk lévő sűrű akácosban barna s elég nagy foltok párhuzamosan haladnak velünk. Nem látunk tisztán, szakad a hó, és a ködfoszlányokkal megjelentek az alkonyat első tétova lépései is.

Megállunk, hárman vagyunk, összedugjuk a fejünket és tanakodunk. Bikacsapat – ébredt bennem a felismerés. Rögtön bíráltam őket. Ez spíszer, páratlan nyolcas vagy páros? Ez pedig öreg lehet már, mert elhullajtotta korán az agancsát. Nem tudom, hány szarvas volt, Gyula se számolta…

Szinte sötét volt már, amikor kint voltunk a járműveknél. Egy bagoly riadt szárnycsapásokkal repült ki az erdőből, lassan itt az ő ideje. A gatyás ölyvek meg régen emésztenek valahol, ők most pihennek. Az UAZ sárga lámpájának fényében másképpen láttuk a hóesést. Gyönyörű volt, szavakat szinte nem találni rá. Senki nem szólt a kastélyig, tudtuk, ez az utolsó nap itt Valkón. Mindenki mohón szívta be a levegőt, s vele együtt az emlékeket.

Lassítás, index sárga villanó fénye csapott a téli éjszakába. A fényszórók fedetlen fejű, piros arcú embereket világítottak meg. Kiszálltunk. Hajtók ide álljatok, kettes sorba! Kutyások! Ti ide! Jani – kiállt a vadászatvezető – ráértek még avval a szilvóriummal, gyertek már komám, ti meg ide álljatok.

Fellobbantak a máglyák a teríték négy sarkán. Huszonhárom disznó feküdt szépen sorban, elöl a nagy kan! Igen, Ő az. Senkin nincs se sapka, se kalap. A vadászatvezető leadja a jelentést a házigazdának. Huszonhárom disznó, ennyi kan és így tovább… Megköszöni a hajtóknak, mármint nekünk, a fegyelmezett viselkedést, hajtást. Végül felzengtek a vad tiszteletére komponált ősi dallamok.

Általában, ha valami csodálatosnak vagyok tanúja, megborzongok. A hideg szokott ilyenkor futkosni rajtam fel és le. Mint most. Szívmelengető érzés az ilyen. A modern kor nem tudta kiölni még belőlünk erdészekből, vadászokból a természet szeretését, a vadért való életet, a vadászatot. Régen a megélhetésért vadásztunk, s ma? Nem tudjuk letagadni a vadász létünket. Előjönnek valahonnan mélyről, a zsigereinkből, nem tudom, hogy honnan, de ha nem vadászhatnék, akkor nem tudom, mi lenne velem, s tudom, sok – nagyon sok – vadásztársam érez így. Mindenesetre már nem a megélhetésért vadászunk, csak vadászunk, s ezért meg kell adunk a vadnak minden neki járó tisztelet.

Még egyszer visszahallottuk a téli erdőből a kürt szavát, s olyan csönd lett, hogy lehetett hallani, hogyan érik el a hópihék a ruhákat, a tájat. A csöndet egy dörmögős hangú osztrák vadász szakította meg. Valamit mondott a saját nyelvén, s öt társával együtt tollászkodni kezdtek. Mindenkinél volt egy vadászkürt, aztán elkezdték fújni. Emberi fül még nem hallhatott ilyet! Nem fáztunk már, nem voltunk éhesek, nem voltunk fáradtak, csak ott álltunk megigézve s ennyi jutott eszembe: – Megérte…

Ui.: Ott Valkón, 1998-ban úgy belém ivódott az akkori vadászat, hogy addig nem nyughattam, míg meg nem tanultam vadászkürtön játszani. Most már én is tiszteletemet tehetem az elejtett vadnak e csodálatos módon.

Vadászat

…és megtört a jég!!

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak: 

A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.

Fotó: Király Attila – AJN

13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.

Fotó: Király Attila – AJN

Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!

Fotó: Király Attila – AJN

Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.

Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…

Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.

Fotó: Király Attila – AJN

Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!

Írta és fényképezte: Király Attila

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Tovább olvasom

Vadászat

Egy csodás vadászat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.

Fotó: Pető Zsolt – AJN

A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A  hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!

Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!

Fotó: Pető Zsolt – AJN

Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!

 

Írta és fényképezte: Pető Zsolt

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

 

 

Tovább olvasom

Frommer

FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!

A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER

A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.

Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?

Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!

Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.

Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.

Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager

Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?

Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.

Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.

A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.

Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!

Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.

Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.

Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?

Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!

Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.

Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager

Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.

A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.

Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.

Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.

Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.

Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!

A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News

Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?

A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?

A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.

Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi

A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.

Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!

Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?

Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.

A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a  fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.

Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.

Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.

Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!

Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER

Összegzésként

Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.

Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!

Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!

 

Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.

H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.

Telefon: +36 1 210 3506

Mobil: +36 30 213 7334

Tovább olvasom