Keressen minket

Vadászat

Egy vadászpuska emlékére

Közzétéve:

Feltöltő:

Szépen pattogott körülöttem a puska. Egy tisztáson álltam és mind szaporább szívveréssel vártam, hátha meglep hirtelen egy szalonka. Semmi. Már március derekán jártunk, erősen a szezonban, de még nem sikerült elsütnöm duplapuskám. Tíz nappal korábban gyönyörűen pisszegve jött az a bizonyos első, amit kalaplevéve köszöntöttem, de azóta csak villanni láttam egyet-egyet.

Kilencen voltunk kinn ezen a hajnalon és csupán én nem tettem lövést. A városba vezető út nagy meséléssel telt. Barátom kilenc hosszúcsőrűt látott. Izzó tekintettel magyarázta melyik, honnan jött, hogy fordult, ő hogy kapkodott és hibázta el őket. Izgatottak voltunk és alig vártuk, hogy elteljen a nap – jöhessünk mihamarább az alkonyi húzásra.

Reggeli utáni bóbiskolásomból ideges telefon riasztott – cimborám puskáját ellopták autójából, amíg ő átöltözött és megreggelizett.
–– Az egész nem tartott tovább egy óránál! –– magyarázta elfúló hangon. Tudta, hogy nem kellene otthagyni, de az ébredő belváros reggeli forgatagában nem számított ilyen gaztettre. Egyszeri könnyelműség milyen súlyos árat követelt! Hol volt már a párás hajnal szalonkalázas hangulata?! Kapkodó telefonok, ügyintézés, rohangálás. Koszos utcácska még koszosabb rendőrőrsén lombrosoi arcok között várakozni – hát nem így indult a nap!

Nyugtalan volt a délután is. Úgy éreztük magunkat, mintha meghalt volna valaki. Agyunk tudta, hogy a baj megtörtént, de fel mégse foghatta. Egy nehéz orosz bockpuska volt, különösebb anyagi érték nélkül, de az érzelmi kötődés forintban kifejezhetetlen. Barátom még édesapjától kapta. Ezzel tanulta ki a sörétlövés mibenlétét, ezzel ejtette első vadjait. És most hirtelen nincs. Nincs!

Az esti les néma volt, de nem hiszem, hogy komolyabb veszélyt jelentettem volna bármilyen szalonkára, még ha arra is vetődik. Elhatároztam, hogy kölcsönadom puskámat barátomnak. Az nem lehet, hogy erről a szezonról csak ez a rossz élmény maradjon meg neki. Nem fogadta el.
–– Amíg Te nem lősz madarat, addig ne is reméld, hogy a kezembe veszem a puskád! –– mondta. Nagyot sóhajtottam. Most már kétszeresen koncentráltam, hogy mielőbb meglőhessem az idei szalonkámat, hiszen az ő esélyeit is rövidítette esetleges hibázásom.

Következő hajnalban együtt álltunk meg azon a standon, ahol az előző nap parádés húzás volt. Cimborám még sötétben mutogatta melyik, honnan jött, merre ment. Cseres fiatalosban álltunk egy kis tisztáson, a fák néhány centivel értek kalapunk fölé. Zsongott a fejem a sok lehetséges iránytól, ahonnan érkezhetett az erdők királynője. „Nincs két azonos hajnal! Nincs két azonos les!” –– szóltam magamra. Elhessegettem gondolataimból mind a kilenc szalonkát. Igyekeztem elcsípni minden neszt, minden villanást. Az elmondottakból kitűnt, hogy alacsonyan érkeznek a madarak és gyorsan vágnak félre. Nem vagyok egy villámkezű puskás, ezért szuggeráltam magam: „Gyorsnak kell lenned! Nem lesz időd célozgatni!”

Lassan pirkadni kezdett. Kezem már félig megfagyott a csípős időben, amikor az első lövések dördültek. Szívem majd kiugrott mellkasomból.
–– Itt van! –– kiáltott rám barátom a hátam mögül. Balra kaptam a fejem. Szalonka! Durr! A madár hátrabukfencet vetett a levegőben és leesett. A hajnal vörösében néhány tollpihe szállingózott alá. Lihegtem. A víz kivert. „Megvan!” – zakatolt agyamban.
–– Törd már meg! –– szólt rám kísérőm.
–– Ja, igen… patroncsere… hátha –– hebegtem. Hiába jött volna másik madár. Gondolataim már amott, tizenöt méterrel előrébb egy kis cser tövében jártak.

Ólomlábakon érkezett a húzás vége. Egyenesen a kiszemelt fácska irányába indultunk, és ott találtam a hőn áhítottat, az első idei szalonkámat. Tavaly nem mosolygott rám Diána, így hosszú böjt végére értem. A madár felett állva párás tekintettel gratulált barátom. Hihetetlen lelki hullámvasutazásban voltunk társak az elmúlt nap folyamán. A párkák jól összekuszálták a sors fonalát. A gyülemlő feszültség itt, a közösen zsákmányolt vad feletti örömben robbant szét.

Furcsa érzések tomboltak bennem, ahogy ballagtunk kifelé az erdőből. Ha nem áll meg barátom mögöttem, akkor nem veszem észre a takarásból némán suhanó szalonkakakast. Kétemberes madár volt. Ha ő nincs ott, valószínűleg nem is tudok lövést tenni. Ha nem lopják el a puskáját, akkor ő nincs ott! Illetve én nem állok ott, hiszen ő vadászott volna azon a helyen!

Tudom, hogy barátságunkat még jobban erősíti ez a bajban közösen zsákmányolt szalonka, de mégis gonosz fintora a sorsnak, hogy ezt egy pitiáner tolvajnak köszönhetem….

Vadászat

Négy nap, négy helyszín

Vadászfegyvert és pénzt lopott egy 35 éves gyanúsított.

Published

on

Vadászfegyvert és pénzt lopott egy 35 éves gyanúsított. A szentendrei rendőrök elfogták. A gyanú szerint február 7-én hajnalban F. Roland befeszítette egy pomázi ház elektromos kapuját. Lopási szándékkal ment be az udvarra, azonban a mozgásérzékelős lámpák felkapcsoltak, ezért eliszkolt a helyszínről.

Fotó: Rendőrség

Két nappal később négy autót tört fel. Hármat egy hotel parkolójában, amikből iratokat és egy táskát vitt el. A negyedik kocsi egy pomázi ház előtt állt. Betörte az ablakát, és ellopta a benne lévő vadászfegyvert. De ez nem volt elég, betört a városban egy családi házba is, ahonnan bőrtáskát, okiratokat és céges papírokat vitt el. A táskában több mint 4 millió forint volt.

A bejelentés után a rendőrök azonnal tanúkat hallgattak ki, adatokat gyűjtöttek és elemeztek. Ennek köszönhetően február 11-én délelőtt már kattant is a bilincs a tolvaj kezén. Előállították és őrizetbe vétele mellett hallgatták ki a lopások, valamint lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés miatt. Kezdeményezték a letartóztatását, amit a bíróság elrendelt.

A nyomozók az elvitt iratok és tárgyak maradványait elégetve találták meg Pomázon.

Forrás: Rendőrség

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

Rabsicokat fogtak

Orvvadászok buktak le a Beleznai erdőben

Published

on

Egy vadász tett bejelentést a rendőrségre, hogy február 7-én a beleznai erdőben talált egy hurkot, benne egy elejtett szarvasborjúval, amit ismeretlenek tettek ki. Ezért az erdészet vadkamerát szerelt fel, hogy lebuktassa a rabsicokat. Nem kellett sokat várni, egy óra múlva már meg is jelent a felvételen az orvvadász.

Fotó: Rendőrség

A rendőrök aznap este el is fogták a 60 éves helyi férfit, és kihallgatták. Kutatást tartottak a lakásán, ahol a hurok készítéséhez szükséges sodronykötéldarabokat foglaltak le.

Forrás: Rendőrség

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Vadászat

KITEKINTŐ: Bulgária – Stefan Sotirov farkasra indult

Published

on

KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban

Részletekért kattintson!

Melegedett az idő, elbújt a hold és leereszkedett a köd: eljött az ideje a farkasvadászatnak. Napnyugtától napkeltéig figyeltem az éjszakát és egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, amikor megláttam a sötétben a farkast – tájékoztatta Stefan Sotirov az Agro Jager Newst Bulgáriából.

Stefan Sotirov bulgáriai farkasa. Fotó: Stefan Sotirov

Itt-ott köd áradt szét, majd enyhe délnyugati szél terelte arrébb, mint egy nyájat a juhász és a farkas lassan, mintha a semmiből bukkant volna elő. Pontosan hajnali három óra volt. Rendkívül óvatosan érkezett, megállt néhány másodpercre és hallgatózott.

Amikor megláttam, úgy döntöttem – részben kíváncsiságból -, hogy adok neki egy esélyt, hogy elérje a les előtti tetemet, de sajnos valami miatt mégis elugrott. Ellenkező irányba rohant és körülbelül 160 méterrel arébb megállt és megfordult. Nem haboztam és elsütöttem a puskámat.

Agro Jager News

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja 25 éves!

A farkast eltaláltam és a lövésre egy másik, kisebb farkast pillantottam meg, ami elugrott. Érdekes helyzet volt, mert addig nem láttam és ugyan szaladt, de később egy dűlő útra leült és abba az irányba nézett, amerre az első farkas elesett.

Néhány percig ült, azután keservesen üvölteni kezdett. Úgy másfél óráig tartott. A köd pedig, a déli széltől elűzve hol szétterült, hol feloszlott.

Rendelj otthonról, kényelmesen és mi elpostázzuk neked! Kattints a képre!

Ültem a lesen. A dermesztő üvöltés a végső búcsú lehetett, de nem lőttem újra. Hallgattam az éjszakát. Tudtam, hogy erősen kötődnek egymáshoz.

Lőhettem volna, hogy elűzzem vagy elejtsem, mert azok a pillanatok, a farkasüvöltés vérfagyasztó volt. Elkezdett hatni a pszichémre és a gondolataimra. Egyedül lenni a semmi közepén fáradtan, de hagytam, hogy befejezze – valami felébresztette bennem az érzést, hogy tartozom neki ezzel a gesztussal.

Hatalmas farkasával Stefan Sotirov. Fotó: Stefan Sotirov

És így másfél óra telt el, mire a kisebb farkas elindult lefelé a lejtőn, ahol egyszer csak eltűnt a szemem elől. A köd tovább terjeszkedett és majdcsak a első napsugarak hajtották szét. Lemásztam a lesről és birtokba vettem a farkasomat. Sohasem felejtem el azt az éjszakát.

 

Stefan Sotirov, Bulgária

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom