Vadászat
Pöcéri szalonka
Szögi Tibor vadászlevelei
Szia Kedves Barátom!
Izgalmas hétvégém volt, erről szeretnék beszámolni.
November, december, január minden pénteke szabadnap a számomra. Itt nálunk nagyon megbecsülik azt, aki már régóta odaadóan, rendesen dolgozik. Négy napot dolgozok egy héten, utána három szabad! (Csak vicc volt, az évi szabadságom második felét használom így ki.) Már régóta készülök, de mindig közbejött valami és most végre sikerült három napot egyfolytában, reggeltől estig a padéi területen vadászni. A pöcéri disznóknak szándékoztam a körmükre nézni, két ebadta kutyám segitségével. Pénteken csak a töltésen nyomaztam, Kisréttől végig a nagytöltésen, a bátkai töltésen át a kacsatónál haza. Néhol benéztem az erdőbe is, a fahordó utakon. A bokrok alatt nem bujkáltam, mert föl voltam pakolva mint a terhes szamár. Nagy hátizsák, benne szék, ásó (feketenadálytövet szedtem), gunya, vizesüveg meg még sok minden más (sose tudni mire lesz szükség).

Fotó: Agro Jager News
Nagyjábol kideritettem hol mozognak a cocák. Legígéretesebb a csurogi rámpa és a Komanov gyümölcsös környéke. No, majd holnap benézek a sűrűbe, bebújok a bokrok alá.
Másnap csak a legszükségletesebb dolgokat raktam be a mellényem hátsó zsebébe (a félliteres üveget is), felhúztam a hétmérföldes csizmáim és nekiindultam a pöcéri rengetegnek. Mert, hogy rengeteg, az biztos. Te még ilyent nem láttál. Az egész határ parlagon áll. Az utóbbi években vagy nem tudtak vetni, vagy ha az sikerült is, de aratni biztos nem lehetett. Mindenfelé áll a víz. Néhol még csizmában is alig lehet elmenni. Kerülgetni kell a laposokat. Minden felé vadmuhar, vadcirok meg sás.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Először a csúrogi rámpa előtt mentem be az erdőbe. Megindultam egy friss nyomon, ami a kubikok felé vezetett. Beljebb csalódnom kellett. Az erdő mindenfelé megpocskolva, no nem a disznók, már mint az igaziak tették, hanem a kétlábúak. Mindenfelé traktornyomok. Máma már nem kisbaltával, biciklin járnak a falopók, hanem traktorral, motorfűrésszel. A disznónak itt nincs nyugalma.
A nyomok levezettek a Tisza szélire és ott Bátka felé. Kedvtelenül bolyongtam még egy darabig a megtépázott erdőben, a gondolataim nem is tudom merre jártak, amikor a lábam elől berregve fölrepül egy vöröses, gerle nagyságú madár. Nemmindennapi madár. Visszahökkenek a jelenbe, az agyam nagyobb fokozatba vált, felismeri a távolodó erdei szalonkát, most még az a kérdés szabad, nem szabad? Október egytől kezdődik a szalonkavadászat, most november vége. Szabad!!! Drillingem melyik csövében van sörét? Melyik ravasz tartozik ahhoz a csőhöz? Szerencsére a válaszok kapásból jönnek, és a már vállamnál tartott puskám ravaszát elhúzza a begörbülő mutatóujján. Az egyenes nyiladékon elsuhanó szalonka összekapja szárnyait és úgy negyven méternyire előttem szétcsapja a vastag levélszőnyeget.
Lesimítom összekócolt, megtépázott ruháját. Egy megfelelő tuskót keresek, ráhelyezem egy pár fotó erejéig. Most már bánom is egy kicsit. Gyönyörű madár és olyan kevés van már belőle. Ki is jövök az erdőböl. A pöcéri kanális túloldalán cserkelek, kutakodok még egy kicsit. De az irányt már hazafelé tartom. Erőt kell gyűjtenem a holnapi kimerítő fácánvadászathoz.
Másnap kiderült, hogy nem is lesz az olyan kimeritő. Ugyanis Lengyel Sanyi fölajánlotta, hogy befogja az ötven pár lóerőt a pótkocsi elé és kivisz bennünket Pöcérbe és majd kíséri a csapatot vadászat közben is. Tehát úgy vadásztunk mint az urak! (Lengyel Sanyi, a fia, Szénási Ferenc, Peko Anti, Szabácsi Sanyi, Véber Gyuszi, Varsli Tivadar és Szögi Tibor) A Jaksa gyümölcsösénél két csoportra oszlottunk Szabácsi, Varsli meg én átmentünk a kanális túloldalára, a többiek a töltés felőli oldalán maradtak. A traktor elörement a Csúrogihoz elállóba.
Nagyon jó napom volt. Minden fácán az én utamba került (vagy én nagyon tudom, hogy merre kell menni). A Lili úgy dolgozott, mint egy svájci óra. Leállta. Fölkeltette. Lelőttem. Volt olyan is, hogy egyszerre két fácán ugrott, egyik jobbra másik balra igyekezett. Két durranás, két apportolás. Mit mondjak, hízott a májam (ezt csak csendben mondom, volt olyan is, hogy a példásan leállt fácánkakas kiabálva fölszállt az orrom előtt, megvártam, hogy egy kicsit odébb menjen, ne lőjem ronggyá, és amikor harminc méternyire járt, úgy ahogy a nagyok szokták, elhibáztam mind két csőből). Azért a reggeliig hét fácán szorongott a hátizsákomban. Szétosztottam, ne húzza a vállam. Kérdezem: megyünk haza? Megvan mindenkinek? Megvan ám a nemondjam mi! mondja Szénási. Neked megvan, én ki se lőttem a puskám.
A tűz már ropogott. Kényelmesen elhelyezkedtünk a köré rakott szalmabálákon. Még egyszer körbejárt a melegítő flaska. Sistergett a parázsra hulló szalonna- és kolbászzsír. Finom illatok kavarogtak a levegőben. Finom illat, finom illat, de azért senki sem ezzel foglalkozott. Mindenki valami kézzel fogható után nyúlt és igyekezett a bajsza alá tömni. Közben elmeséltük az élményeket. Megbeszéltük a továbbiakat. Teli hassal már senki sem szőtt nagy terveket, nem vágyott nagy izgalmakra, csak úgy simán nagyon jól éreztük magunkat. És mégis, ez a jó a vadászatban, ez adja meg a savát borsát, hogy sose úgy történnek a dolgok ahogy az ember elgondolja. Most is így történt.
Én most is, a kis Lengyellel és a Véber Gyuszival a kanális túloldalára kerültem, a többiek a kanális és a töltés között vadásztak. Nekem folytatódott a jó sorom. Alig indultunk el és már megint három fácánnal több volt a hátizsákomban. Amikor a túloldalon, a Komanov körtése végében, az öt hektárnyi, tavalyról ott maradt, csicskarás, vadcirkos kukoricatáblában nagy zűrzavar támad. Egyfolytában szól a puska. Mindenki rohangál, mutogat, kiabál. Jó húsz percbe telik, mire körbemegyünk és átjutunk a kanálison. Az izgalom még mindig tart. Tágra nyilt szemekkel, emelt hangon magyarázkodnak a kollégák. Igy kellett volna, meg úgy! Hogy nem tudtad lelőni?!!! Hát te hogy nem tudtad?!!!
Sejtettem, hogy miröl van szó. De amikor véletlenül pont a két disznófekvés mellett mentem el, biztosra vettem, hogy a kollégáknak disznókalandban volt részük. És nem is akármilyenben, tudtam meg, amikor a résztvevők egy kicsit lecsillapodtak és értelmesebben tudtak beszélni: A három 110–120kg körüli disznó itt éjszakázott. Két, olyan szoba nagyságú területen kitépték a vadcirkot, pofájukba összehordták egy kupacba és megvackoltak. Szabályos fészket raktak. Az egyikben egy, a másikban két disznó feküdt. Feküdt és még akkor sem kelt föl, amikor az Antika ott ment el mellettük öt-hat méterre. Az Anti rövid szőrű német vizslája nyüszítve, behúzott farokkal ugrott félre amikor a disznó dühösen ráfújt.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Anti barátunknak sem volt bátorsága közelebb menni. Szép óvatosan kiment a töltésnél elálló Szénásihoz és elmondta mi történt. Megszületett a terv. Két oldalról közelítették meg a fekvő disznót (akkor még azt hitték, hogy csak az az egy van). Úgy gondolták, hogy egy tisztásabb rész felé ugrasszák ki és ott meglövik. Ám a disznó, mint minden vaddisznó nagy becsben tartja a bundáját és nem egykönnyen mond le róla. Ezért a legsűrűbb gazos felé ugrott és magával rántotta másik két társát, akik alig tiz méterre feküdtek odébb.
Nagy lett a kavarodás. Szólt a puska, zörgött, tört, repült a sűrű gaz, szikrázott a feszültség, megint szólt a puska mindaddig, míg a csörtetés el nem csendesedett. Aztán minden kezdődött előlről. Ugyanis a disznók egyenest a Tivadar és a Szabácsi ölébe rohantak, akiknek volt idejük fölkészülni. Brenneke meg duplanullás került az apró szemű fácánsörét helyébe. A gond csak az volt, hogy a disznók most is a legsűrejébe rohantak. Rohantak, rohantak és hiába szólt megint a puska, nem fogta őket a golyó.
Alig tudtam a fölizgult társaságot lebeszélni, nincs értelme utánuk menni, mert ezek most kiszaladnak a világból. Hosszú idő, nagy távolság, biztos búvóhely kell, ahol megnyugszanak és megállnak. Lehet, hogy majd csak valahol a szomszédos Kérában. Közben elkezdett szemelni az az igazi jeges őszi eső. Lehűtötte a forró indulatokat és segített az én igazamnak. Fölpakoltunk és megindultunk toronyiránt, hazafelé. A feszültség elmúlt. Visszatért a résztvevők vicces kedve. Egymást ugratták, hogy akkor ki is húzta be valójában a farkát? Kinek is citerált az ina? Kinek reszketett a keze? Ugyan már!!! Ki, ééén…?
Jövő hétvégén (péntek, szombat, vasárnap) megint Padén leszek és remélem nekem is jut egy kevés az effajta izgalomból. Hogy majd behúzom-e a farkam? Hát….. Majd elmesélem!
Zenta, Vajdaság

Vadászat
KITEKINTŐ (NÉMETORSZÁG): Azonosították az első aranysakál territóriumot
Aranysakálokat figyeltek meg Észak-Németországban.
Schleswig-Holstein tartományban először sikerült aranysakál-territóriumot azonosítani. A Plön járás területén két egyed jelenlétét is egyértelműen igazolták. A tartományi vadászszövetség szakmailag jelentősnek minősítette az észlelést.
A Landesjagdverband Schleswig-Holstein ügyvezetője, Marcus Böhmer így nyilatkozott:
„Az aranysakál kisebb, mint a farkas, félénkebb, mint sokan gondolják, és Schleswig-Holstein számára ez az aranysakálpár figyelemre méltó faunisztikai bizonyíték. Most az a feladat, hogy terjedését szakszerűen dokumentáljuk, és fejlődését folyamatosan nyomon kövessük.”

A fénykép illusztráció. Fotó: Kurfis Ilona amatőr természetfotós – Agro Jager News
Hangfelvételek igazolják a jelenlétet
A jelenlétet beszámolók szerint a fajra jellemző vonyítás alapján sikerült igazolni. Mintegy két hét alatt összesen kilenc hangfelvételt rögzítettek, amelyeken egyértelműen két egyed hallható. Ezek a felvételek a C1 kategóriába sorolt, megbízható bizonyítéknak számítanak.
A pontos helyszínt nem hozzák nyilvánosságra
Az aranysakálok viszonylag kis, körülbelül 2–10 négyzetkilométeres territóriumokat foglalnak el. Ugyanakkor az állatok az Landesamt für Umwelt szerint érzékenyen reagálnak a zavarásra, ezért a hatóság egyelőre nem hozza nyilvánosságra a pontos lelőhelyet.
Új ragadozó faj Németországban
Az aranysakál megjelenésében és méretében a farkas és a róka között helyezkedik el. Jellegzetes a sárgásszürke bundája, amely helyenként vöröses árnyalatú. Az állat rendkívül alkalmazkodóképes: táplálékát többek között madarak, hüllők és kétéltűek alkotják – ezek közül számos faj Németországban veszélyeztetett. Ugyanakkor vadon élő és haszonállatokat is elejthet. Többnyire kisebb családi csoportokban vagy párban él.
Jelentős megfigyelés a vadgazdálkodás számára
A vadászszövetség szerint az eset kiemelt jelentőséggel bír a vadgazdálkodás, a természetvédelem és a monitoring szempontjából. Az újonnan megjelenő fajokat – mint most az aranysakált – időben fel kell mérni és szakszerűen értékelni, hogy a változások megbízhatóan követhetők legyenek.
A szervezet úgy látja, hogy ez az eset fontos jelzés a vadállomány-megfigyelés további erősítésére. Csak megfelelő adatok birtokában lehet az élővilágban zajló új folyamatokat objektíven értékelni.
Korábban Schleswig-Holsteinben már történt egy figyelemfelkeltő eset: egy aranysakál Sylt szigetén több tucat haszonállatot ejtett el, azonban az az egyed azóta sem került elő.
Forrás: Jäger
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ (Németország): Lezárult a módosítás: a farkas is szerepel a vadászati törvényben
A farkas bekerült Szász-Anhalt tartományi vadászati törvényébe
Befejeződött a vadászati törvény módosítása Szász-Anhalt tartományban. A tartományi vadászszövetség ezt mérföldkőnek nevezi. De mik a legfontosabb eredmények?
A Szász-Anhalt Tartományi Vadászszövetség beszámolt a vadászati törvény módosításáról. A szövetség Instagram-oldala szerint a folyamat lezárult – és valódi mérföldkőnek számít. A módosítás azért különleges, mert „minden fontos kérdés megoldódott a tárgyalóasztalnál, konstruktív párbeszéd során”.

Fotó: Pixabay
A vadászszövetség kifejezetten pozitívan értékeli a változtatásokat, és hangsúlyozza, hogy ezek az eredmények „egyáltalán nem magától értetődők”.
Szász-Anhalt vadászati törvénye: farkas, jogbiztonság és további változások
Melyek a legfontosabb eredmények, és milyen változások várnak a vadászokra?
Az egyik legfontosabb pont, hogy a farkas mostantól hivatalosan is bekerült a tartományi vadászati törvénybe. Ez a kérdés különösen nagy figyelmet kapott, miután a farkas védettségi szintjét csökkentették.
Emellett több más fontos változás is történt:
- Javulhat a mezőgazdasági vadkárok megelőzése.
- Újraszabályozták a határon átnyúló sebzett vad keresését (utánkeresést), és elismerik más tartományokból érkező vérebvezetőket is.
- Egyértelműbb jogi kereteket kaptak a hajtóvadászatok (különösen a „stöberjagd”), így nagyobb jogbiztonság jön létre.
Egy korábban sok vitát kiváltó kérdést is rendeztek: különböző szervezetek közbelépésének köszönhetően a macskákra vonatkozó vadászati védelem továbbra is gyakorlatban alkalmazható marad.
Emellett az utolsó pillanatban bekerült a törvénybe az etetőautomaták (vadcsalogató berendezések) használatának szabályozása is.
A vadászszövetség dicséri a módosítást
A Szász-Anhalt Tartományi Vadászszövetség szerint „minden kulcskérdésben aktívan részt vettek a tárgyalásokban, közvetítettek, és olyan megoldásokat értek el, amelyek jelentősen javítják a vadászat gyakorlati feltételeit és növelik a jogbiztonságot”.
A szövetség ezért köszönetet mondott a kormányzó pártoknak, a minisztériumoknak, valamint a tartományban működő szakmai szervezeteknek is az együttműködésért.
Forrás: Jäger
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Tavaszi színkavalkád az erdőszéleken – a fácánok dürgése
A közönséges fácán dürgéséről közölt cikket az Ipolyerdő Zrt.
Ahogy a tavasz határozottabban bontakozik ki az Ipoly menti erdők és mezők világában, egy különösen látványos madárfaj kerül a figyelem középpontjába: a közönséges fácán.
Bár ezt az Ázsiából származó madarat elsősorban vadászatos szempontból ismerik, az április inkább a természet egyik legszínesebb jelenségéről szól: a dürgésről, azaz a párzásukról.

Udvarlás – Fotó: Ipolyerdő Zrt. – Vadfajok.hu
A fácánok dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb udvarlási viselkedése, amely nálunk az áprilisi időszakban figyelhető meg.
A legismertebb fajuk a közönséges fácán (Phasianus colchicus).
A fácán őshazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európába az ókorban telepítették be, és azóta a kontinens nagy részén elterjedt. Először a görögök hozták hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat-Európába, valamint Angliába is.
A modern korban a fácán az egyik legfontosabb apróvad, tenyésztése az apróvad-gazdálkodás önálló szakterülete. Vadon élő populációi a vidék üde színfoltjai.
Mifelénk, nagyvadas vadászterületeken jellemzően nem vadászunk rájuk, csak gyönyörködünk bennük és az általuk produkált különleges jelenségekben.
A dürgésről
A kakasok ilyenkor territóriumot foglalnak, és igyekeznek minél több tojót maguk köré gyűjteni. A domináns egyedek előnyben vannak: erőteljesebb megjelenésük és kitartóbb viselkedésük növeli esélyeiket a szaporodásra. A tojók ezzel szemben jóval rejtettebb életmódot folytatnak – barnás, mintázott tollazatuk kiváló álcát biztosít számukra a fűben és cserjésekben.
A dürgő kakasok szinte folyamatos „szolgálatban” állnak.
Feltűnő, fémesen csillogó tollazatuk – zöldes fej, vörös arcbőr, rézbarna és arany árnyalatok – nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem fontos szerepet játszik a tojók figyelmének felkeltésében.
A dürgő fácánkakas rendkívül feltűnően viselkedik: tollazatát felborzolja, hogy nagyobbnak és erőteljesebbnek tűnjön. Szárnyait leereszti és kissé széttárja, farktollait legyezőszerűen kinyitja, közben jellegzetes, rekedt „kakaskukorékolás-szerű” hangot ad – amely a szárnycsapkodással együtt akár több száz méterről is hallható.
Köröz a tojó körül, gyakran féloldalasan mutatva magát Ez a vizuális bemutató a tojó figyelmének felkeltésére szolgál. Néha felugrik a levegőbe, majd visszaérkezve folytatja a bemutatót. Ezek a hangok egyszerre szolgálnak területjelzésre és a rivális hímek elriasztására.
Hajnalban, kora reggel a legaktívabbak – mezőkön, erdőszéleken, mezőgazdasági területeken.
A dürgésnek több fontos funkciója van:
- Párválasztás: a tojó a legerősebb, leglátványosabb hímet választja
- Rangharc: a kakasok egymással is versengenek, harcolnak
- Territóriumvédelem: a hím jelzi, hogy az adott terület foglalt
A sikeres dürgés után a tojó elfogadja a hímet, és megtörténik a párzás.
A dürgés nemcsak a szaporodás része, hanem egy komplex viselkedési forma, amelyben a látvány, a hang és az erőfitogtatás egyszerre játszik szerepet.
Élettani szempontból ez az időszak komoly igénybevételt jelent a kakasok számára.
A folyamatos aktivitás, a vetélytársakkal való összecsapások és az állandó készenlét jelentős energiát emészt fel. Ez az időszak egyben a természetes kiválasztódás fontos színtere is: csak a legerősebb és legegészségesebb egyedek képesek sikeresen részt venni a szaporodásban. A fácán jelenléte így nemcsak biológiai érdekesség, hanem „üdítő színfolt” is a tájban.
Az erdőszélek, mezőgazdasági területek és cserjések mozaikos élőhelyein élő madár jól alkalmazkodott az ember által alakított környezethez. Gyakran megfigyelhető utak mentén, réteken vagy akár települések közelében, ahol jellegzetes mozgása és rikoltása könnyen felismerhetővé teszi.
A tavaszi időszak kiváló alkalom arra, hogy egy séta során ne csak a rügyfakadást és a virágzó aljnövényzetet figyeljük meg, hanem meghalljuk és megpillantsuk ezt a különleges madarat is.
A fácánok dürgése a természet körforgásának fontos része: látványos és hangos emlékeztető arra, hogy az élővilág ilyenkor van igazán „életben”.
Forrás: Ipolyerdő Zrt.





You must be logged in to post a comment Login