Keressen minket

Vadászat

Sakálok orgiája

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Szögi Tibor vadászlevelei

Szia Barátom!

Nem tudom mi van veled, mért nem jelentkezel? Tudom, hogy nagy dolog a téli olimpia a városodban, rengeteg a látnivaló, de azért a régi vadászcimborádra is gondolhatnál. Válaszolsz, nem válaszolsz, én írok, mert különleges dolgok történtek velem mostanában:

No, de kezdjük az elején. A kikindai Bráne, a múlt héten lőtt egy nagy (19 kg) hím sakált a Nagyerdőnél a Tisza-töltésről. Az utolsó előtti fácánvadászatkor meg a Sztanatyev Vászó lőtt egyet, az már ki is van tömve, és a vadászházban lett kiállítva.

Nem szoktam irigykedni, de most elcsordult a nyálam. Nagyon szeretnék eggyel én is összetalálkozni. No, de ez nem megy a meleg szobából sóvárogva (legfeljebb a paplan alatt álmodozva), ezeknek kitartóan utánuk kell járni. Habár a kitartás mostanában nem a fő erősségem, azért ha ilyen komoly a cél, föllángol valami abból a régi szenvedélyből.

Izgatottan vártam a hétvégét, mindent elkészítettem, becsomagoltam a vadászkellékeket: A kis .223-as karabélyt (rajta a barátomtól kapott céltávcsővel), töltények, akkumulátor, reflektor, három lábú vadászszék, meleg ruha, cipő, meg egy csomó elemózsia. Sajnos az időjárás egy kicsit keresztbe tett. Pénteken, szombaton állandóan esett az eső vagy a havas eső. Mindenfelé locs-pocs. Csak éjszakánként fagyott meg valamelyest. Vasárnapra jóra fordult az időjárás. Ebéd után bepattantam a Warburgomba és irány Padé. Hétfő állami ünnep, február 15-ike, Szerbia alkotmányának a napja. Tehát egy estéli és egy hajnali les is belefér.

Nagyon jól indult a dolog. Ahogy beérek Szentmiklós felől a padéi határba, nyomom a gázt, sietős a dolgom, már fél öt körül jár. De azért megszokásbol, jobbra-balra vetek egy pillantást. A jobbra vetett pillantásom oda is ragad a pöcéri hófedte tányérra. Leveszem a lábam a gázpedálról. Egy sötét figura, karcsú, semmivel össze nem téveszthető alakja rajzolódik ki a hófehér tájon. Ez róka. Jó négyszáz méterre lehet tőlem. Felém halad a leégetett kopó szélén. Sietős a dolga. Szaporán szedi a lábát. Megállok. Hátranyúlok, a hátsó ülésről előre veszem a kis .223-ast. Tétovázok. Megvárjam, ne várjam? Az órámra nézek. Ne-ne, nincs időm. Én is sietek. A nagyerdőig kell legalább 40-45 perc gyalogszerrel. Gázt adok.

Alig megyek el pár száz métert, balról a Rogozsnyás irányában, úgy 300 méterre az úttól egy újabb róka. Ez nem siet. Egy heretarlón önfeledten egerészik. A magasba rugaszkodik, égnek álló lobontos farka mint egy vitorla lobog a szélben. Négy lábbal egyszerre huppan a földre. A hókristályok szikrázva robbannak szét a lábai alatt. Kapkod, ugrik, az orrát a hó alá dugja, majd csodálkozva tekinget jobbra-balra. Nem érti. Pedig itt volt, hogy tűnhetett el az a kurta farkú kis mezei pocok. Elmosolyodok. Vadásszál csak kolléga. Egy kollégára csak nem fogok fegyvert.

Gázt adok. A falun csak átszaladok. A gátőrház előtt a Potlokánál hagyom az autót és irány a Nagyerdő. Igyekeznem kell. Hat körül sötétedik. Jó volna legalább fél órával előbb odaérni. Ropog a fagyos hó a lábam alatt. Nagyon messzire elhallatszik. A sakál meg elég félénk jószág. El ne riasszam. A töltés keleti élén egy vékonyka csíkon a Nap elolvasztotta a havat. Ezen a csíkon egyensúlyozva iparkodok a tervezett leshelyem felé.

A Midzsa Gyúró tanyájánál járok, amikor a töltés belső, Tisza felőli, hófödte oldalán egy róka fölfelé igyekszik, tőlem olyan 200 méterre. Talpig fehérben vagyok, de mégis észre vesz mielőtt lehuzodhattam volna. Mindketten megmerevedünk. Óvatossan fölemelem a puskám. A célkereszt már ott rezeg a lapockája táján. Gyönyörűszép bunda, hatalmas, dús farokkal, nagy fehér pamaccsal a végén. De ennek ellenére nem, nem lövök. Nem akarom megzavarni ezt az Isten adta csendet. Hátha a sakálok is itt vannak a közelben. Továbbmegyek. A róka meg visszaoson az erdőbe.

Jó negyed óra múlva odaérek a leshelyemhez. A karótól olyan 100 méterre hazafelé fölállítom a háromlábú vadászszékem. Ez a hely nagyon alkalmasnak tünik. Ha bal oldalon, a kistöltésen jön ki valami az erdőből, a töltés belső hófödte oldalán áthaladva jó golyólövésre kínálkozik. Ha viszont előttem vagy jobbról jön az a valami, a kubikgödör hófödte jegén keresztül, megint csak nem marad észrevétlen. Úgy döntök, a puskalámpa a hátizsákban marad. Igaz, nincs holdfény ma este, csak néhány kókadt csillag lustálkodik az égen. De a megvilágítható célkereszt a fehér hólepedőn elégségesnek tűnik.

Egészen belefeledkeztem ebbe az idilli csöndbe. Csak én vagyok ezen a világon, senki más. A hátam mögüli jégropogás, autózúgás hoz vissza a valóságba. Hátrafordulok. Pont akkor humja le a szemét a terepjáró reflektora az imremajori út végén. Tehát ma este is osztoznom kell a paradicsomban. A kollégák már nem óvták, tisztelték a csöndöt. Csapkodták az ajtót. Hatalmas libacsapatot vertek föl a szomszédos kukoricatarlóról. És amikor a lármás társaság a fejük fölé ért, nem voltak restek, golyós puskával közöbük durrogtak. Szinte mennydörgött, ripityomra szakadt a csönd.

De ez még nem volt elég. Nemsokára arra leszek figyelmes, hogy ropog a hó valaki léptei alatt, egyre közelebb és közelebb, egyenest felém tart. Hadonászok, integetek, de nem vesz észre. Igaz már elég jó besötétedett, én meg talpig fehérben. No végre, már egészen a töltés lábához ért az illető, amikor észrevesz. Ahelyett, hogy behúzná fülét-farkát és csöndben elosonna, még megkérdezi ki vagyok, méghozzá jó hangosan. Lepisszentem és elküldöm a francba. De csak úgy halkan a bajszom alatt. Nem akarok részt venni a szentségtörésben. Az illető visszafordult és elropogott a Nagyerdő irányába.

Egy darabig síri csönd volt. És akkor megindult az invázió. Én még ilyent nem láttam. Többszázas libacsapatok borították el az eget. Egyik csapat a másik után. Északra vonultak. Gágogásukba beleremegett az ég. Mindenki mondta a magáét. A gúnár mély, férfias hangon szinte bömbölt. A libáné lágyan csacsogva nyugtatta urát. A fiatalok megszeppenve, szinte sípoló hangon adtak igazat apjuknak. Csak jöttek és jöttek végeláthatatlanul már egy jó fél órája. Ki hitte volna, hogy ennyi liba létezik ezen a világon?

Egyszer csak csönd lett. Eltűntek egy varázsütésre, pont úgy, mint ahogy megjelentek. Ismét ráült a csend a tájra. Egy darabig nem történt semmi. Egy-két fekete gombóc gurungált le-föl a töltés fehér abroszán, hangtalanul, mint valami szellem. Amikor egyik-másik netán közelebb merészkedett, láttam ám, hogy tapsifülei vannak ennek a szellemnek. Szép óvatosan előveszem a melegítő italt a hátizsákból. Feléjük emelem, mint jó szomszédhoz illik, iszom egy kortyot az egészségükre. Szükségük is volt rá, mert amelyiknek netán gyönge lett volna a szíve, az bezzeg abban a pillanatban szörnyet hal. Nem vagyok egy nyuszi, de nekem is libabőrös lett a hátam. Megállt a vér az ereimben….

Valami borzasztó, sátáni üvöltés törte meg a csöndet. Ehhez foghatót még nem hallottam. Majd még egy, meg még egy. Öt-hat irányból válaszolgattak egymásnak. Valahol az igyosi kanális környékéről jött a hang. Ott gyülekeztek, szervezkedtek. Majd megindult a hajtóvadászat. Egyesek üvöltve, kaffogva indultak meg a vadcsapán. A többiek egy-egy vakkantásal jelezték helyzetüket társaiknak. Tizenöt-húsz percig ment a műsor. Teljesen lenyűgözött ez a szervezettség.

Egyszer csak csönd lett. Megszűnt a csatazaj. Ég lepte, föld nyelte az indiánokat. Sikerrel zárulhatott a vadászat? Tele szájjal nem beszél (ordit) egy jólnevelt sakál? Közben észre se vettem, fátyolos köd ereszkedett a nyakamba. Ez csak jót tett elkalandozó fantáziámnak. Elhomályosította a jelent és segített élesebben látni a jövőt, a holnapot. A holnap hajnali lesbenállást, valahol arrafelé, ahol ma este nélkülem folyt a hajtóvadászat.

* * *

Másnap hajnali ötkor másztam föl az imremajori tölgyfasor végében álló magaslesre. Elég jól megkopott, viharvert szegény. A létrafokok is korhadtak, hiányosak. Eljárt fölötte az idő. Pont úgy, mint a rajta fölkapaszkodó vadászon. Valamikor a nyolcvanas évek elején, fiatal vadász koromban a mi csoportunk (Tápai-féle csoport) építette. Valaki közben megreparálta, kicserélte a padlódeszkát. De tető már régóta nincs felette. Az ülődeszkát is ellopták. De azért nagyon jólesik itt lenni. Sarokba teszem a hátizsákom, a .223-ast az első merevítő gerendának támasztom, én meg ráülök a hátsóra, csak úgy félig támaszkodva.

Csönd van és sötét. Elmerengek. Bámulok a semmibe és közben régi idők fényei világítják meg az öreg les környékét: Ott egy róka surranna át a volt töltés helyén, a learatott, hóval lepett búzatarlón. Szép nyugodtan, úgy, ahogy kell, lapockán lövöm….

No, de mi az a két fekete folt a most aranyba ringó búzatáblában, a volt töltés helyén… Föllobban a fénycsóva és lemossa a két tejesbúzát lakmározó feketesörtésről a leplet. A drillingem golyós csöve megszólal. A közelebb álló disznónak a torkán akad az utolsó vacsora. Szép fekete szőrű, fiatal, száz kiló körüli koca. Szinte most is érzem tenyeremen azt az érdes, reszelős simitást….

Reccsen az elpattanó száraz gally valami nehéz test alatt. Minden idegszálammal a szemben lévő erdőrészre figyelek. A reccsenés-roppanás egyre közeledik. Az erdő széle alig ötven méterre lehet. Már ott neszel az a hatalmas jószág. Minden pillanatban kiléphett. Izzadt tenyerem szorosan markolja drillingem ártatlan nyakát. A pöcök golyósra váltva. A puskatus a vállamnak szorul. És ekkor valami megmozdul a búzában, közvetlen a lesem alatt. Ösztönösen odakapom a tekintetem. A telihold fényében megcsillan egy fehér-fekete bunda. Borz – villan át agyamban. (az időtájt ez még nem volt túl gyakori jószág errefelé)

Hhújj, mit csináljak? A disznó mindjárt kilép! A borz mindjárt lelép! Döntenem kell. Disznót már többet is lőttem. Borzot még nem. Óvatossan sörétesre váltom a billentyűt és a nagyszemű öreg söréttel meglövöm életem első borzát. A disznó meg nagyot fújva, csörtetve elrohan, amerről jött…

Lassan szürkére fakul a magasles körül a sötétség. Hangoskodó fácánok, tyúkok, kakasok jönnek ki az erdő fáiról, ahol az éjszakát töltötték. A vadszilvás, kökényes nagyárok végében lévő etetőhöz igyekeznek. Ki végigrepülve, ki fele utat szaporázva gyalogszerrel teszi meg. Ötös-hatos csoportokban érkeznek. Egy csoportban tizenegyet is megszámolok. Összesen száznál is többen lehetnek. Szinte hihetetlen. Nem gondoltam volna, hogy ennyien megmaradtak, és főleg hogy kakasok. Szép, hosszú farkú daliás kakasok.

Közben teljesen kivilágosodik. Hat óra is elmúlt. Teljesen megfeledkeztem, miért is vagyok itt, amikor a falu felől, jó messziről, valahol a kastély tájékáról fölhangzik a sakál ordítása. Majd kis idővel később egy másik. Végül egy-két vakkantás és csönd. Nem tudom mire vélni a dolgot. Most ez ugyanaz a csoport lehet? Vagy másik? Úgy látszik nem adják olyan könnyen a bundájuk. Többet kell foglalkozni velük. Többet kell járni utánuk.

Zenta, Vajdaság

Vadászat

Tolna vármegyei “dúvadhét” összefoglalója

Print Friendly, PDF & Email

Befejeződött a Tolna vármegyei “dúvadhét”

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Tolna vármegyében 2024-ben első alkalommal került meghirdetésre dúvadhét. A dúvadfajok gyérítésére meghirdetett időszak a kiírás szerint 2024. február 15. 00:00 órától február 28. 23:59 óráig tartott.

Fotó: OMVK

Tolna vármegyében 2024-ben első alkalommal került meghirdetésre dúvadhét. A dúvadfajok gyérítésére meghirdetett időszak a kiírás szerint 2024. február 15. 00:00 órától február 28. 23:59 óráig tartott.

Fotó: OMVK

Összesen 33 fő nevezett, amelyből 21 fő hivatásos vadász és 12 fő sportvadász volt.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

2024. március 1-én a meghirdetett dúvadhét zárásakor összesen 27 fő sikeres nevező jelent meg, a 33 nevező vadászból. A terítéken 191 róka, 159 borz 50 aranysakál és 3 nyest, összesen 403 vad volt.

Fotó: OMVK

Helyezések:

 

név státusz aranysakál róka nyest borz pontszám összes vad
Vincze Viktor hivatásos 17 31 1 16 580,5 65
Stein Krisztián hivatásos 3 39 11 470 53
Fábián Bence hivatásos 22 23 312 45
Szabotin Zalán sport 3 23 8 298 34

 

  1. helyezett: Vincze Viktor Gyulaj Zrt.
  2. Stein Krisztián Gyulaj Zrt.
  3. Fábián Bence Kocsolai Dám Vt.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Különdíjazottak, a legjobb eredményt elért hivatásos vadász és sportvadász:

Vincze Viktor hivatásos vadász Gyulaj Zrt.

Szabotik Zalán sportvadász Kocsolai Dám Vt.

 

Forrás: OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Pirkadatkor kivágta, reggelre tűzifának eladta az erdőt

Print Friendly, PDF & Email

Vádat emeltek egy férfival szemben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bajai Járási Ügyészség lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és eltiltás hatálya alatti járművezetés miatt vádat emelt egy férfival szemben. Az elkövető a környékbeli erdőkből hajnalonta kivágott akác- és nyárfát a helyszínen felaprítva tűzifának rögtön eladta, ezzel néhány hónap alatt komoly bevételre tett szert. A tanyás ingatlanában engedély nélkül felhalmozott 1 tonnányi roncsautó miatt is felelnie kell.

A vád szerint a bajai férfi 2022 szeptemberétől közel 5 hónapon át hajnalonta rendszám nélküli autóval és utánfutóval járta a Vaskút környéki erdőket azért, hogy fát lopjon. A vádlott az akkumulátoros fűrésszel kivágott fát a helyszínen felaprította és még a reggeli órákban rögtön le is szállította a vevőinek, akik köbméterenként 30-36 ezer forintot fizettek neki. A tolvaj összesen 40 köbméter akác- és nyárfát vágott ki, amivel közel 2 millió forint kárt okozott az erdőrészletek tulajdonosainak. Elfogásakor a bajai nyomozók 12 köbméter tűzifát lefoglaltak, így a sértettek kára részben megtérült.

A férfinál tartott kutatás során kiderült, hogy rendszeresen bontás céljából forgalomból kivont gépkocsikat és roncsautókat szerzett be, a bennük lévő motorral, a működésükhöz szükséges ásványi olajokkal, üzemanyag maradékkal, fékfolyadékkal együtt. A közel 20 köbméter térfogatú, 1 tonna tömegű veszélyes hulladékot a tanyás ingatlana udvarán tárolta. A roncsautókból a fémet sokszor égetéssel nyerte ki. A férfi mindezt a szükséges hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezte, ami alkalmas volt az emberi élet, testi épség, az egészség, a föld, a víz és a levegő veszélyeztetésére.

A bűnügyi felügyelet alatt álló vádlott ráadásul 2023. augusztus 16-án, este, Baján úgy vezette a személygépkocsiját, hogy őt néhány hónappal korábban a bíróság jogerősen 1 évre eltiltotta a járművezetéstől.

Az ügyészség a férfit üzletszerűen elkövetett lopás, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, valamint eltiltás hatálya alatti járművezetés bűntettével vádolja és ezért vele szemben börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a korábbi, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetését is utólag végre kell hajtani. Bűnösségéről a Bajai Járásbíróság fog dönteni.

A fotókon az érintett erdőrészlet, a frissen kivágott és felaprított tűzifa, valamint a tanyán tárolt roncsautó hulladék látható.

Forrás: Ügyészség

Tovább olvasom

Vadászat

Szarvashiba hazavinni az agancsot!

Print Friendly, PDF & Email

Agancstolvajokat fogtak a rendőrök

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A kapuvári nyomozók 24 óra alatt kiderítették, ki lopta el a szarvasagancsokat a Himod és Hövej környéki erdőből.

Fotó: Rendőrség

A rendőrségre február 28-án érkezett bejelentés arról, hogy 2024 első két hónapjában egy erdőből több kilogramm szarvasagancsot tulajdonított el valaki. A Kapuvári Rendőrkapitányság az ügyben lopás vétség miatt eljárást indított, kollégáink rövid időn belül azonosították a feltételezett agancstolvajt. A nyomozók február 29-én délelőtt, az otthonában fogták el a 36 éves férfit, majd a kutatás során megtalálták az erdőből származó 6 darab agancsot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A fiatalembert munkatársaink a Kapuvári Rendőrkapitányságra állították elő, ahol lopás vétség elkövetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki. Elismerte a cselekmény elkövetését, továbbá elmondta, nem volt tisztában azzal, hogy az agancsokat tilos az erdőből elvinni.

Fotó: Rendőrség

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság kéri a természet kedvelőit, az erdőt- és mezőt látogatókat, fogadják meg az alábbi tanácsokat:

  • Agancsot találni izgalmas dolog, azonban azt – speciális engedély hiányában – soha nem vihetik magunkkal. Minden évben előfordul, hogy talált agancsot visznek haza erdőjárók, ami viszont lopásnak minősül.
  • Az agancs értékétől függ, hogy tulajdon elleni szabálysértést vagy bűncselekményt követ el az, aki magához veszi és elviszi.
  • Az elhullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok, vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
  • A törvény nagyon szigorú, és az illegális agancsgyűjtést lopásnak, a szarvasok hajszolását és ezzel akár kínok közötti elpusztítását pedig állatkínzásnak minősíti.
  • Amennyiben kirándulás során feltehetően jogosulatlanul agancsot gyűjtő embert, embereket látnak, kérjük, hogy értesítsék az illetékes erdészeti hatóságot, vagy tegyenek bejelentést a 112-es segélyhívó számon.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Forrás: Rendőrség

Tovább olvasom
ewident logo