Vadászat
Andris bikája
Bikavadászatokról ez idáig nem igen sokat írtam, pedig már jó néhány gím- és dámtrófea bekerült a gyűjteményembe. Vannak közöttük érmesek is, igaz, hogy nagy aranyérmes trófeáim csakis a disznóagyarak közül kerültek ki. A bikák lövése ugyebár egészen más. Azokhoz többnyire pénzre van szükség, vagy pedig jó helyen kell lenni jó időben. Valójában szerencse és nagy kitartás is szükségeltetik a siker eléréséhez. Bár az első bikámat 1992-ben lőttem a Zemplénben, azóta csak az elmúlt őszön a Bakonyban voltam újra sikeres. Évente bejártam a fél Dunántúlt, de nem jött össze. Pedig hát mindenki arról regél, meg arról beszél, hogy arrafelé mennyi és mekkora bikák élnek. Közel húsz éve minden bőgési szezonban elutaztam Zalába, Somogyba, Baranyába. Többször jártam a Bakonyban, de sohasem jutottam lövéshez. Már azt gondoltam, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Lajos barátomnak mindig sikerül, nekem meg nem.
Minden sikertelen kiruccanás után megfogadtam, hogy maradok itthon, mert idehaza Szabolcsban mindig sikeres voltam. Az elmúlt év őszén is két alkalommal voltam a Bakonyban Jani barátom meghívására. Az első után eldöntöttem, hogy kár is ezt erőltetni. Én többet sose megyek bikára vadászni a Dunántúlra. A fogadalmat csak nem tudtam megtartani, és két hét elteltével, amikor már jócskán elhallgattak a bikák, Béla barátom kíséretében ismét ott vadásztam néhány napot, ám ezúttal sikeresen távoztam. Az utolsó reggeli lesen eldöntöttem, hogy többet soha nem jövök erre a vidékre vadászni, ami mellesleg leírhatatlan szépségű, csodálatos terület. Azonban hazaindulás előtt óriásit változott a helyzet. Már a cuccainkat raktuk a hátizsákba, amikor mögöttünk megszólalt egy bika. Lett ám izgalom! Béla nagy tudományával hosszas cserkelés után beértük és elejtettem egy jó selejt bikát. A részletekről majd egy másik történetben fogok beszámolni.
Amint a lövés híréről az otthoniakat tájékoztattam hét éves Andris unokám óriási sírásban tört ki. Üvöltötte, hogy a Papa becsapott! Azt ígérte, vele lehetek a bika meglövésekor. Nem is leszek a vadásztársa, meg a vadászbarátja. Kilépek a vadásztársaságból, de még az unokája sem maradok!
Huha, ez aztán a beszéd. Kértem Detti lányomat, hogy adja már át Andrisnak a telefont. Nagy nehezen elmagyaráztam, hogy én odahaza Beregdarócon ígértem a közös bikavadászatot, amit már most hétvégén meg is ejthetünk, mert a társulatnál unokám kérésére már jóval korábban bejelentkeztem egy bika elejtésére. A Bakonyba nem hozhattam magammal, mert valakinek azért iskolába is kell járnia. Nagy nehezen megértette, és újra vadászbarátok lettünk.
Pénteken késő este fáradtan értem haza, de már szombat reggel elutaztam Andrisért, aki izgatottan, vadászruhába öltözve várt. A táskája bepakolva, vadászkalap a fején, saját bőgőkürtje a kezében. Amikor megláttam valami csodálatos érzés fogott el. Azt hittem „megeszem”. Az a pöttömke gyerek gyerekkoromat idézte elő, én is de elmentem volna egy ilyen vadászatra! De hát engem nem vihetett el akkor a nagyapám…
Kora délután már Barabáson voltunk Ricsei István vadászbarátom lakásán. Pista, mint nyugdíjas hivatásos vadász vállalta kíséretünket, amit így utólagosan is köszönök, mert Andris a legjobban szereti a vadásztársak közül. Igaz, Pista is odavan a kis srácért.
Csodálatosan szép őszi napsütésben kezdhettük a cserkelést a 41-es számú főút mellett a Lukovics erdejében. Az erdő túlsó végén, az úttól egy kilométerre van a saját szóróm. Terv szerint addig szép lassan cserkelünk, sötétedés előtt pedig felülünk a lesre. Láttunk őzeket, meg a lesről visszajövet egy nagy kan ugrott meg előttünk. Egyéb említésre méltó esemény sajnos nem történt. Viszont szép idő volt, és jó volt együtt lenni. A képen a két kísérőm.

Vasárnap hajnali fél ötkor csörgött az órám. Gyorsan lenyomtam, hogy Andris még hadd aludjon, amíg én elkészülődök. Erre nem volt szükség, mert már ébren volt ki tudja mióta, és kérdezte, hogy mikor indulunk? Hamar elkészültünk és már repesztettünk is Pistáért.
Beregdarócra még teljes sötétségben érkeztünk. A régi tejgyár épületénél hallgatóztunk a sötétben, de teljes volt a csend. A bikák hallgattak. Szeptember 30-án már mit is várhatnánk ebben a jó időben? Vártunk egy keveset, hogy hadd pirkadjon, mert a Rivalyban lévő belső lesre való bemenetel közben nem akartuk az esetleg kint lévő bikákat megriasztani a sötétben.
Sikerült szép csendesen besétálnunk, cserkelés közben több helyen erős bikaszagot éreztünk. Tehát a bikák itt tartózkodnak a közelünkben, az utolsó métereket síri csendben tettük meg. Néha Andrisra tekintettem. Láttam rajta, hogy majd szétveti az izgalom, ami mellesleg engem is kezdett elfogni. Keményen szorította Pista kezét.
A lesen kettőnk közé ültettük, és szépen elhelyezkedtünk, már jócskán kivilágosodott. Alig ültünk öt-tíz percet, amikor Andris susogja, hogy ott a bika. A nádasos-bokros területet figyeljük a mutatott irányba, de nem látunk semmit. Andris csak súgja, hogy ott van. Nem látjátok? Hát nem! Pedig Pista már távcsövön keresztül pásztázza az előttünk lévő sűrűséget. Meg is jegyzi, hogy hallucinál a gyerek. Erre Andris könyörögve mondja, hogy ott van a bokornál.
És tényleg, óvatosan, csendben megjelenik egy bika teljes terjedelmében. Csak áll és lassan felénk fordítja a fejét, aztán vissza. Pista nézegeti, súgja, amit én is látok, hogy rövid szárú, szűk állású, középkorú bika és nincs több 5,5 kilónál. Nem az állományba való, lőheted.
A páratlan 14-es agancs nekem is tetszik, nem beszélve Andrisról. A döntés hamar megszületik, és az előttünk kb. 80 méterre keresztben álló bikát lapockán lövöm. A találatot a bika jól jelzi. Pista látja, amint egy bokor mögött halad el és mondja, hogy lődd, mert elmegy.
Mire újra töltök már eltűnik a bokor mögötti sűrűben. Minden idegszálunk remeg. Figyeljük az eltűnés helye körüli átlátható területeket, de nem látjuk sehol sem. Izgalom a tetőfokon.
Várunk egy kis ideig, ami óráknak tűnik. A rálövés helyétől elindulok a bika csapáján, de vérnyomot nem találunk. Pista hátramarad Andrissal, én pedig követem az iszonyú bika szagot, mert vérnyom az nincs.
A sűrű bokrok közötti kis tisztáson találok rá a már kimúlt, gyönyörű bikánkra. A rálövés helyétől hatvan métert tehetett meg. Nagy örömmel kiáltottam, hogy gyertek ide! Andris nagyon büszkén, és főleg félénken lép elő, és gyönyörködik bikájában. Mert, hogy az övé, az nem vitás. Arca sugárzik az örömtől.
Kívánom, hogy valamennyi olvasóm és vadásztársam átélje majd azt az örömöt, amit én most ezen a vadászaton megélhettem unokámmal!
* * *
Van a vadásztársadalmunkban elég sok vadász nagyapa, na meg már unoka is. Így Karácsony tájékán főként az Ő szívüket szeretném megdobogtatni ezzel a kis történettel, s szeretnék az olvasóknak ÁLDOTT KARÁCSONYT és BOLDOG ÚJ ÉVET kívánni!


Unokámmal az első közösen elejtett bikánk mellett
Vadászat
KITEKINTŐ (Németország): Lezárult a módosítás: a farkas is szerepel a vadászati törvényben
A farkas bekerült Szász-Anhalt tartományi vadászati törvényébe
Befejeződött a vadászati törvény módosítása Szász-Anhalt tartományban. A tartományi vadászszövetség ezt mérföldkőnek nevezi. De mik a legfontosabb eredmények?
A Szász-Anhalt Tartományi Vadászszövetség beszámolt a vadászati törvény módosításáról. A szövetség Instagram-oldala szerint a folyamat lezárult – és valódi mérföldkőnek számít. A módosítás azért különleges, mert „minden fontos kérdés megoldódott a tárgyalóasztalnál, konstruktív párbeszéd során”.

Fotó: Pixabay
A vadászszövetség kifejezetten pozitívan értékeli a változtatásokat, és hangsúlyozza, hogy ezek az eredmények „egyáltalán nem magától értetődők”.
Szász-Anhalt vadászati törvénye: farkas, jogbiztonság és további változások
Melyek a legfontosabb eredmények, és milyen változások várnak a vadászokra?
Az egyik legfontosabb pont, hogy a farkas mostantól hivatalosan is bekerült a tartományi vadászati törvénybe. Ez a kérdés különösen nagy figyelmet kapott, miután a farkas védettségi szintjét csökkentették.
Emellett több más fontos változás is történt:
- Javulhat a mezőgazdasági vadkárok megelőzése.
- Újraszabályozták a határon átnyúló sebzett vad keresését (utánkeresést), és elismerik más tartományokból érkező vérebvezetőket is.
- Egyértelműbb jogi kereteket kaptak a hajtóvadászatok (különösen a „stöberjagd”), így nagyobb jogbiztonság jön létre.
Egy korábban sok vitát kiváltó kérdést is rendeztek: különböző szervezetek közbelépésének köszönhetően a macskákra vonatkozó vadászati védelem továbbra is gyakorlatban alkalmazható marad.
Emellett az utolsó pillanatban bekerült a törvénybe az etetőautomaták (vadcsalogató berendezések) használatának szabályozása is.
A vadászszövetség dicséri a módosítást
A Szász-Anhalt Tartományi Vadászszövetség szerint „minden kulcskérdésben aktívan részt vettek a tárgyalásokban, közvetítettek, és olyan megoldásokat értek el, amelyek jelentősen javítják a vadászat gyakorlati feltételeit és növelik a jogbiztonságot”.
A szövetség ezért köszönetet mondott a kormányzó pártoknak, a minisztériumoknak, valamint a tartományban működő szakmai szervezeteknek is az együttműködésért.
Forrás: Jäger
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Tavaszi színkavalkád az erdőszéleken – a fácánok dürgése
A közönséges fácán dürgéséről közölt cikket az Ipolyerdő Zrt.
Ahogy a tavasz határozottabban bontakozik ki az Ipoly menti erdők és mezők világában, egy különösen látványos madárfaj kerül a figyelem középpontjába: a közönséges fácán.
Bár ezt az Ázsiából származó madarat elsősorban vadászatos szempontból ismerik, az április inkább a természet egyik legszínesebb jelenségéről szól: a dürgésről, azaz a párzásukról.

Udvarlás – Fotó: Ipolyerdő Zrt. – Vadfajok.hu
A fácánok dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb udvarlási viselkedése, amely nálunk az áprilisi időszakban figyelhető meg.
A legismertebb fajuk a közönséges fácán (Phasianus colchicus).
A fácán őshazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európába az ókorban telepítették be, és azóta a kontinens nagy részén elterjedt. Először a görögök hozták hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat-Európába, valamint Angliába is.
A modern korban a fácán az egyik legfontosabb apróvad, tenyésztése az apróvad-gazdálkodás önálló szakterülete. Vadon élő populációi a vidék üde színfoltjai.
Mifelénk, nagyvadas vadászterületeken jellemzően nem vadászunk rájuk, csak gyönyörködünk bennük és az általuk produkált különleges jelenségekben.
A dürgésről
A kakasok ilyenkor territóriumot foglalnak, és igyekeznek minél több tojót maguk köré gyűjteni. A domináns egyedek előnyben vannak: erőteljesebb megjelenésük és kitartóbb viselkedésük növeli esélyeiket a szaporodásra. A tojók ezzel szemben jóval rejtettebb életmódot folytatnak – barnás, mintázott tollazatuk kiváló álcát biztosít számukra a fűben és cserjésekben.
A dürgő kakasok szinte folyamatos „szolgálatban” állnak.
Feltűnő, fémesen csillogó tollazatuk – zöldes fej, vörös arcbőr, rézbarna és arany árnyalatok – nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem fontos szerepet játszik a tojók figyelmének felkeltésében.
A dürgő fácánkakas rendkívül feltűnően viselkedik: tollazatát felborzolja, hogy nagyobbnak és erőteljesebbnek tűnjön. Szárnyait leereszti és kissé széttárja, farktollait legyezőszerűen kinyitja, közben jellegzetes, rekedt „kakaskukorékolás-szerű” hangot ad – amely a szárnycsapkodással együtt akár több száz méterről is hallható.
Köröz a tojó körül, gyakran féloldalasan mutatva magát Ez a vizuális bemutató a tojó figyelmének felkeltésére szolgál. Néha felugrik a levegőbe, majd visszaérkezve folytatja a bemutatót. Ezek a hangok egyszerre szolgálnak területjelzésre és a rivális hímek elriasztására.
Hajnalban, kora reggel a legaktívabbak – mezőkön, erdőszéleken, mezőgazdasági területeken.
A dürgésnek több fontos funkciója van:
- Párválasztás: a tojó a legerősebb, leglátványosabb hímet választja
- Rangharc: a kakasok egymással is versengenek, harcolnak
- Territóriumvédelem: a hím jelzi, hogy az adott terület foglalt
A sikeres dürgés után a tojó elfogadja a hímet, és megtörténik a párzás.
A dürgés nemcsak a szaporodás része, hanem egy komplex viselkedési forma, amelyben a látvány, a hang és az erőfitogtatás egyszerre játszik szerepet.
Élettani szempontból ez az időszak komoly igénybevételt jelent a kakasok számára.
A folyamatos aktivitás, a vetélytársakkal való összecsapások és az állandó készenlét jelentős energiát emészt fel. Ez az időszak egyben a természetes kiválasztódás fontos színtere is: csak a legerősebb és legegészségesebb egyedek képesek sikeresen részt venni a szaporodásban. A fácán jelenléte így nemcsak biológiai érdekesség, hanem „üdítő színfolt” is a tájban.
Az erdőszélek, mezőgazdasági területek és cserjések mozaikos élőhelyein élő madár jól alkalmazkodott az ember által alakított környezethez. Gyakran megfigyelhető utak mentén, réteken vagy akár települések közelében, ahol jellegzetes mozgása és rikoltása könnyen felismerhetővé teszi.
A tavaszi időszak kiváló alkalom arra, hogy egy séta során ne csak a rügyfakadást és a virágzó aljnövényzetet figyeljük meg, hanem meghalljuk és megpillantsuk ezt a különleges madarat is.
A fácánok dürgése a természet körforgásának fontos része: látványos és hangos emlékeztető arra, hogy az élővilág ilyenkor van igazán „életben”.
Forrás: Ipolyerdő Zrt.
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
KITEKINTŐ (Lengyelország): Medvetámadásban halt meg egy nő Płonna közelében
Tragikus medvetámadás történt Lengyelország délkeleti részén:
Tragikus medvetámadás történt Lengyelország délkeleti részén: egy 58 éves nő életét vesztette egy eldugott erdőterületen, a Kárpátok előterében fekvő Płonna település közelében.
A rzeszówi Regionális Környezetvédelmi Igazgatóság tájékoztatása szerint a támadás mintegy 1,5 kilométerre történt az erdő belsejében, egy ritkán látogatott területen, amely a barnamedvék rendszeres tartózkodási helyének számít.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A nő információk szerint hullajtott agancsokat gyűjtött, amikor a támadás érte. Fia a segítségére sietett, és még segélyhívást is indított, azonban a nő röviddel később belehalt sérüléseibe.
A baleset idején erős szél fújt, ami feltételezhetően rontotta a medve érzékelését, így egy hirtelen, váratlan találkozás alakulhatott ki.
A hatóságok hangsúlyozták, hogy korábban nem érkezett kérelem problémás medvék elriasztására vagy eltávolítására.
A Kárpátok előterében a barnamedve-állományt mintegy 300 egyedre becsülik, ugyanakkor a szakemberek szerint az adatok bizonytalanok. A barnamedve alapvetően kerüli az embert, a támadások általában váratlan találkozások során történnek.
Forrás: DjZ


You must be logged in to post a comment Login