Vadászat
Fácánvadászat
November másodikán olyan gyönyörű idő volt, amilyet fácánvadászatkor kíván magának az ember. Ha előre tervezni lehetne az ilyesmit, akkor sem tervezhettem volna ennél jobbat. A reggeli hűvösséget hamarosan emlékké olvasztotta a felhőtlen eget háborítatlanul uraló nap. Minden erejét bedobta, hogy megmutassa, nemcsak világítani, hanem még melegíteni is tud. Majdnem úgy, mint nyáron. Ebben a szélcsendes utólagos vénasszonyok nyarában minden növény és állat élvezte az áldott sugarakat, hogy még egyszer jól teleszívják magukat vele a hosszúnak ígérkező szünetre.
Számomra a cinegék éneke mindig szomorú, de most mintha gyakrabban és vidámabban hangzana. Fülelek, hogy nem háborgatja-e valami ragadozó, vagy macska ezeket a szorgos rovarpusztítókat. Nem veszek észre semmi veszedelmet, csak a jó időnek szól ez az elevenség. Szép az élet, mintha mondanák. Nagyon távoli vadlibagágogást hallok. Kanada ezen a részén a vadlúd majdnem olyan gyakori, mint otthon a varjú, de azért mindig megcsodálom ezeket az előkelő, rátarti madarakat. Hamarosan észre is veszek egy jókora csapatot szokatlan nagy magasságban. Ebböl arra következtetek, hogy ezek vándorlásban vannak, de mintha meg lennének zavarodva. Felbomlik a szabályos rajvonal, összevissza kerengenek. Talán az jó idö zavarta meg ezeket is, nem tudván, hogy mitévök legyenek. A vezérgúnár nem tud rendet tartani, ebből aligha lesz nagy vándorlás a mai napon.
Ekkor legyőzhetetlen vágy kerített hatalmába magamat is, s úgy döntöttem teendőim várhatnak, cserkelni indulok. Távcsövemet tarisznyába dobom, s a kiskabátot csak átbujtatom a kantár alatt. Perceken belül máris a fanyar avar sustorog a lában alatt a ház mögötti kiserdőben. A megbarnult levelekkel játszik egy kis szellő, ami immár szabadabban mozog a csupasz fák között. Szokatlanul világos van, mert felettem a szürkéskék ég látszik a tömör nyári lombsátor helyett. Szinte minden levél lehullott már a magasabb fákról.
Csak az alászorult fák, meg a bokrok ragaszkodnak makacsul a sárguló leveleikhez. Ők most próbálják behozni, hogy eddig a sötét árnyékba voltak kényszerítve. Az aljnövényzet évelösei is ki vannak virulva. Repkények, árvacsalán, csombor-menta, az útmentén a fehérhere, ibolya, gólyaorr növeszti új leveleit már a jövő szezonra. A gyermeklácfu sem akar lemaradni, itt ott még virágai is sárgállanak, igaz sokkal rövidebb száron, mint nyáron. Minden milliméter növekvés, elraktározott szerves anyag előny a jövő évi indulásnál, amikor aztán beindul a könyörtelen verseny a napfényért, nedvességért, vagyis az élettérért. Aki lemarad az alászorul, sanyarog, semmire sem jut. Talán nem is tud virágozni, csak vegetálni. Az embereknél ez nem szokott lelki törést okozni, de a természet törvényei itt könyörtelenül mérlegre tesznek mindenkit. Aki nem elég erős, az elsenyved, nem szaporodik, sőt talán az egész faj eltűnik a környékről.
A moháknak, zuzmóknak meg most egyenesen nyár ez. Levélhullás után és levélbontás előtt kell befejezni az életciklusukat, mert máskor a sokrétegű lombernyő egyetlen napsugarat sem enged át. Most annál inkább ki vannak virulva. Elképesztő, hogy mennyi árnyalata tud lenni a zöld színnek még így késő ősszel is. Nemcsak a színek, de a textúrák is. Az egyik olyan, mint a bársony, a másik, mint a velúr, de olyan borzas is van, mint a kefe. Így aztán némelyik labdanagyságú kő úgy néz ki, mint egy török koponya.
Hirtelen zajt hallok, meglassúdok, mert mintha más is keverné az avarszőnyeget nemcsak, ahogy rossz gyerek módjára húzom a lábam. Hallgatózok, s a zaj ismétlödik. Szemem özet, vagy hasonló nagyságú állatot keres a fák között, de csak egy “amerikai robin”, az itteni feketerigó, szalad a száraz leveleken, testsúlyához képest illetlenül nagy zajt csapva. Kiérek egy nagyobb tisztásra, s egy seregélycsapatot verek fel, vegyesen rigókkal, söt pár zöld küllö is társult hozzájuk. Nem mennek messzire, ismét leereszkednek. A jó időben felmelegedett, de még gémberedett szöcskéket szedik össze.
Gyönyöru, aranyló napsugarban fürdö, késö délután van. Kicsit balra tőlem az egyedülálló, immár megsárgult vörösfenyő valósággal izzik az ellenfényben. Előttem kaszálatlan rét, itt-ott megtűzdelve fiatal erdeifenyő csoportokkal. A kép szinte idilli, valóságos vadparadicsom, bőséges legelni, bogarásznivalóval és búvóhellyel. Arra az esetre, ha netán valami ragadozó a táj szépségein kívül enni is kíván valamit ezen békés délutánon. Oldalt lépek, hogy egy kidőlt fatörzsre üljek, miközben a tarisznyámban kotorászok a távcső után. Ez olyan hely, ahol biztosan lát valamit az ember egy kis leskelődés után.
Végre kezemben a távcsö, de nem nézek bele. Öregesen fáradt látásom ellenére is hirtelen kitisztul a kép és minden élesen látok. Csaknem ötvenévvel ezelötti dolgokat kezdek látni és a cserfák illatát érezni, ami itt nincs. Ezen most nem akadok fenn, mert mást kell nézni. Pár fiatal gyerek áll az erdőszélen ugyanilyen aranyló napsütésben. Kezük tele feketedióval, vadgesztenyével, meg hasonló munícióval, mert egész délután várjátékokat játszottak és már fáradtra dobálták magukat az erre alkalmas erdei termésekkel. Most szinte egyszerre fogta meg mindegyiküket a pillanat szépsége és békéje, feledve iménti harcos mivoltukat.
Ekkor hirtelen megszólalt egy fácánkakas, egészen közelröl. Csak annyit mondott, hogy “kakat”. A fiúk, mintha már kiszolgált katonák lettek volna, egyszerre, szinte vezényszóra vágták hasra magukat. Egyikük intett, hogy kúszva meg kell próbálni visszafarolni az első bokorsor mögé. A fácán nyilván meghallott valamit, mert újra megszólalt, most már csendesebben. Mintha a többieket akarná figyelmeztetni. Ez persze merev mozdulatlanságba dermesztette a gyerekeket, akik közül én voltam az egyik, aki legkintebb feküdt a magas fűben. Arcomat a földre szorítva visszanéztem a többiekre, akik csak szemmel visszaintettek, hogy ne mozduljak.
Hosszú percekig nem történt semmi. Ekkor mocorgást hallottam magam mögül, amiből arra következtettem, hogy a többiek megkezdték a visszavonulást. Én is megpróbáltam hátrébb tolni magam, de a fácánkakas ismét megneszelt. Nagyon közel lehet, gondoltam, mert úgy éreztem, még csak egy fűszálat sem mozdítottam meg eddig. Földön súrolva fejem, ismét visszanéztem, hogy a többiek már egészen közel vannak a jó rejteket nyújtó bokroktól. Úgy éreztem magam, mint egy katona, aki egyedül maradt a senki földjén az ellenséges tűzben.
A fácán most más hangon szólt, már nyugodtam és nem riasztóan. Mintha távolodna is, véltem. Akkor eszembe jutott, lehet, hogy megkerül, észrevétlenül. Azt mindenképpen el akartam kerülni, mintha az valami veszélyt jelentett volna számomra. Fogalmam sem volt mit akarnak a többiek, még azt sem, hogy mit akarok én. Végül is semmi esélyünk nem volt se megfogni, se kárt tenni a madárban, mert még egy darab bot sem volt a kezünk ügyében. Mégis elkapott bennünket a vadászláz, mint a régi ősöket, akik szintén nyilván nem hagytak ki egyetlen alkalmat sem, akár tervezett, vagy csak véletlen kínálta volt is.
Ekkor több madár elkezdett egymásnak csendben felelgetni közelebbről, távolabbról. Ezen felbátorodva lassan, még mindig hason fekve, elkezdtem hátrafelé tolni magam. Még a lélegzetemet is visszafolytottam, hogy nehogy zajt csapjak. Végre valaki rám pisszentett, hogy “balra”, mert egyenesen nekitartottam egy jókora vadrózsabokornak. Mikor már elég közel voltam egy gyors oldalhengeredéssel egy lapos borókabokor mögé rejtettem magam.
Mint, aki nagy veszedelemből szabadult, megkönnyebbülten néztem a többiekre. Mindegyik feszülten figyelt. Közben a vörös napkorong leért a látóhatár szélére. Még hansonfekve is a szemünkbe sütött. Ekkor, mint egy árnyék, olyan csendben, a széthajló magas fűszálak közül kilépett egy gyönyörű fácánkakas az iménti fekhelyemen keletkezett kis tisztásra. Alig pár méterre volt csak tölünk.Magasan kihúzott nyakkal figyelt, hosszan mozdulatlanul, mint a múzeumok kitömött példányai. Csak azok jobbára megtört, kissé kifakult, poros tollakkal, míg ez itt előttünk szinte vörösen izzott, mint egy rubint a lenyugvó napsugarakban. Tollának minden rajzolata és szín árnyalata világosan kirajzolódott, mint egy festményen. A nyakán lévö fehér örv valósággal világított az árnyékba került fufal sötét hátterében. Zöldes-piros fejének is minden részletét ki lehetett venni. Szeme élettelenül mozdulatlan volt, mint egy üveggolyó, csak sokkal fényesebb.
Így feküdtünk szemben a madárral hosszú percekig, míg egyszer csak minden előkészület nélkül, nagy robajjal és kakatolással felrepült a mögöttünk lévő öreg cserfák egyikére. Ekkor, mint egy vezényszóra, egyszerre mindenhonnan elkezdtek repülni a fácánok be az erdőszéli fák koronájába. Kettő-három, néha négy-öt is volt egyszerre a levegőben. Ámulva néztünk egymásra ebben a hangzavarban és immár hanyatt fekve néztük a felettünk elhúzó testes, hosszú farkú madarakat. Mit sem törődtek velünk, némelyik olyan alacsonyan jött, hogy felállva elérhettük volna. A felgallyazás hosszú percekig tartott, talán negyedóráig is, mely alatt száznál is több madár repülhetett el közvetlen felettünk. Tudtuk, hogy apróvadban nem szegény ez a terület, de álmunkban sem gondoltunk ekkora vadbőségre.
A fácánok még sokáig fészkelődtek, helyezkedtek, zajongtak, mikor végre elcsendesedtek. Ez idő alatt mi mozdulatlanul feküdtünk és ámultunk ezen az általunk sosem látott természeti csodán. Végül már olyan sötét volt, hogy egymást sem láttuk, mikor egyikünk feltápászkodott. Követtük példáját és csendben levertük a ránk ragadt száraz leveleket és mint, aki lopott valamit, csendben elosontunk a környékről. Nem loptunk semmit, de sokkal gazdagabban távoztunk, mint idejöttünk. Sőt, csak sokkal később jöttem rá, hogy mit jelentett ezen varázslatos este élménye számomra.
Hazafelé ballagva az alkonyi sötétségben nem szóltunk egymáshoz. Tudtuk, hogy nagyon ritka természeti jelenségnek voltunk tanúi, annak ellenére, hogy ez nem valami távoli egzotikus vidéken történt. Nem tudom a többiek mit gondoltak, de ez a kép engem mind máig elkísért és alapvetően befolyásolta a természethez való viszonyomat, érdeklődésemet, pályaválasztásomat és egész életfelfogásomat.
Mint aki felébredt, ránézek a távcsőre a kezemben és azon gondolkodom, hogy milyen kár, hogy itt a mi vidékünkön nem élnek fácánok. Túl sok a hó nekik és túl hosszú a kanadai tél. Dehát az itteni fajd is szép madár és az beleássa magát a hóba, fittyet hányva a hidegnek és viharos szélnek. Mintha lenne is valami mozgás a tisztás túlsó oldalán, éppen az út benyílójánál. A távcsö egyszerre közelebb hozza a fennséges fajdkakast. Az egész viselkedéséből az tűnik, hogy egy másik kakasnak, vagy tojónak gesztikulál. Hamarosan észre is veszem a másikat a száraz zsombék elött, aminek barna hátterével teljesen egybeolvad. Az előző kakas felugrik egy közeli tuskóra és meglengeti a szárnyát. Igazi fejedelmi madár, ha nem is olyan kihívóan színes, mint egy fácánkakas.
Leveszem a szememről a távcsövet és, ahogy a tarisznyámba akarom tenni, beleakadok az azon fityegő aggatékokba. Elmosolyodok, egy ilyen gyönyörű napon nem szabad, hogy egyetlen madárnak is a tollát beszennyezzék apró vércsöppek, hiszen sokkal szebben mutatnak, ott ahol vannak, mintsem ezen a durva aggatékon. Így ráadásul még sokkal inkább az enyémek maradnak, mintha hazafelé lődörögtetném őket a tarisznyám oldalán. Arra gondolok, hogy milyen jó, hogy nem hoztam magammal puskát. De hiszen, … nincs is vadászpuskám!.
Csincsa Tibor, erdőmérnök
Mississauga, Ontario, Kanada
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login