Vadászat
A dóci aranysakál
Csongrád-Csanád vármegyében, Sándorfalva és Dóc között elterülő Sasér Vadásztársaság területe megközelítőleg ötezer hektár nagyságú, ahol a tagok száma 13 fő. Éves bérvadászati engedéllyel hat fő rendelkezik. A vadászterület könnyen megközelíthető, mivel nyugati irányból az M5-ös, délről az M43-as autópálya, valamint keletről a 47-es, 45-ös főutak határolják.
A Sasér Vadásztársaság területén hozta terítékre a fényképen látható dolmányos varjakat és aranysakált Kónya Endre helyi vadász. Fotó: Agro Jager News
Dóc, Szegedtől 25 kilométerre északra található, a Tisza jobb partján. A folyó csak négy kilométerre kanyarog a településtől, keleti irányban. A folyó túlpartján, a Mártélyi Természetvédelmi körzet húzódik, amelynek teljes területe meghaladja a 2200 hektárt. A terület a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik, úgy, mint a Sándorfalvától délre fekvő Fehér-tó, amelynek a területe megközelítőleg 14 négyzetkilométer. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozó területeket még a 19. század elején is rendszeresen elárasztotta a Tisza. Az 1930-as években alakították át halastavakká.
A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
A Balástya és Hódmezővásárhely között elterülő terület az apróvadállományáról ismert. A mezei nyúl állománya a térségben jelentős. Éves szinten vaddisznóból megközelítőleg 70-80 darabot, őzbakból 70-et, sutából 120-at, mezei nyúlból 500-at, míg fácánból 400 egyedet hoznak terítékre.
Fotó: Agro Jager News
Kónya Endre késő délután területbejárást tartott. Május-június hónapokban folyamatosak a kaszálások. A sok eső miatt gyorsan kizöldült a határ. A tavalyi aszálynak szerencsére nyoma sincs a 2023-as évben. A történelmi szárazság ugyanúgy sújtotta a vadgazdálkodókat, mint a növénytermesztőket. A területek fedettsége a széna és szenázs készítése miatt időszakosan csökkent. A kaszálások ideje alatt, kis szerencsével számos szőrmés és a tollas kártevővel találkozhatunk – kezdte Endre a beszámolóját. A nagyteljesítményű gyors kaszák semmit nem kímélnek, ezért ezek a területek mágnesként vonzzák az éhes ragadozókat. A kaszálások után a rágcsálók is jóval kiszolgáltatottabbak, mivel hirtelen megszűnik a takarás.
Fotó: Agro Jager News
A Dóci-tölgyest elérve, egy nagy csapat dolmányos varjút pillantott meg a közeli mezőn. A madarak a földön keresgéltek élelem után. A 10 hektáros erdő körül a vadsűrűség jelentős, mivel a mozaikos területek találkozásánál fekszik. Gyorsan fel is hívta Kovács Krisztián vadőrt, akivel meg is beszélte, hogy másnap hajnalban vadászni fog rájuk! A társaság külön engedéllyel gyérítheti a dolmányos varjakat. Másnap majdnem minden a tervek szerint alakult. A tervezettnél egy kicsit később kelt fel, de már öt órakor kint volt a területen, ahol a közeli sűrűben egy leshelyet alakított ki magának. Az eredményesség fokozása érdekében csalimadarakat helyezett ki, úgy, hogy minden irányból hamar meglássák a dolmányos varjak. A madarak kihelyezésénél vigyázott arra, hogy minden természetesnek tűnjön, mivel a varjak a legkisebb hibát is azonnal észreveszik.
Ahogy elkezdett világosodni, varjú hangot és nyúlsírást imitált a sípjaival. A prédaállat hangja nagy érdeklődést váltott ki. Nagy károgás tört ki, a dolmányos varjak folyamatosan érkeztek. A közeli lucernás hangos volt a sörétes fegyverétől. Egy doboznyi lőszert vitt ki magával. Nem tudta, hogyan alakul majd a reggel. A terítékre és birtokba vett madarakat folyamatosan igazgatta a nemrég kaszált lucernásba. Szüneteket tartott, majd a sípjával 20-30 percenként ismét hívott. Tizenkét madarat hozott terítékre, amire nem számított. Nyolc óra már bőven elmúlt, amikor elcsendesett a határ. A legvégén rágyújtott egy cigire, végiggondolta hol, mit rontott el, mit csinált volna másképp. A lőtudást mindig szükséges fejleszteni. A bozótból még egyszer utoljára kinézett. A viselkedése inkább ösztönös volt, mint tudatos – hátha lát még valamit. Ekkor szokatlan dolgott pillantott meg. Nem is akart hinni a szemének. Biztos tévedés. Ez nem lehet! -voltak az eslő gondolatai Endrének.
Már majdnem kilenc óra lehetett, amikor azt látta, hogy egy kutyaszerű-ragadozó a terítékre hozott varjakat tépi a földön. Talán egy kutya Dócról? Lehetetlen. A település két kilométerre lehet… Tudta, hogy egy aranysakált lát maga előtt, de a körülmények miatt mégis hihetetlen volt a látvány, hogy tőle 20 méterre táplálkozik, semmitől sem zavartatva magát, hazánk egyik kevésbé ismert ragadozója. A toportyánt nem ijesztette el a sok lövés, a zajok, és az ember szaga sem. Korábbi vadászatai során, oly sokszor a sakál bizonyult okosabbnak, de most egy jól irányzott lövéssel helyben marasztalta. Élete negyedik sakálja ami tűzben rogyott, a varjú reggeli közben. A terítéken így egy aranysakál is feküdt a 12 dolmányos varjú mellett. A kan jó kondícióban kezdte meg a nyarat, eddigre már levedlett. Vélhetően egy kóborló egyedet sikerült terítékre hoznia.
A vadászat azonban itt még nem ért véget. Az aranysakál “láz” újra fellángolt. Testvérének, Kónya Szabolcsnak is azonnal elújságolta új tapasztalatait, megfigyeléseit. Másnap vendégségbe érkezett a közeli Balástyai Földtulajdonosok Vadásztársaság területére, ahol egy magaslesről célzottan aranysakálra vadászott. Itt, az Alföldön, a lakott területen kívüli népsűrűség jóval nagyobb mint más országrészben. A tanyavilág romantikája évről-évre sok embert megfertőz. A tanyák közötti minimum távolság legalább 150-200 méter. A szomszéd is csak akkor tűnik fel, ha nagy a baj és kell a segítség. Ezeknek a vidéki házaknak megfizethetetlen a háboratatlan nyugalma, annak ellenére, hogy rengeteg munka lehet a ház körül. A területen élő vad, éppen emiatt nagymértékben alkalmazkodott az emberekhez. Késő délután már kint figyelte a határt a keresőtávcsövével. Mivel a sakál kiszámíthatatlan, sokszor olyan helyekről és irányból is feltűnhet, amit nem gondolnánk. Viselkedése több esetben kiszámíthatatlan. Most is valami hasonló bontakozott ki a szeme előtt. Már majdnem besötétedett, amikor nem messze megpillantott egy nagytestű aranysakált. Eleinte még nagyon messze keresgélt, de a magányos aranysakál vonyításra azonnal felkapta a fejét és elindult a hang irányába. A Natura 2000-es területen sávokban levágott mezőn egyre közelebb jött, takarásban.
Fotó: Agro Jager News
A szél pontosan a vadász háta mögül fújt, a szagát egyenesen a sakál felé vitte. Esélyei a nullára csökkentek. Gondolatban már hazafelé tartott, mert azt gondolta, hogy a vadászata itt most véget ért. Több lehetősége nem lesz.
Fotó: Agro Jager News
A sakál azonban másképp döntött. Egy pillanatra megállt, szaglászott de tovább kocogott a hang irányába. Ez az egyed nem került “szél alá”, amit olyan sokan már megfigyeltek az ország különböző pontjain. Nem tett nagy köröket, nem cserkelt ellenkező irányokból a hang irányába. Mintha zsinóron húzták volna, olyan határozottan tartott a Nivára kihelyezett mobil magasles irányába. A lucerna, őszibúza tábla találkozását elérve, óvatosabbá vált a viselkedése. Kereste a fajtársát, az orra lent járt a földön, szimatolt. A kezdeti határozott viselkedése eltűnt, gyanakvóbbá vált. A mobil magaslessel azonban nem foglalkozott. Amikor a toportyán körülbelül 120 méterre lehetett, akkor a 6.5 mm Creedmoor fegyverével lapockán célozta a vadat. A lövés előtt rávakkantott, amitől a vad felcsapta a fejét és a hang irányába fordult. A fegyver dörrent, de a sakál a lövés után elugrott. Néhány percig várt, majd elindult a rálövés helyére.
Besötétedett, mire a közeli mezőn megtalálta a fiatal kant, amely rendkívül jó kondícióval rendelkezett – zárta Kónya Endre a beszámolóját, aki két nap alatt, nagy szerencsével, két aranysakált hozott terítékre a Dél-Alföldön.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Kónya Endre
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Vadászat
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
2024. november 23-án sikerült életem első dúvadját elejteni, amely egy mátyásmadár volt. Aznap apróvadvadászatra virradt a nap a biharnagybajomi Dózsa Vadásztársaságnál, ahova vendégként érkeztem. Éjjel szakadt a hó, ami reggelre elállt és fagyon indultunk ki a határba. Bajomba szívesen érkeztem, hiszen sok ismerősöm is van, meg na, szeretek is idejárni, mert azért ez csak a mi vidékünk: a Nagy-Sárrét.
Vendégségben Biharnagybajomban. Forrás: Földesi János / Agro Jager
Az első hajtásban nem sikerült a lőnöm semmit. Jóformán mindent betakarítottak a gazdák és a vadászatvezető úgy rendelte, hogy csoportokban, csatornákat, fasorokat hozzunk fel és középen majd legyen egy összehajtás. Szépen lassan meg-megállt a traktor és hol ketten-hárman, hol négyen-öten szálltak le. Osztottuk a kutyákat is, hogy kerüljön minden csapatba. Jól indult a reggel és a nap is kisütött. Repült a fácán, szaladt a nyúl. Igazán szép napunk volt, amolyan vadászias volt minden, így mondták már reggel az idősebb vadászok.
Trófeám, szajkóm kék tolla a kalapomra került. Fotó: Földesi János / Agro Jager
Úgy 11-12 óra felé járhatott az idő, amikor összegyűlt mindenki az összehajtásnál és nekifogtunk a második hajtásnak. Ahogy állt fel a hajtás, barátom ment elől a Lovasi erdő széléhez! Kerítette az oldalt. Mondom neki:
– Figyelj már! Te lőttél ma nyulat?
– Igen – feleli.
– Nem cserélünk helyet? Mert én még úgysem lőttem ma nyulat és hátha az erdőből kitörne egy.
Egy percet sem hezitált és na, igen jól esett, mert hát tényleg nem lőttem és itt felénk így megy.
– Gyere akkor! – felelte, amiben éreztem, hogy sürget is, mert össze kell zárni az oldalt. Hát nyakamba kaptam a lábaimat.
Megállt és úgy cseréltünk. Nem szólt emiatt senki és várni se kellett ránk. Hú, nagyon jól esett ám. Ha nem is régen vadászok, azt tudja az ember, hogy ki milyen. Felénk gyorsan kiderül ám az ilyesmi!
Konferencia Debrecenben! Kattintson a fényképre és csatlakozzon a Facebookon is!
Már a hajtás vége fele jártunk, de egy darab nyúl se volt az erdőben, ami felém jött volna. Bent ugrott, de nem vette felém az irányt. Ott leselkedek, töröm az avart, mikor szól a barátom:
– Te Jani! Figyeld csak a szajkókat!
Láttam én a madarakat, de lövést nem sikerült rá tennem. No, elég az hozzá, hogy a leállók rájuk lőttek, kidupláztak, de egy sem esett le. Ekkor jött az izgalom, mert vissza fordultak és nekem repültek!
Egy kicsit ívesen jöttek felém. Felkaptam a puskámat és az első lövésre meg sem billent, amelyiket célba vettem. Ekkor rádupláztam, de ekkor már eléfogtam rendesen vagy két métert! A puska elsült és a madár a földre zuhant!
Vadászmester úr avat, de tudtam, hogy vár rám még a híres bajomi avatás! Forrás: Földesi János / Agro Jager
Fülig érő szájjal birtokba vettem életem első mátyásmadarát, de mit ne mondjak, jobban örültem neki, mint egy mezei nyúlnak!
A vadászat végén azután részese lehettem a “híres bajomi” avatásnak is – egészen testközelből! Első avató a vadászatvezetőnk volt, akit Laci bácsi követett. Beszélik még, hogy úgy 50 éve deres is volt a vadászháznál, azon végezték a műveletet. Hála Istennek, engem kint a terítéknél avattak fel!
A híres bajomi avatás. Egy kicsit elgondolkoztam, mielőtt felálltam. Forrás: Földesi János / Agro Jager
Laci bácsi mondókája sokáig elkísér, amit most itt, az Agro Jager felületein meg is osztok mindenkivel. Úgy gondolom, hogy sokáig elkísérnek a szavai!
“Fájdalmat okoztál e vadnak, ezért neked is egy kicsi kijár belőle!” – és úgy suhogott a pálca, hogy azt, míg élek nem felejtem el!
Így lett Biharnagybajomból két avatópálcám. Fotó: Földesi János / Agro Jager
Így lett nekem két avatópálcám és lettem szajkóvadász Biharnagybajomban, ahová, remélem még nagyon sokat eljárhatok. Köszönöm a meghívást és üdvözletemet küldöm a bajomi vadászoknak Sárrétudvariból!
Ez az én első szajkóm elejtésének a története.
Földesi János
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
Fotó: AM
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Ábra: AM
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. trófeaszemlét szervezett
A XIII. trófeaszemlén Sulyok Ferenc vezérigazgató úr köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a nagyszerű eredmény nem jöhetett volna létre a hosszútávú szakmai elkötelezettség és együtt gondolkodás nélkül. A 11 450 hektáros Kelebiai vadászterület többségében állami tulajdonban van, ugyanakkor nem csekély azon területrész nagysága sem, amely a magánszférához tartozik.
Fotó: KEFAG Zrt.
A siker kulcsa az, hogy különböző típusú hasznosítási intenzitásokkal találkoznak a különféle gazdálkodási elképzelések a szomszédos vadgazdálkodókkal való együttműködés keretein belül. Ahhoz, hogy egy ilyen trófeagyűjtemény összeállhasson, elengedhetetlen a térségi összefogás. Az erdőgazdaságnál összenő, ami összetartozik, az erdő és a vad. Vad nélkül az erdők üresek lennének, a gazdálkodás pedig a vadásztatás és vadgazdálkodás nélkül hiányos, és szegényes lenne. Amikor egyben tudják kezelni a területet, számtalanszor megtapasztalják, hogy az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás nagyszerűen kiegészíthetik egymást. Különösen egy olyan évben, amikor az erdőkezelés eredményei meglehetősen szerények. A szemmellátható vadgazdálkodási eredmények nem jöhetnének létre a kollégák odaadó és magas szaktudást feltételező munkája, de a vendégek kitartása és bizalma nélkül sem. Az aszályos időszak miatt a szakszemélyzet nem volt túl bizakodó a barcogás kezdetén, ugyanakkor minden nehezítő körülmény ellenére nagyszerű érmes arány és jó átlagtömeg jellemezte a trófeákat.
Tóth Attila, erdészeti igazgató idényértékelésében kitért arra, hogy a trófeaszemlék nagyszerű alkalmat adnak, hogy bemutassák, hogyan alakul a gazdálkodás eredménye évről-évre. A későn induló barcogásban a kevés vadásznap ellenére is eredményes időszakot tudhatnak maguk mögött. Nemcsak a szakszemélyzetet, de a vendéglátásban tevékenykedőket is megilleti a köszönet, hiszen ők is a tudásuk legjavát tették bele az idei vadászidénybe is. El kell fogadni, hogy ez egy gazdasági tevékenység, amelyben a vad és erdő összhangja mindennél fontosabb. A hasznosítás most a csúcson van, sem többet sem kevesebbet nem lehet kivenni az állományból. Ez az a pont amikor a 40 körüli lapátos bika terítékre hozatala nem rótt terhet a vadállományra. Minden bizonnyal a szomszédokkal együttműködve a térség el fogja bírni ezt terhelést.
Fotó: KEFAG Zrt.
A klimatikus szélsőségeket illetően kevés ilyen év volt, mint az idei. Kelebia az ország egyik legmelegebb vidéke volt, a legkevesebb csapadékkal és a legtöbb napsütéses órával. Az előző évek jó állapotú vadföldjei kiégtek. Még csak most zöldülnek a lucernák. A vadföldek is vontatottan kelnek, emiatt a kiegészítő etetést a barcogás végétől megkezdték a rendelkezésre álló cukorrépával. Az átlagszámok azt mutatják nem különösen kiemelkedő, de jó átlagú évnek mondható az idei. Köszönhetően annak, hogy a dám elviseli és szereti a meleget főképp, ha a víz biztosított.
Fotó: KEFAG Zrt.
A barcogás október 15-e után kezdődött. 7-10 napig nagyon intenzív volt, ez idő alatt több, mint 20 bika került terítékre. Mindez a már jól bevált állományszabályozási irányelvek figyelembevétele mellett. Miszerint fiatal korban a gombos, gyenge kanalas bikákat selejtezni kell. Középkorban szisztematikusan válogatni, és az ígéretes bikákat korosbítani. Bírálatra 35 lapátos bika került, ebből 18 öreg és 17 középkorosztályú. 23 arany, négy ezüst és négy bronzéremmel jutalmazták őket. Öt bika 5 kilogramm fölötti, ebből 200 CIC pontnál többet három trófea kapott. A szabadterületen 4,37 kilogramm az átlagtömeg, az érmeseké pedig 4,5 kilogramm.
Forrás: KEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
Elindult a #vadateszem kampány
A hátráltató tényezők ellenére is eredményesen zárult a barcogás Kelebián
Nagy bagoly a Mecsekben
A 2024. évi kárenyhítő juttatás iránti kérelmek benyújtása
A kérelembenyújtásban segíthet az AKG kézikönyv
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
