Horgászat
Közel négy éve húzódó jogvita zárult le egy fás-tavi nagyponty ügyében
Egyszersmind elgondolkodtató és tanulságos ügy végére került pont az elmúlt napokban azzal a törvényszéki ítélettel, amely Szövetségünk javára döntött el egy 2017 tavasza óta húzódó jogvitát. Ennek alapját egy 2017. április 11-én a Fás-tavon fogott 6,64 kilogramm súlyú ponty adta, amely a KHESZ helyi horgászrendjében meghatározott 6 kilogrammos kíméleti súlyhatár ellenére nem került visszahelyezésre a vízbe, hanem egy autó csomagtartójába kötött ki.
Egyszersmind elgondolkodtató és tanulságos ügy végére került pont az elmúlt napokban azzal a törvényszéki ítélettel, amely Szövetségünk javára döntött el egy 2017 tavasza óta húzódó jogvitát. Ennek alapját egy 2017. április 11-én a Fás-tavon fogott 6,64 kilogramm súlyú ponty adta, amely a KHESZ helyi horgászrendjében meghatározott 6 kilogrammos kíméleti súlyhatár ellenére nem került visszahelyezésre a vízbe, hanem egy autó csomagtartójába kötött ki.
A horgászoknak érdemes betartani a szabályokat. Ha egy kicsit nagyobb a kelleténél a kifogott hal, akkor is vissza kell engedni. A fás-tavi nagyponty ügye most zárult le, négy évig tartott a jogi procedúra a felek között mire jogerős ítélet született (Kép: KHESZ)
A hivatalos tényfeltárás szerint a fentnevezett időpontban Szövetségünk halőre távcsővel pásztázva a vízterületet figyelmes lett egy nagyobb testű ponty fogására, amelyet fogója, illetve annak halat megszákoló horgásztársa merítőstül bevittek a parton álló lakókocsi és személyautó közé, majd azt a földre helyezték. Amikor 10 perc múlva sem került vissza a hal a vízbe, feltételezhetővé vált, hogy a horgászoknak nincs szándékukban visszaengedni a halat.
Halőrünk értesítette a közelben tartózkodó kollégát, akinek érkezéséig továbbra is szemmel tartotta a területet. A halat megmerítő horgásztárs eközben elővett egy zsákot és abba téve a halat, azt a kocsiba helyezte. Halőreink a helyszínre érkezve megkezdték a halőri intézkedést, melynek során a gépkocsi ülése alá rejtett rafiazsákból előkerült a fogási naplóba be nem jegyzett, a kíméleti súlyhatárnál nagyobbak bizonyuló tükörponty.
A halat kifogó horgász állítása szerint a 6,64 kilogramm súlyú, 63 cm hosszú, fűre letett pontyot visszaengedése előtt le akarta fényképezni, ezért azt magára hagyta és elment a fényképezőgépéért a lakókocsijához. Eközben a hal kiemelésében segédkező horgásztársa – kihasználva az alkalmat – az ő tudta nélkül a pontyot egy zsákban a saját autójába tette. Mindezt a történést a horgásztárs elvállalta, megerősítette.
Szövetségünk 2017. június 25-én hozott 515/2017. számú határozatával megállapította, hogy a halat kifogó horgász megsértette a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról szóló 133/2013. (XII- 29.) VM rendelet (R.) foglaltakat, valamint a KHESZ IV/9. pontját, ezért vele szemben két évre területi jegy váltásának tilalmát írta elő a Szövetség hasznosításába tartozó halgazdálkodási vízterületeken. A másodfokon eljárt vezetőség 908/2017. számú határozatával a fegyelmi büntetést egy évre mérsékelte.
A horgász ezt a határozatot peres úton megtámadta, ami egy több mint három és fél évig tartó bírósági jogvitát eredményezett, amelyet végül 2021. februárjában Szövetségünk javára döntött el a törvényszéki ítélet. A sajnálatosan rengeteg időt és munkaenergiát felemésztő ügy kapcsán különösképpen elszomorító, hogy a mind jogszabályi, mind etikai vonatkozásban is egyértelműen sérelmesen viselkedő fél a jogvita időszakában a vízparton – a horgászoktól érkezett visszajelzések alapján – a Szövetséget és annak munkatársait, nehezen minősíthető magatartást tanúsítva, többszöri alkalommal rosszszínben tűntette fel. Az ügy további tanulsága, hogy a KHESZ Helyi Horgászrendjében a felső méretkorlátozással védett, azaz a kíméleti felső határt elérő vagy meghaladó, termetes halak megfogása esetén törekedni kell azok azonnali visszahelyezésére. A visszaengedés előtt történő fotózás csak úgy megengedett, hogy az ahhoz szükséges telefon, vagy fényképezőgép a lehető leghamarabb elérhető közelségben legyen a képek mihamarabbi elkészítése érekében.
A MOHOSZ által a közelmúltban aktualizált Országos Horgászrend VI. fejezetének (Horgászetikai előírások) 60. pontja szerint: „A horgászfotók elkészítésekor ügyelni kell arra, hogy esztétikus, a hal megbecsülését is kifejező fényképek készüljenek el. A helyes fotón a háttér a víz és a vízpart természeti környezete, ahol belógó, szétdobált felszerelés, cigaretta, étel és ital, kéztörlő rongy, szemét nem látható. A horgász a halat lehetőleg térdelve, féltérden vagy guggolva; mellmagasságban és vízszintesen a halbölcső, vagy halpaplan felett tartja, de a fényképen a halvédelmi eszköz lehetőleg csak részlegesen legyen látható. A hal objektív felé történő „kitartása” nem esztétikus, a helyes távolság a súly megtartását is segítő félkarnyi. A hal legyen tiszta, így a sarat, fűszálakat, nyálkát, esetleges vért friss vízzel le kell öblíteni róla. Célszerű több fotót is elkészíteni, hogy a pislogás és/vagy a hal mozgásai kiküszöbölhetők legyenek. Nem készülhet etikus fotó cigarettával a szájban, vagy a halat ronggyal megfogva. Napsütésnél ügyelni kell arra is, hogy vaku használata nélkül a sapkát viselő horgász arca leárnyékolt marad. A fotózás során fokozottan ügyelni kell a halak kíméletes kezelésére, mozgatására, mert a nagy példányok leejtésre, nyomásra az átlagos méretű halaktól sokkal érzékenyebbek. A legfontosabb a hal védelme, ha a szakszerű gyors fotózás nem biztosítható, akkor a halat haladéktalanul vissza kell engedni.”
Forrás: khesz.hu
Horgászat
Már 7000 éve halakat telepítettek a norvég hegyvidéki tavakba
A legújabb norvégiai kutatások szerint már Kr. e. 5000 körül halakat telepítettek a magashegyi tavakba.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A tanulmány a norvégiai Jotunheimen hegységben található Tesse-tónál feltárt kőkorszaki halcsapdákat vizsgálja. A kutatók szerint a leletek arra utalnak, hogy a mezolitikus vadász-halász-gyűjtögető közösségek már Kr. e. 5000 körül tudatosan telepítettek halakat, mindenekelőtt sebes pisztrángot a korábban hal nélküli magashegyi tavakba. Ez az emberi környezetalakítás és erőforrás-gazdálkodás egyik rendkívül korai példája lehet.
A norvégiai Jotunheimen hegység. Fotó: Google
A jégkorszak végét követően, körülbelül Kr. e. 8000-re Norvégia középső hegyvidéki területei jégmentessé váltak. A magashegyi vízrendszereket azonban meredek folyószakaszok és vízesések választották el az alacsonyabban fekvő vizektől, ezért a halak természetes úton nem tudtak feljutni ezekbe a tavakba. A Tesse-tó 854 méterrel a tengerszint felett fekszik, és kifolyója, a Tessa folyó több olyan akadályt tartalmazott, amely megakadályozta a halak természetes vándorlását.
A tó medrében 2022-ben négy állandó halcsapda maradványait tárták fel. A szerkezeteket főként vékony erdeifenyő-, kisebb részben nyír- és fűzkarókból építették. A karókon vágásnyomokat, hasításokat és lehetséges kötözési nyomokat azonosítottak. A legjobb állapotban fennmaradt csapda egy körülbelül 3,5 méter átmérőjű kamrából, valamint a halakat abba terelő vezetőkerítésből állhatott. A függőleges karók valószínűleg fonott vagy rácsos falat tartottak, a ferdén levert karók pedig a szerkezet megerősítését szolgálták.
A radiokarbonos és dendrokronológiai vizsgálatok alapján a legrégebbi csapdák Kr. e. 5000 körül készültek. Egy másik csapdát Kr. e. 3850-re, egy továbbit pedig Kr. e. 2700 körülre kelteztek. Bizonyos karókat mintegy tizenkét év különbséggel vágtak ki, ami azt jelzi, hogy a halászati létesítményeket rendszeresen javították és karbantartották. A csapdák használata tehát legalább 2300 éven keresztül folytatódhatott.
A kutatók több érvvel támasztják alá, hogy a pisztrángokat emberek telepítették a hegyi tavakba. A természetes felvándorlást vízesések akadályozták, a madarak általi ikraszállításra pedig nincs meggyőző bizonyíték. Emellett a magashegyi tavakban szinte kizárólag sebes pisztráng fordult elő, miközben az alacsonyabban fekvő vizek jóval fajgazdagabbak voltak. A szerzők szerint ezt az egységes elterjedési mintázatot leginkább a tudatos emberi betelepítés magyarázza.
A halakat feltehetően a folyórendszereken belül, fokozatosan szállították egyre magasabbra. Élő példányaik kifogására a csapdák is alkalmasak lehettek, szállításukhoz pedig állatbőrből készült tömlőket használhattak. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a telepítés komoly ökológiai ismereteket és hosszú távú tervezést igényelt: az új állományoknak akár több évtizedre is szükségük lehetett ahhoz, hogy jelentős mennyiségben halászhatóvá váljanak.
A haltelepítés gyakorlati célja valószínűleg az volt, hogy biztonságos és kiszámítható élelmiszerforrást hozzanak létre a hegyvidéki vadászterületeken. A rénszarvas- és jávorszarvasvadászat eredményessége bizonytalan volt, míg a halak friss, tápláló és viszonylag könnyen megszerezhető táplálékot biztosítottak. Ez lehetővé tehette, hogy nagyobb közösségek hosszabb ideig tartózkodjanak a hegyekben, és közben más nyersanyagokat, például prémeket és kőeszközök készítésére alkalmas anyagokat is gyűjtsenek.
A tanulmány legfontosabb következtetése, hogy a mezolitikus vadász-halász-gyűjtögetők nem csupán alkalmazkodtak a természethez, hanem tudatosan és tartósan át is alakították környezetüket. A sebes pisztráng betelepítése a szerzők szerint akár az élelmiszer-termelés egyik korai formájának is tekinthető. A felfedezés ezért megkérdőjelezi azt az egyszerű felosztást, amely szerint csak a földművelő társadalmak voltak képesek összetett erőforrás-gazdálkodásra, míg a vadászó-gyűjtögető közösségek pusztán a természetben rendelkezésre álló javakat használták fel.
Összességében a Tesse-tó halcsapdái és a környező magashegyi lelőhelyeken talált halcsontok egy jól megtervezett, hosszú távú ökológiai beavatkozás bizonyítékai. A kőkorszaki közösségek korábban hal nélküli tavakba telepítették be a pisztrángot, majd tartós halászati rendszereket alakítottak ki az állomány hasznosítására.
A magyar nyelvű összefoglaló az eredeti tudományos közlemény alapján készült. A tanulmány itt érhető el:
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Így horgászom én az Élő Dunán, avagy a 20+-os ponty története.
Tuboly Gergő a Dunán horgászott pontyokra, amikor sikerült megakasztania egy kapitális példányt. Élményéről és különleges fogásáról lapunknak is beszámolt:
Még igencsak zöldfülűnek számítok a dunai horgászatban, hiszen egy kezemen meg tudom számolni, hányszor horgásztam életemben a nagy folyón. Amikor először leültem az öreg hölgy partjára, különös érzés fogott el vele kapcsolatban. Nem is tudom, talán a megismerhetetlensége és a folyamatos változása volt az, ami igazán megfogott.
Fotó: Tuboly Gergő – Agro Jager News
Különleges hangulata van annak, ahogy a parton ülve figyeli az ember a hömpölygő víztömeget, amely évszázadok óta írja mindennap a partok történetét. Tele van rejtéllyel, és tudod, hogy minden dobásban benne van életed hala.
Ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, amikor kedden, munka után elindultam helyet keresni a partján. Találtam egy igen szimpatikus részt, és csütörtökön visszatértem etetni. Most a megszokottnál kicsit több időm volt horgászatra, összesen 40 óra, ezért igazán bizakodó voltam.
Fotó: Tuboly Gergő – Agro Jager News
Egyéb elfoglaltságok miatt viszonylag későn indultam el otthonról, ezért már elmúlt este hét egy fertályórával, mire leparkoltam a járgányt. Kezdődhetett a kétórás cipekedés a kinézett placcra. Kapkodva szereltem fel a botokat, hiszen még világosban be szerettem volna dobni. Mire bejuttattam a végszerelékeket, és megetettem mindkét placcot, a naplemente vörös selyemkendőt terített a folyó vállára.
Gyönyörködtem még egy kicsit az alkonyban, aztán sebtében nekiláttam sátrat verni. Talán a felénél tarthattam, amikor a kapásjelző visítására ocsúdtam fel.
– Mi? Máris kapás? – mormogtam viszonylag hangosan.
Gyorsan összeraktam a szákot, és felvettem a kontaktot. A hal rutinosan igyekezett átmenni a törés túloldalára. Nem volt egyszerű visszaimádkozni, hiszen testével kihasználta az áramlatok bődületes erejét. Úgy éreztem, mintha egy zsákot húznék. Éreztem, ahogy a zsinór folyamatosan a köveken csiszolódik, és fohászkodtam az égiekhez, hogy a 0,50-es előtét bírja a megpróbáltatást.
A hal végig nagyon jól tartotta a mélységet. Jó húsz minutum telt el, mire az első burványokat megláttam a felszínen. Nagy sietségemben még a pilácsot sem tettem fel a fejemre, ezért elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán ponty van-e a zsinór túlsó végén.
Amint sikerült közelebb húznom, nem hagytam neki esélyt a menekülésre: azonnal belefordítottam a szákba, és csak akkor szembesültem az igazi méreteivel. Gyorsan előtúrtam az úszómérlegelőmet, és lekötöttem a halat, mert még a bölcső sem volt kinyitva. A bölcsőbe fektetve teljesen kitöltötte azt. Szinte az öklöm is befért volna a szájába.
Miután visszaengedtem, csak leültem a Duna partjára, és köszönetet mondtam, hogy kegyeibe fogadott, és megmutatta nekem egyik ékkövét. Ha ezután a következő másfél napban nem fogtam volna semmit, az sem érdekelt volna már.
Viszont szerencsére nem ez történt. Nagyjából 36 óra aktív horgászat alatt több mint 12 pontyot fogtam. Köztük volt még egy 15 kilogrammot meghaladó példány is, amelyet a déli kánikulában sikerült kifognom.
Fotó: Tuboly Gergő – Agro Jager News
Ez a horgászat messze felülmúlta az elképzeléseimet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy zöldfülű dunai horgászként ilyen gyorsan sikerül 20 kilogramm fölé mennem ebből a szeszélyes folyóból. Idén úgy látszik, egyébként is összeálltak nekem a csillagok, hiszen négy különböző vadvízen összesen hét éjszakát töltöttem el. Ezalatt közel 70 darab pontyot és amurt fogtam vegyesen, amelyek között három 20 kilogramm feletti, két 18 kilogramm feletti és számtalan 8–10 kilogrammos példány volt.
Köszönöm, hogy elolvastad! 🙌
Írta és fényképezte: Tuboly Gergő
A Szigetszentmiklósi Járási Ügyészség közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat azzal a férfival szemben, aki a munkájukat végző halőrökkel szemben lépett fel agresszíven.
A vádirat szerint a férfi 2025 októberében egy dunavarsányi stégen horgászott. A halőri feladatokat ellátó sértettek a horgászásra vonatkozó szabályok betartását ellenőrizték, ezért a férfitől elkérték a fogási naplót. Észlelték, hogy a napló üres, azonban a vádlotthoz közeli szákban két ponty volt, és a halfogó eszköz ismét a vízben volt. A közfeladatot ellátó személyek kérdőre vonták a férfit, amely miatt közöttük vita alakult ki.
A vádlott egyre agresszívebb lett, majd a sértetteket fenyegetni és lökdösni kezdte. A férfi az egyik halőrt a ruháját megragadva rángatni kezdte azért, hogy az igazolványát a sértett adja neki vissza. A férfi időközben magához vett egy vasdarabot és azzal a sértettek irányába ütött.
A halőrök rendőrt hívtak a helyszínre, mivel a férfi a jogszerű eljárásukban akadályozta őket, velük szemben erőszakosan lépett fel. A vádlott a rendőrök kiérkezése előtt a helyszínről távozott.
A Szigetszentmiklósi Járási Ügyészség férfit közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettével vádolja. A vádlott bűnösségéről a Szigetszentmiklósi Járásbíróság fog dönteni.
Forrás: Ügyészség
KISKUNSÁG: Lápi pócokat mentettek a Kolon-tó kritikus leszáradása miatt
Aranysakálra várt, vaddisznókant ejtett el a 6 mm Creedmoorral
Kiss Sándor: Fokozottan védett vörös kányát fotóztam Püspökladányban
JELENTKEZZ: Újra indul a földmérési és térinformatikai képzés Szegeden
Terítéken életem első őzbakja
Újabb uniós forrás segíti a tavalyi aszály által sújtott gazdálkodókat
Tiszteletet a vadászoknak a közösségi médiában!
Már 7000 éve halakat telepítettek a norvég hegyvidéki tavakba
Új irányok a vadföldművelésben
Izrael Állam nagykövete a MATE-n
Elnöki válasz Pechtol Patrik felvetéseire
Egy vélemény a Vadászkamara munkájáról
Döntött a minisztérium – visszaáll a megszokott működési rendre a NAK által üzemeltetett Országos Jégkármérséklő Rendszer
VADÁSZAT: Rusz Bero – A gemenci aranyérmes kan
Az afrikai sertéspestis európai vaddisznóállományokban
KITEKINTŐ – Ciprus: Az új vadászati törvényjavaslat az elmúlt évek legnagyobb reformját hozhatja
FEGYVERMESTER: Mi lesz velünk az ólomsörét nélkül? – A Benelli válaszolt
Bizonyítványosztás a földmérőknél
Aranysakálra várt, vaddisznókant ejtett el a 6 mm Creedmoorral
