Horgászat
Tapasztalatok a dunai menyhal horgászatáról
Magyarország vizeiben él egy különleges hal, ami a horgásztársadalom egy igen szűk rétegét a hideg, téli hónapokban a vízpartra csalja. A menyhal horgászata egyre nagyobb népszerűségnek örvend hazánkban. Amíg a bojlis horgászok és a szürkeharcsa horgászok készülődnek a szezonra, addig a menyhalasok sok-sok éjszakát ülnek kint a folyóvizeink mellett. A híres természetkutató, Herman Ottó szerint a menyhal a folyóvizeink mellett őshonos a Balatonban és a Fertő-tóban. Ezt a halfajt azonban kisebb tavakban ne is keressük. Ő egy igazi vadhal, ami a leghidegebb hetekben ébred fel a nyári álmából, és éli különleges életét.
Könye Géza osztotta meg a tapasztalatait dunai menyhal horgászatáról (Kép: Könye Géza – Agro Jager News)
Erre a különleges halra csak és kizárólag télen lehet horgászni, amikor hideg van. A menyhal nyáron is táplálkozik, de akkor, valamiért a horgászok nem tudják horogra csalni. Január második felében a tartós hideg napok száma jelentősen megugrott, így a menyhalhorgászok az ország különböző pontjain vallatták a vizet.
A következő interjúalanyunk Könye Géza, aki 2006-ban kezdte el a menyhal horgászatát. Géza, ha teheti, a szabadidejében horgászik. Télen egy kicsit nehezebb a hideg miatt pecázni, de a szenvedélyes horgásznak ez sem jelenthet akadályt.
Kérlek mesélj magadról! Hogy szerettél bele a menyhalakba?
Gyerekként a Bodrogon és a Tiszán horgászhattam, főleg a nyári szünetekben. Ez maradandó élményt okozott nekem. Mindenféle halat sikerült kifognom. Akkoriban nem volt lehetőségem horgászni a téli hónapokban. Egyszer, amikor még kis horgász voltam, hallottam egy történetet egy különleges halról, ami csak télen aktív. A körülmények akkor nem tették lehetővé a menyhal horgászatát. Amellett egy gyereknek nem is való a téli folyók melletti horgászat, főleg nem egyedül. Közben megváltoztak a lehetőségeim. Ekkor felcsillant a remény, hogy végre menyhalat is láthassak…
Egy igazi horgász nem riad meg a körülményektől (Kép: Könye Géza – Agro Jager News)
A lelkesedésem és a türelmem azonban a Dunán, alkalomról alkalomra kissé csökkent. Nem ment, nehezen ment a dunai horgászat. Az ólmok túl gyorsan fogytak. Amikor pedig minden optimális volt, maximum gébeket sikerült kifogni. Sokszor azt éreztem, hogy olyan a dunai horgászat, mint egy végeláthatatlan küzdelem. Amikor csak tehettem, folyamatosan azon gondolkoztam, vajon mit ronthatok el. Egyre többet olvastam, tanultam a hibáimból. Végezetül sikerült kifejleszteni a saját technikámat, ami elvezetett a dunai halakhoz. Sikerült megtörni a jeget, mindenféle halat sikerült horogra csalni. A menyhalhorgászat, azonban a téli hideg miatt nehezebb . Akinek nincs elég türelme, és nem elég edzett, előbb-utóbb lemorzsolódik.
Kérlek mesélj a dunai menyhalas tapasztalataidról!
2006-óta minden télen kint vagyok. A horgászat is egy művészet. Nincs két egyforma nap, időjárás, vízállás, mindig új körülményekhez kell alkalmazkodni. Az elmúlt évek során naplót vezettem: felírtam a vízhőmérséklet mellett a levegő hőmérsékletét, a vízállást, a fogás időpontját, és a halak adatait is. Saját adatbázist létesítettem a menyhalakról. Nincs titok, amit kaptam másoktól én is tovább szeretném adni a fiatalabb generáció részére. Általában feeder bottal horgászom. A végszerelékem végtelen egyszerű. Egy akkora csúszóólmot használok, ami képes megállítani az 50-70 cetiméter hosszú végszerelékemet. Emellett van egy kiszuperált pergető botom, ami erre a célra tökéletesen megfelel. Számos csalit kipróbáltam. Nekem az egyik nagyon bevált. Az pedig a géb… Az esetek jelentős többségében, tízből kilenc alkalommal meg is tudtam fogni a tökéletes csalihalat is, a legegyszerűbb technikával. Egy pici ólom, és úszó segítségével a kövezések mellett úsztatom a felkínált csalit, vagy úszó nélkül úsztatom.. Ha meg van a csali, azt kettévágom, és 2.0 vagy 3.0 horogra tűzöm fel. Körülbelül öt centiméteres csalit használok, amit a két végén megtűzök. Aki nem elég magabiztos, annak azt javaslom, hogy szerezzen be csalihalat boltból, mert elég nagy rizikó, ha valaki a helyszínen próbál meg gébet kifogni. Nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog. Ezt a halfajt nyáron könnyű megfogni, télen azonban nehezebb! Az évek alatt kiderült, hogy a menyhal bármekkora horgot képes felvenni. A nagyobb horgok azért jobbak, mert nem képesek nagyon lenyelni és a fogás után könnyebben ki tudjuk szabadítani a horgot. Akkor van esélyünk leginkább menyhalat fogni, ha a vízállás a Dunán kisebb vagy átlagos, mert a menyhalak a kövezések körül keresnek élelmet. A menyhal egyébként egy falánk jószág. Egy esetet soha nem felejtek el: az egyik fogásnál az egyik menyhal szájában négy horgot láttam. Ebből egy az én horgom volt, kettő a szomszédomé, az első pedig ismeretlen horgásztól akadhatott meg. A hal képes akár fél óra elteltével újra felvenni a felkínált csalit.. A horgász barátommal nem akartuk elhinni, de tényleg így volt.
A menyhal nehezen horogra csalható hal. A menyus horgászok sokszor egymást erősítve ülnek kint a vízpartokon (Kép: Könye Géza – Agro Jager News)
A Duna azonban nagyon rapszodikus, semmi sem biztos, sikerre nincs garancia. Az egyik évben meg tudtam azt tenni, hogy egy hónapon keresztül minden este lemehettem egy kicsit pecázni. Egy darab mozdítás nem volt a boton. Ezt kudarcnak éltem-e meg? Egyáltalán nem. Vélhetően, akkor azon a szakaszon nem volt menyhal. 15 éves tapasztalatom alapján ki merem azt jelenteni, hogy a szürkület és a sötétedés utáni maximum két óra az optimális időszak a menyhal kézrekerítéséhez. A legelső, legkorábbi menyhalamat az egyik évben szeptember 14-én fogtam ki, amikor a vízhőmérséklet még csak 10 Celsius fokos volt. Saját tapasztalataim alapján az esetek többségében október közepétől tudok menyhalat fogni, de ez is sok tényezőtől függhet. Az ívás nem minden esetben befolyásoló tényező. Az ívást, szerintem nem a víz hőmérséklete határozza meg, hanem a nappalok hossza. Azt figyeltem meg, hogy a menyhal – mint a szürkeharcsa – kifejezetten érzékeny a fényre. Azaz, ha erős a telehold, nem biztos, hogy látunk menyhalat… Ha viszont nagy, és koszos áradás jön, akár fényes nappal is megfoghatjuk!
A menyhal-mennyország a Dunán 2010-ig volt. Ez azt jelenti számokban kifejezve, hogy két-három pecázás alatt 10 percenként volt kapás és hal is… Amikor a vörösiszap-katasztrófa bekövetkezett, még azon a télen lehetett menyhalat fogni. Nem is aggódtunk, mert a szennyezés ellenére tudtunk halat fogni. Sajnos azonban valami megváltozott, mert 2014 évig alig-alig lehetett menyhalat látni. A mostani időszakban (2014-2022-es évek között) én azt látom, hogy a menyhal állománya folyamatosan erősödik. Az sem titok, hogy hova szoktam lejárni. A menyhalhorgászok egymással úriemberek. Hideg van, a Dunán mindig van elég hely. Szeretek lejárni a békásmegyeri kövezésre, a szentendrei hajókikötőhöz, és a pünkösdfürdői területre is. Egyik évben egy jó barátom kérte a segítségemet. A legjobb helyemre ültettem le, én pedig egy olyan helyre mentem el, ahol nem igazán tapasztaltam addig menyhalat. A sors viszont kiszámíthatatlan, főleg a menyusoknál. A barátomnak kapása sem volt, én pedig ki tudtam fogni egy darab menyhalat. Ennek az a tanulsága, hogy soha nem szabad feladni: legyünk elég bátrak változtatni, és új helyeket kipróbálni.
Nemzetközi Természetvédelmi Fesztiválon elnyert második helyezésről készült film itt tekinthető meg:
A közösségi médiában, a Menyhal-Lota Fan Klub csoportban, azt látom, hogy egyre többen fognak menyhalat, aminek személy szerint nagyon örülök.
Aki még nem járt sikerrel, az ne késlekedjen. Körülbelül egy hónap maradt a menyhal horgászatára. Aki most lemarad, legközelebb csak ősszel próbálkozhat újból – összegezte tapasztalatait Könye Géza menyus horgász.
-
- Végszerelék összeállítása
-
- Egy hatalmas süllő a Sebes-Körös folyóból
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Képek forrása: Könye Géza
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
