Horgászat
Vadászok nyertek a Média Kupán – interjú Gyenge László csapatkapitánnyal – GALÉRIÁVAL
A 2022-es XVIII. Fishing & Hunting, Energofish, Optic World, BajcsHal Társasági és Média horgászverseny sorozatában első alkalommal a Vadászcsapat nyerte el a kupát. A 42 csapat 126 versenyzője közül a vadászok több mint 25 kilogramm halat fogtak, amelyből 17 kilogrammot csak a törpeharcsák tettek ki. Ahhoz, hogy ezt a mennyiséget produkálják, nagyjából percenként kellett egy halat kifogniuk! Gyenge Lászlóval, a Vadászcsapat kapitányával beszélgettünk, aki több évtizeden át a NIMRÓD Vadászújság felelős szerkesztőjeként, műfordítóként az egyik legismertebb vadászati és természettudományos ismeretterjesztő hazai szaktekintély.
Andrejszky Zoltán főszervező nyitotta meg a XVIII. Fishing & Hunting, – Energofish, Optic World, , – BajcsHal Társasági és Média horgászversenyt
– Maconka sajnos nem tudta fogadni a versenyt, hogyan fogadtátok?
– Ugyan váratlanul ért bennünket, de többen már rebesgették, lehet, hogy az aszály miatt a Maconkai-víztározón nem tudunk versenyezni, mert a tórendszert tápláló patakok elapadtak. A nagyon alacsony vízszint miatt sajnos alkalmatlan volt arra, hogy a találkozót ott bonyolítsák le. Végül a döntést Andrejszky Zoltán főszervezetőtől tudtuk meg. Így történt, hogy a Tisza Alcsi-holtágában, Szolnoktól pár kilométerre találkoztunk, ahol egy többszáz méteres partszakaszon 42 csapat gyűlt össze és 126-an neveztek a Média Kupára. Rengeteg ismert újságíró kolléga és sok más híresség érkezett idén is, mint például Erdei Zsolt ökölvívó, Besenyei Péter műrepülő, de Reviczky Gábor és Straub Dezső színművész is elfogadta a meghívást. Teljesen ismeretlen vízen, de végig egyforma partszakaszon helyezkedtünk el. Csodálatos környezetben, páratlan panorámával és egy rendkívül tiszta parton kezdtünk neki a versenynek. Kiváló választás volt, kiváló helyszín egy ilyen rangos eseménynek.
A Tisza Alcsi-holtágában, Szolnoktól pár kilométerre
– Kik voltak a társaid?
– A vadászcsapathoz két barátom, Berecz Ádám és Berecz Ákos csatlakozott. A horgászat egy kicsit mindig közel állt a szerkesztőségünkhöz, hiszen régi kollégáim közül Köller Joachim és Gellér Tibor is eredményes sporthorgász volt. Gyakran együtt is mentünk horgászni, mert már a mi időnkben is több vadászház vagy vadászterület kiváló vadvizeiről, horgásztavairól is híres volt. Joachim sajnos pár éve meghalt, Tibor kollégám pedig más okból nem tudott csatlakozni, így frissíteni kellett a csapatot. Persze ez nem egy tipikus horgászverseny, inkább társadalmi esemény, amelyen jóízű verseny is kialakul, sokan ismerjük egymást, a hírességek között sok sajtómunkás, tévés is feltűnt, régi és új kollégák egyaránt, de jöttek a NAV-tól, a rendőrség több főkapitánysága is bevetette a készségeit, és bizony szoros verseny alakult ki.
A vadászcsapat: Gyenge László, Berecz Ádám és Berecz Ákos
– Milyen időtök volt? Hogy járt a hal?
– Egészen szokatlan hőségben szereltük fel a készségeket. A több hét óta tartó nagy meleg miatt kicsit aggódtunk, de a mély víz, amely elérte a négy métert is, egyáltalán nem volt algás. Tiszta partszakasz fogadott bennünket, 20 méteren helyezkedhettünk el, és több száz méteren végig versenyhorgászok voltak a holtág külső szakaszán. Jó előre figyelmeztettek bennünket, hogy olyan nagy pontyok, amilyenek Maconkán vannak, itt biztosan nem lesznek, ezért mérlegelni kellett, hogy milyen halfajra fogunk horgászni. A nagy meleg miatt pedig igencsak szűkültek a lehetőségeink.
– Mire szereltetek fel végül?
– Horgászonként egyetlen botot lehetett használni, amelyen egyetlen horog lehetett. Nem használható sem rakós bot, és a pergetés sem engedélyezett. Ez régi szabály a Média Kupán. A reggeli eligazításon kiemelték, hogy igen sok törpeharcsa van a vízben, tehát számítani kell rá, hogy az egyébként rendkívül mohó hal korlátozza majd a lehetőségeket. Mi úgy döntöttünk, hogy ezt fogjuk kihasználni, és mind a hárman ráálltunk a törpeharcsa fogására. A nyolc órai sorsolás után, kilenc órakor megszólalt a verseny kezdetét jelző kürt, és a horgászat délután 17 óráig tartott. A parttól egyenletesen és gyorsan mélyült a holtág. Tőlünk nagyjából 6-10 méterre, fenéken horgásztunk. Mi meglehetősen egyszerű szerelékkel vágtunk bele, hosszú spiccbottal, bolognai bottal volt igazán érdemes horgászni. Magam többnyire egy nagyon könnyű picker bottal horgásztam. A tervünk az volt, hogy folyamatosan sok kisebb halat, törpeharcsát, keszegeket, kárászokat fogjunk. Halas etetőanyaggal dolgoztunk, és a horogra csonti vagy giliszta került.
– Számokban, hogy alakult ez a 25 kilogramm hal?
– Nyolc órán keresztül, pihenő nélkül járt a bot. A 25 kilogrammból 17 kilogramm törpeharcsa volt. Ez azt jelenti, hogy hárman, nyolc óra alatt több mint 400 törpeharcsát fogtunk, de pontosan nem számoltuk meg. A társaim többnyire puszta kézzel, én inkább egy partra kikészített ronggyal fogtam meg a törpeharcsákat, olykor horogkiszedővel akasztottam ki a mélyre nyelt horgot, de így is több szúrást kaptunk. Érdekes fogásunk is akadt, mert egy kisebb süllő is horogra akadt, majd délután felé megfordult a halfajok aránya, és a törpeharcsa helyett „fehér halat”, keszegeket, kárászokat kezdtünk fogni. Az etap utolsó órájában egy félórára átszereltem, és method módszerrel nagyobb, méretes halra is próbálkoztam, de egyáltalán nem volt kapásom, ahogy tíz csapat az idei versenyen, szintén nagyhalas szerelékkel, semmit nem tudott mérlegelni. A verseny lefújása után indult a mérlegelés, és a hírek alapján már kezdtünk reménykedni…
Balról Erdei Zsolt ökölvívó és Andrejszky Zoltán főszervező
– A Mádia Kupa mindig híres a vendéglátásáról, idén mi volt a menü?
– Andrejszky Zoltán vezetésével, a rendezők mindig kitesznek magukért. Most kora reggel sajtos-tejfölös lángost sütöttek a horgászoknak, egész nap az Auchan kihelyezett büféje kedveskedett a verseny résztvevőinek, miközben több bográcsban babgulyást főztek a versenyzőknek vacsorára. Jól szervezett, pontos, precíz, kifogástalan eligazítást, ellátást kaptunk.
Eredményhirdetés. A Média Kupa történetében először nyertek a vadászok.
– Milyen érzés volt átvenni a díjat, és milyen érzés volt azt ifj. Hubai Imrétől, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés elnökétől átvenni, akinek már az édesapja is nagy vadász volt, és persze régi jó ismerősöd?
– Az eredményhirdetés itt nem a legelsőkkel, hanem hátulról kezdődik. Mindenkit megtapsolunk, gratulálunk, mindenki kap emléklapot és valamilyen ajándékot is a szponzorok jóvoltából. Mikor már alig tíz csapat maradt hátra, gondoltuk, hogy igen jó helyezést értünk el, reménykedtünk, hogy akár mi lehetünk a dobogó legfelső fokán. Nehéz leírni, milyen érzés, amikor már senki nincs előttünk a felsorolásban, és minket hívnak. Andrejszky Zoltán ezekkel a szavakkal jelentette be, hogy mi győztünk: „a vadászok ezúttal nem lőttek bakot.” Nagyszerű pillanat, amikor magasba emelhettük a győzteseknek járó kupát. Sok az ismerős, jó barát, de azért mi mégis vadászok vagyunk, még akkor is, ha szeretünk horgászni. Sok a rangos csapat, versenyző, régóta veszünk részt a Média Kupán, többféle csapatösszeállításban, de soha nem állhattunk még a dobogón – ezúttal megtörtént, és a legtöbb törpeharcsáért járó különdíj is a miénk lett. Külön megtiszteltetés volt átvenni a díjakat ifj. Hubai Imrétől, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés elnökétől, aki maga is vadászember, vadászdinasztia sarja. Nehéz lesz ezt az eredményt megismételni, de ahogy a vadászatban szoktunk mondani, azért ráduplázunk jövőre!
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Társasági és Média Horgászverseny -> https://mediahorgaszkupa.hu/
Fotó: Társasági és Média Horgászverseny -> https://mediahorgaszkupa.hu/
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
