Horgászat
Kapitális harcsát fogtak pergetve a fővárosban
Horváth Marcell egy barátjával a reggeli órákban szürkeharcsa horgászatra indult, csónakkal a Duna fővárosi szakaszán. A szenvedélyes pecás vérbeli sporthorgász, aki Európa második leghosszabb folyóján az élményeket keresi.
Gyenge hidegfronti hatás mellett, a belvárosi hidak közötti szakaszon, harcsára pergettek vertikális módszerrel, ami azt jelenti, hogy a műcsalit a csónak alatt emelgetik, és közben időnként kuttyogatnak, hogy a harcsák kapókedvét meghozzák. Eközben, a reggeli csúcs ideje alatt, több tízezer ember haladt el mellettük. A reggeli horgászat semmihez nem hasonlítható itt, a fővárosban, mert a rengeteg ember ellenére a Duna mindig nyugalmat áraszt – kezdte beszámolóját Marcell.
A kiszámíthatatlan sodrás és a nagy hajóforgalom miatt, a csónakból történő szürkeharcsahorgászat azonban a veszélyes sportok egyike. A balesetek megelőzése érdekében szigorú szabályok vonatkoznak a csónakos horgászokra. A törvény egyértelműen leírja, hol tartózkodhatnak huzamosabb ideig a horgászok. Egy korábban ismert szakaszon, ahol a vízmélység eléri a nyolc-tíz métert, vertikális 130 grammos csalival kezdődött a horgászat, egy jól ismert márka 190 centiméter hosszú botjával. A harcsa az itthon fogható legerősebb ragadozó hal, ezért horgászatához, a más halakhoz használt pergető felszerelésnél, jóval erősebb készség szükséges.
A masszív horgászboton kívül érdemes prémium minőségű erős orsót és zsinórt is választani, különben halvesztés bármikor előfordulhat. Főleg az idősebb, sokat megélt egyedek akadhatnak le vagy szakítják el a nem megfelelően megválasztott zsinórt, vagy hajlíthatják ki a horgot, de a bottörés sem ritka. A folyó ezen szakaszán már több kisebb-nagyobb harcsát sikerült megakasztani. A folyó sodrása főleg a belvárosi szakaszon rendkívül erős, ezért nagytömegű csalikat szükséges alkalmazni. Közismert tény a helyi horgászok körében, hogy itt bármilyen halfajt, bármikor ki lehet fogni napszaktól függetlenül, de ezzel a módszerrel elsősorban harcsára lehet számítani.
A folyó méreteinek köszönhetően nincs kőbe vésett szabály, és ez igaz a belvárosi folyószakaszokra is. A körülmények miatt azonban igazi vadvízi horgászat, sok gyakorlás és tapasztalat szükséges az eredményes horgászathoz. Alig múlt reggel kilenc óra, hirtelen a mélyből egy óriási kapás jött. Egy hatalmas harcsát sikerült megakasztaniuk. A horgász körülbelül negyed óráig fárasztotta a több 10 éves egyedet. A hal méretei miatt nem volt egyszerű a csónakba emelés, amit nagyban megkönnyített, hogy ketten voltak, egyedül nem biztos, hogy sikerült volna. Ilyen méretű harcsánál nem szokás szákolni, leginkább azért, mert nem fér bele a merítő hálóba. A hal szájába kell nyúlni és az erős állkapcsánál fogva behúzni a csónakba, ami nem veszélytelen: Az erősített horgokkal felszerelt műcsali még mindig a hal szájában van, és a harcsa kicsi, de éles, smirgliszerű fogai komoly sérülést okozhatnak.
Szerencsére Marcell sporttársa rutinos harcsahorgász, így sikerült a művelet. A beemelést követően egy közeli sóderes partra vitték néhány fénykép erejéig. Megörökítették a ritka fogást. A hal pontos súlyát, a technikai feltételek hiánya és főleg a hal kímélése érdekében, nem tudták megmérni. A teljes hossza elérte a 198 centimétert. A hal súlyára ilyen méretnél csak a korábbi fogásokból lehet következtetni, mivel a hal egészséges kondícióval rendelkezett 50-60 kilogrammosra saccolták. Az áramvonalas teste az erős sodrás miatt tiszta izom volt. A halat a fényképek elkészítését követően kíméletesen visszaengedték, remélve, hogy pár év múlva még találkoznak vele.
A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság szolgálatban lévő munkatársai is felfigyeltek a horgászokra. A vízi rendőrök a Duna fővárosi szakaszán is azért dolgoznak nap mint nap, hogy épségben térjen haza mindenki, legyen az turista, horgász, vagy fürdőző. Intézkedésre nem volt szükség. Az első gratulációt a vízi rendőröktől kapták meg, akik pár perc után tovább is indultak. Mivel rendszeresen horgásznak erre, a rendőrök már jól ismerik Marcellékat. A fővárosi szürkeharcsa- állomány évről évre egyre erősebb, dinamikusan növekszik. Érdemes lenne védeni a kapitális egyedeket a Dunán, mivel ezek az egyedek adják a következő évi harcsanövendékek stabilitását. A kifejezetten nagy egyedekből kevés van, és több évtized kell, mire közel két méteresre megnőnek – zárta beszámolóját a szerencsés horgász.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Horváth Marcell
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel