Horgászat
A születésnapi kapitális harcsa
Iszkádi Tamás júliusban ünnepelte a 34. születésnapját, amely több okból felejthetetlenné vált számára. Párjával, Alexandrával, a nyár egyik legmelegebb időszakában, pár napig Zamárdiban pihentek. Szabadságuk utolsó napján azonban egy markáns hidegfront érkezett nyugatról. A szállásról délig kellett kiköltözni, a nagy vihart pedig a meteorológusok órákkal későbbre jósolták. Kézenfekvő volt, hogy a “nyaralást” pár óra vezetés után a Lehőczi holtágon folytassák, még a vihar megérkezése előtt.
A Lehőczi-holtág szürkeharcsa horgászai: Balról-jobbra: Iszkádi Tamás, Bíró Robert, Wimmer Ferenc és Barna Tamás. Fotó: Agro Jager News
A Bogyiszló és Tolna között elterülő vízterületen már gyülekezett a “kemény mag”, a Lehőczi holtág ismert horgászai. Barna Tamás, Bíró Róbert, Wimmer Ferenc és a Rohr család tagjai is megjelentek. A civil életben mindenki keményen dolgozik, a csapatból Wimmer Feri és Iszkádi Tamás társadalmi halőrök is. Itt Tolnán olyan közösség formálódott, ami országos szinten is egyedülálló. A helyiek a tudást és tapasztalatokat megosztják egymással. Az egyesület területén a horgászat összeköti a pecásokat, mivel mindenki segíti a másikat, amiben tudja.
Keresőtávcsövek és hőkamerák széles választéka, a budapesti FROMMER Fegyverboltban. Kattints a képre!
Bíró Robi sérült ujja. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)
A Tolnai Dunáért Egyesület vízterület egyik kevésbé látogatott szakaszán próbáltak szerencsét. A tolnai felső holtágon kanyargott régen a Nagy – Duna.
Hetekkel korábban Póta Gábor, 40 éves tapasztalattal rendelkező barátjuk, egy tippet adott: “Rossz helyen horgásztok, fiúk! Az egyesület egyik területén még márciusban négy-öt nagy harcsát láttam a víz felszínén úszni fényes nappal! Próbáljátok meg! Ezeknek a halaknak enniük kell, próbáljátok megfogni őket”.
2023. július 21-én a késő délutáni órákban kezdődött el az “alaptábor felállítása”. A vihar egyre jobban közeledett, fojtó, nyomasztó melegben kellett mindent előkészíteni. Előkerült Feri bográcsa is. Önkéntes alapon Feri és Tamás kiválasztotta a maga számára tetsző munkát. Valaki hagymát pucolt, húst vágott össze.
Előtte azonban a harcsás botokat előkészítették. A piacon kapható legjobb felszereléssel indultak el horgászni. A csapatból többen veszítettek már el kapitális halat fárasztás közben. Legutoljára Bíró Róbert, aki már többször megakasztott pergetve egy közel 100 kilós harcsát. Kiemelni azonban még senki nem volt képes, pedig sokan szeretnék partra emelni egy fénykép erejéig az ismeretlen óriást.
Hubert, a vadászmanó története Kiskundorozsmán folytatódik. A gyerekeknek írt mesekönyvet fényképre kattintva lehet megrendelni!
Felállították a tábori sátrat. Lassú tűzön a hagyma is elkezdett megpirulni. A közös horgászattal ünnepelték meg Tamás születésnapját, aki már több éve horgászik harcsára. Igazán komoly halat azonban még egyszer sem fogott. Kivéve egy horgászversenyt Gyál mellett, ahol megakasztott egy 38 kilós szürkeharcsát, amivel néhány évvel ezelőtt első helyezést ért el.
A csapat egyik részének mindig szerencséje van, míg a többiek ámulva nézik a nagyobbnál nagyobb halakat. Azonban itt, Tolnán közös a siker és a kudarc is. Nem irigyek az emberek. Csapatmunka nélkül nem lehetne ennyi szép halat kifogni. Előbb-utóbb mindenkinek sikerül nagy halat megakasztani. Így történt ez most Tamással is.
A munka és az időhiány miatt sokszor a csalihal megszerzése az egyik legnagyobb kihívás az esti horgászatok előtt. Mindig van valaki, aki kisegíti a másikat.
Éveket kellett várni a sikerhez, de megérte! (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)
Tamás születésnapja azonban nem várt meglepetést is tartogatott. Egymás mellett sorakoztak a botok a parton. A két 10-15 centiméteres nagyságú kárászt csónakkal vitték be, spannolós módszert alkalmazva. A vihar egyre közeledett, a hatalmas front szinte a fél Dunántúlt körbeölelte.
Eközben csirkepörkölt lassú tüzön rotyogott a bográcsban. Az illata tapintható volt, sok éhes horgász talán jobban várta a főzés végét, mint a halakat.
Ekkor hirtelen Tomi botján lévő orsó fékje elemi erővel megszólalt. Alig múlt el negyed hét. Annyira szürreális volt a helyzet, hogy el kellett telnie fél másodpercnek, mire a csapat mozgásba lendült. Feri, a bogrács mellől, azonnal ott termett és segített barátjának. A hal keresztbe indult el, a többi bot irányába. El is érte azokat. Közben megérkezett Bíró Robi és Barna Tamás is, aki kételkedve figyelték a barátait. Előfordult a korábban olyan eset, amikor kisebb-nagyobb apróságokkal sikerült a megviccelni egymást. A csapat tagjai rutinossá váltak társaikkal szemben. Minden körülményt alaposan végigelemezve nem ugranak be a másiknak azonnal, még akkor sem, ha félig már ég a tető.
“Ne vicceljetek! Nincs itt semmilyen hal, alig múlt el hat óra” – mondta Robi. Feri egyértelmű parancsot adott: “Robi! Ne hülyéskedj! Gyere segíteni. Ez most nem vicc.” Eközben Tamás próbálta visszatartani a halat, amit nem lehetett. Két botot sikerült még időben átemelni, de az utolsót sajnos nem. Eközben az eső lassan eleredt, megérkezett a nagy vihar. A jelentősen duzzadt társaság a partról figyelte a fárasztást.
Közben megérkezett Ausztriából Bániczki Béla is, akit csak “Békának” szólítanak a barátai. Amennyire lehetett, a halat még az akadók előtt vissza akarta tartani Tamás, de a hal teljes erejével azok felé indult. Minden igyekezete ellenére, egy száraz, kidőlt fa felé vette az irányt. Nyilvánvaló volt, ez egy hatalmas nagy harcsa lesz. A kiváló fizikai állapotban levő Tamás, aki talán a legedzettebb a csapatban, csak részben tudta kontrollálni a harcsát.
A hal elérte az akadó részt. A horgászatban bármi megtörténhet, főleg nagy halaknál. A sors azonban ma másképp rendelte. Sok-sok év tapasztalatszerzése, küzdelme, kudarca után a harcsa mégsem tudta magát megakasztani a mélyben. Egy a millióhoz esély volt arra, hogy kijön onnan. Mégis sikerült!
Amint a nyílt víz felé sikerült terelni, a szakadó esőben körülbelül tíz perc után feladta a küzdelmet. Robi amikor látta, hogy nem tudja a csónakba emelni a harcsát egy sekélyebb részen a telefonját és a pénztárcáját sem féltve a vízbe vetődött. Puszta kézzel, testi épségét nem kímélve próbálta megfogni. Azonban a harcsa gereben fogai keményebbnek bizonyultak. A próbálkozás elsőre elbukott. Másodjára sikerült kiemelni a vízből Tamás eddigi legnagyobb halát, amely fejtől a farokvégéig 213 centiméter volt, összsúlya pedig 53,80 kilogramm.
213 centiméter hosszúságú harcsa a parton. (Fotó: Wimmer Ferenc – Agro Jager News)
A szakadó esőben közel a parthoz vette “birtokba” élete harcsáját, miközben barátai és ismerősei gratuláltak a fogáshoz. A hal teljes hossza a parton látszódott csak igazán. Egy ekkora halnak természetes ellensége már nincs. A harcsa a vizek egyik egyedülálló ragadozója. A hal, amely életkorát tekintve egy fiatal felnőttnek tekinthető, a horogszabadítás és fertőtlenítés után visszanyerte a szabadságát.
Tamás 34. születésnapja egy örök emlék marad a Lehőczi holtágon, az ünnepi csirkepörkölttel együtt.
Köszönet illeti a csapat összes tagját, akik mindenben segítettek és a párját, aki elfogadja és támogatja Tamás hobbyját.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Wimmer Ferenc, Bíró Róbert és Barna Tamás
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu
Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor
Spanyol és francia rendőrök közösen csaptak le nemzetközi csempészhálózatok csoportjaira, és lefoglaltak 5 tonna üvegangolnát, melynek feketepiaci értéke meghaladja a 30 millió eurót. Az európai angolnák fiatal példányainak kilójáért már 7 ezer eurót is megadnak ázsiai tenyésztők, és ennél jóval többet a vendéglők.
Fotó: Rendőrség
A biológusok már a 80-as években megkongatták a vészharangot, hogy a folyók túlhalászása, szennyezése, savasodása és vízerőművek létesítése miatt végveszélybe került az európai angolna, amelyet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2009-ben vett fel a kihalással fenyegetett fajok listájára. Azóta sok országban kvótákkal védik a halászatát, és 2010-ben az Európai Unió tagállamaiban betiltották az exportját, amitől még magasabbra szökött a feketepiaci ára. Ázsia keleti és délkeleti felén az angolnatenyésztők ma már 7 ezer eurót, azaz több mint 2,8 millió forintot is megadnak egyetlen kiló európai üvegangolnáért. A vendéglők ennek a többszörösét fizetik nekik a vágykeltőként is számontartott hal kifejlett példányaiért, melyek nyersen, főleg szusiként feldolgozott változata a luxusvendéglők egyik legnépszerűbb és legdrágább előétele.
Több bűnözői hálózat is specializálódott európai angolnák Ázsiába, főleg Kínába csempészésére. Ezek között kis csoportok is vannak, de egyvalamiben mindannyian megegyeznek: bőröndökbe rejtve viszik ki a vén kontinensről a faj fiatal, apró méretű képviselőit, az úgynevezett üvegangolnákat. A nagyobb bűnszervezetek tagjai Európából először Afrikába – jellemzően Mauritániába és Szenegálba – csempészik az üvegangolnákat, és onnan repülnek velük Ázsiába, mert a nouakchotti és a dakari nemzetközi repülőtéren kevésbé kell a lebukástól tartaniuk. Egy ilyen bőröndbe, vízzel teli műanyag zacskókba átlagosan 30 kiló üvegangolnát pakolnak, ami azt is jelenti, hogy egy ilyen halcsempészkoffer 200 ezer eurót, azaz 80 millió forintot is érhet. A tenyésztők nyereségkulcsa hozzávetőleg tízszeres, mert egyetlen kilogramm üvegangolna kb. 3000 példánynak felel meg.
Fotó: Rendőrség
Ígéretesnek tűnik a faj megmentésére szakosodott biológusok indukált ivarérési eljárása, de a bűnözői körök továbbra is az angolnákhoz alkalmazkodnak, amelyek az Atlanti-óceán nyugati felén, az áramlatokkal szegélyezett Sargasso-tenger 200–500 méteres mélységében ikráznak. Onnan a lárvák legnagyobb tömege a Golf-áramlattal sodródik Délnyugat-Európa, onnan pedig a Földközi-tenger partvidékére, ahonnan folyótorkolatokon úsznak fel édesvizekbe. Akkor is halásszák őket, amikor ezeken a folyókon visszatérnek a tengerbe, és a zughalászat elleni küzdelmet nehezíti, hogy a csempészek jellemzően középkori módszert alkalmaznak: a halászok csónakkal viszik ki a fogást a partszakasz járművel megközelíthetetlen részére, ahol a bűnözők szamárhátra pakolva, úttalan utakon szállítják zsákmányukat a járművükhöz.
Fotó: Rendőrség
A 2010-es exporttilalom óta az Europol hangolja össze az angolnázó bűnszervezetek elleni küzdelmet, amely 2017-ben az Interpol belépésével szintet lépett. Nemzetközi együttműködés körvonalazódott, amelyben ma már több mint 30 állam vesz részt. Azóta világszerte 85 tonna európai angolnát foglaltak le, és 850 ember ellen indult büntetőeljárás, de továbbra is a spanyol és a francia rendőrök vannak a küzdelem frontvonalában. Nemrég hatalmas sikerről számoltak be, összehangolt rajtaütések során 5 tonna üvegangolnát foglaltak le, majd szakemberek bevonásával folyótorkolatok közelében engedtek vissza természetes élőhelyükre. Feketepiaci áron számolva ezzel 30 millió eurós, azaz 12 milliárd forintos illegális bevételtől estek el a bűnszervezetek. A szél-, illetve vízimalomharc folytatódik, amelyet tovább nehezít az éghajlatváltozás. Becslések szerint a 21. században legalább 75 százalékkal csökkent az európai angolna egyedszáma, miközben ázsiai vendéglőkben a mai napon is rengeteg példánya kerül tányérra.
Forrás: Rendőrség
Horgászat
Nyári horgászat a Balatonon
Gulyás László és Táncos Roland a Balatonon horgásztak június elején. Élményeikről beszámoltak lapunknak:
Történetünk egy nyár eleji baráti nyaralással kezdődött. Június 10-én reggel indultunk útnak egy balatonfüredi apartmanba családommal, gyermekkori barátommal és természetesen az ő családja is velünk tartott.
Fotó: Gulyás László – AJN
Szinte már két héttel előtte lehetett tudni, hogy az időjárás nem kedvez a családi programoknak, ezért úgy döntöttünk, hogy a botokat semmiképpen nem hagyjuk otthon. Amíg a csajok és a gyerekek otthon traccspartiznak és játszanak, mi hajnalban kiugrunk egy nap a “tihanyi gödrösre” és megpróbálunk süllőkre vadászni. De ezt meg kellett alapoznunk, nem szeretünk úgy kiérni a horgászhelyünkre, hogy nincs csalihalunk. Első nap, egy kirándulás végeztével, úgy döntöttünk, hogy megállunk Alsóörsön kishalazni. A Vitorlás Pizzéria mellett folyik egy kis befolyó a Balatonba, úgy gondoltuk, ez lesz mi helyünk. Sajnos egy dologról mindkettőnk megfeledkezett, nem hoztuk magunkkal vödröt… Jött az ötlet vérbeli vendéglátósként, kérek egy tejfölös vödröt a pizzériából 😂 szokták mondani, a magyar ember leleményes😀 Szerencsére a vendéglátóegység nagyon jól fogadta kérésem és tudtak is segíteni. Ezután lesétáltunk a partra, ahol többen is horgásztak dobós fenekező készséggel. Mi két spiccbotot vittünk magunkkal, némi etetőanyagot és csontit. Öt perccel a horgászat megkezdése után már tudtuk, hogy szerencsés horgásztunk lesz. Közvetlenül a befolyó torkolatánál próbáltunk horgaszni, a parttól kb egy méterre. Rengeteg sügeret, küszt, gébet és még tenyeres méretű keszegeket is sikerült fognunk, természetesen a sügereket és a keszegeket visszaengedtük. A sikeres horgászat után visszaindultunk a szállásunkra, a bezsebelt csalihalainkkal együtt.
Fotó: Gulyás László – AJN
Mivel másnapra már rosszabb időt jósoltak, azért reménykedtünk benne, hogy nem fog szakadni az eső. Gyorsan el is jött a reggel, jómagam keltem fel először, izgatottan várva, mit fog szólni a horgásztársam a borongós, szeles reggelhez. Hála istennek őt sem tántorította a helyzet, gyors öltözködés, készülődés után már útra is keltünk Tihany felé. A parton autózva a tihanyi horgászbeugrók mellett, nem sokat gondolkoztunk, egy korábban már általam és párom által horgászott helyet választottam, ami ezúttal sikeresebb lett, mint azt először gondoltam. A horgászhely bal oldalán, a vízben, egy nádas helyezkedett el. Én erre az oldalra tettem ki először a bottartóimat, gondolva arra, hogy az egyik botommal a nád tövében próbálok szeremcsét. A másikkal pedig középtájt. Roland barátom természetes szintén középre és értelemszerűen jobbra dobált.
Fotó: Gulyás László – AJN
Próbálkoztunk többféle fenekezős módszerrel is, mint pl. a sima, egyszerű hurokból kötött szerelék vagy búvárúszós módszerrel is.
Mivel nagy volt a szembeszél, így a hullámok szinte teljesen feltörtek a kőgát tetejéig, sokszor még mi is kaptunk belőle. Laposan induló horgászatunk közben volt időm szemrevételezni, hogy a hullámok a küszöket teljesen kisodorták a kövek közé, gyakorlatilag egy szákkal lehetett volna meríteni belőlük.
Eközben a társam kapásjelzője csattanásig emelkedett egy laza beakasztás után, meg is lett az első szép süllőnk, majd a második is őt illette. Ezután jött az a kapás a búvárúszós botomon, ami szintén a karika csattanásával járt, de ez más volt mint a legelső. Mire odaléptem, már indult a fék. Akasztás után már éreztem, hogy megvagyok, majd egyszer csak mintha leakadtam volna. Majd újra megindult. Erőteljes rángatást éreztem, pár perc fárasztás után jött a meglepetés: egy “balatoni angolna”.
Fotó: Gulyás László – AJN
Aki már találkozott vele a horgászata során, az biztos tudja, hogy egy angolna megszákolása vicces dolog tud lenni, ha ügyetlenkedsz. Szerencsénkre mi ketten voltunk, de még ígyis megizzasztott bennünket.🙂
Írta és fényképezte: Gulyás László
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Célkeresztben az orvvadászat
Sopronban beváltak a terepmotorok
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
Megjelentek a referenciaárak a 2024. évi kárenyhítő juttatáshoz
Jelentősen emelkedtek a takarmánynövények árai
Ismét egy erdőgazdaság nevével éltek vissza a tűzifacsalók
2025-től új uniós előírás érinti a vizes élőhelyen gazdálkodókat
Továbbképzést tartottak vármegyénk szakembereinek
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Visszanéző (2020): Életbikám története
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Beteljesült álom!
Fegyvertartás – ismét kedvező jogszabályváltozások
A pusztavacsi öreg harcos
A diplomaosztós kos
Bárhol, bármikor kifuthat eléd!
Életbika
Három a magyar igazság!
