Horgászat
Baráti találkozó Ohaton
Pintye Róbert, a Bad Cat Fishing Team tagja baráti meghívásnak eleget téve feleségével Hortobágyon harcsákra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
A napokban rendeztek egy baráti harcsafogó találkozót az Ohati horgászparadicsomban. Ahova meghívást kaptunk a feleségemmel, az ongai harcsafogó kupákról már jól ismert, Szabó Jánostól és családjától. Velük, az ott töltött első versenyünk óta, szoros barátságot ápolunk. Két éve indultam először az általuk rendezett versenyeken és teljes magával ragadott.
Nagyon családias a légkör és szinte el is felejti a horgász, hogy egy versenyen van. Maga a bányató egy igazi vadregényes és nem könnyű pálya a harcsavadászok számára, ami még izgalmasabbá teszi. Idén sikerült elhoznunk az első helyet és a dobogó legfelső fokárá állni. Természetesen elfogadtam a meghívást és már tűkön ülve vártuk ezt a néhány napot. Előtte pontosítottunk még néhány fontos dolog tekintetében, de végül minden a helyére került.
Eljött a nagy nap. János barátommal megbeszéltünk egy találkozópontot, majd onnan együtt folytattuk az utunkat. Délelőtti órákban már ott is voltunk. Rövid bemutatkozás után következett egy szektorhúzás! Mi a 3-s szektort húztuk, ami a visszatérő horgászok szerint egy egész jó kis hely. Ezen felbuzdulva elindultunk a táborhelyünk felé. Egy egész jó kis küzdőtér tárult elénk. Első körben az általunk hozott csalihalakat helyeztük biztonságba, mivel rajtuk múlt ez a néhány nap. Aztán nekifogtunk a táborhelyünk kialakításának. Jobb csalihal reményében közben bevetettem egy finom szerelékes horgászbotot.
Míg alakult a táborhelyünk, sikerül néhány szebb dévért fognom, 1-1.5kg súlyúakat.. Ahogy minden a helyére került, rövid tanakodás után elkezdtük a készségeinket a helyükre juttatni. Még fényváltás előtt sikerült mindent a megbeszélt helyükre behelyeznünk. Ahogy besötétedett, iszonyat táplálkozásba kezdtek a harcsák. De sajnos egy rontott kapáson kívül nem volt értékelhető halunk.. Reggel újabb tanácskozás és feltérképezés után, néhány botot új helyre helyeztünk, más módszerekkel. A víz átlagmélysége nem túl nagy, így már egy kisebb eltérés az átlagmélységtől eredményhez vezethet.. Ez így volt most is.. Jani barátommal, tőlünk jobbra, egy fahíd lábainál, az átlagmélységtől majd egy 1,5 méterrel, mélyebb gödrött találtunk, amiben szebb halat sejtettünk. Nem sokáig haboztunk és az egyik készségem odahelyeztem, spanolós módszerrel, fél vízen, dupla hallal.. Eljött az éjszaka, amit már nagyon vártunk. Az első hal Jani barátomnál jelentkezett, egy 13-14 kg harcsa formájában. Aztán nekem volt egy kapásom a nagy halas készségemre, amin 1,5 kg dévér volt a csali, de sajnos elmaradt..pedig nagyon jó halnak tűnt..
Az estét sajnos ennyivel sikerült megúsznunk. Reggel újabb tanácskozásba kezdtünk és elindultunk lefrissíteni a készségeket.. Már a parttól lehetünk egy pár méterre, amikor iszonyatos kapás lettünk figyelmesek. Végre gazdára talált a gödörben elhelyezett csalim! Feleségem gyorsan lereagálta a dolgot és bevágott a halnak. Már a csónakból látva jó halnak tűnt .
Nem volt kérdés, hogy csónakbol folytatom a fárasztást, mivel ott volt a fahíd és nagyon valószínűnek tartottam, hogy át akar majd menni a lábai között.. Ami így is lett. Mire a hal közelébe értünk, már két hídlábon is keresztül ment. Rövid ügyeskedés után sikerült átvennem az irányítást és távol tartani a menedéket nyújtó híd lábaitól a giga bajszost! Azután következett még egy néhány perces harc, de sikerült csónakba emelnem a tó egyik öreg srácát. Hamar a partra sietünk vele, néhány fotó és mérés után visszaadtuk a tónak az öreg harcost.
A súlyát nem mértük, mivel nem akartuk sokáig vízen kívül tartani, de a hossza 220 cm volt. Hosszához képest igen vastag és jó súlyban lévő hal volt. Igazi csapat munka volt. A többiek segítsége nélkül nem valószínű, hogy sikerült volna. Nagyon jól éreztük magunkat ebben a pár napban. Nagyon hálásak vagyunk János barátomnak és a családjának a meghívásért. Sajnos az őszi ongai harcsafogó kupán nem tudok részt venni, de tavasszal ott leszek és megpróbálok újra a dobogó legfelső fokárá felállni. Addig is kívánok sok sikert minden csapatnak a versenyen!
Írta és fényképezte: Pintye Róbert
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Süttőnél kecsegéket telepítettek a Dunába
A 2025-ös év első telepítéseként őshonos, védett halat telepítettek a Dunába Komárom-Esztergom vármegye horgászai. A KEMHESZ száznál több, egy-másfél kilós kecsegét juttatott a folyóba Süttőnél – közölte a Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége.
Zoltai Dániel, a KEMHESZ elnöke elmondta, hogy a szövetség hosszú ideje folyamatosan telepít kecsegéket. A program célja, hogy a kellő nagyságú állományt elérve szigorú méret- és súlykorlátozás mellett a kifogott példányokat meg lehessen tartani. A populáció növekedését elősegíti, hogy az utóbbi időben sokat tisztult a Duna és a környezetre érzékeny kecsege jól érzi magát a folyóban.
A KEMHESZ tavasszal további 300 kilogramm kecsegét telepít majd. Az egyedi azonosítóval való ellátás azt szolgálja, hogy információkat szerezhessenek a faj életmódjáról, szaporodásáról és viselkedéséről.
A kifogott egyedeket a horgászok mérlegelés után visszaengedik a vízbe, azonosítójukat és a fogás helyét jelentik a MOHOSZNAK.
A 2015-ben év halának választott kecsege a tokfélék családjába tartozó őshonos folyami hal, mely jellemzően a nagyobb folyók síkvidéki, alsószakasz-jellegű részén él. Akár 1 méter hosszúra is megnőhet, egy méretes példány súlya elérheti a 6-7 kilogrammot is. Rovarlárvákkal, apró csigákkal, kishalakkal és növényi törmelékkel táplálkozik.
Komárom-Esztergom Vármegyei Horgászegyesületek Szövetsége
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Menyhalhelyzet a Rába körmendi szakaszán: Siralmas!
Sütő Péter beszámolója az idei menyhalszezonról a Rábán.
Sütő Péter beszámolója az idei menyhalszezonról a Rábán.
Pedig minden jó: hideg van, deresedik rendesen. A vízállás alacsony, a víz tiszta. És kereshetem őket a sekélyben, sóderen, vagy mélyebb gödrökben, bedőlt fák közt, vízre lógó bokrok tövében, meder közepén, vagy a partvédő kövezésnél, netán a túloldali sekélyes, iszapos szélben – 17:00-tól 22:15-ig – semmi. Ma sem akadtam rájuk.
Márna, bucó akad, de a menyusok… Nem tudom, hogy merre járnak. Novemberben az első igazi próbálkozás 10. percében beugrott egy. Azt hittem, itt a Kánaán, de sajnos nem. Az érdekesség kedvéért megosztom, hogy annak a halnak egy rák volt a gyomrában (nem szeretnék a rák fajtáját illetően vitát generálni).
Az érdekes az, hogy az utóbbi évek megfogyatkozott menyhalainak gyomrában egyre gyakrabban találok tízlábú, ollós rákokat, és semmi mást, míg 5-6 éve 20-30 bolharák duzzasztotta a hasukat. Valami megváltozott ezen a téren is. Érdekes lenne tudni, más vizeken mivel táplálkozhatnak? Az egyedszám-csökkenés lehetséges okai közt szerintem a rendelkezésükre álló táplálék változása is helyet kaphat.
Görbüljön mindenkinek!
Írta és fényképezte: Sütő Péter
Horgászat
Kitekintés: Észak-nyugati Területek – Kanada – folytatás
Horgászat Kanada Északnyugati Területein:
A terület, amit szeretnék röviden bemutatni a korábbi ízelítő után, az Északnyugati Területek (Northwest Territories, rövidítve NWT). Ez Kanada három területéből (Yukon, Északnyugati Területek és Nunavut) az egyik, a tíz provincián kívül. A „terület” elnevezés arra utal, hogy ezek a régiók kevésbé fejlettek, mint a provinciák, ami elsősorban sajátos elhelyezkedésükből, a hatalmas távolságokból és a rendkívül ritkán lakott területekből adódik.
Az Észak-nyugati Területeken főként az indiánok, azaz az “első nemzet” népei élnek, míg Nunavut az inuitok otthona. Fontos megjegyezni, hogy az “indián” kifejezést az őslakosok nem szívesen használják, helyette az „első nemzet” megnevezést részesítik előnyben, hasonlóan ahhoz, ahogy az „eszkimó” helyett az „inuit” elnevezést használják. A terület fővárosa Yellowknife, amelynek neve (Sárgakés) arra utal, hogy az érkező európaiak észrevették, hogy a helyi lakosok réz eszközöket használnak. A város a Nagy Rabszolga-tó partján fekszik, és 1967-ben lett a terület fővárosa, majd 1970-ben kapott városi státuszt.
Kanada hosszú ideig nem tudta hatékonyan közigazgatni ezt a hatalmas területet. Nunavut például csak 1999-ben vált önálló egységgé, előtte a NWT része volt. Az Észak-nyugati Területek jelenlegi területe több mint tízszerese Magyarországénak (93 000 km² helyett 1 144 000 km²), amelyből 163 000 km² vízfelület (12%). Lakossága 40 ezer fő, így ez a legnépesebb a három terület közül. A Nagy Rabszolga-tó (Great Slave Lake) neve a slavy első nemzet jelenlétére utal. Ez a tó Észak-Amerika legmélyebb tava (600+ méter) és a világon a 10. legnagyobb. A tóból indul ki a Mackenzie-folyó, Észak-Amerika második legnagyobb vízgyűjtő területű folyója a Mississippi után. A Mackenzie deltája, a második legnagyobb a világon, az északi-sarkvidékbe ömlő folyók közül, az oroszországi Lena után.
A régió népszerű a természet szerelmesei körében, évente több ezer horgász és vadász érkezik ide. Emellett az arany- és gyémántbányászat is jelentős, világviszonylatban is kiemelkedő. Yellowknife városa autóval a Mackenzie Highway-n keresztül érhető el, amely az egyetlen országút, amely összeköti a területet a külvilággal. Alternatívaként rendszeres repülőjáratok is elérhetők és az érkezőket egy kitömött jegesmedve fogadja, amely éppen egy fókát üldöz a jég hátán. Érdekesség, hogy a gépkocsik rendszámtáblája medve alakúra van formázva.
Horgásztúra az Aurora Nights Lodge-ban
Az Aurora Nights Lodge (Északi Fény Éjszakái Horgásztanya) a Nagy Rabszolga-tó déli oldalán, a Taltson-folyónál található. A tanya elérhetősége csak repülővel lehetséges Yellowknife-ból, majd motorcsónakkal közelíthető meg a torkolattól. A repüléshez jellemzően bush plane-eket (kis, speciális terepre alkalmas repülőgépeket) használnak. A tanya egy első nemzetbeli család tulajdonában áll és inkább tábori körülményeket kínál, de a csukázás minősége felülmúlhatatlan. A fogások között 100 cm feletti, 10+ kg-os példányok voltak a jellemzőek.
Első alkalommal egyedül érkeztem a táborba, de a horgászcsapat, akikkel később megismerkedtem, szívesen fogadott, és a következő években együtt tértünk vissza a túrákra. Egy emlékezetes eset alkalmával egy leszakított gumikalapácsot (csalit) egy másik horgász fogta ki, majd visszaadta nekem – ugyanaz a hal kapta el a csalit, amit korábban elvesztettem. Ez a csali azóta is a falamon lóg, mint emlék.
Horgászüdvözlettel: Tóth Zoltán
Horgászni szeretne Kanadában?
Keresse bizalommal Pálfai Gábort!