Hubert
MESE: 6. rész – Dolmányos varjak a Gyermán-zugi szőlőskertben
Hubert a délután gondolt egyet és elhatározta, hogy másnap már kora hajnalban a Gyermán-zugi szőlőskertbe megy, hogy megpróbáljon dolmányos varjakra vadászni. A kunyhója előtt volt egy szóró, arra kiviszi a műuhut s aztán hátha… Tegyünk egy próbát Stevin mester új sípjaival, majd az megválasztja, hogy igazán olyan híresek-e a nagykikindai sípok! Még az este mindent takarosan összekészített és a szúrós kis dupla huszas Franchi puskáját, meg egy ismétlő.22-est vette elő. Már csak a műuhuért kellett kimenni a szekérszínbe…
Gyenese Emese: Dolmányos varjak a Gyermán-zugi szőlőskertben
Esteledett, amikor átvágott az udvaron és ellépett a nagy dió mellett, majd következett a szekérszín, amiben ma is ott áll egy öreg szekér. Nem használják, de nem is tartanak rajta mindenféle kacatot. Az úgy áll ott, mintha tegnap tették volna le. Felette egy régi útalló. Hubert el is mosolyodik rajta: a nagy fafogai egyik oldalt 75 centiméterenként, míg a másikon 60 centiméterenként állnak – együtt laknak azok már hosszú idők óta. Még a régiek ékelték be és a köpűje is úgy áll, hogy abban a nyél talán sose mozdul meg! No igen, – nézte Hubert, akkor még volt türelem és csak száraz fát nyelelték meg. Az biztosan nem lazul meg, nem szárad ki!
Na! Hol van az a műuhu! És pakolászni kezdett emez oldalon, mikor végre meglelte! Rendesen elcsomagolta, így szinte teljesen újnak tűnik – örvendezett! Nagy üvegszemei sárgán ragyogtak s volt a mellkasán egy zsineg, amelyet, ha meghúzott, akkor mozgatta a szárnyait! Na, ez kell most nekünk!
Majdnem nagyobb volt Hubertnél, de könnyű műanyagból gyártották, így elbírt vele! Nehéznek nem volt nehéz, csak inkább nagy volt a manónak! Mikor megindult keresztül a nagy udvaron, egyszer csak a fa egyik ágán megmozdult egy hatalmas nagy árny és annyit mondott: Húúú!
Meg is hűlt Hubert ereiben a vér, hiszen nem gondolta, hogy más is lehet rajta kívül ott és nem is számította arra, hogy valaki más figyelheti! Pont az ő udvarán! Még ilyet és különösen az a mély hang volt félelmetes. Persze utána már rögtön tudta, hogy kitől jöhetett a hang. Nem is lehetett az kérdés senkinek, lenn Peszere-pusztán.
Alkonyodott már akkor és Hubert tudta, hogy nem más az, mint az öreg uhu! A nagy madár pattintott egyet a csőrével és a nagy szemei tágra kinyíltak. Hubert látta már a nagy baglyot közelről is, de onnan fentről, a fáról, még félelmetesebb volt, mint bármikor máskor!
A bagoly csak meresztette a nagy szemeit, mert a Hubert kezében lévő műbagoly meg neki volt olyan furcsa, hogy talán ilyet még sosem látott. Hubert el is felejtette, hogy milyen régóta bent volt már a színben, szépen leponyválva és öreg barátja még nem is látott ilyet! Műuhu. Azt se tudta a vén bagoly, hogy mi az, pedig nagyon okos madár volt.
- Jó, jó! Tudod miattad hoztam, hogy ne legyen annyira rossz a varjazás! Ne kelljen neked ott tűrni a támadásokat!
A bagoly azonban nem felelt semmit, csak nézte őket és aztán hunyorogni kezdett, mint a macska, amelyiket észrevesszük, amint settenkedik és úgy csinált, mintha nem is érdekelné a dolog. Aztán elfordította a fejét és egyszer csak szétnyitotta a szárnyait és elrúgta magát a vén dióról. Olyan erővel tette, hogy a fa ága megremegett és a nagy bagoly ráfeküdt a levegőre, majd erős szárnycsapásokkal eltűnt a kert felé az éjszakába!
Majd máskor beszélgetünk, – mondta félig hangosan Hubert maga elé, de már nem volt rajta kívül tényleg senki az udvaron és ahogy felnézett a kéményre, a füst egyenesen felfelé szállt. Szépen kojtolt a kémény s mintha egy láthatatlan nagy kéz húzná fel a füstöt, úgy szállt mind inkább magasabbra. Hideg lesz az éjjel és nem tévedett sokat, mert ahogy felragyogott az estehajnal csillag, majd utána a többi, azok úgy reszkettek és úgy ragyogtak, hogy reggelre biztosan fagyni fog… – gondolta!
Bőven készített be a kandalló elé fát Hubert. Volt ott cserszagú, fanyar tölgy és akác is. Pattogott a tűz és a láng fényei táncoltak a szoba bútorain. Villanyt nem kapcsolt és most olvasni sem volt ereje, csak nézte a tüzet, hogyan táncol, a hasábokat körül-körülnyaldosva… aztán a meleg és a táncoló fények álomba ringatták.
Hajnalodott, mikor megébredt. Kinyitotta a szemét és azonnal az ablakra pillantott, majd a kakukkos óra kint a nappaliban négyszer szólalt meg. Éppen időben vagyok és szinte lerúgta magáról a takarót, majd azzal a lendülettel ugrott is ki az ágyból. Két puskáját a vállára kanyarítva belelépett a csizmájába és a kabátját be sem gombolva, már kint is volt az erdőben. A manólakás hátsó ajtaja az erdőre nyílott és körbe sem nézett, mert a kiskuvik az ajtó nyitására úgy meglepődött, hogy arrébb rebbent. Innen tudta Hubert, hogy senki idegen nem lehet hátul, mert a kicsi bagoly bizonyosan nem tűrte volna az idegent.
Gyenese Emese: Dolmányos varjak a Gyermán-zugi szőlőskertben
Átugrott a Vass Sándor hídján, majd a Fehér hídnak vette az irányt. Minél hamarabb le akart térni a dűlőútról, hogy véletlenül se találkozzon senkivel. Saját ösvényén akart már haladni, miközben eszébe jutott a nagy borzzal a kaland. Micsoda este volt, a sarkában szuszogó az Apát-nyara nagy borzklán fejével. Ej, mosolyodott el magában s igen, kicsit büszke is volt arra, hogy bátor. Szeretett olyan dolgokat csinálni, aminek a végét nem tudta felmérni és amikor már mindenki visszahőkölne, akkor még az elevenébe vágni! Szemközt! Volt ebben valami nyakasság is, de kétségtelen tény, hogy ismert volt Hubert és nemcsak erre, hanem igen sokfelé. Híres vadász volt, de tudták róla azt is, hogy sokszor megesik a szíve és bizony-bizony segít is, ha kell, de a borzzal, végig a falun, azért már csaknem túlzás volt. Vajon mi lehet a nagy borzzal, tette fel a kérdést magában és kicsit sajnálta, hogy többet nem találkoztak. Pedig kerülgették egymást…. Hol neki, hol a manónak volt szerencséje…talán lehettünk volna barátok is…
A Fehér-híd alatt szelíden folyt a víz, majd a hidat elhagyva, azért már érződött, hogy Peszere-pusztán fagyott is az éjjel. Ha nem is fújt a szél, de megmozdult a levegő és a kukoricatarlón, keresztben, neki a Gyermán-zugi szőlőskertnek, tartott a manó. A táj sokat változott, mert több helyen erdőt ültettek és az ember, ami földet csak tudott, felszántott. Régen vízi világ, erek, nádasok, rétek voltak itt. Beszélik, hogy volt olyan dűlő is, amit Csukás-dűlőnek hívtak, mert annak az oldalában olyan füzek voltak és olyan vizek fölé magasodtak, hogy a régi öregek csukákat is fogtak. Ki hinné? A vizek, a füzek aztán eltűntek és velük együtt a csukák is. Ma pedig, ha aszály van, akkor felsül minden és nincs víz a talajokban annyi se, hogy a giliszta megmaradjon. A Körös hiába hozza a hegyekből a sok jó vizet, nem engedik fel még a régi medreket sem és lassan-lassan kiszárad minden. Elmaradnak az esők és az addig gazdag tájon már az akác is csak senyved, ott, ahol még száz éve volt, hogy csónakkal vitték a halottat a temetőbe…
Itt, a szőlőskertben még van egy-két kisgazda, de a faluban ők is egyre kevesebben vannak. A csarnok megszűnt, a tej nem kell senkinek, de már tehén sincs, amit fejnének. Az iskola már régen bezárt, csak az óvoda udvara hangos és a portákon lassan már baromfi is csak éppen mutatóban van és vannak már olyan helyek is, ahol csak a csalán díszlik…
A szőlőben szőlő már nincs. Egyik, másik gazda össze-összeszedegette a földet és vannak olyan parcellák, ahol már keresztben szántanak. Még néhány gyümölcs csak-csak van, de már azok is inkább csak diók.
Hubert kunyhója földbeásott, csak az ablakai néznek egy kis tisztásra. Sok már itt a bokor, miegymás és mindenki a földet akarja. Falja, nyújtózik érte még a kökény is, ami, ha egyszer megindul, nem lehet vele bírni. Géppel meg biztosan nem. Az bizony leszedi a tükröt, a lámpát, kiszúrja a kereket. Azt csak takarosan lehet kiirtani. Levágni, elégetni, a tuskóját kiszedni. Meg persze nem hagyni, hogy feljöjjön, különösen a legelőn! Na, azt biztos nem hagyta volna a régi öregek közül senki és azt akkoriban nem kellett magyarázni, hogy a gyepekre vigyázni kell. Csak hát mostanság másképpen van, – sóhajtott nagyot Hubert.
Mindegy is! Vadásszunk! A puskákat bevitte, majd letette a baglyot, úgy 20 méterre, aztán gyorsan vissza a lőállásba. Még sötét volt és bőven volt ideje. Talán jó volna enni valamit, meg inni egy teát. Benn a kunyhóban, ha nem is volt fűtés, azért jobb idő volt. Tengeri kóró kévékkel volt körbetámogatva. Az ajtót betette maga mögött és egy nagy székben hátradőlt. Szeretett itt lenni s mikor az első fácánkakas nagy robajjal leszállt a fáról, tudta, hogy közeleg a reggel és hamarosan indul a vadászat.
Szalonnáját, amit eddig katonázott, szépen takarosan elcsomagolta, miközben az utolsó lilahagymát is megmártotta a sóban. Mikor minden a tarisznyába került, a nyakába lógó varjúsípot kétszer, majd még egyszer megfújta. Pocsék varjúriasztás hallatszódott az egész szőlőskertben. Az öreg Vasilije csak jó sípot adott ajándékba – gondolt a nagykikindai mesterre. Ha hazaérek írok is Stevin mesternek, – döntötte el kint a „gunnyóban”!
A szőlőskert másik oldalán, éppen ekkor szállt le a traktorról Barni, aki arra lett figyelmes, hogy égtelen károgásban vannak dolmányosok, amoda a szőlőskert túlsó oldalán. Igazi vidéki gyerek volt és tudta, hogy valamit láthatnak, azért van ez a nagy hangzavar és látta is, hogy egyre másra jönnek elő a dolmányosok, de volt már ott szarka is. Még ennyi dúvadat!
Itt valami turpisság van!! Látnak ott valamit! Valami van ott és meg kéne nézni, de csak-csak törte a fejét s mielőtt bármit csinált volna, inkább várt még egy kicsit. Na, ezt megnézem magamnak s mikor már éppen azon volt, hogy megindul a hangzavar felé, egyszer csak lövést hallott, majd egy varjú távolban összecsapta a szárnyait.
- Na, nézz oda! Ne mondd már komám, hát csak tudom, hogy mit láttam. – mondta benn a faluban, de akkor már igencsak tíz óra felé járhatott az idő, mikor a bolt előtt találkozott valakivel.
Akik hallották, hitték is meg nem is, mert akkor nap nem volt kint vadászni senki s mivel így őszön már mást is lehetett lőni, mint dolmányos varjút, el se hitte senki, hogy valaki dúvadozna…na még az kéne! – tette hozzá valaki! Azé’ van a vadőr – kontrázott a másik! Hogy én kiüljek varnyút lűni? -mondta a harmadik. Aztán egyik is, másik is elindult a dolgára.
Egy igazi vadászember, biza, soha nem megy oda megkérdezni, ahol lövést hall, hogy ki vadászhat? Nem volt az szokás a régi időben, hogy zavarjuk a másikat, hogy kérdezősködjünk. Aki lopni akart, lopott úgy is és arra ott volt mindig a csősz, meg ott volt az erdész, meg a vadőr. Régi törvények voltak ezek és Barni még azokon nőtt fel. Apjától, nagyapjától azt látta, azt tanulta. Vadásszanak csak!
Az urakat, meg az úrhatnám féle népséget, akik mostanság a faluba innen is, onnan is megfordultak, csak kerülte az itteni ember. Egyen, igyon – mondták, aztán menjen a dolgára. Sokáig úgyse marad, segíteni nem tud, amit hoz, azt meg úgy is viszi. Jaj, tudták ám ezt a faluban, hiszen a régi báró ugyan szerette a községet, meg a szomszédból is át-átjárt a gróf, de, hogy ide a sárba, sose azért jönnek, hogy itt lakjanak, hogy itt éljenek. Dehogy…ide mindig a vadért, halért jönnek, s emiatt féltette az itteni ember azt a keveset, ami neki volt. A táj, a Körös, a rét nem adott sokat, inkább az is elvett, de amit adott, azt a keveset, meg kellett becsülni, mert itt kő, szikla nem volt, csak nád és víz s ha jól sáfárkodtak azzal a kevéssel, azért a sok munka után csak volt annak látszatja is.
Gyenese Emese: Dolmányos varjak a Gyermán-zugi szőlőskertben
Hubert persze abból nem tudott semmit, hogy a távolból megint figyelte valaki, csak azt látta, hogy elébe repült egy dolmányos varjú és azt amikor lekanyarította, a többi mind felült a környező fákra. A varjú felett ott magasodott a nagy műuhu, amely néha meg-megemelte a szárnyát s még eközben a füle is mozgott. A résen meg-megszólalt az új varjúsíp és újra rohamra röpültek a varjak. Egy rafináltabb messzebb ült még, amit a .22-essel jó 70 méterről ügyesen megcélzott. Nem is kellett sok hozzá, hamarosan már az avarban landolt az is. Több fészket, több kisnyulat, tojást, kis túzokot ez sem ver agyon. Mert ha valami nagy pusztítást tud véghez vinni, akkor a dolmányos az. Persze enni kell annak is, csak hát ne lenne annyira kártékony.
Jó néhány varjú már ott hevert a földön, amikor egyszer csak nem jött több varjú, csak ölyvek gyülekeztek, amelyeket semmiképpen nem szeretett volna lőni, meg minek is lőtte volna a gatyás ölyveket, amelyek csak ilyenkor jönnek, télen, a messzi északról. Mire tavasz lesz, csak a köpetek maradnak az éjszakázó fák alatt.
Hubert előbújt és ahogy a varjak, úgy minden más madár eltűnt a fákról, amely ez alatt szépen körégyűltek a bagolynak. Összeszedte innen is, onnan is a varjakat, majd a műuhut közelebb hozta és úgy döntött, hogy most, napvilágon nem ügyetlenkedik be vele, mert megláthatják, hanem elrejti itt, az egyik fa nagy odvában. Úgy is tett és lökött még rá lombot is, hogy ne legyen feltűnő, abból a kupacból, ami a lába alatt itt összehordott szél. Nem is törődött vele, hogy olyan lombot fogott össze, amit nem az a fa termett…sietett és kissé óvatlan volt…
A dolmányos varjakat aggatékra fűzte és arra gondolt, hogy milyen jó lesz majd kitenni a rókáknak. Tudta, hogy jár itt egy ezüstróka és arra gondolt, hogy csak puskavégre kellene kapni. Most már lassan mindent levágnak és a szántások, a lucernások szélei, ha jók is egerészni, a nagyobb falat csak csalogatóbb. Na, majd meglátjuk és puskáit vállára kanyarítva, úgy döntött, hogy a titkos hidat megkeresi, amelyen át tud ugrani a Holt-Körösön.
Mikor meglelte a sűrűn benőtt átjárót és át akart kelni a betyárhídon, akkor látta meg, hogy a vízen récék pihennek. Vissza is húzódott és arra gondolt, de jó, hogy csendesen és óvatosan kukkantott ki. A kis huszast gyorsan összeszerelte, mert már hazaindult és nem akart már vadászni. Aztán két patront csúsztatott a töltényűrbe. A Scott kulcsot, – ami a fegyver külsején volt, – elnyomva csukta össze a puskáját, hogy ne is kattanjon.
Aztán előrébb csúszott és kikukkantott újra! Mikor úgy gondolta, hogy készen áll, előrébb lépett, amire a kacsák nagy hápogással azonnal felemelkedtek. Hosszan nem tudtak a víz felett repülni, hanem fel kellett emelkedniük. Ez könnyedén ment is nekik, de ahogy kifordultak már meg is szólalt Hubert puskája, de a nagy kapkodásban az első lövés alá ment és a második lövésben volt már minden bizodalma!
Úgy húztak fel a kacsák, olyan sebességgel emelkedtek, hogy biztosak lehettünk volna abban, hogy Hubert egy récét sem fog terítékre hozni. Erre minden reális esély meg volt, de ügyesen a madár elé kapta a fegyvert és a második lövésre egy szép gácsér kalimpálva hullt alá!
Hubert nagyot sóhajtott és igen megörvendett neki, mert már régen sikerült rucát lőnie! A gácsér a túloldalon várta, éppen a kökényes és a szántás szélében, a barázdában feküdt. A gácsér pörge tolla a kalapjába került, aztán a kezében fogva lassan hazaért.
Tüstént begyújtott a sparheltbe és ahogy elkezdett ropogni a tűz, rögtön melegebb lett a konyhában is. Vizet tett fel és úgy döntött, amíg felforr a magával vitt szalonnát megsüti s a kamrából pár szem krumplit hozott elő. 11 óra felé járhatott az idő, mire szépen megtisztítva a kamrába került végre a ruca. Jó kövér volt és mivel Hubert a konyhában kopasztotta meg, még rendet is kellett csinálni. Szeretett főzni, de ahhoz meg is kellett pucolni az állatokat. Még nem tudta, hogy mit fog belőle főzni, de nagyon nem is tudott rajta elgondolkozni, mert a szobájában, ahogy leült a nagy foteljébe, úgy ülve elaludt a peszerei vadászmanó…
November 30-án folytatjuk!
Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter
Illusztrálta: Gyenese Emese – Dolmányos varjak a Gyermán-zugi szőlőskertben
Hubert
Ottokárral találkozhattak a dorozsmai óvodások
A Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár Kiskundorozsmai Fiókkönyvtárában találkozhattak a kiskundorozsmai óvodások Ottokárral, a német vizslával, aki élő főhőse a Hubert ifjúsági mesesorozatnak. Az író, Dr. Szilágyi Bay Péter kiemelte, hogy a könyvtár szervezésében és meghívására sokadik alkalommal tartott interaktív órát a kicsiknek, akik két csoportban, mintegy 65 fővel érkeztek a könyvtárba.
Történelmi helyszínek veszik körül a Kiskundorozsmai Könyvtérat, amely egyben fontos helyszíne a Hubert Kiskundorozsmán c. regénynek! Fotó: Dr. Szilágyi Gergely / Agro Jager
Dr. Szilágyi Bay Péter, a Hubert ifjúsági regények szerzője és a mesesorozat megálmodója kiemelte, hogy a kiskundorozsmai könyvtár sok generáció számára biztos és stabil pont. Történelmi helyszínek veszik körül, a Keresztelő Szent János templom mellett, az Orczy István Általános Iskola szomszédságában áll, ami miatt remek helyszíne lett az ifjúsági regény második kötetének.
Kiksundorozsmán kifejezetten a gyermekek számára alakítottak ki mesekuckót! Fotó: Dr. Szilágyi Gergely / Agro Jager
A valós helyszínek, az ismert parkok, épületek, valamint az élő vadászkutya, Ottokár, a német vizsla rendkívül jó alapot adnak arra, hogy a regényen keresztül megértsék a legkisebbek, mennyire fontos komolyan venni a világunkat, mennyire fontos a természetvédelem és vele egyben a vadgazdálkodás. Szinte egyszerre kiabálta minden gyermek, hogy amikor hazaér az óvodából, akkor leginkább azt szeretné, ha valami finomat kaphatna vacsorára. Arra a kérdésre pedig, régen hogyan ettek az emberek, döntő többségük azt válaszolta, hogy vadásztak és horgásztak.
A vadászmanó alakjával, Huberttel szívesen azonosulnak a legkisebbek is. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely / Agro Jager
Dr. Szilágyi Bay Péter elmondta, hogy a kötet legizgalmasabb részét mesélte el a gyerekeknek, amit nem könyvből olvasva, hanem saját maga mesélve adott elő, miközben meg-megálltak, hogy megbeszéljék szabad volt-e például elszökni a gyerekeknek, úgy, hogy nem szóltak sem a szüleiknek, sem a tanároknak. Madarakat és állatokat figyelni a legjobb szórakozás, különösen, ha van egy-egy távcsövünk, de még akkor sem szabad egyedül elindulni a határba.
Ottokár, a Hubert Kiskundorozsmán c. ifjúsági regény élő főhőse. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely / Agro Jager
Hubert alakja és a területeket, tájakat ismerő híres vadászmanó szerepe, aki emberen és állaton egyaránt képes segíteni, a gyerekek szemében egy mesebeli hős formál meg. Hubert korán kell, tanul, szedi a szemetet és segít minden bajba jutott gyermeken. Bár csak a képzeletünkben létezik, a kicsik azért latolgatták, hogy vajon mekkora is lehet?
Ottokárt, a mese főhősét olyan gyermek is meg merte simogatni, aki korábban óvatosabban közelítette meg a kutyákat. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely / Agro Jager
A könyvtári foglalkozás nagyon jó lehetőséget ad arra, hogy már a legkisebbek is látogatói legyenek a könyvtáraknak, az óra alatt megismerhették a két könyvtáros,t a dorozsmai születésű Ádám bácsit és az új kollégáját, Kriszta nénit is.
Kattints a képre és rendeld meg az Agro Jager webshopjából a Hubert a Kiskundorozsmán c. ifjúsági regényt!
Dr. Szilágyi Bay Péter kiemelte, hogy ámulva hallgatták a gyerekek, hogy a legújabb mesék könyvváltozatban is elérhetőek s nemcsak ő, hanem a könyvtár dolgozói, és látogatói is elámultak, amikor kórusban elszámoltak a gyerekek 28-ig, pontosan addig, ameddig egy könyvet ki lehet kölcsönözni.
Az író Ottokár kutyájával, a Hubert Kiskundorozsmán c. ifjúsági regény főhősével, akit a dorozsmai gyerekek simogatnak. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely / Agro Jager
A program egyik legérdekesebb része azonban az volt, amikor kiderült, hogy a templom, a parókia, az iskola és a könyvtár között alagutak találhatóak, amelyeket Hubert rendszeresen használ is. Az óra végén így Ádám bácsinak meg kellett mutatnia, hogy merre lehet a titkos manóajtó, hiszen egyszer egy lexikont nem sikerült a manónak visszatenni a helyére és így fény derült a titokra. Ennek a titkos ajtónak a kérdése még biztosan sok kérdést felvet s már azon gondolkoztak az ovisok, hogy vajon, miért nem lehet megtalálni és mennyire lehet titkos?
Mind a két óvodából érkezett csoport egyértelmű választ adott arra, hogy régen vadásztak és horgásztak az emberek, mert másképpen nem lehetett enni. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely / Agro Jager
Dr. Szilágyi Bay Péter kiemelte, hogy a Kiskundorozsmai Fiókkönyvtár gyermekrészlegét kifejezetten a kicsikk számára alakítottak ki, ahová csak zokniba léphettek be. Egyedi falfestés mellett rendkívül sok és színes mesegyűjteménnyel bír a könyvtár.
Az óra végére Ottokár nagyon elfáradt. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely / Agro Jager
A program végén meg lehetett simogatni Ottokárt, a bátor német vizslát, aki halált megvető bátorsággal kereste az égő nádasban az eltűnt gyerekeket és egymást megtapsolva köszöntötték a gyerekek azokat a pajtásaikat, akik korábban féltek megsimogatni a kutyákat.
Az interaktív óra kürtszóval zárult. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely / Agro Jager
Dr. Szilágyi Bay Péter hangsúlyozta, hogy a programsorozat a könyvtár támogatásával tovább folytatódik. Nyár elején a Béke Utcai Általános iskola egyik osztálya egy egész napra érkezik Kiskundorozsmára kirándulni, akik szintén találkoznak Ottokárral és ismerkedhetnek a Hubert Kiskundorozsmán című ifjúsági regény helyszíneivel. Az író azt is elárulta, hogy a regény mellé most készítenek egy térképet is, amellyel a könyvben szereplő összes helyszínt meg lehet találni s akár már a nyári szünetben felkeresni.
Dr. Szilágyi Gergely PhD.
főszerkesztő
Hubert
Hubert nap Kiskundorozsmán
Hubert napot szervezett Dr. Szilágyi Bay Péter, a Hubert ifjúsági regények írója, Kiskundorozsmán, amelyen a szegedi Béke Utcai Általános Iskola két osztálya vehetett részt. Összesen 57 gyermek látogatott ki a programra, amelynek központi helyszínét a Dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Ház és a Somogyi Városi és Megyei Könyvtár Dorozsmai Fiókkönyvtára biztosította.
Hubert napot szervezett Dr. Szilágyi Bay Péter, a Hubert ifjúsági regények írója, Kiskundorozsmán, amelyen a szegedi Béke Utcai Általános Iskola két osztálya vehetett részt. Összesen 57 gyermek látogatott ki a programra, amelynek központi helyszínét a Dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Ház és a Somogyi Városi és Megyei Könyvtár Dorozsmai Fiókkönyvtára biztosította. Dr. Szilágyi Bay Péter kiemelte, hogy a szervezésbe és a lebonyolításba bekapcsolódott Kalcsevics Csaba vadászékszerész, Miklós Zsolt, a kiskundorozsmai Szélmalom Vendéglő tulajdonosa, a Daru Csaba, a sándorfalvi Déli Farkasok Íjász Egyesület alelnöke, Ruzsa Roland önkormányzati képviselő, valamint az író családja.
Szeged belvárosából 57 kisiskolást köszöntött Dr. Szilágyi Bay Péter és Kalcsevics Csaba Kiskundorozsmán, a Hubert napon. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely PhD / Agro Jager
Dr. Szilágyi Bay Péter kiemelte, hogy a szegedi Béke Utcai Általános Iskola két negyedikes – Varga Valéria és Scherer Mária tanítónők – osztályában olyan érdeklődés mutatkozott az egész éves rendhagyó irodalom órák során, hogy arra senki nem számított. A gyerekek rajzokkal, olvasó naplókkal készültek óráról órára és a lelkesedés egész évben kitartott.
Kalcsevics Csaba, országosan ismert vadászékszerész szabadidejét áldozta fel, hogy a Hubert napon akadálypályát építsen a kicsiknek. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely PhD / Agro Jager
Az ötlet, hogy a gyerekekkel a természetben is megfigyelik az állatokat, már korán megfogalmazódott Varga Valéria és Scherer Mária tanárnőkben és ehhez keresték a megfelelő helyszínt.
Diákjai gyűrűjében: balról Scherer Mária, a Béke Utcai Általános Iskola tanítónője, aki Lévainé Jakus Edinával, a Dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatójával beszélget. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely PhD / Agro Jager
A vadászati szereplők, a vadgazdálkodás, országosan igyekszik bemutatni, hogy mit is jelent vadásznak lenni, de megértetni a mai, technológiával teli világunkban, lássuk be, igazán nem könnyű feladat – mondta az író. Azonban Huberttel azonosulva a gyerekek megérthetik, hogy vadásznak lenni kötelesség, hiszen látva magunk körül zajló világot, segítenünk kell a bajba jutott állatoknak, még az olyan veszedelmes ellenségnek is, mint az Apát-nyara-klán fejének, a félelmetes borznak.
A Hubert napon a Petőfi Sándor Művelődési Ház udvarán a Béke Utcai Általános Iskola tanítónői. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely PhD / Agro Jager
A helyszín tehát kérdéses volt, amikor jött az ötlet, hogy a Hubert, a vadászmanó folytatásaként megjelent kötet helyszínén, Kiskundorozsmán találkozzanak az íróval és a második kötet főszereplőjével Ottokárral, a német vizslával.
A Hubert napon balról, Lévainé Jakus Edina, a Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója mutatja be a tevékenységüket Kiskundorozsmán Varga Valériának, a Béke Utcai Általános Iskola tanárnőjének. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely PhD / Agro Jager
Az ifjúsági regény második könyve is valós helyszíneken, valós eseményeken alapul és minden, a kötetben szereplő épületet, utcát, iskolát, a könyvtárat meg lehet benne találni. Innen visszatekintve egyenesnek tűnt az út, mert a dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Ház támogatta a rendezvényt és térítésmentesen biztosította a helyszínt. A Dorozsmai Fiókkönyvtár is tárt karokkal várta a gyerekeket, akiknek rendhagyó könyvtárhasználati órát tartottak, amelyen kiderült, hogy egész nyáron, minden szerdán, kézműves foglalkozásokat tartanak a könyvtárosok. Erre sok kicsi szeme felcsillant, arról nem is beszélve, hogy az is kiderült, hogy a Művelődési Ház folyamatosan tart foglalkozásokat, amelyre olyan sok jelentkező volt, hogy Lévainé Jakus Edina igazgató az Agro Jagert arról tájékoztatta, hogy létszámlimitet kellett húzni, mert fizikailag sem tudták volna végigvinni a nyári programot.
Hubert napon Kiskundorozsmán: Ottokárral jó játszani, míg Molly a magyar vizsla éppen most érkezik. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely PhD / Agro Jager
A Hubert nap két szakaszból állt. Míg az egyik osztály bejárta a kiskundorozsmai Hősök ligetet, ahol a második kötetben Hubert megismerkedik Ottokárral, addig a másik osztály a Déli Farkasok alelnökével, Daru Csabával és tagtársával kipróbálhatták, mit is jelent íjászkodni.
Eközben Kalcsevics Csaba vadászékszerész, aki korábban élsportolóként, Európa- és világbajnokságokon mérte össze erejét a tatamin, irányításával ügyességi pályát építettek az Agro Jager News csapatával, hogy a gyerekek sorversenyen mérhessék össze erejüket és ügyességüket. Az évtizedekig élsportoló ikerpár idősebbek tagja kijelentette, hogy a sport, a csapattagok szurkolása óriási adrenalint ad a gyerekeknek és hihetetlen energiákat szabadít fel bennük, amikor is megtanulhatják, hogy nemcsak magunkért kell küzdeni, hanem a csapatért, a másik emberért is.
A Hubert második része, a Hubert, Kiskundorozsmán című kötet azonban nemcsak a helyi általános iskoláról, a híres templomról és a könyvtárról szól, hanem a Szélmalom vendéglőről is, így Miklós Zsolt, a Szélmalom Vendéglő tulajdonosa úgy döntött, hogy vendégül látja a két osztályt és támogatva a rendezvényt, kedvezményesen biztosítja a kicsiknek a déli ebédet. A Szélmalom vendéglő történelmi falai bizonyosan sokat tudnának mesélni, hogy miként érezte magát Kossuth Lajos itt, de az biztos, hogy a kicsik fergeteges hangulatot kerekítettek s míg feltálalták az ebédet, ők különféle énekekkel szórakoztatták egymást, tanáraikat és természetesen a Szélmalom Vendéglő minden munkatársát, valamint az ebédelő közönséget.
A Déli Farkasok alelnöke tartja az íjász oktatást. A képen Daru Csaba alelnök a Béke Utcai Általános Iskola diákjaival. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely PhD / Agro Jager
Dr. Szilágyi Bay Péter kiemelte, hogy véleménye szerint várakozásaikon felül sikerült a nap, amelyben rengetegen vettek részt és rengetegen tettek azért, hogy eredményes lehessen ez a rendezvény. Hozzátette, hogy egész évben, az irodalom órák hatalmas élményt jelentettek számára, mert ahogyan a gyerekek komolyan vették Hubertet, neki is éppen olyan komolyan kellett venni a kicsiket, akik ezt óriási érdeklődéssel hálálták meg.
A Szélmalom Vendéglő tulajdonosai a Miklós család, akik 1960. óta foglalkoznak vedéglátással. A képen Miklós Zsolt édesapja, aki óriás rakott palacsintával várta a Béke Utcai Általános Iskola diákjait. Hajnal négykor keltek, hogy elkészüljön a csemege, amelyet többek között fügelekvárral készítettek. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely PhD / Agro Jager
Az egész éves foglalkozáson a gyerekek megismerhették milyen egy német vizsla, Ottokár és milyen különbségek vannak egy magyar vizsla, Molly között, amely vadászbarátja, Kalcsevics Csaba kutyájaként szintén több alkalommal elkísérte őket. A gyerekek azonban láthatták, hogy egy tacskó, mint Ottokár legjobb barátja Gusztáv, már más alkat és hagyni kell időt arra, hogy elfogadja az érdeklődő gyerekek közeledését. Megtanulták, hogyan kell megfigyelni az állatokat és egyáltalán hogyan kell viselkedni a természetben.
Kiskundorozsma szívében található, a könyvtárral és a művelődési házzal szemközt a méltán híres Szélmalom Vendéglő, ahol már Miklós Zsolt tulajdonos várta a kicsiket. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely PhD / Agro Jager
Azonban a tanári kar, a Béke Utca Általános Iskola munkatársai, a pedagógusok nyitottsága is kellett ahhoz, hogy nemcsak ez a két osztály, hanem a szünetekben mondhatni az egész iskola érdeklődjön például Ottokár iránt. Nem cél, hogy mindenki vadász legyen. A cél az, hogy nyitott, az információkat mérlegelni képes, tájékozott ifjúsággal gazdagodjon a társadalom, akik majd eldöntik, hogy mit szeretnének választani. A vadászat nem jó vagy rossz. A vadászat végigkísért bennünket történelmünk során és el kell tudni helyezni a mai világunkban is. Nekünk most ez a feladatunk és ebben Hubert, Arthur bácsi, Malvinka manó és az újabb kötetben Ottokár, fontos szerepet kapott.
A Hubert napon így köszönték meg a Béke Utcai Általános Iskola diákjai a Szélmalom Vendéglőnek az óriás rakott palacsintát.
Dr. Szilágyi Bay Péter hozzátette, hogy a napokban átadott geszti Tisza-kastélyban játszódó regény második kötete már Kiskundorozsmát mutatja be, de Hubert a harmadik kötetben újra visszatér a Kis-Sárrétbe, Nagyszalonta alá, Gesztre, ahol a kastély felújítása alatt Hubert, a vadászmanó, Malvinka manó és Arthur, majd a Sófalváról megérkező erdélyi rokonság újabb kalandokba keveredik, mikor is meg kell menteni a kastély kincsét. A kaland mellett azért jut idő a vadászatokra is, amelyekben újabb településen bukkan fel Hubert, mint a Sebes-Körös menti Komádiban, ahol Hubert további barátait lehet majd megismerni. A kötet előkészítése már zajlik, de Dr. Szilágyi Bay Péter annyit még elárult, hogy a borítót Csavajda Dóra már elkészítette.
Hubert napon Kiskundorozsmán a Béke Utcai Általános Iskola kisdiákjai, Ottokárral, a Hubert Kiskundorzsmán című kötet főhősével. Fotó: Dr. Szilágyi Gergely PhD / Agro Jager
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik munkájukkal és szabadidejükkel támogatták a Hubert nap sikeres lebonyolítását:
a Dorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Háznak,
a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár Dorozsmai Fiókkönyvtárának,
a kiskundorozsmai Szélmalom Vendéglőnek és a Miklós családnak,
a sándorfalvi Déli Farkasok Íjász Egyesületnek,
Kalcsevics Csaba vadászékszerésznek,
Ruzsa Roland önkormányzati képviselőnek,
és végül, de nem utolsó sorban Varga Valéria és Scherer Mária tanárnőknek és a Béke Utcai Általános Iskola munkatársainak.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely PhD, főszerkesztő
Fotó: Agro Jager News
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Hubert
Ajánlott olvasmány lett Hubert, a vadászmanó
A végéhez közeledik a tanév és lassan befejeződik a Hubert, a vadászmanó című kötethez kapcsolódó rendhagyó irodalmi órák sorozata, amelyet a Béke Utcai Általános Iskolában szerveztek meg a 2023/2024-es tanévben Szegeden – erről Dr. Szilágyi Bay Péter író, a Hubert ifjúsági regények megálmodója számolt be.
A végéhez közeledik a tanév és lassan befejeződik a Hubert, a vadászmanó című kötethez kapcsolódó rendhagyó irodalmi órák sorozata, amelyet a Béke Utcai Általános Iskolában szerveztek meg a 2023/2024-es tanévben Szegeden – erről Dr. Szilágyi Bay Péter író, a Hubert ifjúsági regények megálmodója számolt be.
A Béke Utcai Általános Iskola 2/B osztálya. Az első sorban jobbról, Dr. Szilágyi Bay Péter író német vizslájával, Ottokárral és a család kedvencével Gusztávval, a tacskóval. Mellette jobbról, vadászbarátja, Kalcsevics Csaba világ-és európa bajnok birkózó, aki Molly hívónevű magyar vizslájával egész évben, ingyenesen segítette a programot.
A 2023/2024-es tanévben a szegedi Béke Utcai Általános Iskolában két negyedik osztályban, választható olvasmánynak javasolták a „Hubert, a vadászmanó” című ifjúsági regényt, ami óriási megtiszteltetés, hiszen a kiválasztása előtt alig két évvel jelent meg. Ezek után további alsótagozatos osztályok is érdeklődtek a könyv iránt, így került arra sor, hogy a szerző és vadásztársai, Ottokár, a német vizsla és Gusztáv, a törpe fekete tacskó rendhagyó irodalom órát tartottak az iskolában.
„Természetesen igent mondtunk, – tájékoztatott a szerző -, hiszen a Béke Utcai Általános Iskola két negyedikes osztálya egész évi rendhagyó órái után hatalmas kihívásnak számít, hogy második osztályos gyerekekkel is beszélgessünk. Ilyen kicsi gyerekekkel már találkoztunk a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár Francia utcai Fiókkönyvtárában, ahol a Rókus II. Általános Iskola másodikosaival találkoztunk és olvastunk közösen részleteket a könyvből. Míg a negyedikesek már komoly szakmai kérdéseket tesznek fel és ez a korosztály már meglehetősen kritikus szemmel tekint a világra, azért a legkisebbeket sem szabad figyelmen kívül hagyni és a miértekre nekik is válaszokat kell adni.
Az ember természetétől fogva vadászik és az ember társa, – még ha az egy kedvtelésből tartott városi kutya is, az ösztöneit nem tudja letagadni. Séták alkalmával láthatjuk, hogy a kis társállat is megkergeti a galambokat, megugatja a macskákat.
Bemutató a Honvéd téren. Vadat áll Ottokár, a német vizsla.
A városban, ha nyitott szemmel járunk, észrevesszük, hogy madarak fészkelnek a fákon, hogy megannyi cserjét, fákat gondoznak a városi emberek is és még egy olyan forgalmas parkban is, mint a szegedi Honvéd tér, megfigyelhetjük a vadonélő állatokat. Sőt sokkal közelebbről is tanulmányozhatjuk őket, mivel a városban élő állatok hozzászoktak az ember jelenlétéhez. Láthatjuk, hogy a köztéri kutak víztócsái mennyire fontosak a városainkat elfoglaló, urbanizálódott állatoknak és a vízhez érkező madarak példáján keresztül könnyen megértik a kicsik, mit jelent, mennyire fontos a víz.
Az ifjúsági sorozatban Hubert alakja ezt a korosztályt varázsolja el, akik szeretik a környezetüket megfigyelni. A gyerekek a vadászmanóval azonosulhatnak és még azok a gyerekek is felfigyelnek a kalandjaira, akiknek nincs lehetősége a városi környezet miatt annyit a szabadban lenni, mint egy vidéken élő gyereknek. A kicsik olvasás közben megtalálják a vadászmanóban azt, amiben szimpatizálnak vele, hiszen valaki a madarak iránt rajong, van, aki evezni szeret, vagy éppen érdeklődik a főzés iránt. Komoly kérdéseket vetnek fel Hubert választásai. A jó és a rossz, az élet, a természet megbecsülése, a gyengék megsegítése, mind karakteres válaszokat vár a gyerekektől.
Dr. Szilágyi Bay Péter kiemelte, hogy mindazokat a fogásokat, ami a csúzli készítéshez kell, vagy ahhoz, miként kell főzni, gyógynövényeket gyűjteni, összeszedte. Jól ismer és kipróbált mindent, ami a könyvekben szerepel. Általános iskolás éveit ugyan Szeged belvárosában, az akkori Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1.sz. Gyakorló Általános Iskolájában töltötte, miközben nagyszülei, különösen anyai nagyanyja, a körösnagyharsányi származású, szigorú, de gyerekszerető nagymamája mellett megismerhette, mit is jelent a vidéki lét egy városi gyerek életében.
Megjelent a Hubert, a vadászmanó c. folytatása, a Hubert Kiskundorozsmán c. ifjúsági regény. A képre kattintva lehet megrendelni.
Játszani minden gyerek szeret, de egy vidéki gyerek sokkal közelebb kerül a természethez és azt sokkal könnyebben értheti meg. Tanulás nélkül azonban nem lehet beilleszkedni, nem lehet segítséget nyújtani és mai szóhasználattal élve, fenntartani a környezetünket. Ahhoz, hogy megértsük a körülöttünk lévő természetet, jó segítséget nyújt Hubert, a vadászmanó alakja, aki nemcsak a falu ügyes-bajos dolgait simítja el, hanem mindig segít a bajba jutott állatoknak is.
A kötetekben minden egyes esetben élesen elkülönül a jó és a rossz és Hubert alakjával azt is megérthetjük, hogy nincs alku: a rosszal nem lehet alkudozni, a rossz mellé nem lehet beállni. Akkor sem, ha az pillanatnyilag nyerő pozícióban van, mert az egyetemes emberi értékek, a becsület, a tisztesség, a kitartó munka, a példamutató élet, a végén mindig győzedelmeskedik. A kötetben fejezetről fejezetre együtt járják Huberttel a legkisebbek Peszere-puszta vadregényes tájait, a szíki pusztát, a tavakat, a Fekete Hántás komor erdőrengetegét, megismerik Hubert faluvégi öreg házát is, valamint az ott élő állatokat.
A sorozat folytatásaként már megjelent a Hubert Kiskundorozsmán c. könyv, amelyben már feltűnik Ottokár, a német vizsla is, akinek a segítségével kalandos úton mentik meg a bajba került gyerekeket a település körüli tűzvészből.
„Az irodalmi órák alatt minden alkalommal elkísér bennünket Ottokár, a német vizsla is – folytatta az író. A kutya maximális pontszámmal teljesítette a Vadászati Alkalmassági Vizsgát, fegyelmezett és pontosan teljesíti az utasításokat. Kiképzése során – a vadászati feladatain túl – felkészítettem arra is, hogy bemutassa a gyerekeknek, milyen szerepe van a munkakutyáknak és a vadászkutyáknak a mai felgyorsult világban. Például a vadászkutyákat bevetik drogkeresésre, de az eltűnt személyek felkutatása, katasztrófák után a túlélők megtalálásához is szükség van a különleges képességű, kifinomult a szaglású munkakutyákra. Ottokár lelkesen keresi elő az iskolaudvaron, vagy a parkban a gyerekek által eldugott plüssjátékokat, lobogó fülekkel vesz részt az élőnyúl-befogásban és töretlenül tűri a sok kis kéz simogatását. Gusztáv, a tacsi már egy más jellem. Nem marad el a barátjától, kis kurta lábával folyamatosan követi, de simogatni nem hagyja magát.
A városi ivókutakon keresztül is megértették a kicsik, hogy minden állat számára milyen fontos a víz. A képen Dr. Szilágyi Bay Péter író és kutyái Ottokár, a német vizsla és Gusztáv a fekete színű tacskó.
Dr. Szilágyi Bay Péter hangsúlyozta, hogy nem az a cél, hogy még több vadász legyen, hanem az, hogy a társadalom egyensúlyban maradjon, hogy a természetvédelem és a vadgazdálkodás egymás lehetőségeit kihasználva szélesedjen, de ne váljon sem egyik, sem a másik irány szélsőségessé. Ehhez azonban olyan felkészült pedagógusokra van szükség, akik felvállalják a gyerekek érdeklődésével együtt járó többletfeladatokat, hogy másokkal szemben elfogadó, magával szemben kritikus, visszafogott felnőtteket neveljenek. Mint ahogy teszik ezt a Béke utcai Általános Iskolában. A tanári kar mellé felzárkózott egy együttműködő, támogató szülői közösség is, akik hozzájárulnak a közös célok megvalósításához.
Dr. Szilágyi Bay Péter bejelentette azt is, hogy az utolsó simításokat végzik a Kastélylakók című újabb köteten, amely a sorozat harmadik részeként érkezik meg. A kötetben újabb kalandokban vehetnek részt a gyerekek. Természetesen lesz benne vadászat, a kislányok kedvéért sütés-főzés. Hubert Kiskundorozsma után visszatér a Tiszántúlra, a Kis-Sárrétben kalandozik. A Sebes-Körös völgye vízi világában újabb természeti értékeket ismerhetünk meg, miközben a manónemzetség összefogásával megmentik a geszti kastély kincsét a rablók és tolvajok elől…
Az író kiemelte, hogy Kiskundorozsmán, a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár Dorozsmai Fiókkönyvtárában több ingyenes nyári program, tábor várja a gyerekeket – a könyvtár oldalát itt lehet elérni. Ezek között június 18-án és június 26-án vele és Ottokárral is lehet találkozni. Akiknek nincs lehetősége beszerezni a könyvet, azok kikölcsönözhetik a Dóm téren, illetve a Dorozsmai Fiókkönyvtárban is, ahol emelt kötetszámmal állnak az érdeklődők rendelkezésére. Az Agro Jager News jóvoltából pedig a HUBERT rovatban további, mintegy 24 mese érhető el, amelyeket ide kattintva lehet elérni.
További programokról, hírekről pedig itt, a Hubert, a vadászmanó oldalon lehet tájékozódni – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Dr. Szilágyi Bay Péter író.
Agro Jager News
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Vármegyei értekezlet az afrikai sertéspestisről
Indul a 2026. évi egységes kérelmek benyújtása
Tavaszi hagyomány zaja szólt a legelőkért és a pásztorokért
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer Csongrád-Csanád Vármegye 2026.
Vadgazdálkodási pályázat Somogy vármegyében
In memoriam Kordos László
Súlyos fenyegetést jelent az ausztrál és a marokkói egyezmény az uniós agráriumra
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
Pergetve fogtak harcsát
Ragadozógyérítés J-N-Szolnokban
Dr. Majzinger István 65 éves
Kitüntetések a vadgazdálkodási ágazat szereplőinek
Megújult az EDU felületén az ASP járványügyi képzés a vadászok számára
Lezajlott a hivatásos vadászok szakmai továbbképzése Baranyában
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Vadgazdálkodási Pályázati Rendszer Bács-Kiskun 2026.