Az elmúlt 100 évben az állattenyésztés első számú mozgatórugóját az iparszerű állatitermék-előállításon alapuló tömegtermelés jelentette.

A legfontosabb cél az volt, hogy minél többet és minél olcsóbban állítsunk elő. Ezek a nagy, koncentrált, intenzív termelési rendszerek a klíma-, és állatvédők kereszttüzébe kerültek az utóbbi évtizedben, amik – elsősorban a gazdag országokban – aláásták a táradalom bizalmát a szakmánkkal kapcsolatban.

Eddig az volt az élelmiszerelőállítás legfontosabb globális célja, hogy ne legyen éhező ember a Földön. Sajnos ezt a célt sem sikerült elérni. Az abszolút számot nem, csak az arányt sikerült javítani, ami 2000 óta a felére (9%-ra) csökkent. A FAO kimutatása szerint ugyanakkor napjainkban 690 millió ember éhezik, és ez a szám még mindig napról napra emelkedik. E mellett azt is látni kell, hogy nem azért éheznek ennyien, mert nincs elég élelmiszer, hanem azért, mert a megtermelt élelmiszerhez való hozzáférés lehetősége egyre igazságtalanabb a gazdagok és szegények egymástól távolodása miatt.

A jövőben az állatitermék-előállításnál a legfontosabb cél a kibocsátás növelése helyett már inkább az egészséges és klímasemleges, környezetkímélő módon történő termelés lesz. Amellett, hogy az ellátási láncokat rövidíteni kell, a mennyiségi szemléletet a minőségi szemlélet fogja felváltani (klímasemleges állattenyésztés, antibiotikum felhasználás minimalizálása, kis ökológiai lábnyom, természetszerű tartásmód, állatjóléti kérdések előtérbe kerülése stb.). Ehhez persze az emberek, a fogyasztók áldozatára is szükség lesz, hiszen a minőséget meg kell fizetni.

Természetesen a legtöbb állatitermék esetén hazánkban nem az önellátás a végső cél, hanem – a fent megfogalmazott szempontok figyelembevételével és az adottságaink kihasználásával – a belső piac ellátásán felül a minél nagyobb értékű export megvalósítása.

A magyar állattenyésztés stratégiai céljainak meghatározásakor az önellátás mellé az önrendelkezést is ki kell tűzni. El kell érni, hogy a genetikai alapok, a feldolgozás és nem utolsó sorban a kereskedelem lehető legnagyobb hányada magyar kézben legyen.

Az állattenyésztés nagy tőkeigénye miatt a termelők saját forrásból, legfeljebb életképes gazdaságot tudnak létrehozni, de sokszor még azt sem. Ahhoz, hogy egy-egy állattartó gazdaság versenyképes legyen, támogatásra és banki finanszírozásra is szüksége van. Ezekért a forrásokért is verseny van az országok között, amiben szintén a legversenyképesebbnek kell lennünk.

A KAP 2021-2027-es költségvetése a gazdák jövedelmének stabilizálását célzó első pilléres támogatások esetén 4-5%-kal, míg a vidékfejlesztési pénzeket tartalmazó második pillérnél 14-15%-kal csökkenhet. Az utóbbinál ugyanakkor a kormány megemelheti a nemzeti társfinanszírozás arányát a jelenlegi 15%-ról akár 40%-ra, ami hatalmas lökést adhatna az ágazatnak és komparatív előnyt jelenthetne azokhoz a tagállamhoz képest, ahol ennél kisebb ez az arány.

A következő hónapok egyik nagy kérdése az lesz, hogy az új KAP költségvetéséhez és szabályaihoz illeszkedő stratégiai tervünket sikerül-e úgy megalkotni és főleg Brüsszellel elfogadtatni, hogy az maximálisan a magyar állattenyésztés érdekeit szolgálja és fejlődését elősegítse a következő 7 évre. Mi azon leszünk, hogy ez sikerüljön!

Forrás: MÁSZ – Dr. Wagenhoffer Zsombor,