Keressen minket

Mezőgazdaság

Túlzó azt állítani, hogy az európai mezőgazdasági támogatások kiüresítik a tájat

A KAP 60 éve alatt kétségtelenül komoly változások következtek be az unió mezőgazdaságában, amit nem csak a társadalmi és gazdasági elvárások (élhető vidék; elegendő, egészséges élelmiszer; megfizethető árak), hanem a környezeti folyamatok is érdemben befolyásoltak – közölte a Portfólió.

Közzétéve:

A KAP 60 éve alatt kétségtelenül komoly változások következtek be az unió mezőgazdaságában, amit nem csak a társadalmi és gazdasági elvárások (élhető vidék; elegendő, egészséges élelmiszer; megfizethető árak), hanem a környezeti folyamatok is érdemben befolyásoltak – közölte a Portfólió.

A 2023-tól induló új ciklus központi elemei lesznek a környezetvédelemi és éghajlat politikai intézkedések (Kép: PIxabay)

A társadalmi elvárások a környezetvédelem terén az elmúlt évtizedben jelentősen felerősödtek. Erre a KAP már eddig is reflektált – környezetvédelmi programok indítása, állatjóléti intézkedések bevezetése, energiahatékonyság támogatása, megújuló energia használatának ösztönzése, növényvédőszer használat korlátozása, diverzifikációs kötelezettség bevezetése stb. – a 2023-tól induló új ciklusnak pedig egyenesen központi elemei lesznek a környezetvédelemi és éghajlat politikai intézkedések. (A források 40%-át ilyen célokra kell fordítani!)

Egy dolgot azonban nem szabad szem elől téveszteni. a mezőgazdaságnak továbbra is el kell látnia a világszinten egyre növekvő számú lakosságot megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel.

(A világ népességének jelentős része jelenleg is éhezik, vagy alultáplált. Ennek a mezőgazdasági termelésen túlmutató okai is vannak, de ez is része.) Szem előtt kell tartani azt is, hogy az élelmiszerhez való hozzáférést az alacsonyabb jövedelmi helyzetű lakosság számára is biztosítani kell, vagyis megfizethető áron kell előállítani ezeket a termékeket.

Hogyan lehet kielégíteni ezt a folyamatosan növekvő igényt úgy, hogy közben a környezeti szempontok is érvényesítésre kerülnek? Többféle válasz adható, ezek jó része azonban csak az egyik feltételt elégíti ki.

Nem a visszalépés jelenti a megoldást, mert az lemaradáshoz, a termelés visszaeséséhez, tömegek éhezéséhez vezet.

Ez a két szempont (növelni a termelést, miközben a környezeti elvárások is érvényesülnek) csak a modernizáción, digitalizáción, a hatékonyság növelésén keresztül hangolható össze. A kutatás – fejlesztés legújabb vívmányainak alkalmazásán, a precíziós technológia térnyerésén keresztül csökkenthető a növényvédőszer és műtrágya felhasználás, víz és energiatakarékos rendszerek állíthatóak üzembe, csökkenthető a károsanyag kibocsátás, javítható a takarmányfelhasználás hatásfoka, új, ellenállóbb fajták állíthatóak termesztésbe. Így jelentősen csökkenthető az ember okozta környezetterhelés (igaz, ehhez jelentős befektetésre van szükség), miközben megfelelő mennyiségű árualap kerül előállításra a föld népességének ellátásához.

Tény, hogy a mezőgazdasági termelés hatással van a biodiverzitásra. Ugyanúgy, mint gyakorlatilag minden emberi tevékenység. (Autópályák, szénerőművek, légi közlekedés, bányászat stb.) Aki mezőgazdasági termelésre adja a fejét, az hosszú távon tervez. Tudja, hogy neki évtizedek múlva is azon a területen kell dolgoznia, így arra törekszik, hogy ne zsigerelje ki az alapvető termelési eszközét, ne tegye tönkre a környezetét, hiszen ott él ő és a családja is.

A végletekben való gondolkodás nem visz előre.

Jó példa erre a vízkészlet védelmével és az öntözés szükségességével kapcsolatos, sokszor egymásnak feszülő álláspont. Meg lehet találni a középutat – meghatározni azokat a víztesteket, amelyekből lehet öntözni -, sőt előre is lehet lépni, például a helyi vagy térségi vízvisszatartás fejlesztésével.

Az agrárágazat a tényleges környezetterhelésénél arányaiban jóval nagyobb részt vállal az Európai Unió környezetvédelemmel és éghajlattal kapcsolatos célkitűzéseinek teljesítéséből. Az uniós vitákból és a KAP stratégiai tervvel kapcsolatos elvárásokból világosan látszik, hogy 2023-tól egy olyan, környezettudatos gazdálkodásra ösztönző támogatási rendszer kerül bevezetésre, amely megfelelően reflektál a társadalmi elvárásokra. Így előtérbe kerül a talaj szervesanyag tartalmának megőrzése és pótlása, az okszerű tápanyag-gazdálkodás elősegítése, a környezetkímélő trágyakijuttatási módok alkalmazása, az erózió elleni védelem, valamint a talajvédő gazdálkodási módok elterjesztése. A zöld infrastruktúra fejlesztésének része lehet többek között a mezővédő erdősávok, a fajgazdag táblaszegélyek fejlesztése, ami pozitív hatással lesz a biodiverzitásra is.

A jelenleginél jóval szigorúbb zöld feltételek kerülnek előírásra már a termelői alaptámogatások igénybevételéhez is, míg a közvetlen támogatások 20-30%-ának igénybevétele ezeken is túlmutató agro-ökológiai feltételek teljesítéséhez lesz kötve. E mellett környezetgazdálkodási programok indulnak, valamint kiemelt terület lesz az ökológiai gazdálkodásra történő átállás. (Az ökológiai területek arányát 2030-ra 25%-ra akarja emelni az Európai Bizottság. Magyarország az ökológiai gazdálkodásba vont területek bővülését tekintve a tizedik legdinamikusabban fejlődő ország volt a legfrissebb adatok alapján, ennek ellenére kétséges, hogy ez az arány elérhető-e, mivel sem piaci – nincs rá elég fizetőképes kereslet -, sem termeléstechnológia oldalról nincs előkészítve ez a lépés.)

A fentiek tükrében több mint túlzó azt állítani, hogy az európai mezőgazdasági támogatások kiüresítik a tájat.

A kis gazdaságok számának csökkenése – köztük az állattartók számának drasztikus visszaesése – szorosan összefügg a fenti folyamatokkal. Az egyre szigorúbb előírások, az egyre nagyobb befektetési igény a modern technológiákba óhatatlanul a gazdálkodók számának csökkenését hozza. Tény, hogy folyamatos az úgynevezett nagyüzemi állattartás térnyerése. Magyarországon is drasztikusan visszaesett a kisüzemi állattartás, ennek – a fentieken túl – a hektikus piaci mozgások mellett az is az oka, hogy ma már kevesen vállalják az állattartással járó időbeli lekötést.

A nagyüzemi állattartással kapcsolatban ideje helyre tenni néhány dolgot, mivel sokakban hamis kép él ezzel kapcsolatban.

Ma már az állatjóléti, állategészségügyi és állatvédelmi szempontok érvényesítése alapvető – és szigorúan ellenőrzött – elvárás minden állattartóval szemben. Csak egészséges, megfelelő körülmények között tartott állatoktól várható olyan eredmény, ami biztosítja a gazdaság hosszú távú fennmaradását. (Érdemes észrevenni, hogy egyre több terméket hirdetnek úgy, hogy antibiotikum mentes húsból, tejből stb. készült, vagyis az állatokat nem kezelték antibiotikumokkal. Ez csak úgy érhető el, ha megfelelő állategészségügyi és tartási körülményeket biztosítanak a számukra.) Ezek az állattartó gazdaságok a szakszerű trágyakezelés, takarmányozás révén jelentősen csökkentik a metánkibocsátást, így járulva hozzá az üvegházhatású gázképződés visszaszorításához.

A mezőgazdasági termelés hazai szintjének fejlesztése alapvető érdek és a jelenlegi járványhelyzet pedig rámutatott arra, hogy a minél nagyobb mértékű önellátás biztosítása kulcsfontosságú. Ez környezeti szempontból is relevanciával bír, mivel egyrészt az EU tagállamokban szigorú – és egyre szigorodó – környezetvédelmi előírások mentén lehet csak termelni, másrészt pedig az ökológia lábnyom mérséklése érdekében is kívánatos a szállítási távolságok csökkentése. Ha szélesebb perspektívában szemléljük a dolgokat, nem tekinthetünk el attól sem, hogy minél inkább visszaszorul (vagy éppen ellehetetlenül) az EU agrártermelése, annál inkább a világ más területein, sokkal kevésbé szigorú előírások mentén, sokkal nagyobb környezeti terheléssel előállított termékek lépnek a helyükre.

A KAP a 2023-tól induló új ciklusában hatalmas lépést tesz abba az irányba, hogy a mezőgazdasági támogatások lehívhatóságánál a környezetvédelmi szempontok hangsúlyos módon jussanak érvényre. A termelők partnerek abban, hogy további erőfeszítéseket tegyenek e téren, de nem lehet – és társadalmi szempontból sem elfogadható – olyan előírásokat rájuk kényszeríteni, ami ellehetetleníti, vagy visszafogja a termelésüket. Ez nem csak a termelőket érintené negatívan, hanem az összes hazai fogyasztót és a gazdasági hatásokon keresztül a környezetvédelem ügyét is. Meg kell találni azt az ésszerű, a gazdasági és környezeti fenntarthatóságot egyaránt kielégítő feltételrendszert, aminek teljesítése megfelel ezen elvárásnak. A KAP megadja ugyan az ehhez szükséges keretet, de a részletek nemzeti hatáskörben dőlnek el. Ezen előírások kialakítása most folyik.

Arra a kérdésre, hogy „mit lehet tenni?”, megítélésünk szerint a helyes válasz az, hogy olyan feltételrendszert kell kialakítani – a törekvések egyértelműen erre irányulnak – amely a környezeti és a társadalmi, gazdasági szempontok felelősségteljes integrálásán alapul. ehhez a modernizációt, az innovációt, a hatékonyság javítását kell a fókuszba állítani.

Forrás: Portfolió

 

 

 

 

Mezőgazdaság

Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat

Több évszázad erdészeti szakirodalmát digitalizálták

Published

on

Több évszázad erdészeti szakirodalmának anyaga a fenntarthatósági gondolatkör kialakulásának lenyomata, amely ma már digitális formátumban mindenki számára elérhető – mondta Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára Budapesten, szerdán, a Wagner Károly Digitális Szakkönyvtár projekt bemutató rendezvényén. A 2007 óta tartó digitalizációs program eredménye nemzetközi összehasonlításban is jelentős, 1500 dokumentum mintegy háromszázezer oldalnyi anyagával az egyik legnagyobb magyar nyelvű adatbázist jelenti.

Fotó: AM

Az államtitkár kiemelte, a 18. századra visszanyúló erdészeti szakirodalom tudásanyaga felbecsülhetetlen értéket képvisel, az Országos Erdészeti Egyesület Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtárában őrzött könyvek a gyakorlati fenntarthatóság több évszázados szakmai történetéről szólnak.

Hozzátette, az erdőkezelés 1700-as években megalapozott hagyománya a fenntarthatóság és a zöldvagyon-kezelés fogalmain keresztül kapcsolódik a ma emberéhez. Magyarország jelenleg mintegy 2,3 millió hektárnyi erdőterülete nem létezne anélkül a szakismeret és tradíció nélkül, amelynek tudásanyagát és emlékeit az ágazati szakkönyvtárban őrzött könyvek és folyóiratok tartalmazzák – emelte ki Zambó Péter. Hazánknak azért lehet erdővagyona, mert a magyar erdészek évszázadok óta fenntartható módon kezelik ezt a nemzeti természeti erőforrást. Amikor a trianoni diktátum elvitte tőlünk a legértékesebb részeit, szakértelemmel, erkölcsi kitartással és szakmai összefogással száz év alatt megdupláztuk az ország erdővel borított területeinek arányát – húzta alá.

Zambó Péter elmondta, az erdészeti szakirodalom tudásanyaga a digitalizáció segítségével szabadon elérhetővé és feldolgozhatóvá vált, immár 300 ezer oldal terjedelemben, amely egyben a mesterséges intelligencia számára is hatalmas adatbázist jelent. A projekt az Agrárminisztérium támogatásával a Wagner Károly Alapítvány digitalizációs programja keretében valósult meg.

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek

Elkezdődött a csemeték, oltványok, gyümölcstermő cserjék kitermelése

Published

on

A hazai gyümölcsfaiskolákban elkezdődött a csemeték, oltványok, gyümölcstermő cserjék kitermelése. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara felhívja a figyelmet arra, hogy csak ellenőrzött, hivatalos faiskolából vásároljunk gyümölcstermő növényeket, ahol az egészséges szaporítóanyag és a fajtaazonosság biztosított. Ahhoz azonban, hogy az elültetett növény életképes maradjon, érdemes betartani a szakszerű faültetés szabályait is.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A kertészet, vagyis a kertészeti termesztés legspeciálisabb, a legtöbb felkészültséget és főleg a legnagyobb előre gondolkodást igénylő ágazata a faiskolai termesztés. A faiskolai ültetési anyagok előállítása két, három, de akár 4 évet is igénybe vehet fajtól, illetve technológiától függően. Az üzemi gyümölcsültetvények, de döntően a házikertek ültetési anyaga is gyümölcsfaiskolából származik. A gyümölcsfaiskolák jelentős szerepet játszanak abban, hogy milyen gyümölcskínálattal találkozhatnak a fogyasztók idehaza. Feladatuk sokrétű: nemesítőkkel állandó, naprakész kapcsolatot kell tartani, keresni kell az újdonságokat, a betegségeknek részben ellenálló, és a hazai klímában megbízhatóan termő fajtákat. A megfelelő fajtákból érési sorra van szükség. Szükséges a szaporított fajták termesztési tulajdonságainak ismerete, ami alapján az adott fajta egyáltalán ajánlható telepítésre.

A kitermelés előtt a leveles gyümölcs oltványokat minden esetben lelevelezni szükséges, ami jelentős kézi munkaerőt igényel még napjainkban is. Erre elsősorban növényélettani okok miatt van szükség, ugyanis a szabadgyökérrel kitermelt leveles oltványok, egyszerűen kiszáradnának a levelek általi párologtatásuk miatt. A lelevelezést követően a kitermelésre előkészített oltványokat, a kötegelésnek megfelelően jeltáblával látják el, így elkerülhető a fajtakeveredés. A kitermelés az ültetési növényanyag vermelésével fejeződik be.

Ahhoz azonban, hogy a faiskolában szakszerűen kitermelt, több évig nevelt növény a telepítőnél, vagy a ház körül elültetve életképes maradjon, tavasszal kihajtson és leveles hajtást hozzon, néhány dologra figyelni kell. Fontos, hogy az ültetéssel ne várjunk sokáig. Az őszi ültetés ideje a lombhullástól a fagyokig terjedő időszakra korlátozódik, fagyos időben és talajban mindenképpen kerüljük az ültetést. Ha nem szabadgyökerű, hanem konténeres gyümölcsfát vásároltunk, burkolt gyökérzetének köszönhetően elvileg bármikor elültethetjük, ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy ez esetben is biztosítsunk a növény számára elegendő időt, hogy még a fagyokig megindulhasson a begyökeresedés a talajban.

Azt, hogy tavasszal, vagy ősszel eredményesebb az ültetés, a gyümölcsfafaj alapján kell eldönteni. A mandula, az őszibarack, a kajszi, a dió és a gesztenye nagyon érzékeny a téli kiszáradásra, ezért ezen fajokat ajánlott tavasszal ültetni. Az almatermésűeknél, bogyósoknál, (kivétel a szamóca, melyet tavasszal, vagy nyár végén ültetünk) az őszi telepítés a kedvezőbb. A berkenyét és a bodzát a gyakorlati megfigyelések alapján érdemesebb ősszel telepíteni.

Fontos, hogy csak ellenőrzött, hivatalos faiskolából vásároljunk gyümölcstermő növényeket, ahol az egészséges szaporítóanyag és a fajtaazonosság biztosított. Az ültetni kívánt gyümölcsfajta termékenyülési viszonyairól mindig tájékozódjunk, és amennyiben nem öntermékeny a fajta, úgy megfelelő pollenadó fajtát is kell ültetnünk, ami a kiválasztott fajtánkkal egyidőben virágzik. Ebben a faiskolák készséggel segítenek.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara arra buzdít minden gazdálkodót és házikert tulajdonost, hogy bátran ültessen gyümölcstermő növényeket, amelyek a hazai klímánkon különleges beltartalmi értékű gyümölccsel örvendeztetnek meg. Az üzemi gyümölcstelepítést a KAP ST keretében nemrég megjelent Ültetvénytelepítési pályázat is támogatja. De legyen szó kiskertről, vagy több hektáros ültetvényről, ne feledjük, hogy minden egyes fa szakszerű elültetésével és gondozásával hozzájárulunk az élhető környezetünk fenntartásához.

 

Forrás: NAK

 

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára

Emelkedett a kakaó, kávé és a tea ára

Published

on

Róma, 2024. november 15. – A globális élelmiszerimport-számla az előző évhez képest várhatóan 2,2%-kal, több mint 2 billió dollárra fog nőni 2024-ben, amit a kakaó, kávé és a tea áremelkedése, valamint a gyümölcsök és zöldségek magasabb importköltségei eredményeznek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) csütörtökön tette közzé Élelmezési kilátások jelentését.

Fotó: FAO

A kakaó, kávé és tea importkiadásai várhatóan 22,9%-kal fognak emelkedni, amely a teljes import-értéknövekedés több mint felét teszi ki. Ez elsősorban az időjárási viszonyok és a logisztikai problémák miatt megugrott nemzetközi árakat tükrözi ezen áruk esetében. A kakaó ára a tízéves átlag közel négyszeresét érte el az év elején; a kávéé közel a duplájára, a teáé pedig 15%-kal emelkedett a hosszú távon megszokott szintjük fölé.

Ezen áruknak az exportja számos ország gazdaságában fontos szerepet játszik, jegyzik meg a FAO közgazdászai. Burundiban és Etiópiában a kávéexportból származó bevételek általában e két ország élelmiszerimport számláinak közel 40%-át fedezik; a tea exportja hasonló módon Srí Lanka számlájának több mint felét teszi ki, Elefántcsontpart kakaóexportja pedig könnyedén ellensúlyozza az ország élelmiszerimport-költségeit.

Ezzel párhuzamosan a gabonafélék és olajos magvak importszámláinak csökkenése könnyebbséget jelent az alacsonyabb jövedelmű országok számára. A magas jövedelmű országok felelnek a globális élelmiszerimport-kiadások kétharmadáért, mely esetében ezen országoknak 4,4%-os növekedéssel kell szembenézniük 2024-ben, míg a felső-közepes jövedelmű, alsó-közepes jövedelmű és az alacsony jövedelmű országok költései valószínűleg csökkenni fognak.

A FAO Élelmezési kilátások jelentése, mely egy kétévente megjelenő kiadvány, frissített előrejelzéseket közöl a főbb élelmiszerek előállítására, kereskedelmére, felhasználására és készleteire vonatkozóan, valamint számos aktuális témát dolgoz fel. A legújabb számban különösen az olívaolaj és a műtrágyák kerülnek górcső alá.

Tovább olvasom