Keressen minket

Természetvédelem

Meghatározták az Európából száműzendő inváziós fajok listáját

Az inváziós fajok nemcsak megváltoztathatják más fajok élőhelyét, de közvetlen hatással lehetnek a térség gazdaságára. Bizonyos fajok már most nagy pusztítást okoztak egyes régiókban, mások a jövőben okozhatnak és mind környezeti, mind gazdasági hatásuk is lehet.

Közzétéve:

Egyes veszélyt jelentő fajok még nem érkeztek meg a kontinensre, de a jövőben várhatóak. 

A pásztormejnó rendkívül okos opportunista faj. Egyes országokat pédául a Közel-Keleten már elfoglalt, őshonos madarakat lassan kiszorítva. Európát is fenyegeti.. (Fotó: pixabay.com)

Berbervarangy (Amietophrynus mauritanicus) -(Fotó: J. Gallego – macroinstantes.blogspot.com)

Az inváziós fajok nemcsak megváltoztathatják más fajok élőhelyét, de közvetlen hatással lehetnek a térség gazdaságára. Bizonyos fajok már most nagy pusztítást okoztak egyes régiókban, mások a jövőben okozhatnak és mind környezeti, mind gazdasági hatásuk is lehet.
Az óriás almacsiga például nagy gondot okoz az Ebro folyó vízgyűjtő területének mezőgazdaságában, az Ibériai-félsziget déli részén pedig a közönséges vízijácint jelenléte fenyegeti pusztulással a Guadiana folyó természetes ökoszisztémáját.

Óriás almacsiga (Ampullariidae) – (Fotó: pinterest.com)

A Newcastle-i Egyetem és a Córdobai Egyetemmel együttműködő Belga Természet- és Erdővédelmi Hatóság vezetésével egy európai tudósokból álló nemzetközi szakértői csoport értékelte a különböző betolakodó fajok európai felszámolásának prioritását – olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Az egyes forgatókönyvek tanulmányozásakor figyelembe vettek olyan inváziós fajokat, amelyek még nincsenek jelen a régióban és olyanokat is, amelyek már erősödnek.
„Az lenne ideális, ha felszámolhatnánk az összes idegenhonos fajt, de az anyagi keretek és a tudományos források korlátozottak, különösen most, amikor egyéb prioritást élvező tényezőkkel is meg kell küzdeni” – mondta Pablo González Moreno, a Córdobai Egyetem kutatója. Az egyik ilyen kiemelt figyelmet igénylő betolakodó faj a seregélyfélék családjába tartozó pásztormejnó (Acridotheres tristis), amely kisebb kolóniákat alakított ki Spanyolországban és Portugáliában agresszív territoriális viselkedésének és alkalmazkodóképességének köszönhetően. Ez a madár elterjedhet nagyobb területekre is és átveheti a helyi fajok helyét.
Hasonlóan veszélyes fajok Európában a berbervarangy (Amietophrynus mauritanicus), az ormányos medve vagy más néven vörösorrú koáti (Nasua nasua) és a kormos bülbül vagy kafferbülbül (Pycnonotus cafer).

Vörösorrú koáti (Nasua nasua) – (Fotó: pixabay.com)

Kafferbülbül (Pycnonotus cafer) – (Fotó: pixabay.com)

Ezek közül a nagyobb figyelmet kell szentelni a Faxonius rusticus nevű édesvízi rákfajnak, amely kormoly problémákat okoz az Egyesült Államok északi részén és Kanadában. Szintén veszélyes a kígyófejű hal (Channa argus), amely amerikai gyűjtőkön keresztül került ki Ázsiából és a Cryptostegia grandiflora Madagaszkáron honos szőlőfajta.

Kígyófejű hal (Channa argus) – (Fotó: Pinterest.com)

Cryptostegia grandiflora (Fotó: Wikipédia)

A lista megalkotásához a nemzetközi csoport elvégezte a különböző fajok betelepedésének és elterjedésének kockázat- és hatáselemzését, felmérték kiiktatásuk hatásosságát, költségét, elfogadhatóságát, az ehhez szükséges időt és annak valószínűségét, hogy a fajok idővel visszatérhetnek. A tanulmány nemcsak segít a jelenleg Európában élő idegenhonos fajok kezelésében, hanem a jövőben alkalmazható menedzsment-forgatókönyvet is jelent a várhatóan bekerülő fajok kezelésére.

Forrás: MTI – National Geographic

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom