Keressen minket

Természetvédelem

Rohamtempóban terjednek az inváziós növények Magyarországon

Az utóbbi évtizedekben soha nem látott csata zajlik a magyar flórában: az inváziós növényfajok úgy terjednek, mintha nem lenne holnap. És az őshonos növények számára nem is lesz holnap, ha nem térképezzük föl a betolakodók térhódítását, és nem tudunk ellenük hatásosan védekezni. Ezt a célt tűzték ki maguk elé a Szegedi Tudományegyetem geográfusai.

Az utóbbi évtizedekben soha nem látott csata zajlik a magyar flórában: az inváziós növényfajok úgy terjednek, mintha nem lenne holnap. És az őshonos növények számára nem is lesz holnap, ha nem térképezzük föl a betolakodók térhódítását, és nem tudunk ellenük hatásosan védekezni. Ezt a célt tűzték ki maguk elé a Szegedi Tudományegyetem geográfusai.

A bálványfa (Ailanthus) Közép-Európa egyik legveszélyesebb invazív faja, Kelet-Ázsiából jött be. Gyorsan nő, rengeteg magot hoz évről évre és lassan kiszorítja az őshonos fáinkat. Ha látunk ilyet saját érdekünk miatt is vágjuk ki (Kép: Pixabay)

A legnagyobb problémát okozó inváziós növények mára annyira elterjedté váltak az országban, és sok zavart élőhelyen az egyeduralmat is átvették, hogy az emberek jelentős része azt gondolja róluk, hogy természetes részei a magyar növényvilágnak. Ilyen az akác, az aranyvessző, a bálványfa és társaik. Noha úton-útfélen lehet találkozni velük, az egész kontinensre vonatkozó felmérés még nem készült az elterjedésükről. Ehhez nyújt segítséget az Európai Unió statisztikai hivatalának LUCAS-adatbázisa, amelyhez mintavételi pontok sokaságán három évenként monitorozzák a helyre jellemző tájhasználatot és növényzeti borítást (vagyis, hogy épp művelik-e a területet, milyen a jellemző növényzet).

Fehérakác (Robinia pseudoacacia) Észak-Amerikából került be Európába (Kép: wikipédia)

A LUCAS-felmérések Európában több százezer ponton zajlanak, Magyarországra nagyjából ötezer pont esik. A kutatók háromévente minden pontot meglátogatnak és a négy égtáj felé fotókat készítenek a pontból. A fényképeket webes térképre töltik föl– mondta lapunknak Szilassi Péter, az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének docense. – A fotók alapján képet alkothatunk arról, hogy az adott pontban hogyan változik a táj. E képeket böngészve döbbentünk meg azon, hogy rengeteg helyen tűntek fel az utóbbi években inváziós növények, ott is, ahol három évvel ezelőtt még nem voltak jelen.

Gyalogakác (Amorpha fruticosa) Észak-Amerikából került be Európába (Kép: termeszetvedelmikezeles.hu)

A szegedi geográfusok ökológusokkal együtt kezdték szisztematikusan feldolgozni az adatokat. Három ökológushallgató (Soóky Anna, Frei Kata és Hábenczyus Alida), akik – feltételezésünk ellenére – nem a rövidebbet húzták, hanem Szilassi Péter szerint önként vállalkoztak, több hónapon keresztül összesen több mint százezer földfelszíni fényképfelvételt elemeztek. Hat invazív növényfajt (a fehér és a gyalogakácot, az aranyvesszőt, a selyemkórót, a bálványfát és az ezüstfát) azonosítottak a fotókon, majd az így nyert adatokat digitális térképre illesztették. A kialakított adatbázis lehetővé teszi, hogy a jövőben a képek időigényes és fárasztó átnézése helyett mesterséges intelligenciára alapozva, automatizált módszerrel történjen az özönnövények megjelenését igazoló fotók kiszűrése.

Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) kis-ázsiai eredetű fa (Kép: Pixabay)

Itt lép be a térinformatika, ami az utóbbi évtizedekben jelentős változást hozott a földrajztudományban. A hagyományos, papír alapú térképeken ábrázolt földrajzi adatokhoz képest a digitális térképekre több adatréteget (például a talajtani, klimatikus, víztani viszonyokról árulkodó információkat) is rá lehet fektetni. Ezzel a módszerrel olyan összefüggésekre is rábukkanhatnak, amelyek térképillesztés nélkül sosem derültek volna ki.

Selyemkóró (Asclepias syriaca) Észak-Amerikából került be Európába (Kép: Pixabay)

A térinformatikai adatok arra is választ adhatnak, hogy mely földrajzi tényezők segítik a leginkább az invazív növények terjedését. Szilassi Péter felveti például, hogy néhány növény esetében az ökológiai hálózat is szerepet játszhat a térnyerésben. Az országos ökológiai hálózat kialakítása természetvédelmi céllal történt. Az ökológusok felismerték, hogy az egymástól elszigetelt, fragmentált élőhelyfoltok nem képesek biztosítani a megmaradt élővilág túlélését. E foltok, az (ökológiai magterületek) úgy működnek, mintha szigetek lennének, a bennük élő fajok többé már nem képesek szaporodási közösséget alkotni máshol élő fajtársaikkal. Emiatt a populációk leromlanak, nincs lehetőségük genetikai állományuk felfrissítésére, aminek egyenes következménye a kipusztulás.

Erre kínál megoldást az országos ökológiai hálózat rendszere, amelyben ökológiai folyosók kapcsolják össze egymással a különálló élőhelyfoltokat. Ezzel segítik az természetvédelmi szempontból értékes fajok terjedését, szaporodását, végső soron túlélését. Csakhogy felmerül, hogy e folyosók sok esetben legalább ilyen hasznosak az invazív fajok elterjesztésében is, amelyek gyakran potyautasként utaznak végig az ökológiai sztrádán.

Vannak invazív fajok (például az aranyvessző), amelyek terjedését egyértelműen segíti az ökológiai hálózat, míg másoknál nincs ebben szerepe. Mindez felveti annak a lehetőségét, hogy e hálózat működését helyenként újra kell gondolni – érvel Szilassi Péter. – Az ökológiai szempontból jelentős fajok migrációját viszont segíteni kell, hiszen azok a magterületek, ahová az őshonos fajok visszaszorultak, nem nyújthatnak számukra örökre menedéket. Viszont kiemelten fontos cél az inváziós növények irtása az ökológiai folyosók területéről.

A térképezés fő célja, hogy rátaláljanak azokra a területekre, ahol a legsúlyosabb ez a probléma, és ahol a beavatkozás a legjobb hatást eredményezheti a teljes rendszer működésére. Kérdés, hogy lehetséges-e úgy beavatkozni, hogy azzal csak az inváziós fajok terjedését akadályozzuk, de ne tegyünk kárt a megvédeni kívánt őshonos növényekben. Ennek szinte egyetlen módja a szelektív mechanikai irtás lehet, de ez sem jelent mindig megoldást. Az invazívvá váló fajok éppen azért tudnak agresszíven terjedni, azért képesek elnyomni a korábban ott élő növényeket, mert az extrém körülményeket is jól viselik, képesek a túlélésre, a jég hátán is megélnek.

A kiirtott állomány sok esetben néhány éven belül újjáéled. E fajok gyakran tőről sarjadzanak, a tarackjaik több méter mélyre lehatolnak a földre, ahonnan praktikusan kiirthatatlanok. Felmerülhet a vegyszeres irtás is, de ettől a természetvédelem – érthető módon – nagyon ódzkodik. A gyomirtó szerek az őshonos fajokat is pusztítják, az emberi szervezetre is károsak lehetnek, illetve ökológiai alkalmazásuk a tudományos közösség számára is elfogadhatatlan. Nincs magától értetődő megoldás tehát, már csak azért sem, mert az inváziós növények terjedésének okai sem egységesek, és nem mindig egyértelműek.

Napjainkban robbanásszerű változáson megy át a magyar flóra, amelynek hátterében egyszerre van jelen a klímaváltozás és az emberi tevékenység. Az utóbbi évtizedekben jelentősen visszaszorult a kaszálás és a legeltető állattartás. Pedig a gyepek őshonos növényei igényelték ezt a zavarást – mondja a geográfus.

A legeltetés pont akkora zavarást okoz az élőhelyen, ami megakadályozza, hogy bármely faj kiszorítsa a többit. Ha ezzel felhagynak (főként gazdasági megfontolásból), akkor az inváziós fajok térhódítása megállíthatatlanná válik. Bár e növények mostanában okoznak egyre súlyosabb problémát, nem jelenti azt, hogy minden esetben új elemei lennének a magyar flórának. A selyemkóró első magyarországi említése például a 18. századból származik. Az új fejlemény, hogy agresszív terjedésbe kezdtek.

Ha egy idegenhonos faj több ezer éve itt élő őshonos növényeket szorít ki, akkor küzdeni kell ellene. Ha ugyanis az invázió sikeres lesz, akkor silány, homogén, ökológiai szempontból értéktelen állomány jön létre. A terület biodiverzitása csökken, így gyakorlatilag botanikai szemétdombbá válik – figyelmeztet Szilassi Péter. – Ha azt szeretnénk, hogy a jövő generációi ne csak botanikus kertekben ismerhessék meg a Kárpát-medence változatos őshonos növényvilágát, akkor tennünk kell a biológiai invázió ellen. Ennek első lépése a probléma országos léptékű térképezése

Ha egy faj válik dominánssá, és másnak nem hagy élőhelyet, az a teljes táplálkozási hálózatot befolyásolja, és gyökeresen átalakítja a több száz vagy több ezer éve létrejött tájat. Az invazív fajoktól az esetek többségében nem várhatók az őshonos növények ökoszisztéma-szolgáltatásai, tehát többé nem képesek betölteni ugyanazt a funkciót az élőhelyen. De károkozásuk ennél sokkal közvetlenebb is lehet az ember számára Vannak közöttük allergének, és olyanok is, amelyek az árvízvédelmi töltések között terjedve lassítják az árhullámok levonulását, növelik az árvízveszélyt.

Forrás: A Magyar Hang 2020/46. számában jelent meg november 13-án.

 

Természetvédelem

Az OEE álláspontja a fakitermelések feltételeinek átmeneti könnyítéséről – közlemény

Az elmúlt időszak történelmi léptékű, európai és globális folyamatai egyaránt rávilágítottak a 156 éves Egyesületünk által a kezdetektől hangsúlyozott tényre, hogy természeti értékeink megőrzése és gyarapítása kulcsfontosságú nemzeti kérdés.  Értékeink közül, szakmai elköteleződésünk alapja a legösszetettebb szárazföldi ökoszisztéma, az erdő.  A termőföld mellett ez Hazánk legfontosabb természeti erőforrása.

Ábra: OEE

Az Országos Erdészeti Egyesület 1866. december 9-én alakult meg Pesten, a több mint 160 éve, 1851-ben alapított Ungarischer Fortsverein jogutódjaként. (Ábra: OEE)

A vészhelyzeti kormányrendelet nagy társadalmi visszhangja a járvány után tovább hangsúlyozza, hogy a magyar emberek a végletekig elkötelezettek az erdők ügye iránt. Ezért is fontos nyomatékosítanunk, hogy erdészként, minden eddiginél elhivatottabban képviseljük az erdőket – az azokat érintő, egyedi döntések hátterét pedig széles társadalmi körben világítsuk meg!

287/2022. (VIII. 4.) Kormányrendelet célja, hogy a társadalom érdekeit felelősen szolgálva, vészhelyzeti szükség esetén, átmenetileg meggyorsítsa a fenntarthatóan kitermelhető tűzifa piacra jutását. Fontos leszögeznünk, hogy a rendelet nem utasításokat, hanem lehetőségeket tartalmaz.

E lehetőségek körültekintő alkalmazása során és a hatóságok ellenőrzése mellett, a magyar erdésztársadalomnak valóban nagy a felelőssége. Így volt ez eddig is: lelkiismeretes szakmai munkánknak az eredménye többek között a Trianon óta több mint duplájára növekedett magyarországi erdőterület, vagy éppen az évről-évre, több millió köbméterrel növekedő hazai élőfakészlet.

Az erdőgazdálkodás egy komplex, rekreációs, védelmi és gazdasági szempontokat egyaránt figyelembe vevő folyamat. Az erdővel kapcsolatos döntéseknek már a kezdeményezése is magasan képzett erdész szakemberek kompetenciája. Az erdészek a jövőben is számonkérhető felelősségük teljes tudatában, hosszú távra szóló erdőtervek keretei között terveznek meg minden beavatkozást.

Azok valamennyi lépése továbbra is az erdészeti, védett és Natura 2000 területeken, emellett a természetvédelmi hatóság folyamatos kontrollja alatt áll.

Ezeken túl, a magyar erdészek szakmaiságát történelmi távlatokban meghatározza, a szervezetén keresztül aktuálisan is kézben tartja a megkérdőjelezhetetlen hitelességű Országos Erdészeti Egyesület.

A jelen feltételek között, az erdőgazdálkodók képesek lesznek a megfelelő időzítéssel kiszolgálni a megnövekedő tűzifa igényeket is – úgy, hogy az a Hazánk egyötödét borító erdők fenntarthatóságát ne veszélyeztesse.

Szakmaiságunkat három évszázad alatt felhalmozott ismeret és tapasztalat, valamint referencia alapozza meg. Az eskünk mellett, ez máshoz nem hasonlítható kötelezettséget jelent.

Az erdésztársadalom nevében kijelentjük, hogy felelőtlen erdészeti beavatkozásoktól semmiképpen sem kell tartani.

Forrás: OEE

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

1901 óta a legszárazabb 7 hónapon vagyunk túl: az átlagos csapadékmennyiség csaknem fele hiányzik

Januártól július végéig csaknem 50 százalékos csapadékhiány halmozódott fel hazánkban, és a nagy folyóink vízgyűjtőin is jóval kevesebb eső esett az átlagosnál. A korábban betározott és visszatartott vízmennyiségnek köszönhetően az ivóvízellátás és a szerződött mezőgazdasági vízigények kielégítése is biztosított.

Fotó: Országos Vízügyi Főigazgatóság Facebook oldala

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a belügyminiszter által irányított, önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv. Székhelye: Budapest. Az OVF-et főigazgató vezeti. Munkáját gazdasági és műszaki főigazgató-helyettes segíti. (Ábra: OVF)

A vízügyes szakemberek elkészítették a Magyarország területére és a nagy folyóink vízgyűjtőire hullott 7 havi csapadék összesítését: az év első felében az átlagosnál 45 százalékkal kevesebb eső esett, vagyis az ilyenkor megszokott csapadék mintegy fele hiányzik. (Szemléltetésként: a legkisebb 7 havi összmennyiség Szolnok-Szandaszőlősön hullott, mindössze 98 mm, míg a legtöbb 406 mm volt, Szentgotthárd-Farkasfán.) Az országos területi átlagérték 188 mm, ami 154 mm-rel kevesebb az ilyenkor jellemzőnél. Az Országos Meteorológia Szolgálat adatai alapján ez a periódus 1901 óta a legszárazabb 7 hónap volt Magyarországon.

Az átlagosnál jóval kevesebb csapadék hullott a Duna és a Tisza vízgyűjtőjére is a januárjától július végéig terjedő időszakban: a Duna-vízgyűjtőn az éghajlati átlaghoz képest 25%-os, míg a Tiszáén 31%-os csapadékhiány alakult ki. Mindkét területen a március volt a legszárazabb, amikor a csapadék 79-89%-a hiányzott. A vízgyűjtőkön már a tavalyi év is szárazabb volt az átlagosnál, az idei esztendő első 7 hónapja pedig ezt a hiányt csak tovább növelte.

Az aszályhelyzet, a tavak, folyók rendkívül alacsony vízállása, valamint a megnövekedett öntözési igények miatt folytatja munkáját a vízügy Országos Műszaki irányító Törzse, hogy országosan összehangolja a vízhiánnyal összefüggésben végzett vízügyi tevékenységet.

Az országban a 12 vízügyi Igazgatóságból 10 területén van érvényben vízhiány elleni készültség: jelenleg 7 vízhiánykezelő körzetben első-, 5 körzetben másod-, míg 23-ban harmadfokú (vagyis a legmagasabb) a védekezési készültség.

A megnövekedett vízigények a korábban visszatartott és betározott vízmennyiségből elégíthetőek ki. A visszatartott víznek köszönhetően folytatni tudjuk a tudatos vízkormányzást is a Tiszán Szolnoknál, aminek a legfontosabb célja továbbra is az, hogy a Kiskörei-tározóból (közismert nevén a Tisza-tóból) Szolnok város ivóvízellátása és a mezőgazdasági vízigények kielégítése is biztosított legyen.

A kialakított öntözési menetrendek jóvoltából vízkorlátozásra sehol sincs szükség. Ugyanakkor rendkívüli – vagyis az öntözési igény elején nem jelzett – vízigények lekötésére csak korlátozott mértékben van lehetőség, és csak ott, ahol van szabad vízkészlet.

Dunán a budapesti Kvassay-zsilipnél, illetve Tasson a Sajó Elemér műtárgyon folytatódik a szivattyús vízpótlás. A 2022. július 13. óta tartó szivattyúzással mintegy 40 millió m3 vizet (nagyságrendileg egy Velencei-tónyi vízmennyiséget) emeltünk a Dunából a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ágba, amit a térségben elsősorban öntözésre, halastavak üzemeltetésére használtak fel az érintettek, vagyis nem hagyta el az országot.

A Balaton átlagvízállása augusztus 9-én reggel 78 cm volt. A következő egy hétben folytatódik a vízszint lassú csökkenése. A legfrissebb előrejelzések alapján az üdülési idény végére (szeptember 1.) a tó átlagvízállása 70-75 cm között várható. A Balaton vízminőségét továbbra is heti egy alkalommal, 5 ponton – a  tó közepén 4 helyen, valamint a Zala-torkolatnál egy helyszínen – vett mintákból vizsgáljuk.

Velencei-tó ma reggeli vízállása 58 cm. A tó alacsony vízszintje miatt alapvető fontosságú a halak számára az oxigénellátás biztosítása, ezért elővigyázatosságból a vízügy munkatársai több ponton is levegőztető, vízforgató berendezéseket telepítettek, és azokat minden nap a kritikus hajnali időszaktól (4-5 órától) délelőtt 10-ig továbbra is üzemeltetik, hogy biztosan elkerülhető legyen az oxigénhiány kialakulása.

A területileg illetékes vízügyi igazgatóság augusztus 8-i mérései alapján a Velencei-tó vízminősége, az oldott oxigén koncentrációja, illetve az algaösszetétel és -mennyiség megfelelő a vízi ökoszisztéma fenntarthatósága szempontjából. Fontos megjegyezni, hogy ez a minősítési rendszer eltér a fürdővíz-használat szerintitől, – amit a strandokat üzemeltető önkormányzatok vizsgáltatnak! – ez utóbbi elsősorban a víz mikrobiális szennyezettségén, vagyis általában a fürdőzők által bejuttatott fertőző baktériumok jelenlétén alapul! Az igen alacsony vízszint és a párolgás miatt fellépő vízvesztés a tó vizének jelentős koncentrálódását okozza, aminek következtében számos jellemző a jövőben a halak tűrőképességét meghaladhatja, és ez halpusztuláshoz vezethet.

Forrás: Országos Vízügyi Főigazgatóság

 

Tovább olvasom

Mezőgazdaság

Aszályindex információk: 2022 augusztus 4-e

A hétvégén egy markáns légörvény szállított hazánk fölé elegendő nedvességet sokfelé kialakuló esők, záporok, zivatarok számára. A csapadék zöme szombaton érkezett, de északkeleten még vasárnap is többfelé esett. Kisebb körzetekben felhőszakadás is előfordult, a Duna-Tisza közének déli kétharmada azonban teljesen kimaradt az esőből, míg Nógrád megye alaposan megázott.

Ábra: MET

Az Országos Meteorológiai Szolgálat a meteorológiával kapcsolatos kormányzati feladatok ellátásáért felelős, Magyarország teljes területére kiterjedő tevékenységet folytató központi költségvetési szerv. (Ábra: OMSZ)

Az elmúlt öt napban a Kiskunság területén szinte semmi nem esett, és a Dunántúl keleti felén valamint foltokban az Alföld északi és keleti tájain is 10 mm alatt alakult a lehullott csapadék mennyisége, ugyanakkor északnyugaton, az Északi-középhegység térségében sokfelé és nagyobb területen a Tiszántúlon is 20 mm-nél is több esett.

A hétvégén a talajok felszín közeli része többfelé átnedvesedett, ahol azonban 20 mm-nél kevesebb esett, csak a felső néhány centiméterre jutott a nedvességből. A 20 centiméternél mélyebb talajrétegek már csak kevés helyen nedvesedtek át, ehhez 40-60 mm eső kellett. A hét eleje óta ismét száradni kezdtek a talajok, és a felső egy méteres talajréteg csaknem országszerte kritikusan száraz, a növények számára hasznosítható nedvességnek kevesebb, mint 40%-át tartalmazza.

Az aszály ugyan többfelé mérséklődött, de ez csak kis mértékűnek és egyelőre átmenetinek bizonyult, hazánk területének bő kétharmad részén most is súlyos vagy nagyfokú aszály tapasztalható.

A folytatásban pénteken még marad a száraz, forró időjárás, majd szombaton egy hullámzó frontrendszer érkezik fölénk, mely meghatározza a következő napok időjárását. A hétvégén még csak elszórtan várhatók záporok, zivatarok, majd a jövő hét első felében megnő a csapadékhajlam, és többfelé számíthatunk akár kiadósabb csapadékot adó záporokra, zivatarokra. A hét végéig jellemzően tovább száradnak a talajok, a legtöbb helyen fokozódik az aszály, a jövő hét elejétől viszont egyre többfelé némi enyhülés valószínű a szárazságban.

Forrás: MET

 

Tovább olvasom