Természetvédelem
Kitekintés: Románia új környezetvédelmi minisztere Tánczos Barna
Az erdőirtásról, a civilek szerepéről és a medvékről is kérdeztük a leendő környezetvédelmi minisztert. Tánczos Barna lesz az alakuló új kormány környezetvédelmi minisztere, akivel arról beszélgettünk, hogy milyen problémákkal küzd jelenleg a rendszer, illetve hogy milyen tervekkel vág neki a munkának.
Az erdőirtásról, a civilek szerepéről és a medvékről is kérdeztük a leendő környezetvédelmi minisztert. Tánczos Barna lesz az alakuló új kormány környezetvédelmi minisztere, akivel arról beszélgettünk, hogy milyen problémákkal küzd jelenleg a rendszer, illetve hogy milyen tervekkel vág neki a munkának.

Tánczos Barna Románia új környezetvédelmi minisztere (Kép: Facebook)
Mi lesz az első intézkedése a kinevezését követően?
– Az első intézkedés – és bárki esetén ez lenne az első, aki ebbe a pozícióba kerül -, a tűzoltás lesz. Ég a ház, EU-s kötelezettségszegési eljárások vannak folyamatban, bármely területet is nézzük, halomszámra állnak a dokumentációk. Óriási problémák vannak a hulladékgazdálkodás terén, a háztartási, az ipari és a veszélyes hulladékok kezelése terén egyaránt. De indult eljárás a levegőminőség miatt is a városi agglomerációk esetén, itt is nagy gondok vannak, ugyanakkor a biodiverzitás, a vízgazdálkodás, az erdőgazdálkodás kapcsán is indult eljárás. Az elmúlt években a román kormány hihetetlenül rosszul végezte a dolgát ezen a téren. De nemcsak a lemaradásokkal kell a minisztériumnak foglalkoznia, hanem az építkezéssel is. Egy fenntartható erdőgazdálkodási rendszert kell tudjunk meghonosítani. Egyrészt rendet rakni a fakitermelések terén, hogy ne a tisztességes erdőkitermelőket, erdőgazdálkodókat sújtsuk súlyosabbnál súlyosabb procedúrákkal, hanem alakítsunk ki egy egészséges egyensúlyt. Fontos, hogy haladéktalanul fizessük ki a kompenzációkat azoknak az erdőgazdálkodóknak, akiknek ez jár a Natura 2000-es területek után, mivel jövedelemkiesésük keletkezett a korlátozások miatt. A gazdák évek óta várják a nekik járó összegeket. Szükség van továbbá arra, hogy a kivizsgáló hatóság keretén belül kialakítsunk egy szakosodott csoportot, mely a környezetvédelmi bűnügyeket vizsgálja ki, pl. az az illegális erdőkitermeléssel, a falopásokkal foglalkozik. Naponta előfordul, hogy akár a tetten ért fatolvajok is megússzák vádemelés nélkül, rengeteg példa van erre. Az erdészeink sokszor tehetetlenek. Kell egy hatékony fellépés a kivizsgáló szervek részéről ezen a területen.
Arra az “erdő-DNA”-ra gondol, amelynek megalakításáról egyszer már törvényt hoztak, de végül az alkotmánybíróság elkaszálta a kezdeményezést?
– Nem. A jelenlegi struktúrán belül kell egy szakosodott csoport, akik ki tudják vizsgálni a falopási ügyeket, és meg tudják hozni a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy valóban azokat büntessék, akik törvénytelenül járnak el. De a környezetvédelem nem egy harctér, ahol mindenütt ügyészeket, rendőröket kell lássunk. A környezetvédelem a nevelésről is szól. Gondoskodnunk kell arról, hogy a következő generáció már gyerekkorban megtanulja, hogy miként kell bánni a hulladékkal, hogyan kell az erdőkre, a vizek tisztaságára vigyázni. Számomra ez fontos. Szeretném, ha nagyobb szerep jutna a nevelésben például annak, hogy mit kell tennünk a palackokkal, hogy az utcák, falvak ne legyenek szemetesek. A környezettudatos magatartást gyerekkorban kellene elsajátítani, megtanulni. Óriási kihívás továbbá az erdősítés, Romániában folyamatosan növelni kell az erdős területeket, és védő erdősávokat is ki kell kialakítani. E téren nem voltak előrelépések. Meg kell találnunk a jogi formáját annak, hogy ezt hogyan kivitelezzük majd. Szeretnénk továbbá, ha a természetvédelmi területek kezelésébe az állami intézmények mellé visszatérnének a civil szervezetek, melyek korábban is hatékony munkát végeztek, és bebizonyították, hogy rájuk lehet bízni a feladatokat. Fokozatosan nagyobb szerepet vállalhatnának a civil szervezetek ismét ebben a munkában.
Hol kívánnak erdősávokat kialakítani?
A mezőgazdasági parcellák között, esetleg a közutak mentén vagy a települések körül? – Azt majd a szakértők mondják meg, hogy hol legyenek erdősávok, amelyekkel megelőzhetjük az eróziót, illetve megelőzhetjük vagy fékezhetjük, lassíthatjuk az elsivatagosodást. Az én dolgom a keretezés, a háttér megteremtése lesz ebben a tekintetben.
Tervezi-e az állami erdészet, a Romsilva átszervezését?
Többen kifogásolják, hogy ez önálló gazdálkodású cégként működik és nem pl. egy minisztériumi osztályként. – A Romsilva átszervezése napirendre kerül a következő évben, ez szerepel a három koalíciós partner által vállalt kormányprogramban is. Elvégeztetünk egy auditot. Ez egy óriási intézmény, óriási területek menedzsmentjét, őrzését, kezelését látja el, több mint 10 ezer alkalmazottja van, nem lehet egyetlen igazgatóságban elképzelni, nem lehet egy irodába bezsúfolni mindenkit. Az audit mondja majd meg, hogy hol vannak a problémák a szervezeten belül, hogy miben kell változtatni. Sokféle folyamatot át lehet és át kell szervezni, meg kell szakítani az esetleges összefonódásokat, melyek néha tetten érhetőek egyes kivizsgálások, ellennőzések során. A cél, hogy ne lehessen megoldható, hogy törvénytelen fakivágások kerüljenek kifehérítésre, vagy hogy kéz kezet mos alapon az intézményen belül el lehessen tussolni törvényszegéseket.
Az EU-csatlakozás óta, 2007-től a romániai gazdáknak is járna a természetvédelmi kompenzáció, ami azokért a kiesett jövedelmekért kárpótolná őket, melyekről a Natura 2000-es területeken érvényes szabályok miatt kellett lemondaniuk. Úgy tudom, ezeket az összegeket azért nem folyósítja az EU, mert a román kormányok mindeddig nem dolgoztak ki egy átlátható rendszert a kiesett jövedelmek megállapítására és a kifizetésekre. Mit tervez e téren?
– Úgy tudom, a mai nap nincsenek olyan megtiltott tevékenységek, melyek nagy jövedelem kiesést eredményeznének. Tudok viszont olyan esetekről, ahol védett állatfajok miatt olyan támogatások járnak, amit a gazdák megkaphatnak. A legfontosabb, ha mezőgazdaságról beszélünk, hogy listázzuk azokat a területeket, ahol megtiltanak bizonyos tevékenységeket, azután lehet a kompenzációról beszélni. Az erdők esetén bizonyos esetekben már jóvá vannak hagyva a kifizetések, ezeket rendezzük majd. Ebben a kérdésben a mezőgazdasági tapasztalatom, úgy vélem, előnyt jelent majd. Bízom abban, hogy jobban fogok majd kommunikálni a mezőgazdasági minisztériummal.
Mit tervez a Védett Területek Országos Ügynöksége (ANANP) kapcsán?
Több szakértőnek az a véleménye, hogy kevés alkalmazottjuk van, ezek sem feltétlenül szakemberek, és nem képesek ellátni a természetvédelmi területek kezelésével járó feladatokat. Számos szakember azért nem vállalt az ANANP-nál állást, mert úgy vélik, a döntéseket központilag, politikai alapon hozzák meg, és nem veszik figyelembe a szakmai szempontokat.
Készül átszervezésekre e téren?
– Amint az előbb is mondtam, a civil szervezeteket mindenképp szeretném visszahozni a természetvédelmi területek menedzsmentjébe. Közös kompromisszumokra van szükség, amik hatékonyabbá tennék a munkát, másrészt felelősséggel ruháznák fel azokat a civil szervezeteket, melyek vállalnának feladatokat. Ahol felelős civil szervezetek foglalkoztak a védett területek kezelésével, ott jól mentek a dolgok. Ahol pedig csak presztízsből vállalkoztak ilyesmire a civilek, ott nem. Mindkét rendszer ki volt próbálva a védett területek menedzsmentje terén: a tisztán civil és a tisztán állami, és bebizonyosodott, hogy egyik sem működik jól. Kompromisszumok kellenek ezen a téren. Ha jól el tudják látni a feladatokat a civilek, rájuk kell bízni ezeket, és ahol ez nem megoldható, ott az állam kötelessége helyettesíteni őket. A politikai alapon meghozott döntésekkel kapcsolatban nem tudok véleményt mondani. Ha ilyenre volt precedens, az elítélendő. Ki kell szűrni az ilyesmit a rendszerből.
Mik a tervei az Országos Környezetvédelmi Alappal (AFM)? Tervezi-e, hogy az eddigiek mellett, pl. az új autók vásárlása mellett, más típusú beszerzéseket vagy munkálatokat is támogassanak ebből az alapból?
– Az AFM jelen pillanatban menedzsment-problémákkal küzd. Késik, lassan, nehézkesen működik. A cél, hogy olyan digitalizált adminisztrációs megoldásokat vezessünk be, melyekkel gördülékenyebbé tesszük a tevékenységet. Alacsonyabb szintre kell hozni a döntéshozatalt. A finanszírozandó területeket mindig lehet bővíteni, de az első dolog a menedzsment átszervezése Az elődje, Costel Alexe májusra ígérte, hogy működőképes lesz a SUMAL-rendszer, az ún. erdőradar, mely megkönnyíti az illegális szállítmányok beazonosítását, de a rendszer még mindig nincs beüzemelve.
Hogy áll ez a dolog, mikorra lehet tényleg kész?
– Rosszul, nagyon rosszul áll. Nincsenek feltöltve az adatok, több ezer gazdasági szereplő adatait kell a rendszerbe felvezetni, majd ellenőrizni is kell a működését, mielőtt elindítjuk. Gyorsítani kell a folyamatot. Szeretném, ha mielőbb tudnánk a rendszer hatékonyságán javítani. Korábban a Transindex összesítést készített biológus, ökológus szakértők bevonásával a legsúlyosabb erdélyi természetvédelmi problémákról. Ebből az derült ki, hogy a legnagyobb gond a vízháztartás egyensúlyának megbontásával van, mely a folyószabályozási és lecsapolási munkálatok következménye. Azt javasolják, hogy végezzenek a vízvisszatartást biztosító beruházásokat.
– Külön fejezetet javasoltam személyesen a kormányprogramba annak érdekében, hogy létrehozzunk ilyen rendszereket. A kommunizmus idején kialakított lecsapolási rendszerek elvezetik a tavaszi vizeket, mely egyebek mellett a mikroklímát is befolyásolja. Kifut a földekről a tavaszi hóolvadás után nagy mennyiségű víz, aminek hatásait mindannyian érezzük. Azt szeretném, ha élőhely rehabilitációs munkálatokat tudnánk elindítani több helyen az országban. Víztározókat alakítanánk ki, melyeknek kettős szerepük lenne. Egyrészt csökkentenék az árvízi kockázati faktort, mely miatt sok település esetén lecsökkent a beépíthető területek nagysága. A tározók révén viszont beépíthetővé válnának olyan területek is, melyek árvízveszélyeseknek vannak jelenleg nyilvánítva – teljes falvak vannak jelenleg ebben a helyzetben. Másrészt ezek megoldást jelentenének öntözőberendezések táplálására is. Szeretném, ha a mandátumom alatt el tudnánk indítani ilyen beruházásokat.
2015-ben azt nyilatkozta a medvék kapcsán, hogy nem kell Romániát Európa állatkertjévé alakítani. Fenntartja ezt az állítását ma is? Úgy tudom, az EU megalapozott tanulmányok hiányában nem engedélyezi ismét a medvék vadászatát Romániában.
– Ma is fenntartom a véleményem: az egyensúly megteremtése a legfontosabb. Sem a gazdák kárára és a medvevédő civilek kezdeményezésére, se a medvék ellenében nem szabad közpolitikákat jóváhagyni. Ezt mondtam korábban is és ezt mondom most is. Amikor a medve egyre többször elhagyja az élőhelyét, mert nem tud megélni a populáció növekedése miatt, szükség van egy racionális, tudományos alapokon fekvő emberi beavatkozásra. Soha nem mondtam hogy ki kell lőni 4 ezer medvét. Téves információ, hogy Brüsszel nem hagyja jóvá a medvék vadászatát, ezt minden tagállam számára lehetővé teszi a vonatkozó uniós direktíva. Románia döntött úgy 2016-ben, hogy egyáltalán nem avatkozik be a medvepopuláció szabályozásába, azaz betiltotta a vadászatot, 2018-tól pedig csak utólagos beavatkozás engedélyezett, azaz csak a problémás egyedeket lehet kilőni. A szigorúan védett fajokra is adható az EU-ban kilövési és vadászati engedély, pl. a finneknél a rénszarvascsordákat veszélyeztető farkasra. Tehát az EU-ban nem tilos a medvevadászat, Románia tiltotta be a prevenciós medveállomány szabályozást. Úgy gondolom, hogy szükség van emberi beavatkozásra a medvepopuláció szabályozása érdekében. De nem a vadászat az első, az élőhelyeket kell biztosítanunk a medvék számára, hogy ne kényszerüljenek arra, hogy elhagyják ezeket, hogy ne találkozzunk velük az utcákon, és az iskolák udvarán se járkáljanak a medvék. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy békében élhessünk egymás mellett.
Forrás: transindex.ro internetes hírportál
Természetvédelem
Kiss Sándor: Fokozottan védett vörös kányát fotóztam Püspökladányban
Ritka vörös kányát fotóztak Püspökladány határában, Ürmösháton. A ragadozó madár látványos légi bemutatót tartott a megfigyelő fölött.
Egy ritkán látható vörös kányát sikerült lencsevégre kapni Püspökladány határában, Ürmösháton. A különleges ragadozó madár egy frissen kaszált terület közelében jelent meg, majd látványos légi bemutatót tartott a megfigyelő fölött – számolt be lapunk Természetvédelmi rovatában rendszeresen publikáló Kiss Sándor.

Vörös kánya Püspökladány határában. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager
Természetjárásaim során számos alkalommal ért már szerencse, hiszen több olyan madárfajt is sikerült megörökítenem, amelyekkel igencsak ritkán lehet találkozni. Fotóztam már Püspökladány környékén túzokokat, fekete gólyákat, batlákat, kanalasgémeket, gulipánokat, és még sorolhatnám.
Ami azonban az első perctől kezdve magával ragadott, az a ragadozó madarak megfigyelése. Három év alatt közel 200 madárfajt sikerült lefotóznom Püspökladány és a környező települések külterületein. Ebben az apró ökörszemtől kezdve a hatalmas és büszke ragadozó hírében álló rétisasig rengeteg faj szerepel.
Mindig külön örömmel tölt el, ha egy új madarat sikerül lencsevégre kapnom, hiszen nem titkolt célom, hogy bemutassam az érdeklődőknek vidékünk élővilágának sokszínűségét.

A vörös kánya fokozottan védett Magyarországon. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager
Ragadozó madarak jelentek meg Ürmösháton
2026. únius 23-án, a kora esti órákban Püspökladány határában, Ürmösháton próbáltam szerencsét. Ez a terület rendkívül változatos élőhelyet biztosít a vadvilág számára, hiszen váltakoznak rajta a szántóföldek, fasorok, zsombékosok, a mezőgazdasági területek szélein pedig kisebb erdők is találhatók.
Ezen a helyen korábban őzeket, szajkókat és egerészölyveket sikerült fotóznom, most viszont egészen fantasztikus látvány fogadott.
Kiérkezésem előtt nem sokkal egy frissen lekaszált terület fölött hemzsegtek a ragadozó madarak. Először egerészölyvek, vörös vércsék és barna rétihéják jelentek meg. Miután az autóban elhelyezkedtem, egy termetes barna kányát is kiszúrtam, kis idő elteltével pedig egy hatalmas parlagi sas is megérkezett két dolmányos varjúval a sarkában.
Egészen elképesztő élmény volt ennyi ragadozó madarat egyszerre, egy helyen látni. Megfogadtam, hogy a következő napokban is kijövök ide esténként. Nagyon bíztam benne, hogy a környező erdőkből kiözönlő ragadozók máskor is megmutatják magukat.

A vörös kánya eszmei értéke, mintegy 500 000 Forint. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager
Vörös kánya repült ki az erdőszéli fáról
Két nappal később hét óra után értem ki, és sajnos úgy láttam, hogy a kaszáló már meglehetősen üres. Az igazi meglepetés azonban még csak ezután következett.
Amint megálltam az autóval és kiszálltam, talán 15 méterre tőlem, az egyik erdőszéli fáról kirepült valami, amihez foghatót korábban még nem láttam. Fölment a magasba, és úgy körözött fölöttem, mint egy sárkányrepülő.
Sokat olvastam korábban a ragadozó madarakról, és tömérdek fotót láttam róluk, ez az új jövevény azonban mégis sokkolt. Világoskékes fej, vöröses tollak és az a jellegzetes, villás farok. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy vörös kánya tart nekem légi bemutatót.

Újra indul a földmérő, földügyi és térinformatikai technikus képzés Szegeden! Részletekért kattintson a képre!
Ez a faj korábban teljesen eltűnt hazánkból, és még a hanyatlását megelőző időszakban is inkább a Dunántúlon, a Bakony környékén volt jellemző. Barna kányát már korábban is fotóztam és láttam, nem is olyan messze innen, de vörös kányáról még álmodni sem mertem.
Képsorozat készült a ritka ragadozó madárról
Miután befejezte látványos légi bemutatóját, egyáltalán nem volt szégyenlős, és nyugodtan leszállt egy közeli, félig kiszáradt fa tetejére.
Egy egész képsorozatot készíthettem róla. Abban a pillanatban szerintem kevés nálam boldogabb ember volt a földön. Még csak el sem repült, végül én hagytam ott, hiszen a nap már lassan teljesen lecsúszott a horizonton.

A fontos megfigyelés Püspökladányból: vörös kányát láttak az Ürmösháton. Fotó Kiss Sándor / Agro Jager
Azóta is rendszeresen járok Ürmöshátra, de kányának se híre, se hamva. Ezért arra gyanakszom, hogy egy kóbor példányhoz volt szerencsém, amely csak rövid időt töltött Püspökladányban, és azóta csak az Isten tudja, merre tökéletesíti tovább a légi parádéját.
Mint korábban is említettem, számos madárfajt sikerült már lencsevégre kapnom, de még így is vannak olyan szárnyasok, amelyek jelenlétéről tudomásom van, mégsem volt hozzájuk szerencsém.
Vörös kányáról azonban még csak véletlenül sem tudtam. Éppen ezért gyönyörű ez az egész: ez bizonyítja a legjobban, mekkora természeti érték az, ami körülvesz bennünket itt, a Nagykunságtól nem messze, a Nagy-Sárrét kapujában.
Írta és fényképezte:
Kiss Sándor Püspökldaányból

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Éjfél utáni izzó alakzatok a kameraképen– hamvas rétihéják keresése hőkamerás drónnal
Hőkamerás drónnal ellenőrizték a hamvas rétihéják fészkeit Kunpeszér határában.
A Predátor című akciófilm jeleneteit idézte fel a hőkamera képe június 7-én, az egyik Kunpeszér-környéki védett lápréti élőhelyen. A hőképet ezúttal kollégáink használták még pirkadat előtt, hogy kvadrokopter segítségével „predátorokat” keressenek a sűrű, magassásos, magaskórós növényzetben.
A fokozottan védett hamvas rétihéja ugyanis ilyen növényzetben, a talajszinten építi fészkét. A költési időben számukra végzetes kaszálás mellett a területek legeltetése is kedvezőtlen számukra: a rövidre rágott növényzetben a szőrmés ragadozók sokkal könnyebben rájuk találhatnak.

Nappal visszaellenőrzött, tojásokat melengető, rejtő színezetű tojó hamvas rétihéja (fotó: Kazi Róbert)
Csoportos fészkelés
A hamvas rétihéják meglepően közel, akár 20 méterre is építhetik a fészkeiket egymástól. Ezen a védett területen több csoportos költőhelyet ismertünk meg az elmúlt években. A koncentrálódó párokra kiemelt figyelmet kell fordítani, hiszen kisebb területen egyetlen intézkedéssel egyszerre több egyed védelméhez is hozzájárulhatunk.
Az idei évben gabonában és természetes növényzetben is észleltünk ilyen csoportos fészkeléseket. A fészkek pontos helyének azonosítására azért volt szükség, mert a napokon belül kezdődő legeltetés a megfigyeléseink alapján érintette volna a fészkeket.

A fészken ülő tojó éjjeli hőképe (felvétel: Kazi Róbert)
Miért éjszaka repült a kvadrokopter?
Mivel a legeltetést nem szerettük volna indokolatlanul korlátozni, a lehető legpontosabb helymegjelölésre volt szükség. Nappal már több próbálkozás történt kvadrokopterekkel, de a növényzet változatos színezete, magassága és formája szinte lehetetlenné tette a fészkek megtalálását. A hőképes éjszakai repülés viszont rendkívül hatékonynak bizonyult.
A korai ébredést ellensúlyozta az eredmény: a négy ismert párból három fészkét sikerült azonosítani, így a legelésből kizárt területet is pontosan meg tudtuk határozni.
Biztonságosabb a madarakra nézve
A hőkamerás eszköz hatékonyságát jól mutatja, hogy távolról is jó felvételeket tud készíteni, miközben a kotló madarakat egyáltalán nem riasztotta meg. Később, már napfénynél egy néhány másodperces visszaellenőrzést végeztünk, melynek zavaró hatása minimális volt.
Ez a biztonsági szempont azért is fontos, mert a fészekről vagy annak közeléből felrepülő rétihéják esetenként rátámadnak a drónra, ami sérülésveszélyt jelenthet számukra

A sötétben derengő kijelzőfények különös hangulatot adnak az éjszakai órában (fotó: Turny Zoltán)
Köszönjük a hőkamerás drón biztosítását a Syba Napvédelem Kft-nek, valamint Kazi Róbertnek a szakmai segítséget!
A fészkek felderítése a Grassland-HU LIFE integrált projekt keretében valósult meg.
Írta: Turny Zoltán – KNP
Természetvédelem
Villásfarkú ragadozó a Maros felett: a barna kánya
Időnként barna kányák bukkannak fel a Körös–Maros Nemzeti Parkban
A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén nem költenek ugyan barna kányák, de időnként sikerül megpillantanunk egy-egy, a folyó felett suhanó példányt.
Ha ragadozómadár-sziluettet pillantunk meg az égbolton, sok esetben csupán az élőhelyi adottságokból már szinte egyértelműen megállapíthatjuk, milyen fajról van szó. Ha például valamelyik folyóvizünk felett közepes méretű, karcsú, enyhén villásfarkú ragadozót pillantunk meg, akkor az nagy valószínűséggel barna kánya lesz.

Fotó: Balla Tihamér
Ahogy a pusztai élőhelyekhez hozzátartozik a parlagi sas, a nádasokhoz a barna rétihéja, úgy a folyók tipikus, de ritka ragadozója a barna kánya. A Maros mentén húzódó ártéri ligeterdők, szántókkal tarkított kaszálórétek alkalmas fészkelő- és táplálkozóhelyet is kínálnak a faj számára. Mindezek ellenére hosszú évek óta nincs ismert fészkelése a hazai szakaszon, még a tiszai torkolathoz közelebb eső részeken sem, holott a Tisza mentén rendszeresen költ. Bár fészke nem került elő, azért rendszeresen fel-felbukkan a Maroson is, és mindig megkapó látványt nyújt ez a karakteres, folyókhoz kötődő ragadozó madár.
Megjelenésének legfeltűnőbb eleme az enyhén villás farka, mely a hazai ragadozók közül csak még ritkább rokonára, a vörös kányára jellemző. Világos barnásszürkés feje, barna teste, hosszú, karcsú szárnyai vannak. Táplálékának döntő részét dögök teszik ki. Előszeretettel portyázik hosszában a folyó felett, a felszínen úszó, elpusztult halakat lesve. Nyáron, amikor nagyobb számban jönnek a felszínre elpusztult kagylók, akkor azokat is szívesen fogyasztja. Igazán látványos jelenet, ahogyan csaknem vízszintesen, a vízfelszínnel párhuzamosan repülve kapja ki a vízből a sokszor nagyméretű kagylókat. A kaszálások megindulásával az ártéri rétek felett is láthatunk kányákat, az oda gyülekező, sok más ragadozó között.
Forrás: KMNP
