Keressen minket

Természetvédelem

Kitekintés: Románia új környezetvédelmi minisztere Tánczos Barna

Az erdőirtásról, a civilek szerepéről és a medvékről is kérdeztük a leendő környezetvédelmi minisztert. Tánczos Barna lesz az alakuló új kormány környezetvédelmi minisztere, akivel arról beszélgettünk, hogy milyen problémákkal küzd jelenleg a rendszer, illetve hogy milyen tervekkel vág neki a munkának.

Közzétéve:

Az erdőirtásról, a civilek szerepéről és a medvékről is kérdeztük a leendő környezetvédelmi minisztert. Tánczos Barna lesz az alakuló új kormány környezetvédelmi minisztere, akivel arról beszélgettünk, hogy milyen problémákkal küzd jelenleg a rendszer, illetve hogy milyen tervekkel vág neki a munkának.

Tánczos Barna Románia új környezetvédelmi minisztere (Kép: Facebook)

Mi lesz az első intézkedése a kinevezését követően?

– Az első intézkedés – és bárki esetén ez lenne az első, aki ebbe a pozícióba kerül -, a tűzoltás lesz. Ég a ház, EU-s kötelezettségszegési eljárások vannak folyamatban, bármely területet is nézzük, halomszámra állnak a dokumentációk. Óriási problémák vannak a hulladékgazdálkodás terén, a háztartási, az ipari és a veszélyes hulladékok kezelése terén egyaránt. De indult eljárás a levegőminőség miatt is a városi agglomerációk esetén, itt is nagy gondok vannak, ugyanakkor a biodiverzitás, a vízgazdálkodás, az erdőgazdálkodás kapcsán is indult eljárás. Az elmúlt években a román kormány hihetetlenül rosszul végezte a dolgát ezen a téren. De nemcsak a lemaradásokkal kell a minisztériumnak foglalkoznia, hanem az építkezéssel is. Egy fenntartható erdőgazdálkodási rendszert kell tudjunk meghonosítani. Egyrészt rendet rakni a fakitermelések terén, hogy ne a tisztességes erdőkitermelőket, erdőgazdálkodókat sújtsuk súlyosabbnál súlyosabb procedúrákkal, hanem alakítsunk ki egy egészséges egyensúlyt. Fontos, hogy haladéktalanul fizessük ki a kompenzációkat azoknak az erdőgazdálkodóknak, akiknek ez jár a Natura 2000-es területek után, mivel jövedelemkiesésük keletkezett a korlátozások miatt. A gazdák évek óta várják a nekik járó összegeket. Szükség van továbbá arra, hogy a kivizsgáló hatóság keretén belül kialakítsunk egy szakosodott csoportot, mely a környezetvédelmi bűnügyeket vizsgálja ki, pl. az az illegális erdőkitermeléssel, a falopásokkal foglalkozik. Naponta előfordul, hogy akár a tetten ért fatolvajok is megússzák vádemelés nélkül, rengeteg példa van erre. Az erdészeink sokszor tehetetlenek. Kell egy hatékony fellépés a kivizsgáló szervek részéről ezen a területen.

Arra az “erdő-DNA”-ra gondol, amelynek megalakításáról egyszer már törvényt hoztak, de végül az alkotmánybíróság elkaszálta a kezdeményezést?

– Nem. A jelenlegi struktúrán belül kell egy szakosodott csoport, akik ki tudják vizsgálni a falopási ügyeket, és meg tudják hozni a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy valóban azokat büntessék, akik törvénytelenül járnak el. De a környezetvédelem nem egy harctér, ahol mindenütt ügyészeket, rendőröket kell lássunk. A környezetvédelem a nevelésről is szól. Gondoskodnunk kell arról, hogy a következő generáció már gyerekkorban megtanulja, hogy miként kell bánni a hulladékkal, hogyan kell az erdőkre, a vizek tisztaságára vigyázni. Számomra ez fontos. Szeretném, ha nagyobb szerep jutna a nevelésben például annak, hogy mit kell tennünk a palackokkal, hogy az utcák, falvak ne legyenek szemetesek. A környezettudatos magatartást gyerekkorban kellene elsajátítani, megtanulni. Óriási kihívás továbbá az erdősítés, Romániában folyamatosan növelni kell az erdős területeket, és védő erdősávokat is ki kell kialakítani. E téren nem voltak előrelépések. Meg kell találnunk a jogi formáját annak, hogy ezt hogyan kivitelezzük majd. Szeretnénk továbbá, ha a természetvédelmi területek kezelésébe az állami intézmények mellé visszatérnének a civil szervezetek, melyek korábban is hatékony munkát végeztek, és bebizonyították, hogy rájuk lehet bízni a feladatokat. Fokozatosan nagyobb szerepet vállalhatnának a civil szervezetek ismét ebben a munkában.

Hol kívánnak erdősávokat kialakítani?

A mezőgazdasági parcellák között, esetleg a közutak mentén vagy a települések körül? – Azt majd a szakértők mondják meg, hogy hol legyenek erdősávok, amelyekkel megelőzhetjük az eróziót, illetve megelőzhetjük vagy fékezhetjük, lassíthatjuk az elsivatagosodást. Az én dolgom a keretezés, a háttér megteremtése lesz ebben a tekintetben.

Tervezi-e az állami erdészet, a Romsilva átszervezését?

Többen kifogásolják, hogy ez önálló gazdálkodású cégként működik és nem pl. egy minisztériumi osztályként. – A Romsilva átszervezése napirendre kerül a következő évben, ez szerepel a három koalíciós partner által vállalt kormányprogramban is. Elvégeztetünk egy auditot. Ez egy óriási intézmény, óriási területek menedzsmentjét, őrzését, kezelését látja el, több mint 10 ezer alkalmazottja van, nem lehet egyetlen igazgatóságban elképzelni, nem lehet egy irodába bezsúfolni mindenkit. Az audit mondja majd meg, hogy hol vannak a problémák a szervezeten belül, hogy miben kell változtatni. Sokféle folyamatot át lehet és át kell szervezni, meg kell szakítani az esetleges összefonódásokat, melyek néha tetten érhetőek egyes kivizsgálások, ellennőzések során. A cél, hogy ne lehessen megoldható, hogy törvénytelen fakivágások kerüljenek kifehérítésre, vagy hogy kéz kezet mos alapon az intézményen belül el lehessen tussolni törvényszegéseket.

Az EU-csatlakozás óta, 2007-től a romániai gazdáknak is járna a természetvédelmi kompenzáció, ami azokért a kiesett jövedelmekért kárpótolná őket, melyekről a Natura 2000-es területeken érvényes szabályok miatt kellett lemondaniuk. Úgy tudom, ezeket az összegeket azért nem folyósítja az EU, mert a román kormányok mindeddig nem dolgoztak ki egy átlátható rendszert a kiesett jövedelmek megállapítására és a kifizetésekre. Mit tervez e téren?

– Úgy tudom, a mai nap nincsenek olyan megtiltott tevékenységek, melyek nagy jövedelem kiesést eredményeznének. Tudok viszont olyan esetekről, ahol védett állatfajok miatt olyan támogatások járnak, amit a gazdák megkaphatnak. A legfontosabb, ha mezőgazdaságról beszélünk, hogy listázzuk azokat a területeket, ahol megtiltanak bizonyos tevékenységeket, azután lehet a kompenzációról beszélni. Az erdők esetén bizonyos esetekben már jóvá vannak hagyva a kifizetések, ezeket rendezzük majd. Ebben a kérdésben a mezőgazdasági tapasztalatom, úgy vélem, előnyt jelent majd. Bízom abban, hogy jobban fogok majd kommunikálni a mezőgazdasági minisztériummal.

Mit tervez a Védett Területek Országos Ügynöksége (ANANP) kapcsán?

Több szakértőnek az a véleménye, hogy kevés alkalmazottjuk van, ezek sem feltétlenül szakemberek, és nem képesek ellátni a természetvédelmi területek kezelésével járó feladatokat. Számos szakember azért nem vállalt az ANANP-nál állást, mert úgy vélik, a döntéseket központilag, politikai alapon hozzák meg, és nem veszik figyelembe a szakmai szempontokat.

Készül átszervezésekre e téren?

– Amint az előbb is mondtam, a civil szervezeteket mindenképp szeretném visszahozni a természetvédelmi területek menedzsmentjébe. Közös kompromisszumokra van szükség, amik hatékonyabbá tennék a munkát, másrészt felelősséggel ruháznák fel azokat a civil szervezeteket, melyek vállalnának feladatokat. Ahol felelős civil szervezetek foglalkoztak a védett területek kezelésével, ott jól mentek a dolgok. Ahol pedig csak presztízsből vállalkoztak ilyesmire a civilek, ott nem. Mindkét rendszer ki volt próbálva a védett területek menedzsmentje terén: a tisztán civil és a tisztán állami, és bebizonyosodott, hogy egyik sem működik jól. Kompromisszumok kellenek ezen a téren. Ha jól el tudják látni a feladatokat a civilek, rájuk kell bízni ezeket, és ahol ez nem megoldható, ott az állam kötelessége helyettesíteni őket. A politikai alapon meghozott döntésekkel kapcsolatban nem tudok véleményt mondani. Ha ilyenre volt precedens, az elítélendő. Ki kell szűrni az ilyesmit a rendszerből.

Mik a tervei az Országos Környezetvédelmi Alappal (AFM)? Tervezi-e, hogy az eddigiek mellett, pl. az új autók vásárlása mellett, más típusú beszerzéseket vagy munkálatokat is támogassanak ebből az alapból?

– Az AFM jelen pillanatban menedzsment-problémákkal küzd. Késik, lassan, nehézkesen működik. A cél, hogy olyan digitalizált adminisztrációs megoldásokat vezessünk be, melyekkel gördülékenyebbé tesszük a tevékenységet. Alacsonyabb szintre kell hozni a döntéshozatalt. A finanszírozandó területeket mindig lehet bővíteni, de az első dolog a menedzsment átszervezése Az elődje, Costel Alexe májusra ígérte, hogy működőképes lesz a SUMAL-rendszer, az ún. erdőradar, mely megkönnyíti az illegális szállítmányok beazonosítását, de a rendszer még mindig nincs beüzemelve.

Hogy áll ez a dolog, mikorra lehet tényleg kész?

– Rosszul, nagyon rosszul áll. Nincsenek feltöltve az adatok, több ezer gazdasági szereplő adatait kell a rendszerbe felvezetni, majd ellenőrizni is kell a működését, mielőtt elindítjuk. Gyorsítani kell a folyamatot. Szeretném, ha mielőbb tudnánk a rendszer hatékonyságán javítani. Korábban a Transindex összesítést készített biológus, ökológus szakértők bevonásával a legsúlyosabb erdélyi természetvédelmi problémákról. Ebből az derült ki, hogy a legnagyobb gond a vízháztartás egyensúlyának megbontásával van, mely a folyószabályozási és lecsapolási munkálatok következménye. Azt javasolják, hogy végezzenek a vízvisszatartást biztosító beruházásokat.

– Külön fejezetet javasoltam személyesen a kormányprogramba annak érdekében, hogy létrehozzunk ilyen rendszereket. A kommunizmus idején kialakított lecsapolási rendszerek elvezetik a tavaszi vizeket, mely egyebek mellett a mikroklímát is befolyásolja. Kifut a földekről a tavaszi hóolvadás után nagy mennyiségű víz, aminek hatásait mindannyian érezzük. Azt szeretném, ha élőhely rehabilitációs munkálatokat tudnánk elindítani több helyen az országban. Víztározókat alakítanánk ki, melyeknek kettős szerepük lenne. Egyrészt csökkentenék az árvízi kockázati faktort, mely miatt sok település esetén lecsökkent a beépíthető területek nagysága. A tározók révén viszont beépíthetővé válnának olyan területek is, melyek árvízveszélyeseknek vannak jelenleg nyilvánítva – teljes falvak vannak jelenleg ebben a helyzetben. Másrészt ezek megoldást jelentenének öntözőberendezések táplálására is. Szeretném, ha a mandátumom alatt el tudnánk indítani ilyen beruházásokat.

2015-ben azt nyilatkozta a medvék kapcsán, hogy nem kell Romániát Európa állatkertjévé alakítani. Fenntartja ezt az állítását ma is? Úgy tudom, az EU megalapozott tanulmányok hiányában nem engedélyezi ismét a medvék vadászatát Romániában.

– Ma is fenntartom a véleményem: az egyensúly megteremtése a legfontosabb. Sem a gazdák kárára és a medvevédő civilek kezdeményezésére, se a medvék ellenében nem szabad közpolitikákat jóváhagyni. Ezt mondtam korábban is és ezt mondom most is. Amikor a medve egyre többször elhagyja az élőhelyét, mert nem tud megélni a populáció növekedése miatt, szükség van egy racionális, tudományos alapokon fekvő emberi beavatkozásra. Soha nem mondtam hogy ki kell lőni 4 ezer medvét. Téves információ, hogy Brüsszel nem hagyja jóvá a medvék vadászatát, ezt minden tagállam számára lehetővé teszi a vonatkozó uniós direktíva. Románia döntött úgy 2016-ben, hogy egyáltalán nem avatkozik be a medvepopuláció szabályozásába, azaz betiltotta a vadászatot, 2018-tól pedig csak utólagos beavatkozás engedélyezett, azaz csak a problémás egyedeket lehet kilőni. A szigorúan védett fajokra is adható az EU-ban kilövési és vadászati engedély, pl. a finneknél a rénszarvascsordákat veszélyeztető farkasra. Tehát az EU-ban nem tilos a medvevadászat, Románia tiltotta be a prevenciós medveállomány szabályozást. Úgy gondolom, hogy szükség van emberi beavatkozásra a medvepopuláció szabályozása érdekében. De nem a vadászat az első, az élőhelyeket kell biztosítanunk a medvék számára, hogy ne kényszerüljenek arra, hogy elhagyják ezeket, hogy ne találkozzunk velük az utcákon, és az iskolák udvarán se járkáljanak a medvék. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy békében élhessünk egymás mellett.

Forrás: transindex.ro internetes hírportál

Természetvédelem

Évente több tízezer madár pusztul el a vezetékeknek csapódás és áramütés miatt

Romániában évente több tízezer madár pusztul el légvezetékekkel való ütközés vagy áramütés következtében.

Published

on

Egy hím túzok pusztult el márciusban Nagyszalonta közelében, miután nekirepült egy középfeszültségű légvezetéknek – közölte Facebook-oldalán a Milvus Csoport. A természetvédelmi egyesület arra hívja fel a figyelmet, hogy ez az első dokumentált eset Romániában, de szerintük a probléma ennél jóval kiterjedtebb: légvezetékekhez való ütközés vagy áramütés következtében évente több tízezer madár pusztul el.

Vezetéknek repült a túzok és elpusztult. | Fotó: Engi László

A villanyvezetékek által okozott madárpusztulás világszintű probléma, amely Romániában is egyre súlyosabb, és két jól elkülöníthető jelenségre vezethető vissza: a vezetékeknek való nekirepülésre és az áramütésre – mondta el a Maszol megkeresésére Papp Tamás, a Milvus Csoport ornitológusa.

A közelmúltban egy túzok pusztult el légvezetéknek való nekirepülés miatt, ami különösen nagy veszteség, hiszen Romániában rendkívül kevés példány él: Szalonta környékén mindössze néhány tucat, körülbelül 45 madárból álló állományról beszélhetünk, ahol minden egyed számít. A most dokumentált eset azért is jelentős, mert bár a szakemberek eddig is feltételezték az ilyen jellegű pusztulásokat, ez az első bizonyított eset az országban.

Papp Tamás közölte, hogy a nekirepüléses esetek akkor történnek, amikor a madarak egyszerűen nem látják meg a vékony, gyakran alig egy centiméter vastag vezetékeket, és nagy sebességgel nekiütköznek. Ez rendszerint azonnali pusztuláshoz vezet, mivel a madarak szárnya vagy gerince eltörik. Mint magyarázta, ez különösen jellemző a túzokra, mivel bár jól és gyakran repülnek, manőverezőképességüket nagy testtömegük és széles szárnyfesztávolságuk korlátozza, ezért könnyen ütközhetnek légvezetékeknek.

Elpusztult túzok Magyarországon | Fotó: Motkó Béla

A probléma súlyosságát mutatja, hogy a túzokállomány világszerte csökken: az elmúlt 16 évben több mint 34 százalékkal esett vissza a populáció, 44–57 ezerről 31–36 ezer példányra. Európában is hasonló tendencia figyelhető meg, amelyben jelentős szerepet játszanak az elektromos légvezetékekkel való ütközések, különösen a nagy- és középfeszültségű hálózatok esetében.

Az áramütés egy más jellegű, de még gyakoribb probléma

Az áramütés akkor következik be, amikor a madarak rászállnak a középfeszültségű hálózatok oszlopaira – nem a szakemberek által kialakított gólyafészkekről van szó, ezek alacsony feszültségű oszlopokon vannak – vagy vezetékekre. Ez legtöbbször azonnali pusztuláshoz vezet. Az ilyen esetek elsősorban a gólyákra és a ragadozó madarakra jellemzőek, mivel ezek a fajok előszeretettel használják az oszlopokat pihenő- vagy leshelynek.

Nagyszalontai túzokok. | Fotó: Nagy László

Különösen a vonulási időszakban, augusztusban és szeptember elején fordul elő sok ilyen eset, amikor a gólyák nagy számban gyűlnek össze. Nem ritka az sem, hogy a madár az áramütés után fennakad a vezetéken, és tartós rövidzárlatot okoz, ami akár egy egész település áramellátását is megszakíthatja. Egy ilyen eset történt nemrég Marosvásárhely közelében is, ahol egy áramütött gólyát kellett eltávolítani egy középfeszültségű oszlopról – magyarázta Papp Tamás, a Milvus Csoport ornitológusa.

A két jelenség tehát különböző módon veszélyezteti a madarakat: a túzok elsősorban a nekirepülés miatt van veszélyben, míg a gólyák, a ragadozó madarak – például a kerecsensólyom – és a varjúfélék inkább az áramütés áldozatai. A természetvédők becslése szerint Romániában évente több tízezer madár pusztul el villanyvezetékek miatt, és ezek jelentős része nagy testű, lassan szaporodó faj – mondta a Milvus Csoport ornitológusa.

Fehér gólya egy szigeteletlen oszlopon. | Fotó: Orbán Zoltán

A probléma különösen a középfeszültségű hálózat esetében súlyos, amely a települések áramellátását biztosítja. Míg a magas feszültségű vezetékek inkább a nagy távolságú szállításra szolgálnak, az alacsony feszültségűek pedig a településeken belüli elosztást végzik, addig a középfeszültségű rendszer az, ahol a legtöbb baleset történik. Romániában több mint egymillió ilyen oszlop található, így a probléma kezelése hatalmas beruházást igényelne – tette hozzá Papp Tamás.

A hosszú távú megoldások költségesek

A túzokvédelem egyik fő eleme a nekirepülések visszaszorítása, ezért ez kiemelt helyen szerepel a közép-európai túzokpopulációk védelméről szóló nemzetközi akciótervekben is. A leghatékonyabb megoldás a vezetékek föld alá helyezése lenne, mivel ez egyszerre szüntetné meg a nekirepülés és az áramütés kockázatát is.

Nyugat-Európa több országában ez már bevett gyakorlat, bár csak akkor alkalmazzák, ha a költségek nem haladják meg jelentősen a légvezetékek kiépítésének árát – magyarázza a szakember. Emellett léteznek ideiglenes megoldások is, például a vezetékekre szerelt láthatósági jelölők, amelyek felhívják a madarak figyelmét a vezetékekre, illetve a veszélyes részek szigetelése az oszlopokon. A tavaly ősszel indult nemzetközi túzokvédelmi LIFE-projekt (EUROBUSTARD) keretében a nagyszalontai 110 kV-os nagyfeszültségű vezetéksor egy szakaszára – az áramszolgáltató jóváhagyásával – olyan jelölőeszközök kihelyezését tervezik, amelyek a túzokok számára is jól láthatóak, és jelentősen csökkenthetik a nekirepülés kockázatát.

Ezek a megoldások azonban sokszor csak részlegesek vagy ideiglenesek. Egy másik lehetőség a szigetelt, burkolt vezetékek használata, amelyek vastagabbak és jobban láthatók, így csökkentik mind az ütközések, mind az áramütések számát, ugyanakkor szintén költséges megoldást

Túzok sétál a mezőn. | Fotó: Milvus Csoport honlapja

Néhány évvel ezelőtt, egy korábbi pályázat keretében Nagyszalonta önkormányzatával közösen először alkalmaztak Romániában ilyen jellegű túzokvédelmi beavatkozást: hat kilométer hosszú légvezetéket cseréltek le biztonságos földkábelre a legfontosabb romániai túzokélőhelyek közelében. Ez a típusú fejlesztés azonban rendkívül költséges (mintegy 50 000 euró/km), így Nagyszalonta környékén továbbra is több tíz kilométernyi veszélyes vezetékszakasz szeli át a túzokok élőterét.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a romániai középfeszültségű elektromos hálózat nagy része az 1950–60-as években épült, és ma már nagyrészt magáncégek tulajdonában van. Bár az áramszolgáltatóknak is problémát okoznak az áramütések – hiszen rövidzárlatot és áramkimaradást idéznek elő –, ez egyelőre nem elegendő ösztönző a teljes hálózat korszerűsítésére. Jelenleg nincs olyan jogi szabályozás sem, amely kötelezné a szolgáltatókat a madárbarát megoldások alkalmazására – tette hozzá a Milvus Csoport ornitológusa.

Forrás: Maszol

 

 

 

 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kis sárszalonka a Csaba-réten

Kis sárszalonkát figyeltek meg Soltszentimre térségében

Published

on

A kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) hazánk egyik ritkán látható, tavasszal és ősszel átvonuló madárfaja. A szalonkafélék családjába tartozik, költőterülete Észak-Európa valamint Szibéria távoli tundravidéke. Sehol sem gyakori, de talán ez azzal magyarázható, hogy igen nehezen figyelhető meg köszönhetően a rendkívüli tollazatának, aminek segítségével szinte teljesen beleolvad a környezetébe.

A kis sárszalonka a rejtőtollazatának köszönehetően igen nehezen mefigyelhető madárfaj (fotók: Nyúl Mihály)

Ellentétben a sárszalonkával (Gallinago gallinago), ami közeledésünkre már hamar felröppen a földről, a kis sárszalonka szinte csak az utolsó pillanatban ugrik fel az ember lába alól. Jellegzetes hátmintázata tökéletesen elrejti a ritkás füvű, alacsony vízborítású, mocsaras, iszapos élőhelyén és ezt a madár is tudja. Ha veszélyt észlel szorosan a földhöz lapul és csak sok idő elteltével kezd el újra táplálkozni jellegzetes „rugózva táncoló” mozgásával. Az esetek többségében egyszerűen nem veszi észre a ragadozó vagy elsétál mellette az ember. A Kiskunságban elsősorban a szikes mocsarak szegélyében, a szikes puszták vízállásos részein és a turjánvidék mocsár-és láprétjein lehet vele találkozni, már akinek szerencséje van. Az utóbbi években egyre több az áttelelő példány is, azokat lecsapolt halastavak medrében, be nem fagyott csatornák mellett lehet megfigyelni. Csőrével az iszapot szurkálva keresi táplálékát, hasonlóan a cankókhoz és partfutókhoz. Rovarlárvákat, férgeket és apróbb csigákat fogyaszt.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság több helyszínen végez természetvédelmi célú vízpótlást a „Vizet a tájba” program keretében, többek között Kunszentmiklós és Soltszentimre térségében. Utóbbi területen (ahol az alábbi felvétel is készült) kiemelt jelentőségű a Csaba-rét, ahol az Igazgatóság mintegy 40 hektárnyi terület árasztásával, valamint őshonos magyar szürkemarhák és magyar házi bivalyok élőhelykezelő legeltetésével alakít ki számos madárfaj számára kulcsfontosságú pihenő, táplálkozó és költőhelyet.

A szárazság ellenére a Csaba-réten kialakuló vizes élőhelyek továbbra is fontos szerepet töltenek be a szalonkafajok számára

Az elmúlt évek aszályos időszakai hasonlóan más vízhez kötődő élőlényekhez úgy a kis sárszalonkának sem kedveznek. A szárazság ellenére a Csaba-réten kialakuló vizes élőhelyek továbbra is fontos szerepet töltenek be a szalonkafajok, a nagy póling (Numenius arquata), a pajzsoscankó (Calidris pugnax) számára, valamint költőhelyként szolgálnak a piroslábú cankónak (Tringa totanus), a bíbicnek (Vanellus vanellus) és az elmúlt években világszinten is jelentősen megfogyatkozott nagy godának (Limosa limosa).

Forrás:  Nyúl Mihály, természetvédelmi őrszolgálati csoportvezető – KNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Elkezdődött a költési szezon a vércséknél

A bőséges pocokállomány miatt megkezdődött a vörös vércsék költése

Published

on

Zsiros Sándor élménybeszámolója:

Ma reggel is megpakoltam a kocsit vércseládákkal, néhány mezei verebeknek szánt odúval és egy szalakótaodúval. A kékvércséknek szántam a vércseládákat. A vörösök már többnyire kotlanak, 6–7 tojásos fészekaljakat is láttunk.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

Április eleje korai kezdésnek számít, ilyen akkor fordul elő, amikor van bőven a fő táplálékukból, a mezei pockokból. Amelyik költeni akar, az már minimum ládát foglalt. A vörös vércsék kevésbé tolerálják egymás közelségét, mint a kékvércsék. Ha egymás közelében van két vércseláda, valószínűleg csak az egyiket foglalják el a vörösök, a másik megmarad a kékeknek.

Úgy alakítottam a menetrendet, hogy a polgári kamerás ölyvfészek közelében végezzünk. Szerettem volna leszedni a közvetítő felszerelést, és átrakni egy vércseládához, hogy ne maradjunk idén vörös vércse költés nélkül. Amikor ránéztem az ölyves közvetítésre, örömmel láttam, hogy két ölyvet láttak a megfigyelők a fészeknél. Ha egy órával később jön a hím, nem tudnánk róla. Természetesen így marad a kamera az ölyveknél.

A vörös vércséknél pedig hátha lesz egy kései költés. Mert egyelőre a polgári vércsetelepen csak egy vörös vércse tojó árválkodik a ládában. Bár még bőven van ideje, hogy „bepasizzon”. Jobbra vörös vércsék költenek, középen az új láda a kékvércséknek, bal szélen Csaba barátom.

Írta és fényképezte: Zsiros Sándor – Madárles

Tovább olvasom