Természetvédelem
Fontos a természetismeretet oktatók felkészültsége
A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara hazánkban elsőként hirdette meg három féléves természetpedagógiai posztgraduális képzését. Juhász Lajossal az egyetem docensével arról beszélgettünk, hogy mennyire fontos környezetünk megismertetése, megóvása, a szemléletformálás és a környezettudatosság, a természeti értékeink felismerése.
DE-MÉK logója (Ábra: mek.unideb.hu)
A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara hazánkban elsőként hirdette meg három féléves természetpedagógiai posztgraduális képzését. Juhász Lajossal az egyetem docensével arról beszélgettünk, hogy mennyire fontos környezetünk megismertetése, megóvása, a szemléletformálás és a környezettudatosság, a természeti értékeink felismerése.
Juhász Lajos fekete harkályt gyűrűz a Bódva-völgyi Madárgyűrűző Állomáson, egy gyerekeknek tartott bemutató keretében (Kép: Bajomi Bálint)
Ábra: ng.24.hu
Kérem, meséljen egy kicsit az eddigi életútjáról! Hol végzett, hol dolgozik, milyen témákat kutat?
A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végeztem biológia-földrajz tanárszakon. Ezt követően egyetemi oklevelet szereztem a Pannon Agrártudományi Egyetemen (Keszthely) okleveles természetvédelmi szakmérnök szakon. E mellett rendelkezem alapfokú gombaszakismereti vizsgával, illetve elektromos halászgépkezelői OKJ-s bizonyítvánnyal valamint vadgazdálkodási képesítéssel. A tanári diploma megszerzése után egy évnyi győri kitérő (itt egy mezőgazdasági szakközépiskolában dolgoztam) után a jelenlegi munkahelyemen dolgozom, aminek a neve az elmúlt időben többször is változott. Mostani pontos megnevezése némileg hosszúnak tűnik: Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék. Csaknem két évtizede a tanszék vezetőjeként igyekszem szervezni az oktatási, kutatási és egyéb feladatokat.
Úgy tudom a tanári pályának vannak családi hagyományai is.
Igen, biológus családból származom, édesapám az Egri Tanárképző Főiskolának volt botanikus főiskolai tanára, édesanyám pedig biológiát is oktatott egy egri iskolában. Ez meghatározta már kora gyermekkoromtól az érdeklődésemet a természet iránt. Főként a madarak jelentették és jelentik ma is a kiemelt élőlénycsoportot számomra, de más érdekelnek más fajok is, így a természetes halközösségek, egyes növénycsoportok, élőhelyegyüttesek (főként a nyírségi keményfa ligeterdők), illetve herpetológiai felmérések is munkám részét képezték. Talán haltani érdeklődésemnek is köszönhető, hogy oktatási karunk adta a helyszínt a Magyar Haltani Társaság megalakulásának 2005-ben, amelynek azóta az alelnöke is vagyok.
A halak mellett a madarakhoz sem lett hűtlen?
Madártani vizsgálataim egyrészt erdei közösségek ökológiai felmérését jelentették, illetve már több évtizede a madárurbanizáció kérdései is érdekelnek, kiemelten a galamb- és a varjúfélék. Programszerű madárjelölést is folytatok néhány régióban (Nyírség, Zempléni-hegység, Bódva-völgy, Debrecen). Három évtizede hallgatókkal és számos kollégával együtt részt veszek a Bódva-völgyi Madávonuláskutató és Természetvédelmi Tábor munkájában, mint gyűrűzésvezető. Éppen most néztem a hivatalos adatokat. Eddig több mint 48 ezer madár fordult meg a kezemben jelölésre várva az elmúlt évtizedekben. Eddigi munkámat talán a neves természetfestő, Muray Róbert idézetével jellemezhetném: „Témám a Természet!”
Milyen oktatási tevékenységben vett részt eddig?
Az egyetemen az állattan oktatásával kezdtem, majd amikor szerveződtek az egyes szakirányok, később az önálló szakok, további tantárgyak felelőse is lettem. Így az ökológia, vadászati állattan (madarak), ezt követően az oktatásba sikerült bevezetni a természetvédelem tárgyamat is. Ezzel kapcsolatban az egyik legfontosabb oktatási eredményemnek tekintem, hogy országos szinten sikerült kidolgozni a természetvédelmi mérnök szak képzési tervét és megalapítani a természetvédelmi mérnök szakot, amely oktatását karunkon kezdtük el elsőként. Szakvezetőként, alap-és mesterképzésben további tárgyak felelőseként, többek között a természetvédelmi állattan, Magyarország földtana és természetföldrajza, biológiai invázió, természetvédelem tárgyak oktatásában veszek részt. Nagyon fontosnak tartom a szervezett terepgyakorlatokat mindkét oktatási szinten, ezek vezetése számomra minden alkalommal igazi szakmai élményt adnak, amit szeretnék átadni a hallgatóknak is.
Nemrégiben létrehoztak egy új tanulási lehetőséget a Debreceni Egyetemen. Mi ennek a neve, mit tanulnak meg itt a hallgatók?
Az eddigi tapasztalatok és az oktatás gyakorlati fejlesztése szándékával néhány évvel ezelőtt sikerült megalapítani egy új szakot, amelyet már felsőfokú képzettséggel rendelkező hallgatóknak szántunk. A természetpedagógus szak létrehozását, országos alapítását az eddigi oktatási, gyakorlati tapasztalatunk mellett az is elősegítette, hogy egy debreceni oktatási intézmény tanulóinak az iskola néhány pedagógusával együtt évente rendszeresen szervezünk erdei iskolai tábort az Aggteleki Nemzeti Park területén.
Az is látható, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb igény mutatkozik a szülők részéről, hogy a gyerekek hasznosan töltsék el szabad idejüket. Ez lehet erdei iskola, zootábor vagy egyéb, a természetben megszervezett hosszabb-rövidebb program. Ezek csak akkor lehetnek igazán emlékezetesek a gyermekek számára, ha a programokat felkészült, szakmailag is hiteles tanárvezetők irányítják. A szakra jelentkezők számára ezt kínáljuk. A képzés 3 féléve alatt a pedagógiai tárgyaktól a természetismereten át, vezetett és önálló szakmai gyakorlatokon keresztül számos ismeretanyag kerül átadásra. Az utolsó félévben specializáció is lehetséges, hiszen erdei iskolai és zoopedagógiai tantárgycsoportokat is felvehetnek a hallgatók.
Mit jelent pontosan a „szakirányú továbbképzés” kifejezés?
A mérnökképzést folytató intézmények diploma utáni, azaz posztgraduális képzés
Forrás: National Geographic – Bajomi Bálint
Természetvédelem
Sárgyűjtőhelyek
Az MME a fecskék sárgyűjtőhelyeinek fontosságára hívja fel a figyelmet
A füsti és molnárfecskék fészekanyaga szó szerint az út pora – amennyiben az kellő mennyiségű vizet kapva sárrá válik. A jelentős részben aszfalttal, betonnal, térburkoló kővel fedett talajú lakott területek fecskéinek, különösen a városközpontokba is bemerészkedő molnárfecskéknek, a mind gyakoribb aszályos tavaszokon, nyárelőkön szinte lehetetlen sarat találniuk.
Fotó: MME
A helyzetet tovább nehezíti az utcai „kék” csapok megszűnése, továbbá a hazai legelő- és háztájiállat-tartás európai uniós csatlakozásunkat követő összeomlása, melynek következtében eltűntek az aszályos tavaszon, nyárelőn is fészekanyaggyűjtő-helyként funkcionáló útszéli pocsolyák, jószágitatók.
A sárgyűjtőhelyek nemcsak a fecskék, de a környék más állatai számára is fontos ivó- és fürdőhelyek, ezért ezek eltűnése a települési állatvilág egésze számára kedvezőtlen.
Nincs azonban még egy olyan állatcsoportunk, mint a fecskéké, amit olyan negatívan érintene a sárgyűjtőhelyek felszámolódása, mivel számukra ez nem csak az új fészkek építését lehetetleníti el, de a sérült fészkek javítását és a telepek tatarozását is veszélyezteti.
Útszéli sárgyűjtőhelyek
A legkézenfekvőbb megoldás, ha április első felétől május végéig (aszály esetén június végétől a másodköltés kezdetekor néhány hétig ismételten) kis forgalmú utak földes padkáján (a homokos padka nem jó, mert a nedves homok nem tapad jól, az ebből készült fészek nem tartós, könnyen leszakad!), gyártelepek udvarán slag vagy vödör segítségével asztalnyi területet jól beiszapolunk, addig locsoljuk a vizet, amíg a talaj többet már nem tud beszívni. Ezt követően már csak annyi a dolgunk, hogy az időjárástól, a csapadékviszonyoktól függően néhány naponta újra locsoljuk a területet, folyamatosan lágy saras állagban tartva azt.
Fotó: MME
Sárgyűjtőhely a kertben
Amennyiben a kertben szeretnék sárgyűjtőhelyet létesíteni, első lépésben ásóval vagy kapával tisztítsuk meg a fűtől a talajt. Ezt követően ássunk egy sekély, mintegy fél ásónyomnyi mélységű gödröt, amit béleljünk ki műanyag fóliával. Ez megakadályozza a víz elszivárgását, segíti a sárgyűjtőhely kevesebb munkával való nedvesen tartását. Ha ezzel megvagyunk, a kiásott föld nagyobb göröngyeit ásóval vagy lapáttal aprítsuk fel, a gyökereket, ágakat, köveket szedegessük ki, majd a „finomított” talajt lapátoljuk vissza a fóliára. Belocsolás előtt simítsuk el a földet úgy, hogy kissé a gödör belseje felé lejtsen. Különösen füstifecskés területen érdemes a sárba száraz füvet keverni, a madarak a nedvességtől felpuhult szálakat kötőanyagként beépítik a sárgombócok közé. Ha lehetőségünk van rá, agyagos földet használjunk, mert ez még jobb tapadást biztosít.
Fotó: MME
Tálcás sárgyűjtő
Panel- és irodaházakban, lakótelepeken, betonos udvarokban, ahol még ennyi talaj sincs vagy nem szeretnénk a gyepet feltörni, megpróbálhatjuk a fecske sárgyűjtőhelyet 40-50 cm átmérőjű kerek, vagy 100×50 cm-es műanyag virágalátét tálcákba elkészítve felkínálni a fecskéknek.
A kellően finom földet egyszerűen szórjuk bele, simítsuk el, majd öntözzük mindaddig, amíg meg nem áll rajta a víz. A tálcás sárgyűjtőt hagyhatjuk a földön, de erkélyen, teraszon kis asztalra vagy párkányra téve kínálhatjuk fel a fecskéknek.
Fecskevédelmi eszközök beszerzése
Az MME boltjában fecske műfészkek is beszerezhetők itt >>
Turizmusfejlesztési alkalmazás
A molnár- és füsti fecske-telepek sár fészekanyagot gyűjtő madártömegei olyan látványt jelenthetnek, ami megfelelő szervezéssel látogatók tömegeit vonzhatják. Ennek a lehetőségnek a kidolgozásáról részletesen olvashat itt >>
Fotó: MME
Védjük együtt a fecskéket!
Ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást, védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:
- Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
- Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.
A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld. - Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
- Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.
Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, épületfelújítás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!
Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!
További fecskevédelmi megoldásokról is olvashat a honlapunkon itt >>
Forrás: MME
Természetvédelem
Bajnok fogás
Terepmotoros csapatot fogtak el a Tarnavidéki TK turistautaktól távoli területén
Védett természeti területen természetvédelmi hatósági engedély szükséges technikai jellegű sporttevékenység folytatásához, járművel történő közlekedéshez. Erdőterületen pedig quaddal, terep-motorkerékpárral, motorkerékpárral – erdőgazdálkodási célú járműforgalom kivételével – közlekedni tilos.
Fotó: BNPI
A hosszú évekkel ezelőtt életbe lépett törvényekkel a jogalkotó hazánk természeti kincseinek megóvását tartotta szem előtt, hiszen a fenti tevékenységek nemcsak a talajt, gyepszintet, az erdőket és az ivóvízbázist, hanem az ott élő fajokat, azok élőhelyeit is veszélyeztetheti. Az utóbbi évek időjárási szélsőségei, a klíma változása nyomán felerősödött kedvezőtlen folyamatok miatt a biológiai sokféleség, unikális növénytársulásaink, erdőállományaink sérülékenyebbé váltak, amit a talajfelszínt terhelő járműforgalom, az ott zajló illegális sporttevékenység csak súlyosbít. Ez egy olyan, az erózióra egyébként is hajlamos, homokkő alapkőzetű területen, mint a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet, különös odafigyelést igényel.
A védett és Natura 2000 területek a természeti értékek hosszú távú megőrzésén kívül az élővilág zavartalan nyugalmát is hivatottak biztosítani, amit az óriási zajhatással járó quadozás vagy terepmotorozás a legérzékenyebb, szaporodási időszakban különösen zavar vagy veszélyeztet.
Mindezeket évekkel ezelőtt felismerve, felvilágosító, szemléletformáló és hatósági eszközöket egyaránt alkalmazva próbálja meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és Természetvédelmi Őrszolgálata a mind elterjedtebbé váló off-road sportok szabályozott keretek közé való terelését és visszaszorítását a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet térségében, de a közelmúltbeli események is azt mutatták, lesz még feladat.
Fotó: BNPI
Országos jelentőségű védett természeti területen számos alkalommal volt technikai jellegű sporttevékenység ellenőrzésére irányuló elrendelt akciószolgálat (https://www.bnpi.hu/hu/hir/quadozasbol-quadfogas), és egy újabbra a húsvéti nagyhéten is sor került. Ennek keretében a Tarnavidéki TK turistautaktól távoli, ember nem járta részén sikerült egy terepmotoros csapatot elfogni. Az intézkedés alá vont 4 fő természetvédelmi hatósági, tulajdonosi, erdőgazdálkodói engedély nélkül, rendszám nélküli enduro motorokkal folytatott a jogszabályokkal és a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető technikai jellegű sporttevékenységet. Volt köztük több olyan személy, aki járművezetői engedéllyel sem rendelkezett és soraikban találkozhattunk egy motoros bajnokkal is! A motorosok aznapi útjuk közben erdőfelújítás alatt áll fiatalost, érzékeny sziklagyepet, szurdokerdőt is károsítottak, költő madarakat zavartak le fészkeikről és növényeket tapostak. Bár a természetvédelmi őrök, majd a kiérkező rendőrök is jog- és szakszerűen, határozottan, kulturáltan és körültekintően hajtották végre intézkedésüket, az elkövetők az interneten valótlanságokat állítva próbálták megvádolni a közérdeket védő, hatósági feladatokat ellátó személyeket.
Fotó: BNPI
A természetvédelmi őrök intézkedése a kiemelt ünnepi, kirándulási időszakra esett, s a pihenésre, feltöltődésre vágyó embereket joggal háborította fel a máskor sem tűrhető, de ilyenkor sem szűnő terepmotorozás. Most is nyilvánvalóvá vált, hogy az endurosok tevékenysége az erdőtulajdonosok, gazdálkodók, önkormányzatok és állampolgárok számára sem kívánatos, sőt komoly magán- és közérdek sérelemmel jár. Sajnos még mindig van egy olyan, a jogszabályokat, az egymás mellett élés normáit be nem tartó motoros réteg, amely nem hajlandó igényeit a közös céloknak alárendelni, az össztársadalmi érdekeket előnyben részesíteni.
Az engedély nélküli off-road tevékenység elleni fellépés jogszabályokból adódó kötelesség, aminek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálata a jövőben is eleget fog tenni. A természeti értékek védelme, a szelíd turizmus feltételeinek biztosítása érdekében ebben a társadalom széles rétegére és a sajtó támogatására is számítunk.
Természetvédelem
Összefoglaló a kerecsensólyom táplálékvizsgálatairól a LIFE SakerRoads projekt 2025. évi adatai alapján
Táplálékmaradvány-gyűjtést végeztek a kerecsensólymok fészkeinél
A kerecsensólyom hosszútávú megőrzésének egyik fontos eleme, hogy megfelelő ismeretünk legyen a sólyom táplálkozásáról és táplálékállatairól. A SakerRoads projekt keretében 2025-ben két módszerrel vizsgáltuk a zsákmányállatok mennyiségét és azok összetételét.
Fotó: MME
Táplálékmaradvány-gyűjtést végeztünk a fészkekből, valamint vadkamerák segítségével is megfigyeltük a költéseket. Ennek eredményeként több mint 800 zsákmányállatot azonosítottunk, amelyek jelentősen hozzájárulnak a hazai kerecsensólyom Észak-alföldi állományának táplálékvizsgálataihoz. Az adatok segítségével választ kaphatunk arra, hogy hogyan hat a táplálékspektrum a kerecsenek költési sikerére, és hosszútávon nyomon tudjuk követni az egyes zsákmányállatok változását is. A vizsgált területen főbb zsákmányállatok közé tartoztak a pocokfajok, a seregély, a kis termetű madarak és a galambfélék. Érdekesség, hogy az idei évben négy példány erdei fülesbagoly is előkerült a táplálékmintákban, ami ritka zsákmánya a kerecsennek. Az egykor gyakori zsákmányállatnak számító ürge a vizsgálatok során egyetlen esetben került elő.
A fészkek vadkamerával történő megfigyelése során nem csak a sólymok táplálkozását kísérjük figyelemmel, de lehetőségünk van a szülő madarak és a fiókák viselkedésének nyomon követésére is.
Fotó: MME
A kerecsenfiókák kirepülését követően számos más állat használja ideiglenesen a sólymok költőhelyét. A vendégek közül egy szlovák gyűrűs fiatal vörös vércsét és egy hazánkban gyűrűzött szalakótát is sikerült azonosítanunk a színes gyűrűik alapján. A gyűrűs madármegfigyelések mellett további 9 madárfaj fordult elő alkalmilag ennél a fészkelőhelynél. Mindemellett több alkalommal észleltük egy nyest jelenlétét is, ami volt, hogy alvóhelyül használta a sólymok részére kialakított költőhelyet.
Szeretnénk köszönetet mondani a MAVIR Zrt. projektpartnerünknek, hogy munkájukkal támogatják a fészkek kamerákkal történő megfigyelését és ezáltal a kerecsensólymok kutatását és védelmét. A vizsgálatok során használt vadkamerákat a LIFE SakerRoads projekt keretében a MAVIR Zrt. valamint a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem biztosította számunkra. Ezúton is köszönjük!
-
- UOVISION CAMERA
Írta: Juhász Benedek – MME
Az otthon készített lőszereket árulta
Sárgyűjtőhelyek
Bajnok fogás
Összefoglaló a kerecsensólyom táplálékvizsgálatairól a LIFE SakerRoads projekt 2025. évi adatai alapján
Erdésztechnikus diákjaink az OSZTV soproni döntőjében
Vércsék és baglyok küzdelme Tiszavasváriban
Pásztorgémek Drávaszentesen
Tudósítás a Drón napról
Sikeres fellépés az illegális agancsozás ellen – nyugalom a vadnak, eredmény a szakmának
Aszályinformációk – 2026. április 16.
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
Pergetve fogtak harcsát
Ragadozógyérítés J-N-Szolnokban
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Dr. Majzinger István 65 éves
Kitüntetések a vadgazdálkodási ágazat szereplőinek
Megújult az EDU felületén az ASP járványügyi képzés a vadászok számára
Lezajlott a hivatásos vadászok szakmai továbbképzése Baranyában
