Természetvédelem
Újra hódítanak a hódok Fejér megyében
A hód az elmúlt években újra megjelent Magyarország vizes területein, így Fejér megyében is több helyen felfedezték a nyomát. Vértesacsán, Bodajkon, Fehérvárcsurgón, az alcsúti arborétumban is egyre otthonosabban érzi magát, melynek ökológiai jelentősége igen érdekes.
A hód (Kép: Shutterstock)
Igen érdekes története van az eurázsiai hódnak Magyarországon: a feljegyzések szerint a vadászatoknak köszönhetően az ezernyolcszázas évek végén halt ki az utolsó példánya. Vadászták a károkozása, a bundája és a húsa miatt is. A lényeg azonban az, hogy gyakorlatilag írmagját is kiirtották, így közel száz éven keresztül semmi jele nem volt annak, hogy az egyébként őshonos állat valaha itt élt.
(Kép: Fejér Megyei Hírlap)
Az 1990-es években aztán voltak halvány próbálkozások a visszatelepítésére. Most pedig évről évre egyre közelebbi híreket hallunk arról, hogy ismét köztünk élnek. Félreérthetetlen jelei vannak ennek: szétrágott fatörzsek, faaprítékból épített gátak, felduzzadt vízterek jelzik a jelenlétüket. Klébert Antal, a Duna–Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őrkerület-vezetője – akit egyébként nyugodtan hívhatunk Fejér megyében a hódok ügyvédjének is – úgy véli, az első, amit megjelenésükről tudni kell, hogy ittlétüknek semmi köze nincs a kilencvenes évek visszatelepítési kísérletéhez.
Populációdinamika
– Amikor az utolsó darabot is kilőtték, évtizedekig nem volt az országban egy példány sem. Az ember pusztította ki, majd a kilencvenes években valóban volt pár hódelengedés, Gemencen például. De a gyakorlat mindig azt mutatta, hogy pár egyed visszatelepítése nem lehet sikeres történet. Ami most történt, az nem ennek az eredménye, hanem annak, hogy Nyugat-Európában és a Duna felső folyásánál – a németektől az osztrákokig – erős populáció alakult ki és azok kezdtek el terjeszkedni. Vagyis a Duna mentén érkezett a hód Magyarországra – elsőként Komárom, Győr és a Szigetköz területén jelentek meg. Mivel nincs természetes ellensége, vadászni nehéz és védett állat is, így egyre jobban terjeszkedtek – mutat rá a szakember, hozzátéve, hogy a korábban őshonos, de az országból eltűnt állatok közül többet is védelem alá helyeztek Magyarországon. Ilyen volt a farkas, a medve és a hiúz is. A hód visszatérése azonban – ahogy Klébert szerint a farkasé is – a fajok populációdinamikájának köszönhető:
– Ahol túl sok egyed van, ott a fiatalok kiszorulnak társadalmuk peremére, ezért új helyet kell keresniük. A hód is ilyen – Nyugat-Európában megerősödött az állománya. S mivel Magyarországon a farkas volt az ellensége, ezért itt viszonylag nyugalmas otthont talált magának. Ahogy végigjött a Dunán, elindult a mellékfolyókon felfelé – a Rába, az Által-ér mentén vagy éppen Fejér megyét érintően a Szent László patak s a Váli-víz mellett. A hód vízfolyással szembe halad, s amikor eléri a vízfolyások felső szakaszát, például a megyében Vértesacsánál vagy az alcsúti arborétumnál, ott elkezd gátakat építeni, hogy a vizet visszatartsa. Ezáltal gazdag mikroélőhelyeket hoz létre maga körül.
Bodajkon is látható nyomai vannak: a hód gátat épít, új élővilágot hoz létre (Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap)
Újra hódítanak
Vértesacsán például egy korábban lecsapolt területet foglaltak el az invazív vagyis idegen növényfajok, melyeket a hód megjelenése tudott visszaszorítani azzal, hogy gátakat épített, s a növények nem bírták a vizet. De Bodajkon is szemmel látható nyomai vannak az eurázsiai hódnak: gyönyörű gátakat épített, mellyel a víz folyását lassították le. A legtöbben csak a károkat látják, de ökológiai szempontból páratlan előnyöket is biztosít ez az állat. – Amellett, hogy tevékenységével gyakorlatilag visszaszorítja az invazív fajokat, kirágja a fákat, beledönti a vízbe, ezáltal azok újabb gyökereket eresztenek és az ágak rendszere élőhelyet teremt a vízi élőlényeknek. Csodálatos ívó- és rejtőzködőhelyek alakulnak így ki. A hód elkezdi átalakítani a vonalzóval az emberi kultúra sivatagává alakított területeket. Az átalakításból az ember gyakran csak annyit lát, hogy káoszos, járhatatlan világok jöttek létre. Valójában azonban az történik, hogy a természet visszaveszi a vízpartot, ahol a madarak újra boldogan fészkelhetnek, a kétéltűek, halak számára újra ideális közegek jönnek létre – hangsúlyozza a szakember. Persze az igazsághoz hozzátartozik – mondja –, hogy valóban tud kárt tenni: – Például ahol az ember értéket teremtett – arborétumot, gyümölcsöst telepített –, ott tenni kell valamit a védelem érdekében. Ilyenkor természetvédelmi hatósági engedéllyel át lehet telepíttetni az állatokat vagy fizikai elkerítéssel megvédeni a fákat. És – teszi hozzá –, előbb-utóbb a hód is vadászható lesz, hiszen erre már most vannak kísérletek, párat már most is lőhetnek. De a vadászata nem egyszerű, mert ha megijesztik, nagyon elbújik.
(Kép: Fejér Megyei Hírlap)
S még ha az ember számára a jelenléte ijesztő is, a természet azonban mégiscsak jól jár vele – a part sűrűbb, holtfában gazdag élőhellyé válik, változatosabb lesz. – Ez nem „istencsapás” – fogalmaz Antal. – A természetet a természettől nem kell félteni. Azzal, hogy a hód átalakítja a maga és a környező élővilág számára, számos egyéb fajnak teremt új élőhelyet. A hóddal meg kell barátkozni, hiszen úgy tűnik, hogy az ország teljes területére visszatért. Terjeszkedése jelenleg meglehetősen dinamikus fázisában van, egészen biztosan egyre többet fogunk hallani róla.
Forrás: a Fejér megyei hírportál
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ezúton szeretne reagálni az elmúlt két hét történéseire, melynek kapcsán a egyesületünket is érte elmarasztalás.
Fotó: MME
A háttér
A szeptember közepi hideg és csapadékos időjárás a hazánk területén tartózkodó fecskék tömeges legyengüléséhez és pusztulásához vezetett. Ezen haváriahelyzet közepette a Zala megyei helyi csoportunk vezetői a legyengült fecskék mentésébe és etetésébe kezdtek a Fenékpusztai Madárgyűrűző Állomáson megjelenő laikus önkéntes segítők közreműködésével. Szeptember 16-án ebben a helyzetben érkezett egy hatósági ellenőrzés a gyűrűző állomásra, ami bár jogszerű volt, véleményünk szerint mind időzítésében, mind a megtett intézkedések egy részében szerencsétlen és indokolatlan volt. Ezt egyes önkéntesek széles körben kezdték támadni és részinformációk alapján a kialakult helyzetről a média teljesen félrevezető tájékoztatást adott.
Fenékpuszta
A Fenékpusztai Madárgyűrűző Állomást az MME Zala Megyei Helyi Csoportja működteti, ahol a madármentés a madárgyűrűző állomás önkéntes, civil vezetőinek döntése volt, a madármentés nem tartozik az MME tevékenységi körébe. Egy ideje világossá vált számunkra, hogy a megfelelő engedélyek és körülmények hiánya miatt a madármentés Fenékpusztán nem folytatható, a Helyi Csoport vezetősége, majd az MME Elnöksége is úgy döntött, hogy a mentési tevékenységet fel kell számolni.
A felszámolási munka számos nehezítő körülmény miatt elhúzódott, és az MME el kell ismerje a felelősségét abban, hogy a helyzet mindenki számára megnyugtató rendezését nem tudta kellő időben elérni. Ha ez a folyamat a határozatban szabott határidőig befejeződik, akkor az egyébként jogosan elrendelt, ám időzítésében mindenképp áttervezést igénylő hatósági intézkedésre sem lett volna szükség, és ez a szerencsétlen egybeesés megelőzhető lett volna. Az MME vezetése az egész Egyesület nevében is sajnálatát fejezi ki emiatt.
Az MME országos madármentésre nem berendezkedett természetvédelmi szervezet, ezért madármentés témában leginkább hiteles szakmai tanáccsal tudja ellátni a lakosságot. A lakosság tájékoztatásán és a környezeti nevelési programjainkon túl tevékenységeink elsődleges célja, hogy Helyi Csoport-hálózatunkkal és más szakmai szervezetekkel együttműködve olyan fajmegőrzési és élőhelyvédelmi programokat valósítsunk meg, amelyekkel hosszú távon tudjuk biztosítani hazánk madarainak fennmaradását. Tagjaink és támogatóink is a hitelességünk miatt tartanak ki 50 év óta mellettünk, amelyet ezúton is köszönünk, továbbá köszönjük a nagyszámú, laikus madárbarát munkáját is, amely felbecsülhetetlen értékű!
Őszintén reméljük, hogy a munkatársainkat ért fenyegetések ellenére továbbra is az elmúlt 50 évünk sikereit figyelembe véve fogják megítélni egyesületünket. Egyúttal tisztelettel kérünk mindenkit, hogy bármelyik hibás vagy hibásnak vélt felet kíméljék meg a további szóbeli vagy írásbeli fenyegetésektől, meghurcolástól, mert egyetlen egyedet vagy fajt sem lehet agresszív fenyegetésekkel megmenteni, kizárólag összefogással és magas szintű szakmai munkával van erre lehetőség.
Az MME tevékenységét az Éves jelentésünk részletesen bemutatja, a 2023-as év jelentése itt érhető el: https://mme.hu/sites/default/files/2024-05/mme-eves-2023_web.pdf
A korábbi évek tevékenységeit bemutató éves jelentések az Átláthatóság menüpontunkban érhető el: https://mme.hu/atlathatosag
Madármentés téma az MME oldalán: https://mme.hu/madarmentes
Fecskevédelem téma az MME oldalán: https://mme.hu/fecskevedelem
Forrás: MME
Természetvédelem
Össztársadalmi jelentőséggel bír a természet-helyreállítás
A természet-helyreállítási rendelet végrehajtásához már a folyamatban lévő, a nemzeti park igazgatóságok által végrehajtott élőhely-rekonstrukciós projektek is hozzájárulnak – mondta Rácz András természetvédelemért felelős államtitkár Tatán, a magyar elnökség keretében megrendezett Természetvédelmi Igazgatók informális ülésén.
Rácz András, természetvédelemért felelős államtitkár © Hungarian presidency
Az uniós országok természetvédelmi igazgatói szeptember 30. és október 2. között gyűltek össze Tatán. A háromnapos informális ülés kiemelt kérdése volt a 2024. augusztusban hatályba lépett természet-helyreállítási rendelet tagállami végrehajtása, illetve annak pénzügyi, tervezési, érdekeltségi, valamint szektorokon átnyúló vonatkozásai.
A 2021–2027-es európai uniós költségvetési időszakban a nemzetipark-igazgatóságok aktív részvételével 102 projekt végrehajtását tervezzük, összesen 140 ezer hektár célterülettel – ismertette Rácz András, aki elmondta, ezek a projektek hozzájárulnak a természet-helyreállítási rendelet végrehajtásához, melyek döntően az állami tulajdonú, és a nemzetipark-igazgatóságok vagyonkezelésében lévő területeken valósultak, illetve valósulnak meg.
© Hungarian presidency
Az államtitkár kiemelte, uniós csatlakozásunk óta az Európai Regionális Fejlesztési Alap felhasználásával nemzetipark-igazgatóságaink 479 európai uniós finanszírozású projektben valósítottak meg aktív élőhely-rekonstrukciós, illetve a kezeléseket megalapozó intézkedéseket összesen 326 ezer hektáron, vagyis a magyarországi Natura 2000 hálózat nagyjából 15 százalékát kitevő területen.
Magyar Elnökség
Az Ecology and Evolution szaklapban frissen publikált magyar kutatás szerint a hím parlagi sasokat jobban tizedelheti a mérgezés, mint a tojókat. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), együttműködésben az Állatorvostudományi Egyetem Molekuláris Ökológia Kutatócsoportjával és a nemzetipark-igazgatóságokkal már több mint két évtizede követi nyomon a hazánkban fészkelő parlagi sasok túlélését. Ennek legfontosabb oka, hogy az elmúlt évtizedekben több mint száz példány esett az illegális mérgezések áldozatául.
Második éves parlagi sas (fotó: Orbán Zoltán – MME)
Ábra: MME
A parlagi sasok félénk és zavarásra érzékeny madarak, ezért nagyon nehéz őket hagyományos módszerekkel egyedileg azonosítani. Ebben áttörést jelentett az a magyar-spanyol tudományos együttműködés során 2005-ben kidolgozott módszer, amely lehetővé teszi, hogy akár egyetlen vedlett tollból is megfelelő mennyiségű és minőségű DNS-t lehessen kivonni.
Ennek segítségével a fészkek környékéről évente gyűjtött vedlett tollakból a kutatócsoport munkatársai DNS-ujjlenyomatot készíthettek. Így minden évben megállapítható a költő madarak kiléte és a sokéves adatsorokból a túlélési rátájuk is megbecsülhető. Egy újonnan publikált tanulmányban azt mutatták ki, hogy a hazánkban költő parlagi sasok túlélése miként függ a mérgezéstől, amely a mai napig az egyik legjelentősebb veszélyeztető tényező a fokozottan védett fajra nézve.
Összesen több mint 600 költő parlagi sas (208 hím és 411 tojó) életét követték nyomon az egyedi DNS-ujjlenyomatokkal a vizsgálat 12 éve alatt (2011-2022). Az azonosított hímek jóval alacsonyabb számának az volt az oka, hogy hímektől kisebb eséllyel sikerült vedlett tollat gyűjteni, mivel a költési időszakban főleg a hímek vadásznak, így kevesebb időt töltenek a fészek környékén és kisebb eséllyel hullatják el ott a tollukat. Annak érdekében, hogy a hímekről is elegendő mennyiségű adatot szerezzenek, sok esetben apasági vizsgálattal állapították meg a hímek kilétét a fiókáik DNS-mintáit felhasználva.
Az eredmények alapján a hazánkban költő parlagi sasok éves túlélése általánosságban véve magas (92%), azonban mindkét ivar túlélésében csökkenés volt kimutatható azokban az években, amelyekben nagyobb mértékű volt a mérgezések előfordulása. Az eredmények arra is utalnak, hogy a hímek túlélési rátája a tojókénál erőteljesebben csökkent a mérgezések hatására. Különösen igaz volt ez a 2011-2012-es időszakra, amelyre kifejezetten nagymértékű mérgezés volt jellemző.
A talált ivari különbséget több tényező is okozhatja. Egyrészt, valószínűleg fontos szerepet játszik benne a már előbb említett viselkedésbeli különbség, azaz, hogy a hímek többet vadásznak a költési időszakban, mint a tojók, így feltételezhetően több lehetőségük is van mérgezett tetemmel vagy prédával találkozni. Másfelől a hímek valamivel kisebb termetűek mint a tojók, és emiatt feltehetően kisebb dózisú méreg elfogyasztása is elegendő a pusztulásukhoz.
Az eredmények megerősítik a mérgezések negatív hatását a parlagi sasok populációjára, alátámasztva ezáltal, hogy a mérgezéses esetek felderítése és megelőzése nagy jelentőséggel bír a fokozottan védett parlagi sas megőrzése szempontjából.
A fajmegőrzési programot és a genetikai vizsgálatokat az Európai Unió LIFE Nature programja támogatta (Helicon LIFE és PannonEagle LIFE, www.parlagisas.hu).
Forrás: Zsinka Bernadett PhD-hallgató – MME
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Nyilatkozat
A repcemag termelői ára 11 százalékkal emelkedett
Vadászati Kultúra Ünnepe a keszthelyi Vadászati Múzeumban
Visszanéző (2020): Életbikám története
Össztársadalmi jelentőséggel bír a természet-helyreállítás
KITEKINTŐ: Szerbia – A szerb vadászat jövője
ÁFA nyilatkozatok a pályázatokban
Heves vármegye legjobb koronglövő vadásza 2024
Nyolcvan gímtrófea a Verga Zrt. trófeaszemléjén
Országos Vadgazdálkodási Alap – 2025/2026-os pályázati felhívás
Már a műholdakról is látszanak a Magyarországon bajba került fecskék – VIDEÓVAL
Gímbika esett a Hoboli Vadásztársaság területén
Godzsák Tibor 1966-2024
Visszanéző (2020): Életbikám története
Második bikám elejtésének története
Életem első őzbakja
Latolgatás után…
Idénykezdés Kardosfán
Elesett a Bélus-völgyi király
