Keressen minket

Természetvédelem

Újra hódítanak a hódok Fejér megyében

A hód az elmúlt években újra megjelent Magyarország vizes területein, így Fejér megyében is több helyen felfedezték a nyomát. Vértesacsán, Bodajkon, Fehérvárcsurgón, az alcsúti arborétumban is egyre otthonosabban érzi magát, melynek ökológiai jelentősége igen érdekes.

A hód az elmúlt években újra megjelent Magyarország vizes területein, így Fejér megyében is több helyen felfedezték a nyomát. Vértesacsán, Bodajkon, Fehérvárcsurgón, az alcsúti arborétumban is egyre otthonosabban érzi magát, melynek ökológiai jelentősége igen érdekes.
hód

A hód (Kép: Shutterstock)

Amellett, hogy az emberek nagy része csak azt látja, mit tesz tönkre, a természetvédő rámutatott, miért is olyan jó a visszatérése ennek az egyébként őshonos állatnak.

Igen érdekes története van az eurázsiai hódnak Magyarországon: a feljegyzések szerint a vadászatoknak köszönhetően az ezernyolcszázas évek végén halt ki az utolsó példánya. Vadászták a károkozása, a bundája és a húsa miatt is. A lényeg azonban az, hogy gyakorlatilag írmagját is kiirtották, így közel száz éven keresztül semmi jele nem volt annak, hogy az egyébként őshonos állat valaha itt élt.

(Kép: Fejér Megyei Hírlap)

Az 1990-es években aztán voltak halvány próbálkozások a visszatelepítésére. Most pedig évről évre egyre közelebbi híreket hallunk arról, hogy ismét köztünk élnek. Félreérthetetlen jelei vannak ennek: szétrágott fatörzsek, faaprítékból épített gátak, felduzzadt vízterek jelzik a jelenlétüket. Klébert Antal, a Duna–Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őrkerület-vezetője – akit egyébként nyugodtan hívhatunk Fejér megyében a hódok ügyvédjének is – úgy véli, az első, amit megjelenésükről tudni kell, hogy ittlétüknek semmi köze nincs a kilencvenes évek visszatelepítési kísérletéhez.

Populációdinamika

– Amikor az utolsó darabot is kilőtték, évtizedekig nem volt az országban egy példány sem. Az ember pusztította ki, majd a kilencvenes években valóban volt pár hódelengedés, Gemencen például. De a gyakorlat mindig azt mutatta, hogy pár egyed visszatelepítése nem lehet sikeres történet. Ami most történt, az nem ennek az eredménye, hanem annak, hogy Nyugat-Európában és a Duna felső folyásánál – a németektől az osztrákokig – erős populáció alakult ki és azok kezdtek el terjeszkedni. Vagyis a Duna mentén érkezett a hód Magyarországra – elsőként Komárom, Győr és a Szigetköz területén jelentek meg. Mivel nincs természetes ellensége, vadászni nehéz és védett állat is, így egyre jobban terjeszkedtek – mutat rá a szakember, hozzátéve, hogy a korábban őshonos, de az országból eltűnt állatok közül többet is védelem alá helyeztek Magyarországon. Ilyen volt a farkas, a medve és a hiúz is. A hód visszatérése azonban – ahogy Klébert szerint a farkasé is – a fajok populációdinamikájának köszönhető:

– Ahol túl sok egyed van, ott a fiatalok kiszorulnak társadalmuk peremére, ezért új helyet kell keresniük. A hód is ilyen – Nyugat-Európában megerősödött az állománya. S mivel Magyarországon a farkas volt az ellensége, ezért itt viszonylag nyugalmas otthont talált magának. Ahogy végigjött a Dunán, elindult a mellékfolyókon felfelé – a Rába, az Által-ér mentén vagy éppen Fejér megyét érintően a Szent László patak s a Váli-víz mellett. A hód vízfolyással szembe halad, s amikor eléri a vízfolyások felső szakaszát, például a megyében Vértesacsánál vagy az alcsúti arborétumnál, ott elkezd gátakat építeni, hogy a vizet visszatartsa. Ezáltal gazdag mikroélőhelyeket hoz létre maga körül.

Bodajkon is látható nyomai vannak: a hód gátat épít, új élővilágot hoz létre (Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap)

Újra hódítanak

Vértesacsán például egy korábban lecsapolt területet foglaltak el az invazív vagyis idegen növényfajok, melyeket a hód megjelenése tudott visszaszorítani azzal, hogy gátakat épített, s a növények nem bírták a vizet. De Bodajkon is szemmel látható nyomai vannak az eurázsiai hódnak: gyönyörű gátakat épített, mellyel a víz folyását lassították le. A legtöbben csak a károkat látják, de ökológiai szempontból páratlan előnyöket is biztosít ez az állat. – Amellett, hogy tevékenységével gyakorlatilag visszaszorítja az invazív fajokat, kirágja a fákat, beledönti a vízbe, ezáltal azok újabb gyökereket eresztenek és az ágak rendszere élőhelyet teremt a vízi élőlényeknek. Csodálatos ívó- és rejtőzködőhelyek alakulnak így ki. A hód elkezdi átalakítani a vonalzóval az emberi kultúra sivatagává alakított területeket. Az átalakításból az ember gyakran csak annyit lát, hogy káoszos, járhatatlan világok jöttek létre. Valójában azonban az történik, hogy a természet visszaveszi a vízpartot, ahol a madarak újra boldogan fészkelhetnek, a kétéltűek, halak számára újra ideális közegek jönnek létre – hangsúlyozza a szakember. Persze az igazsághoz hozzátartozik – mondja –, hogy való­ban tud kárt tenni: – Például ahol az ember értéket teremtett – arborétumot, gyümölcsöst telepített –, ott tenni kell valamit a védelem érdekében. Ilyenkor természetvédelmi hatósági engedéllyel át lehet telepíttetni az állatokat vagy fizikai elkerítéssel megvédeni a fákat. És – teszi hozzá –, előbb-utóbb a hód is vadászható lesz, hiszen erre már most vannak kísérletek, párat már most is lőhetnek. De a vadászata nem egyszerű, mert ha megijesztik, nagyon elbújik.

(Kép: Fejér Megyei Hírlap)

S még ha az ember számára a jelenléte ijesztő is, a természet azonban mégiscsak jól jár vele – a part sűrűbb, holtfában gazdag élőhellyé válik, változatosabb lesz. – Ez nem „istencsapás” – fogalmaz Antal. – A természetet a természettől nem kell félteni. Azzal, hogy a hód átalakítja a maga és a környező élővilág számára, számos egyéb fajnak teremt új élőhelyet. A hóddal meg kell barátkozni, hiszen úgy tűnik, hogy az ország teljes területére visszatért. Terjeszkedése jelenleg meglehetősen dinamikus fázisában van, egészen biztosan egyre többet fogunk hallani róla.

Forrás: a Fejér megyei hírportál

Természetvédelem

Vége a fenyőnek? – Konferencia a lombos fafajokról

Mecserdő Zrt.: „Az ismeretlen ismerős – a lombos fafajok faanyaga” címmel szervezett tudományos konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága. Ahogy a cím is utal rá, a november 8-án lezajlott ülésen a hazai lombos fafajok faanyagának tulajdonságait és felhasználási lehetőségeit mutatták be az előadók, a lehető legváltozatosabb szempontok alapján. A kulcskérdés az volt, hogy hogyan válthatjuk ki és helyettesíthetjük lombos fafajokkal a fenyveseket, illetve az általuk adott nyersanyagot.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

“A Mecsekerdő Zrt. Baranya megye legnagyobb erdő- és vadgazdálkodója. A természetvédelem a mindennapi munkánk meghatározó része. (Ábra: Mecsekerdő Zrt.)

A konferenciát az MTA PAB Agrártudományok Szakbizottság Erdészeti és Vadgazdálkodási Munkabizottsága szervezte a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar dékánhelyettese, Dr. Pásztory Zoltán hathatós közreműködésével.

Hazai fafajok adatai

A konferencia alaphangját Sulyok Ferenc, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség elnökének, a kiskunsági KEFAG Zrt. vezérigazgatójának a hazai erdők fafajaira vonatkozó átfogó, statisztikai alapokon nyugvó beszámolója adta meg. Ebből kiderült, hogy Magyarországon – jelentősen növekvő erdőterületek mellett – az ellentmondásos megítélésű nemes nyár és az ország közel egész területén idegenhonos fenyő állományok területei csökkennek, ugyanis a kitermelés ezeknél a fajoknál jóval meghaladja a növedéket. Mindez logikus annak fényében, hogy a jelenlegi szabályozás az őshonos – azaz lombos – fafajokkal való erdőfelújítást támogatja.

Nem mindegy azonban, hogy a klimatikus viszonyok és a szakmai szabályozás miatt visszaszoruló fenyvesek helyére mit és milyen célból ültetünk. Ezt az összetett kérdést járta körül a konferencia több előadása is.

Milyenek lesznek a jövő erdői?

Horváth Iván, a Budapest Erdőgazdaság erdőgazdálkodási és természetvédelmi osztályvezetője, a Pro Silva Hungaria Egyesület elnöke is erről beszélt – az erdész azon dilemmájáról, hogy a rendelkezésére álló fafajok széles választékából milyen szakmai megfontolások alapján válasszon. A legnagyobb kihívást az adott terület klímája és hidrológiai viszonyai jelentik, hiszen ezek a felgyorsult klímaváltozás körülményei között rendkívül dinamikusan és sajnos vissza nem fordítható módon változnak. Éppen ezért az erdész felelőssége, hogy ne a jelenlegi, hanem egy akár ötven-száz év múlva bekövetkező, „majdani” ökológiai állapotra tervezzen erdőt.

A lehetséges megoldások közül az egyik legfontosabb az „elegyesség” – azaz a több fafaj harmonikus együttélésén alapuló elegyes, változatos erdők létrehozása. Az erdők a leginkább összetett szárazföldi ökoszisztémának számítanak, és a jövő erdőinek hosszú távú tervezésekor elengedhetetlen a fajgazdagság növelése, a széles fafajspektrum, a tájidegen kategória felülvizsgálata, illetve a jelenleg uralkodó célállomány-szemlélet meghaladása.

Prof. dr. Lakatos Ferenc, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetének igazgatója a lombos faanyagok – tehát nemcsak az élő fák, hanem a beépített, felhasznált nyersanyag – biológiai károsítóit, elsősorban a különböző ízeltlábúakat, azok kártételét, illetve a kárkép alapján a fajok beazonosításának módszertanát mutatta be.

A fa és a körforgásos gazdaság

Távolról indítva, szélesebb perspektívából mutatta be a helyzetet Dr. Börcsök Zoltán, a Soproni Egyetem Innovációs Központjának tudományos főmunkatársa. A lineáris és körforgásos gazdaság közötti különbségről, a hulladékhasznosítás jelentőségéről beszélve kiemelte a fafeldolgozás rendkívül alacsony karbonlábnyomát, illetve a faanyag nagyon magas újrafelhasználási arányát a többi nyersanyagéhoz képest. Mindez kifejezetten modern és korszerű nyersanyaggá avatja a korábban „elavultnak” gondolt fát.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

Hogyan váltja ki a lombos fa a fenyőt?

A fenyők és a lombos fafajok tulajdonságairól, a köztük lévő jelentős, felhasználhatóságukat nagymértékben befolyásoló különbségekről beszélt dr. Fehér Sándor docens, a Soproni Egyetem Faipari és Műszaki Intézetének igazgatója. Előadásának végkövetkeztetése az volt, hogy a két faanyag-típus közötti különbség korszerű technológiai megoldásokkal áthidalható.

Dr. Pásztory Zoltán dékánhelyettes, a Soproni Egyetem tudományos főmunkatársa elsősorban a hazai lombos fajokból készült építőipari anyagokat és megoldásokat – de még inkább az ezekre vonatkozó technológiai és tudományos kutatásokat – mutatta be. Mint elmondta, a Soproni Egyetem, és azon belül is a Faipari Mérnöki és Kreatívipar Kar kivételesen elkötelezett az eddig kizárólag importból származó fenyő fatermékek hazai lombos fajokkal való helyettesítése, és a magyarországi favagyon magasabb hozzáadott értékű hasznosítása mellett.

A lombos fafajok egy speciális felhasználási területéről, az OSB-lap gyártásról adott elő Lipák László, a Swiss Krono fabeszerzés vezetője. A gyakorlati, termelési-értékesítési megközelítésű előadásában bemutatta a társaság azon törekvését, hogy a korábbi, alapvetően fenyő alapanyagú építőipari termékgyártásról átálljon hazai lombos fafajok felhasználására. Ez, illetve a kiszámíthatatlan külpolitikai helyzet (a Swiss Kronónak jelentős termelőkapacitásai voltak-vannak Ukrajnában és Oroszországban) természetesen komoly technológiai kihívások elé állítja a céget, de mára már bebizonyosodott, hogy a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a fenyő alapanyag az OSB-lap gyártás során akár teljes mértékben kiváltható hazai lombos fafajokkal.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

Tovább olvasom

Természetvédelem

Eltűnnek a villanyoszlopok, hogy biztonságban vonulhassanak a védett túzokok Mosonmagyaróvár környékén – GALÉRIÁVAL

Évtizedek óta töretlen a hazai túzokvédelmi munka, mely az E.ON Hungária Csoport és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésében most újabb mérföldkőhöz érkezett. Mosonmagyaróvár térségében, Mosonszolnok és Újrónafő között 7 kilométeres szakaszon cseréli földkábelre az ott lévő villamos légvezetéket az E.ON, ezzel biztosítva a környéken élő védett madaraknak a biztonságos környezetet.

A túzok. (Fotó: E.ON Hungária Csoport)

  • Több mint 7 kilométeres szakaszon viszi a föld alá középfeszültségű hálózatát az E.ON Hungária Csoport a madarak védelmében
  • A Mosonszolnok és Újrónafő térségében megvalósuló beruházás az itt fészkelő, védett túzokok és más nagy testű madarak megóvását és szabad vonulását szolgálja
  • A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósággal közösen előkészített madárvédelmi beruházás 265 millió forintból valósul meg
  • Az E.ON madárvédelmi intézkedései folyamatosak, a nemzeti park területén Rajkánál már elkészült egy további, három és fél kilométeres, a túzokpopuláció megóvása szempontjából fontos szakasz földkábelesítése

Haraszti Judit, az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. vezérigazgatója és Kulcsárné Roth Matthaea, a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatója. (Fotó: E.ON Hungária Csoport)

A túzokok esetében a hagyományosan alkalmazott madárvédelmi megoldások, mint a légvezetékes hálózat szigetelése, madárvédő burkolatokkal való ellátása nem nyújtanak kellő védelmet. Európa legnehezebb röpképes madara számára ugyanis az jelent veszélyt, hogy nem képes jól manőverezni a levegőben, így nekiütközhet a vezetéknek, emiatt szükséges teljesen átépíteni, a föld alá vinni a kábeleket. Egy ilyen átépítés azonban nem csak jelentős anyagi beruházást igényel, számos műszaki és egyéb feltételnek is teljesülnie kell ahhoz, hogy a légvezetéket földkábelre cserélhessék a szakemberek.

Fotó: E.ON Hungária Csoport

A földkábel egy nagyforgalmú utat keresztez, emiatt a földmunkák során a szakemberek a 86-os utat teljes szélességében átfúrták, biztosítva az út eredeti teherbírását. A védőcsőbe burkolt földkábelt 1,2 méter mélyen fektetik, hogy a mezőgazdasági területen mélyszántást végző munkagépek tevékenységét a földkábelek ne akadályozzák. A földmunkák során a termőföld rekultivációjára is odafigyeltek az E.ON-nál, azaz a földrétegek szétválasztásával biztosították, hogy a talaj legfelső termékeny rétege ne keveredjen a kavicsos, törmelékes altalajjal, és így a beruházást követően a mezőgazdasági terület újra művelésbe vonható és értékes maradjon.

Fotó: E.ON Hungária Csoport

Annak érdekében, hogy a beruházás ideje alatt is folyamatos legyen az áramellátás, először az új földkábeleket fektették le, és csak most, azok üzembe helyezése után engedik le a régi légkábeleket és bontják el az oszlopokat Mosonszolnok és Újrónafő között. Az új, már elkészült földkábel az eredeti légvezeték nyomvonalán halad, amely összesen 7072 méter hosszú szakaszt érint.

Fotó: E.ON Hungária Csoport

“Minden újonnan épülő villamosenergia-hálózatunk a madarak számára biztonságos módon épül, és folyamatosan dolgozunk azon, hogy a már meglévők is mind madárbarátok legyenek. A nemzeti parkok szakembereinek útmutatása, partnersége kulcsfontosságú a számunkra, hiszen ők ismerik legjobban a madárpopulációk fészkelési és vonulási szokásait, melyet hálózati munkáink tervezése és időzítése során figyelembe veszünk. Büszkék vagyunk arra, hogy ezekkel a beruházásainkkal hozzá tudunk járulni a túzokpopuláció és más védett madaraink megóvásához” – mondta el Haraszti Judit, az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. vezérigazgatója.

Fotó: E.ON Hungária Csoport

A beruházás keretében az eddig a légvezetékeken alkalmazott távműködtetésű és kézivezérlésű oszlopkapcsolók helyett három új, modern – egyenként több mint 10 millió forint értékű – kapcsolóállomást létesítettek az E.ON szakemberei, az új készülékek a gyorsabb hibaelhárítást szolgálják egy esetleges meghibásodás esetén. A környéken élők számára tehát magasabb ellátásbiztonságot is jelent a fejlesztés amellett, hogy a madárvilág megóvásában egy kiemelkedő jelentőségű lépés.

Az E.ON és Igazgatóságunk közötti évtizedes együttműködésnek szép példája a mosonszolnoki, a madarak védelmét szolgáló földkábel fektetés. Különösen fontos ez a túzokok élőhelyén – és büszkén modhatjuk, hogy a kisalföldi  túzokállomány hazai élőhelyein lassan az összes vezeték föld alá kerül. Örülünk annak, hogy az E.ON ezt saját vállalásként teszi, hiszen ez azt jelzi, hogy munkatársaik és a legmagasabb szintű döntéshozóik is magukénak érzik a madárvédelmet. Bízunk abban, hogy a jövőben is együtt tudjuk szolgálni a helyi madárvédelem ügyét” – tette hozzá Kulcsárné Roth Matthaea, a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatója.

Az összesen több mint 265 millió forintba kerülő madárvédelmi nagyberuházás a Magyarországon és Szlovákián átívelő Danube InGrid program keretében valósul meg, részben Európai Uniós forrásból, részben az E.ON Hungária Csoport finanszírozásában.

További túzokvédelmi intézkedések az E.ON-nál

 Az E.ON madárvédelmi tevékenységének célja az állatvilágot kímélő, fenntartható és biztonságos hálózat megteremtése. 2020-ban Rajka térségében, szintén a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén 3,5 kilométeres nyomvonalhosszon vitte föld alá hálózatát a vállalatcsoport a túzokok védelmében, a beruházás költsége közel 62 millió forint volt. 2021-ben a Kiskunsági Nemzeti Park területén zárult az az átépítéssorozat, ahol összesen 32 km szabadvezetéket szüntettek meg Apajpuszta térségében, az ottani túzokpouláció megóvásáért. A projektet az Európai Unió támogatta a LIFE projekt keretében, melynek teljes költsége 645 millió forint volt. A most megvalósuló Mosonszolnok-Újrónafő beruházással együtt már több mint 42 kilométeres, a túzokok élőhelyét érintő szakaszon lett akadálymentes az égbolt az E.ON Hungária Csoport szolgáltatási területén, a beruházások összértéke közel egy milliárd forint.

Forrás: E.ON Hungária Csoport

Tovább olvasom

Természetvédelem

A Kis-Sárréten is stabil a kuvikállomány

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén sokfelé költ kedves, kistermetű bagolyfajunk, a kuvik. Nappal ritkán látható, inkább az esti, éjszakai órákban hallatott hangja árulja el jelenlétét.

Fotó: Bíró István – Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

Jó eséllyel megpillanthatjuk a költőhely közelében, tetőn, háztetőn, kazal tetején, száraz fán üldögélve. Kül- és belterületeken is keresi az emberi létesítményeket, házakat, istállókat, magtárakat, szénatárolókat, kazlakat.

Sok babona és hiedelem fűződik a kis bagoly nevéhez, de az is igaz, hogy már évszázadokkal ezelőtt rájöttek, hogy táplálkozása révén nagyon sokat segít a ház körüli kártevők létszámának szabályozásában. Táplálékának jó részét ugyanis az apró rágcsálók, mezei pockok, háziegerek alkotják, de a nyári időszakban sok rovart is pusztít. Nem veti meg az apró énekesmadarakat, esetenként a békákat sem.

Magyarországon belül az Alföldön, és általában a sík területeken a legelterjedtebb. Bebizonyosodott, hogy az élőhely-választásnál nemcsak az emberi létesítmények, hanem a legeltetett, kaszált gyepek, a külterjesen művelt szántók, fasorok, fás ligetek jelenléte is fontos szempont számára. A ’80-as években tapasztalt állománycsökkenés után ma már elmondhatjuk, hogy a számukra megfelelő élőhelyeken a kuvikok létszáma stabilizálódott, sőt néhol növekedés is megfigyelhető. A Kis-Sárréten is hasonló a helyzet, minden faluban hallani éjszakánként jellegzetes hangját, sőt külterületi állattartó telepeken, elhagyott tanyákon is megtelepszik. Költ a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Földesi Állattartótelepén is, ahol évek óta a betárolt szénakazalban fészkel.

A kuvik rendkívül hűséges, monogám madár. Nemcsak a párjához, hanem a költőhelyéhez is ragaszkodik. Háborítatlan helyeken, lakatlan házakban, romos padlásokon, kémények kürtőiben hosszú éveken keresztül neveli fiókáit. A költési ideje nagyban függ az időjárástól és ezzel összefüggésben a táplálék mennyiségétől és minőségétől. Általában elmondhatjuk, hogy április vége felé kezd kotlani, s általában 3-5 tojást rak.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom