Természetvédelem
Megszámlálták a telelő erdei fülesbaglyokat a Homokhátságon
Január utolsó hétvégéjén zajlott az országos erdei fülesbagoly felmérés, melynek során számba vették a téli időszakban főként a belterületeken összegyűlt, nappalozó baglyokat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén.
Január utolsó hétvégéjén zajlott az országos erdei fülesbagoly felmérés, melynek során számba vették a téli időszakban főként a belterületeken összegyűlt, nappalozó baglyokat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén.

Szívesen töltik az örökzöldeken a nappalokat a baglyok (Kép: Kalocsa Béla)
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának szakemberei idén is részt vállaltak a munkából. A Homokhátság Tájegység délnyugati területén felmért 31 településen, 25 helyszínen találtunk telelőhelyeket. Ezeken összesen 1062 példány erdei fülesbagoly pihent, ami az előző évekhez viszonyítva átlagosnak mondható. Különösen kedvelt a baglyok körében Madaras, itt 140 erdei fülesbagoly tartózkodott a falu központjában található örökzöldeken, de jelentős számban figyelték meg őket Bácsalmáson (75 pld) és Mélykúton (70 pld) is.
A felmérést ebben az időszakban összehangoltan, az ország több száz településén végzik hivatásos természetvédelmi szakemberek, önkéntesek és civil természetvédők. Az adatok a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság fajvédelmi koordinátorához futnak be, aki az összesítést néhány héten belül publikussá teszi. Nem csak az akcióban résztvevők száma növekszik évről-évre, de egyre több helyszínen is végzik a baglyok számlálását, így meglehetősen pontos képet kaphatunk e szerencsére még gyakori bagolyfaj telelő állományának változásáról.

A fák alatti köpetek árulkodó jelei egy-egy kedvelt nappalozóhelynek (Kép: Kalocsa Béla)
A baglyok hihetetlen mennyiségű rágcsálót képesek elfogyasztani, amivel hasznot hajtanak a mezőgazdaságnak. Ha nagy számban vannak jelen a túlélésüket jelentő kisemlősök egy településen és annak környékén, akkor a madarak száma ezt tökéletesen meg tudja mutatni. Azokon a helyeken, ahol az élőhelyi adottságokból, vagy a rágcsálóirtó szerek alkalmazásából adódóan alacsony a táplálékellátottság, ott a baglyok is alacsonyabb számban lesznek jelen. Ezek az éjjeli ragadozók az ökológiai rágcsálóirtás nagymesterei, költési időben több tucat mezei pockot képesek elejteni egyetlen éjszaka alatt.

A baglyok az ökológiai rágcsálóirtás nagymesterei (Kép: Kalocsa Béla)
Téli zsákmányolásukat ún. „egérvárak” kialakításával és a rágcsálómérgek mellőzésével, megtelepedésüket pedig mesterséges költőládák kihelyezésével segíthetjük.
Az erdei fülesbaglyok a baglyok többségéhez hasonlóan nem építenek fészket, hanem elfoglalják más fajok, elsősorban a varjúfélék elhagyott fészkeit. Gyakran költenek az ember közelében. Előfordul, hogy a még röpképtelen fiókák kimásznak a fészekből és a földön landolnak. A segítőkész lakosság gyakran keresi meg a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságát május-júniusban azzal a kéréssel, hogy mentsük meg az elárvult bagolyfiókát, holott erre semmi szükség. Elég, ha feltesszük őket a legközelebbi fára vagy bokorra (hogy ne érjék el az arra járó kutyák), és a szüleik majd tovább fogják etetni.
Forrás: KNPI
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

