Keressen minket

Természetvédelem

Gyűrűzött gólya került meg Zsadányban

Print Friendly, PDF & Email

Területbejárás során egy nagyobb gólyacsoportban tűnt fel egy fehér gólya, amelyen egy színes lábgyűrűt sikerült megfigyelni és végül lefotózni a Békés megyei Zsadányban. A Madárgyűrűzési Központ adatai szerint a gólyát a Bács-Kiskun megyei Madarason, Tamás Ádám gyűrűzte 2018-ban.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Területbejárás során egy nagyobb gólyacsoportban tűnt fel egy fehér gólya, amelyen egy színes lábgyűrűt sikerült megfigyelni és végül lefotózni a Békés megyei Zsadányban. A Madárgyűrűzési Központ adatai szerint a gólyát a Bács-Kiskun megyei Madarason, Tamás Ádám gyűrűzte 2018-ban.

A zsadányi fehér gólya Fotó: Szilágyi Bay Péter

Hazánkban 1908-ban kezdődött a gyűrűzés

Hazánk rendszeresen 1908-tól végez madárgyűrűzéseket, amellyel Schenk Jakab és Herman Ottó beírta hazánkat a madárgyűrűzés történetébe, hiszen harmadik ország voltunk  a világon, akik a vonuló madarak mozgását megpróbálták rögzíteni. A magyar módszer annyira sikeresnek számított, hogy Anglia is átvette. Sajnos a második világháború súlyos károkat okozott, óriási mennyiségű adatot veszítettünk el, de ma már 100 000 madarat is gyűrűznek évente hazánkban.

A 2018. nyarán gyűrűzött fehér gólya zsadány határában táplálkozott Fotó. Szilágyi Bay Péter

Zsadányban tűnt fel a madarasi gólya

Július 19-én területbejárást tartottam, amikor egy nagyobb gólya csoportra lettem figyelmes Zsadány külterületén, a csak Macskásnak nevezett területrészen. Ebben az évben már több felől jelentették, hogy már július elejétől nagyobb gólyacsoportok gyülekeznek, mintha már augusztus felé járna az idő. Ezt Zsadányban is lehetett látni. Július 19-én egy frissen aratott őszi búza tarlón szedegető gólyákról videó felvételt készítettem, amikor az egyik madár lábán megpillantottam a gyűrűt.

Madaras után 194 kilométerre, Zsadányban tűnt fel újra a 2018-ban gyűrűzött madár

A madármegfigyelés különleges élmény, hiszen sokszor találkozik az ember helyben költő, élő madarakkal, „akik” megismernek bennünket és nem félnek tőlünk, de sokszor találkozunk vonuló, „úton” lévő, vagy éppen kóborló vendégekkel is. Ez a fotózás is így indult, amikor észrevettem a lábgyűrűt. Onnantól viszont már sokkal izgalmasabbá vált, hogy sikerüljön elfogadható és értékelhető képeket készíteni.

Hazánkban a fehér gólya fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Fotó: Szilágyi Bay Péter

Több fotó után végül sikerült a gyűrűt jól lefényképezni, amely ilyenkor, fiókanevelés idején meglehetősen szennyezett, de a dupla soros felirat miatt azonosítani lehetett a madarat.

Tamás Ádám gyűrűzte a madarat 2018-ban

A Madárgyűrűzési Központ adatai szerint a gólya fiókaként kapott gyűrűt 2018. június 15-én. Gyűrűszáma: Budapest [HGB] PH11712. A színes gyűrű kék, H46R feliratú. A gyűrűket Tamás Ádám, a fészekben a még röpképtelen fiókákon rögzítette.

A zsadányi gólyát Tamás Ádám gyűrűzta még 2018-ban (a fotón itt egy nagy lilikkel látható) Fotó: Tamás Ádám Facebook oldala

Adatok megtekintése térképen: http://tringa.mme.hu:8080/mme/captures/map/Njk4MjA4NA

Amennyiben gyűrűzött madarat sikerül videóznia, fotóznia akkor vegye fel a kapcsolatot a Madárgyűrűzési Központtal:

Madárgyűrűzési Központ / Hungarian Bird Ringing Centre
MME / BirdLife Hungary
Költő u. 21., H-1121 Budapest
Tel.: +36-1-391-1772
E-mail: ringers@mme.hu
Web: www.mme.hu

Szilágyi Bay Péter

Természetvédelem

Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat

Print Friendly, PDF & Email

A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat.  Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.

A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében

Print Friendly, PDF & Email

Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.

Fotó: TAEG Zrt.

A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.

Fotó: TAEG Zrt.

A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!

Forrás: TAEG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Halászmadarak az apaji halastavakon

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:

Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom