Természetvédelem
Gyűrűzött gólya került meg Zsadányban
Területbejárás során egy nagyobb gólyacsoportban tűnt fel egy fehér gólya, amelyen egy színes lábgyűrűt sikerült megfigyelni és végül lefotózni a Békés megyei Zsadányban. A Madárgyűrűzési Központ adatai szerint a gólyát a Bács-Kiskun megyei Madarason, Tamás Ádám gyűrűzte 2018-ban.
Területbejárás során egy nagyobb gólyacsoportban tűnt fel egy fehér gólya, amelyen egy színes lábgyűrűt sikerült megfigyelni és végül lefotózni a Békés megyei Zsadányban. A Madárgyűrűzési Központ adatai szerint a gólyát a Bács-Kiskun megyei Madarason, Tamás Ádám gyűrűzte 2018-ban.
Hazánkban 1908-ban kezdődött a gyűrűzés
Hazánk rendszeresen 1908-tól végez madárgyűrűzéseket, amellyel Schenk Jakab és Herman Ottó beírta hazánkat a madárgyűrűzés történetébe, hiszen harmadik ország voltunk a világon, akik a vonuló madarak mozgását megpróbálták rögzíteni. A magyar módszer annyira sikeresnek számított, hogy Anglia is átvette. Sajnos a második világháború súlyos károkat okozott, óriási mennyiségű adatot veszítettünk el, de ma már 100 000 madarat is gyűrűznek évente hazánkban.
Zsadányban tűnt fel a madarasi gólya
Július 19-én területbejárást tartottam, amikor egy nagyobb gólya csoportra lettem figyelmes Zsadány külterületén, a csak Macskásnak nevezett területrészen. Ebben az évben már több felől jelentették, hogy már július elejétől nagyobb gólyacsoportok gyülekeznek, mintha már augusztus felé járna az idő. Ezt Zsadányban is lehetett látni. Július 19-én egy frissen aratott őszi búza tarlón szedegető gólyákról videó felvételt készítettem, amikor az egyik madár lábán megpillantottam a gyűrűt.
A madármegfigyelés különleges élmény, hiszen sokszor találkozik az ember helyben költő, élő madarakkal, „akik” megismernek bennünket és nem félnek tőlünk, de sokszor találkozunk vonuló, „úton” lévő, vagy éppen kóborló vendégekkel is. Ez a fotózás is így indult, amikor észrevettem a lábgyűrűt. Onnantól viszont már sokkal izgalmasabbá vált, hogy sikerüljön elfogadható és értékelhető képeket készíteni.
Több fotó után végül sikerült a gyűrűt jól lefényképezni, amely ilyenkor, fiókanevelés idején meglehetősen szennyezett, de a dupla soros felirat miatt azonosítani lehetett a madarat.
Tamás Ádám gyűrűzte a madarat 2018-ban
A Madárgyűrűzési Központ adatai szerint a gólya fiókaként kapott gyűrűt 2018. június 15-én. Gyűrűszáma: Budapest [HGB] PH11712. A színes gyűrű kék, H46R feliratú. A gyűrűket Tamás Ádám, a fészekben a még röpképtelen fiókákon rögzítette.
Adatok megtekintése térképen: http://tringa.mme.hu:8080/mme/captures/map/Njk4MjA4NA
Amennyiben gyűrűzött madarat sikerül videóznia, fotóznia akkor vegye fel a kapcsolatot a Madárgyűrűzési Központtal:
Madárgyűrűzési Központ / Hungarian Bird Ringing Centre
MME / BirdLife Hungary
Költő u. 21., H-1121 Budapest
Tel.: +36-1-391-1772
E-mail: ringers@mme.hu
Web: www.mme.hu
Szilágyi Bay Péter
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.
Természetvédelem
Halászmadarak az apaji halastavakon
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:
Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.
Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.
Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.
Írta és fényképezte: Gyenge László