Természetvédelem
Csatlakozz a Vonuló Vízimadár Monitoring (VVM) programhoz!
A 2021-ben újjáalakult Vízimadár-védelmi Szakosztály elsődleges céljai között szerepel a VVM felmérések kiterjesztése, további önkéntesek bevonása. Éppen ezért az idei évben kampányt szervezünk a VVM felmérések népszerűsítésére, melynek első eseménye most januárban lesz, az év első hóközepi felmérésével, mely egybe esik az európai télközepi számlálással. Az idei első hóközepi számlálást január 14. és 17. között kell elvégezni – közölte a Magyar Madártani Egyesület.

A Magyar Madártani Egyesület önkéntesek jelentkezését várja a vízimadarak monitorozásához, amelyet 2021. január 14. és 17. között tartanak tartanak meg (Kép: Simay Gábor – MME)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)
Ahhoz, hogy a körülöttünk lévő természeti környezet változását nyomon tudjuk követni, a kedvezőtlen hatásokra időben tudjunk reagálni elengedhetetlen, hogy megfelelően széleskörű és minőségi adatokkal rendelkezzünk.
A Kárpát-medence és Magyarország méltán híres a még mindig nagy kiterjedésű, közel érintetlen, természetközeli vizes élőhelyeiről, melyek védelméhez szintén szükségeltetik a megfelelő szakmai alapokon nyugvó felmérő rendszer. A fészkelők mellett hazánknak kiemelt szerepe van egyes átvonuló madárfajok védelmében nemzetközi szinten, hiszen a Kárpát-medence számos faj tradicionális vonulási útvonalába esik, a vizes élőhelyek feldarabolódása, megszűnése, állapotuk romlása mind-mind kedvezőtlen helyzetbe hozhatják a nálunk időző vonuló vízimadarakat.
A vízimadarak vonuló állományának nyomonkövetése nagy múltra tekint vissza. A Nemzetközi Vízimadár Monitoringot (IWC) a Wetlands International szervezi 1967 óta, így Európában a leghosszabb ideje működő monitorozó rendszerek közé tartozik. A vízimadár felmérések egyik meghatározó eseménye az ún. télközepi számlálás (mid winter count), mely során európai szinten összehangolt módon történik a felmérés.

Csatlakozz te is a vonuló madarak állománybecsléséhez. Még nem késő csatlakozni a programhoz ! (Kép: Aliczki Manó – MME)
Hazánkban a rendszeres, évi több alkalommal zajló, összehangolt, vonuló vízimadarak állománybecslését célzó vizsgálatok 1959 őszére nyúlnak vissza. Annak ellenére, hogy Magyarországon már több mint 60 éve folynak ilyen jellegű felmérések, azok nagyarányú elterjesztése, önkéntesek széles táborának bevonása a 90’-es évek óta megtorpant. Az átvonuló vízimadarak felmérést célzó eddigi legátfogóbb és leghosszabb ideje, állandó területeken működő monitoringja a Dr. Faragó Sándor által koordinált Magyar Vízivad Monitoring, amely azonban nem célozza meg az összes vízimadár csoport felmérését.

Ábra: MME
A VVM program elsődleges célja, hogy naprakész adatokat nyerjünk a Magyarország területén gyülekező, átvonuló, illetve telelő vízimadár populációk nagyságáról és elterjedéséről, továbbá hosszú távon trendeket határozhassunk meg a felmérésbe vont vízimadár fajokról. A fenti célokat egy szervezett felmérő hálózattal, illetve további együttműködő társadalmi szervezetekkel tudjuk megvalósítani.
A VVM alapvetően a tavaszi/őszi vonulási, valamint a telelési időszakot fedi le, de természetesen bárki számára lehetőség van az egész éves számlálásokra is. Számos nyugati országban a szeptember-március közötti időszakban havonta minimálisan egyszer, előre kijelölt napokon, egy időben folyik számlálás. Ezzel biztosítható az, hogy a gyakran rövid idő alatt is nagy távolságokat repülő fajok nem kerülnek más-más időpontban, más-más helyen ismét számlálásra. Az egyidejűség éppen ezért fontos.
A VVM minimális célja, hogy valamennyi vizes élőhelyekkel rendelkező Fontos Madárélőhelyen (IBA) vagy , illetve egyéb általunk fontosnak ítélt vízimadár élőhelyen történjen számlálás. Ez az ún. csökkentett területlista hozzávetőleg 50 hazai vizes élőhelyet tartalmaz. Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy ez a minimális cél. Hosszú távon az a cél, hogy annyi területre kiterjesszük a programunkat, amennyire csak lehet, a minél átfogóbb kép kialakításának reményében.
Nagyon fontos a felmérési idény megkezdése előtt véglegesíteni, és az ugyanazon a területen potenciálisan felmérést végzőkkel egyeztetni, a felmérendő terület határait.
A programról részletesebben itt olvashatsz >>
Jelentkezés, területi lehatárolás esetén január 13-ig keresd:
MME Monitoring Központ, Nagy Károly
Adatközlés és a területek határai
A VVM felmérések adatai két adatbázisunkba is feltölthetők (MAP és Vízimadár adatbázis), de fontos, hogy de mindenki csak egyik módszert használja, mert az adatok felesleges duplikációja hibát vagy jelentős plusz munkát okozna a feldolgozásban!
Kérjük, akinek van lehetősége az terepen teljes fajlistát rögzítsen, a vízimadarakat egyedszám adattal, és használja a megújult Turdus mobil applikációt vagy az online MAP adatbázist, s a Projekt mezőben használja a VVM kódot! Ha mégis a régi Vízimadár adatbázist használja, akkor semmiképpen se töltse fel a számlálás adatait a MAP adatbázisba is!
Turdus mobil applikáció
Ahogy azt fentebb írtuk, az adatfeldolgozást jelentősen gyorsítja, ha az adatokat a MAP adatbázisba töltik fel, s a tavalyi évben elkészült, terepen használható mobil applikáció használatát is szorgalmazzuk. A Turdus app. a megfigyelők munkáját segíti azzal, hogy a terepi munka után már nem kell az adatfeltöltéssel bajlódniuk, csak ellenőrzés végett kell belépni a MAP adatbázisba, s az esetleges javításokat elvégezni, ha valami mégis kimaradt volna a terepi adatrögzítés során.
A Turdus friss verziója (v1.5.9+109) a tavaly nyár óta használatoshoz képest számos újdonságot tartalmaz, ami még kényelmesebbé teszi a használatát.
Android rendszerű telefonokhoz letölthető a Goolge Play-ről, iPhone-okhoz pedig a Play Store-ból.
Területek határai
Fentebb említettük, fontos meghatározni, hogy a felmért vizes élőhelyek mely határokon belül helyezkednek el. A megfigyeléseknek ezeken belülre kell vonatkozniuk, hogy a különböző időpontokban évről-évre, havonta vagy gyakrabban megszámlált vízimadarak mennyisége összehasonlítható legyen.
Ehhez a Vízimadár adatbázis térképén jelenleg 671 lehatárolt terület ad jelentős segítséget, s ez a térképi réteg a MAP adatbázis áttekintő térképén is megjeleníthető (be kell kapcsolni a VVM területek nevű réteget!).
Forrás: MME
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI






