Természetvédelem
Hazatért elleni a gímszarvas – GALÉRIÁVAL
Rizmayer György feleségével a 2000-es évek elején telepedett le Kútágapusztán, amely Nógrád megyében, Zabar mellett található a Mátrában. A négy gyermekes család falusi turizmussal foglalkozik; az év minden napján fogadják a vendégeket a vadregényes tájon. A falusi turizmus mellett az állattenyésztés is közel áll a Rizmayer család szívéhez.
Rozi, a hétéves gímszarvastehén hazatért elleni a Rizmayer család birtokára. Rizmayer Regina, a család legújabb tagjával. (Fotó: Rizmayer György – Agro Jager News)
Hét évvel ezelőtt, jó barátja, a Váraszói tavak gazdája, hívta fel és segítséget kért tőle. Egy gímszarvastehén borja beleesett az egyik tóba. Hiába mentették ki, a gímtehén magára hagyta. Így került 2015-ben a családba, Rozi, a gímszarvasborjú, akit több mint fél éven keresztül, egymást váltva, etetett a Rizmayer család apraja, nagyja.
Naponta négy-öt alkalommal adtak neki kecsketejet, napi szinten körülbelül hátom litert. Az idő előrehaladtával tehéntejjel folytatták a nevelését. Rozi a család tagja lett, szabadon ki- és bejár a kútágapusztai birtokon. Mindig a tanyához közel élt, a szürkefarkasnak kinéző, nagytestű kóborkutyák miatt, több esetben inkább a tanya közeli erdőkbe húzódott.
Fotó: Rizmayer György – Agro Jager News
2021. őszén azonban, a bőgésben, a hét éves tehén egy hétre eltűnt, de előtte egy szerelmes gímszarvasbika többször megjelent a birtokon. A legidősebb lánya, Regina figyelmeztette édesapját: Rozi talán vemhes lehet. Gyuri nem vette komolyan, pedig voltak erre utaló jelek. 2022. június 22-én délelőtt Regina, Renáta, és Rebeka szóltak apjuknak, hogy Rozival valami baj van, jöjjön és segítsen. Nem tudják, mi történik vele….
Gyuri azonban már nem egyszer látott ilyet. Elkezdődött az ellés. A lányoknak igaza volt – mosolygott közben Gyuri, aki mind a négy gyerekénél bent volt a szülőszobán. Barátja, Robi segített mindenben, aki egy közeli tehenészetben sokáig dolgozott.
Nemcsak a Rizmayer család lepődött meg a borjú születésén. (Fotó: Rizmayer György – Agro Jager News)
Eleinte minden jól indult, de a folyamat nagyban lelassult, és Rozin látszódott, hogy szenved. Gyuri ekkor, – mint egy sokat látott veterán, – bekapcsolódott a szülésbe. Mindent, amit a gyermekei születésénél ellesett, megpróbált. Rozi tudta, hogy segíteni próbál rajta a gazdája, mert mindeközben, ahol érte, nyalta.
Fotó: Rizmayer György – Agro Jager News
Rizmayer György attól félt, hogy a borjú és a tehén is belepusztul, mert a borjú mindenáron bent akart maradni.
Közel egy órás vajúdás után, azonban feltűnt a borjú feje és lábai. Ekkor Gyuri egy határozott mozdulattal, mint az állattenyésztésben bevett gyakorlat, kihúzta a borjút. A család legkisebb tagja, Ricsi eközben az egész folyamatot megörökítette.
A borjú szerencsére női ivarú, nagyon picike még, alig nyolc kilogrammos. A család örül, mert a mostani borjút nem nekik, hanem Rozinak kell felnevelnie a Kútágapusztai birtokon, ahol, ha megnő, szabadon jöhet-mehet, mint Rozi, akit Gyuri mentett meg hét évvel ezelőtt – tudta meg az Agro Jager News.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotók és videó: Rizmayer György
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
Fotó: TAEG Zrt.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
Fotó: TAEG Zrt.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.
Természetvédelem
Halászmadarak az apaji halastavakon
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:
Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.
Írta és fényképezte: Gyenge László
Vadászat – egy életen át
Parókás bak esett a Mogyoróshegy Vt. területén
Tájékoztató a lőfegyverek szabályos tárolásáról
IV. Harcsafogó OB. első forduló, Tiszalúc
Mit látnak a műholdak? Kaszált területek ellenőrzése – tiltott kaszálás
Óriás csuka Szurdokpüspökiben
Kitekintő: “A természetért az iskolában: Egy vadászhölgy beszél az erdei állatokról és a természetvédelemről”
A dél-afrikai trófeabehozatalról
Őzbakvadászat Kömpöcön
A Rendőrmúzeum bemutatja: Tibi, a gyilkos őzbak
Újabb rekord született Ohaton
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
A kitartás jutalma
A vadkanom
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
V. B-A-Z vármegyei Dúvadgyérítési hét
