Természetvédelem
Kék vércsék földön-égen
Magyar Madártani Egyesület: A kék vércsék költési szezonja nemrég ért véget. A költőterületek eredményei nagy szórást mutatnak, van ahol soha ilyen korán nem költöttek a madarak, máshol még augusztus elején is voltak kis fiókás fészekajak.
Kék vércse (Fotó: Novák László – MME)
A rendkívüli aszály a Dunától keletre azonban meglátszott a szaporulaton. Július végére annyira kiégtek a táplálkozó területek, hogy a szülőmadarak számára komoly kihívást jelentett a fiókák táplálása. A jászsági mintaterületen átlagos volt a költési siker, de a korábbi évhez képest érezhetően soványabban repültek ki a fiatalok. Sokat közülük eléhezve, elpusztulva találtunk meg egy-két héttel később.
Kék vércsék kirepülés előtt (Fotó:Palatitz Péter – MME)
Vélhetően a szárazság következtében fellépő táplálékhiány okozta azt is, hogy a kóborlási időszak hamar kezdetét vette. A Jászságban színes gyűrűvel jelölt fiatalok kerültek meg augusztus elején Dániában és Lengyelországban, de az elmúlt hetekben Finnországból is rekord mennyiségű kék vércséről szóltak a híradások.
A „csapatosan elkövetett” nagy léptékű több ezer kilométeres mozgások nem idegenek a kék vércséktől. A vonulás előtti őszi gyülekezés alatt és a telelőterületen is gyakran láttuk ezt a műholdas jeladót viselő példányoktól. Az őszi gyülekezés során hazánkban az 1000-2000 példányt számláló éjszakázóhelyek már jelentősnek számítanak. Mint arról már számos fórumon hírt adtunk Angolában munkatársaink 2019-ben elsőként tárták fel a világ legnagyobb kékvércse gyülekező helyét.
Gyülekező kék vércsék Angolában (Fotó: Novák Laszló – MME)
„Ez nem egyszerűen egy nagy gyülekező, ez a kék vércsék olyan rendszeres találkozóhelye, melyen a világállomány nagy része fizikailag is találkozik, ezért nagyon sebezhetővé teszi a teljes világállományt”- nyilatkozta Palatitz Péter munkatársunk még 2019-ben. Később be is bizonyosodott; ezrével ejtik el a madarakat a helyi lakosok, hogy fehérjében szegény étrendjüket kiegészítsék. A piacon 4 vércsét adnak egy tyúkért. „Nem szabad rájuk ezért haragudnunk, nekik ez nem természetvédelmi, hanem megélhetési kérdés. Hiszem, hogy ha alternatívát kínálunk számukra, akkor sok ezer vércsét meg tudunk menteni – számol be a tervekről munkatársunk.
Gyülekező kék vércsék Angolában (Fotó: Novák Laszló – MME)
A hihetetlen természeti jelenség védelmét az MME Kékvércse-védelmi Munkacsoportja azóta elsődleges fontosságúként kezeli és nemzetközi kampányt indított a védelem megalapozására. 2022 telén kormányközi megállapodás született a két ország között a közös fellépés ügyében. Első lépésként májusban létrejött egy angolai-magyar szakértői csoport, mely még idén kidolgozza a kék vércse telelőállományának természetvédelmi kezelési tervét. A konkrét intézkedések között szerepel egy „kotlós tyúk adomány program”, a helyi ökoturizmus felvirágoztatására pedig nemzetközi média kampányt indítunk.
Most keressük azon magyar cégek jelentkezését, melyek akár tárgyi vagy anyagi segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy a védelmi program részeként Angolában is folytatni tudjuk a hazánkban két évtizede töretlen sikerrel folytatott kékvércse-védelmi programot. Ennek mikéntjéről és további terveinkről a falcoproject.eu weboldalon tájékozódhat.
Forrás: MME
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Fotó: Balla Tihamér – KMNP
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
Fotó: TAEG Zrt.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
Fotó: TAEG Zrt.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.
Természetvédelem
Halászmadarak az apaji halastavakon
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:
Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.
Fotó: Gyenge László – Agro Jager News
Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.
Írta és fényképezte: Gyenge László
Vadászat – egy életen át
Parókás bak esett a Mogyoróshegy Vt. területén
Tájékoztató a lőfegyverek szabályos tárolásáról
IV. Harcsafogó OB. első forduló, Tiszalúc
Mit látnak a műholdak? Kaszált területek ellenőrzése – tiltott kaszálás
Óriás csuka Szurdokpüspökiben
Kitekintő: “A természetért az iskolában: Egy vadászhölgy beszél az erdei állatokról és a természetvédelemről”
A dél-afrikai trófeabehozatalról
Őzbakvadászat Kömpöcön
A Rendőrmúzeum bemutatja: Tibi, a gyilkos őzbak
Újabb rekord született Ohaton
Kártékonyvadgyérítés J-N-Szolnok vármegyében
A három abnormális és az öreg hatos Orgoványon
Díjazták a sakálgyérítő verseny legjobbjait
A kitartás jutalma
A vadkanom
Karakas István: Gondolatok napjaink vadgazdálkodásáról
Őzbakot mentettek Szárazd és Gyönk határában
V. B-A-Z vármegyei Dúvadgyérítési hét
