Természetvédelem
Kék vércsék földön-égen
Magyar Madártani Egyesület: A kék vércsék költési szezonja nemrég ért véget. A költőterületek eredményei nagy szórást mutatnak, van ahol soha ilyen korán nem költöttek a madarak, máshol még augusztus elején is voltak kis fiókás fészekajak.

Kék vércse (Fotó: Novák László – MME)
A rendkívüli aszály a Dunától keletre azonban meglátszott a szaporulaton. Július végére annyira kiégtek a táplálkozó területek, hogy a szülőmadarak számára komoly kihívást jelentett a fiókák táplálása. A jászsági mintaterületen átlagos volt a költési siker, de a korábbi évhez képest érezhetően soványabban repültek ki a fiatalok. Sokat közülük eléhezve, elpusztulva találtunk meg egy-két héttel később.

Kék vércsék kirepülés előtt (Fotó:Palatitz Péter – MME)
Vélhetően a szárazság következtében fellépő táplálékhiány okozta azt is, hogy a kóborlási időszak hamar kezdetét vette. A Jászságban színes gyűrűvel jelölt fiatalok kerültek meg augusztus elején Dániában és Lengyelországban, de az elmúlt hetekben Finnországból is rekord mennyiségű kék vércséről szóltak a híradások.
A „csapatosan elkövetett” nagy léptékű több ezer kilométeres mozgások nem idegenek a kék vércséktől. A vonulás előtti őszi gyülekezés alatt és a telelőterületen is gyakran láttuk ezt a műholdas jeladót viselő példányoktól. Az őszi gyülekezés során hazánkban az 1000-2000 példányt számláló éjszakázóhelyek már jelentősnek számítanak. Mint arról már számos fórumon hírt adtunk Angolában munkatársaink 2019-ben elsőként tárták fel a világ legnagyobb kékvércse gyülekező helyét.

Gyülekező kék vércsék Angolában (Fotó: Novák Laszló – MME)
„Ez nem egyszerűen egy nagy gyülekező, ez a kék vércsék olyan rendszeres találkozóhelye, melyen a világállomány nagy része fizikailag is találkozik, ezért nagyon sebezhetővé teszi a teljes világállományt”- nyilatkozta Palatitz Péter munkatársunk még 2019-ben. Később be is bizonyosodott; ezrével ejtik el a madarakat a helyi lakosok, hogy fehérjében szegény étrendjüket kiegészítsék. A piacon 4 vércsét adnak egy tyúkért. „Nem szabad rájuk ezért haragudnunk, nekik ez nem természetvédelmi, hanem megélhetési kérdés. Hiszem, hogy ha alternatívát kínálunk számukra, akkor sok ezer vércsét meg tudunk menteni – számol be a tervekről munkatársunk.

Gyülekező kék vércsék Angolában (Fotó: Novák Laszló – MME)
A hihetetlen természeti jelenség védelmét az MME Kékvércse-védelmi Munkacsoportja azóta elsődleges fontosságúként kezeli és nemzetközi kampányt indított a védelem megalapozására. 2022 telén kormányközi megállapodás született a két ország között a közös fellépés ügyében. Első lépésként májusban létrejött egy angolai-magyar szakértői csoport, mely még idén kidolgozza a kék vércse telelőállományának természetvédelmi kezelési tervét. A konkrét intézkedések között szerepel egy „kotlós tyúk adomány program”, a helyi ökoturizmus felvirágoztatására pedig nemzetközi média kampányt indítunk.
Most keressük azon magyar cégek jelentkezését, melyek akár tárgyi vagy anyagi segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy a védelmi program részeként Angolában is folytatni tudjuk a hazánkban két évtizede töretlen sikerrel folytatott kékvércse-védelmi programot. Ennek mikéntjéről és további terveinkről a falcoproject.eu weboldalon tájékozódhat.
Forrás: MME
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Természetvédelem
A megfelelő tájgazdálkodás segíthet megelőzni az erdőtüzeket
Az Európai Bizottság integrált erdőtűzkockázat-kezelésre vonatkozó új megközelítéséről tárgyaltak az Európai Parlament ENVI Bizottságának június 1-jei ülésén.
Az erdő- és vegetációtüzek megelőzése nem csupán azt jelenti, hogy reagálunk, amikor a tűz már fellángolt. A megelőzés azon is múlik, hogyan kezelik Európa vidéki tájait az év egészében.

Fotó: FACE
Ez volt az egyik legfontosabb üzenete az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága, az ENVI június 1-jei ülésének. A képviselők az Európai Bizottság integrált erdőtűzkockázat-kezelésre vonatkozó új megközelítéséről cseréltek véleményt Jessika Roswall környezetvédelemért, vízügyi rezilienciáért és versenyképes körforgásos gazdaságért felelős biztossal, valamint Hadja Lahbib felkészültségért, válságkezelésért és egyenlőségért felelős biztossal.
A stratégiát 2026 márciusában fogadták el, azt követően, hogy az előző évben Európa-szerte több mint egymillió hektárnyi terület égett le.
Roswall biztos hangsúlyozta, hogy az erdő- és vegetációtüzekkel kapcsolatos szakpolitika középpontjában a megelőzésnek, a felkészültségnek és a hosszú távú ellenálló képességnek kell állnia. A tűzállóbb tájak kialakítását összekapcsolta a fenntartható mezőgazdasággal és erdőgazdálkodással, a változatos területhasználattal, az éghető növényi anyag felhalmozódásának csökkentésével, valamint a gazdaságilag életképes vidéki térségek fenntartásával. Kiemelte azt is, hogy a földterületek felhagyása jelentősen növeli az erdőtüzek kockázatát.
A vita során a Natura 2000 hálózatról is szó esett. Az Európai Bizottság egyértelművé tette, hogy a természetvédelemnek és az erdőtűzkockázat kezelésének kölcsönösen erősítenie kell egymást. Olyan iránymutatásokra is hivatkozott, amelyek szerint a legeltetés és az ellenőrzött égetés védett területeken is alkalmazható, amennyiben ezek összeegyeztethetők a természetvédelmi célkitűzésekkel.
A FACE szerint a vita azt mutatja, hogy a természet védelme és a területek aktív kezelése kéz a kézben járhat. A gazdálkodók, erdészek, vadászok, földtulajdonosok és helyi közösségek egyaránt hozzájárulnak az ellenállóbb tájak fenntartásához, a területek felhagyásának mérsékléséhez és a vadon élő állatok élőhelyeinek megőrzéséhez.
Forrás: FACE
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Szélerőmű–madár konfliktustérképet készített az MME
Az MME szakemberei levélben keresték meg Kapitány István gazdasági és energetikai minisztert.
Levélben kerestük meg Kapitány István gazdasági és energetikai minisztert arra a bejelentésére reagálva, miszerint augusztus végén a kormány jelentős szélerőmű-építési pályázatot ír ki. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület konfliktustérképet készített, hogy a károkozás minimalizálása érdekében a jogszabályalkotásnál és a szélerőművek tervezésénél is kellő súllyal figyelembe tudják venni a döntéshozók a természetvédelmi szempontokat.

Fotó: MME
Az energetikai és környezetvédelmi célok közül kiemelkedik a megújuló energiaforrások minél nagyobb arányú bevezetése, amelyen belül Magyarországon aktuálisan a szélenergia kihasználásának jelentős növelése kapott teret a hírekben. Az MME üdvözli és támogatja a megújuló energiaforrások, köztük a szélenergia arányának növelését – ez fontos lépés a fenntartható és klímabarát energiatermelés felé –, ugyanakkor ez csak úgy valósulhat meg felelősen, ha a fejlesztések nem okoznak jelentős természetvédelmi károkat. A szélerőművek elővilágra – és azon belül is a veszélyeztett madárfajokra – gyakorolt negatív hatásai már az 1970-es évek óta ismertek, és az utóbbi évtizedben már a Kárpát-medencében is születtek vizsgálatok a ragadozómadarak, vagy éppen a túzokállomány érintettségéről. Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy az ütközések okozta közvetlen pusztulás mellett a szélerőművek és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra kiépülése miatt jelentős élőhelyvesztést is okoznak az ilyen fejlesztések.
A közeljövőben kialakítandó szélerőmű-hálózat évtizedeken keresztül fogja befolyásolni az hazai élővilágot, és egyes veszélyeztetett madár- vagy denevérfajok esetében akár kritikus szintű és visszavonhatatlan hatásokat is okozhat, ha a tervezésnél nem veszik kellő súllyal figyelembe a természetvédelmi szempontokat. A jogszabályalkotási és tervezési folyamat elősegítése érdekében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) értékelte a madárfajok szélerőművek általi veszélyeztetettségét és természetvédelmi helyzetét, feldolgozta a potenciálisan érintett madárfajok előfordulási adatait, és egy súlyozásos pontrendszer alapján 2,5 km-es felbontású országos térképet (ún. konfliktustérképet) állított össze.
A cél az, hogy a hazai szélerőmű-hálózat fejlesztése során a természetvédelmi, és azon belül a madárvédelmi szempontokat a gazdasági érvekkel egyenrangú súllyal vegyék figyelembe a beruházók, tervezők és döntéshozók. A körültekintő tervezéssel most még könnyen megelőzhető, hogy az olyan természeti értékeink, mint az Európai Unióban elsősorban Magyarországon élő parlagi sas, kerecsensólyom, kék vércse, túzok, vagy éppen a közkedvelt fehér gólya hazai állományai jelentősen károsodjanak.
Fontos hangsúlyozni, hogy a most közreadott konfliktustérkép egy a politikai folyamatokra válaszul, a már rendelkezésre álló adatok alapján gyorsan összeállított munkaanyag, amely egy esetleges szakmai együttműködés keretében folyamatosan frissítendő, és további terepi és tudományos adatokkal szükséges kiegészíteni.
Az elkészült szakanyagot az Élő Környezetért felelős, valamint a Gazdasági és Energetikai Minisztériumoknak is átadtuk, illetve felajánljuk szakmai együttműködésünket a madarak és szélerőművek jövőbeli konfliktusának csökkentése érdekében.
A tanulmány és térkép honlaphírben érhető el: https://mme.hu/hirek/2026/07/14/level_kapitany_istvannak_szeleromumadar_konfliktusterkepet_keszitett_az_mme
Forrás: MME
Természetvédelem
KITEKINTŐ – Németország: Farkasok testközelből
Seregély József élménybeszámolója Észak-Bajorországból:
Nyár közepén kedves ismerősök meghívtak egy vadfotós workshopra egy észak-bajorországi vadrezervátumba, ahol az volt a kitűzött cél, hogy nagyragadozókat kapjunk lencsevégre. Kaptam a lehetőségen, hiszen meglehetősen megterhelő munkám mellett, gyakran csak a vadfotózás képes igazán kikapcsolni. A lehetőség pedig, hogy olyan fajokat is fényképezhessek, amelyeket idehaza jó esetben csak állatkertben láthatnék, egészen feldobott.
Nyolcórás autóút és két ország átszelése után megérkeztünk a szálláshelyünkre, egy kis faluba. Ezzel kezdetét vette a szűk egyhetes, ám kalandokban gazdag alvásmegvonásunk, hiszen a ragadozók legfőképpen a kora hajnali, illetve az alkonyat utáni órákban aktívak. Ilyenkor azonban még a fényképezőgépeink szenzorai és nagy fényerejű objektívjeink is képesek megörökíteni őket. A túra egyik fénypontját, a számos megfigyelhető faj közül, természetesen a szürke farkas jelentette.

Fotó: Seregély József – Agro Jager News
Sajnálatos módon a hónap legforróbb időszakában érkeztünk, ezért nagyon gyér vadmozgásra számítottunk. Az első kint töltött estén a farkasok csak későn jelentek meg, és nem is sikerült értékelhető fotót készítenem róluk. Így csupán megfigyelhettem őket, ami ettől függetlenül is felejthetetlen személyes élményt jelentett.
Szükség volt néhány napra, mire kitapasztaltuk, melyek azok a legaktívabb órák, amikor még megfelelő fényviszonyok között fényképezhettük őket. A harmadik estén aztán megtört a jég.
A szárazság ellenére, a 600 méteres tengerszint feletti magasságban, illetve a földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően, időnként rövid, de annál intenzívebb záporok alakultak ki. Ezek valamelyest enyhítették a rendellenes időjárás hatásait, amely még a helyi lakosokat is megdöbbentette és megviselte.

Fotó: Seregély József – Agro Jager News
Talán a harmadik napon történt, hogy az előrejelzés este hét óra körül vihart ígért. Fel is kerekedtünk, mert éreztük, hogy ebből még lehet valami. Az erős szél érkezésével meg is szaporodtak az „árnyak”: itt-ott felvillant egy-egy szürkésfehér folt a gyér cserjék takarásában. Aztán komótosan előbaktatott egy megközelítőleg hároméves, egészséges, jól táplált hím.
Ásítva nyújtózkodott, majd körbeszaglászott. Tudta, hogy ott vagyunk, de nem zavartatta magát. Megszokta már a lesben várakozó fotóscsoportokat. Kisvártatva felkapta a fejét, hátracsapta a füleit, majd csóválni kezdett egy bizonyos irányba, ahonnan hamarosan egy másik hím bukkant elő. Feltehetőleg testvérek voltak.
Az első farkas azonnal lefeküdt előtte, majd kölcsönösen tisztogatni kezdték egymást. Közben eleredt az eső, és végre hűlni kezdett a levegő. Az egyik fivér csaknem öt percen át hempergett egy régi, feltehetőleg őztől származó, kiszáradt maradványban, amely csontokból és szőrcsomókból állt.

Fotó: Seregély József – Agro Jager News
A lehűlés hatására ők is felélénkültek. Legnagyobb meglepetésemre játszani kezdtek, pontosan úgy, mint két kutya a futtatóban. Az egyik felkapott egy fadarabot, a másik pedig játékosan üldözni kezdte, hogy elvegye tőle.
Nagyjából 10–15 percen át lehettünk a jelenet megfigyelői, míg végül az eső csendesedésével lassan elporoszkáltak az erdőbe, a látóterünkön túlra.

Fotó: Seregély József – Agro Jager News
Azt tapasztaltam, hogy a faj rendkívüli szociális érzékenységéhez, alkalmazkodóképességéhez és intelligenciájához képest, méltatlanul lealacsonyító és alulértékelő kép alakult ki róla. A könyörtelen, állhatatos és kíméletlen gyilkosokról szóló legenda mögött rendkívül érzékeny, gondoskodó és sokféle módon kommunikáló ragadozókat láthattam.

Fotó: Seregély József – Agro Jager News
Óriási élmény volt. Köszönet érte!
Írta és fényképezte: Seregély József amatőr természetfotős


