Természetvédelem
Jó ütemben halad a tűzkár helyreállítása a Bükk-fennsíkon
Északerdő Zrt.: A természeti környezet, a gazdag és tiszta vízkészletek, a termőföldek, az erdők és ezek élővilágának megóvása fontos, felelősségteljes feladat. A gyorsan és kiszámíthatatlanul változó éghajlati körülmények miatt különös figyelmet kell fordítani a meglévő biológiai sokféleség megőrzésére és az élőhelyek természeti állapotának fenntartására, javítására, a változatosság fokozására, és a keletkezett károk felszámolására, az eredetihez legközelebb álló állapot visszaállítására.

Fotó: Északerdő Zrt.

Az ÉSZAKERDŐ Zrt. Borsod-Abaúj-Zemplén megye erdeinek csaknem felét kezeli. Társaságuk évente mintegy 220-230 ezer m3 faanyagot termel hosszútávon fenntartható módom. Forrás: OEE
A Bükk-fennsík klímája egyedi. A július 1-én, Jávorkút közelében keletkezett tűz után egy-két nappal fagypont körüli hőmérsékletet is mértek a töbrökben, ezért a kialakítandó célállományok, illetve azok fafaj-összetételének meghatározása is összetett feladat. Olyan – a természetes folyamatokhoz legközelebb álló – megoldást kerestünk, amivel a lehető leggyorsabban segítjük hozzá a tájat a megújuláshoz, az erdőt az újjáéledéshez, és amivel a munkánkat 50-100 év múlva megítélő utódaink is elégedettek lesznek. Ennek érdekében őshonos fafajokból álló, elegyes, állékony, a termőhelynek és a változó klímának megfelelni tudó, a jövőben is megújulni képes, változatos erdő kialakítása a cél. A természet, az erdő válaszát is meg kell figyelnünk, és fel kell használnunk a munkánk során – tájékoztatott Mihók István, az ÉSZAKERDŐ Zrt. erdészeti vezérigazgató-helyettese.
A kárhelyreállítással kapcsolatos terveket, elképzeléseket az ÉSZAKERDŐ Zrt. egyeztette mind a természetvédelmi kezelő, azaz a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival, mind az erdészeti hatósággal. A cél közös: a lehető leggyorsabban, szakszerűen megszűntetni a balesetveszélyt, és úgy számolni fel a katasztrófa nyomait, hogy a természeti környezet, az élővilág regenerálódhasson, a ritka, értékes élőhelyek, valamint az azokhoz kötődő fajok megtalálják életfeltételeiket.

Fotó: Északerdő Zrt.
A balesetveszélyes fák eltávolítását azonnal megkezdtük. Ahol a sérült egyedek újbóli kihajtását reméljük, ott a károsodott fiatalosok tőre vágásával, 21 hektáron néhány hét alatt elkészültek a munkatársaink. A tavaszi újraerdősítéshez szükséges részleges talajelőkészítés is folyamatban van, az érintett terület egyharmadán készültünk el a padkakészítéssel. A mesterséges erdősítések megeredése, megmaradása és megfelelő fejlődése érdekében a jó minőségű talajelőkészítésre, az ültetés szakszerűségére különösen nagy hangsúlyt kell fektetni, és az ápolások időbeni végrehajtásáról is gondoskodni kell. A megégett fák jelentős részét már kitermeltük, a vágástéri hulladék rendezett kezelése és a fakitermelési munka jelenleg is tart. A károsodott faanyagot folyamatosan elszállítjuk a területről.

Fotó: Északerdő Zrt.
Nem csak Jávorkút közelében keletkezett erdőgazdálkodási módszerekkel történő beavatkozást igénylő káresemény. Az ÉSZAKERDŐ Zrt. 107 ezer hektáron gazdálkodik, amiből 103 ezer hektár az erdő. A csapadékszegény téli, majd a száraz és szeles tavaszi-nyár eleji időjárás miatt az erdőállományokban 500 ha-t érintően következett be kisebb-nagyobb mértékű tűzkár szeptember végéig. A társaság a szükséges helyreállítási munkákat mindenhol megkezdte. Csaknem 85 hektáron kell tőre vágást végrehajtani, mintegy 20 hektár befejezett és 20 hektár tisztítás-korú erdőben állományneveléssel végrehajtható a kárhelyreállítás. Újraerdősítésre 16 hektáron lesz szükség.
A rendkívül száraz és meleg nyári időjárás miatt az erdősítésekben 2667 hektárt érintett kisebb-nagyobb mértékű aszálykár, 355 hektáron lesz szükség újraerdősítésre, ahol a pótlási munkák előkészítése folyamatban van. Az erdősítésekben bekövetkezett aszálykárokon túl az erdőállományokban mintegy 16 000 hektáron következett be különböző mértékű állományszáradás. A megfelelő erdőgazdálkodási módszerek alkalmazásával, ütemezésével lehet mérsékelni a károkat – mondta Mihók István.
Forrás: Északerdő Zrt.
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

