Természetvédelem
Hazánkban ritka hattyúfaj két példánya tartózkodik a Csaj-tavon
Kiskunsági Nemzeti Park: Magyarországon a téli időszakban ritka kóborlóként megjelenő kis hattyú (Cygnus columbianus) két példányára, egy öreg és egy első teles fiatalra lett figyelmes Kiss Róbert a Csaj-tavon 2023. február 22-én. (http://birding.hu/megfigyeles/adatlap/807013) A két madár jelenleg is a tórendszer 9-es tóegységén tartózkodik.
A Magyarországon előforduló három hattyúfaj – bütykös hattyú, énekes hattyú, kis hattyú – közül a kis hattyú igazán ritkaságszámba megy hazánkban, bár minden évben felbukkan nálunk néhány példány.
A faj Eurázsia északi területein, a tundrák kisebb tavain költ. A hozzá nagyon hasonló énekes hattyútól nevéhez híven kisebb mérete és nagyobb kiterjedésű fekete csőrvége különbözteti meg.
Igazgatóságunk működési területén nem sokszor fordul meg kis hattyú: 2006. márciusban Szabadszálláson és Apajon figyeltek meg egy példányt, 2015-ben a tiszaalpári Nagy-tavon öt példányt, 2020-ban Tömörkénynél a Csaj-tavon szintén öt példányt, 2023. januárban a mórahalmi Nagyszéksós-tón két példányt és végül ez a legutóbbi észlelés, szintén a Csaj-tavon.
Mondhatjuk, hogy az idei télen mégis „elkényeztették” a hazai madarászokat a kis hattyúk. A Balatonon Siófoknál 2022. október 30-án észleltek először egy, majd később 3 példányt, melyek gyakorlatilag az egész telet ott töltik (a birding.hu-ra idén január 30-án is feltöltötték még az észlelésüket), könnyen megfigyelhetők bárki számára.
Mentsvárként szolgáló halastavak
Az olyan halastavaknak, mint a Csaj-tó is, ma már nagy természetvédelmi jelentősége van, mivel a 19. századi folyószabályozások, majd az azt követő lecsapolások szinte az ország egész területén megsemmisítették a természetes vizes élőhelyek nagy részét. A kisebb-nagyobb kiterjedésű halastavak élőhelyet (táplálkozó-, szaporodó- vagy pihenőhelyet) biztosítanak számos ritka és veszélyeztetett, vonuló vagy fészkelő vízimadár számára.
A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben, Baks, Csanytelek és Tömörkény által határolt Csaj-tó eredetileg egy több mint 300 hektáros, állandó és időszakos vizekkel borított szikes tó volt. Ebből és a hozzá csatlakozó Dong-ér medreiből alakították ki 1964-1971 között a Tömörkényi Halastavakat. A tavat 1200 hektáros, 13 tóegységből álló rendszerré alakították át. A folyamatos vízpótlás miatt a vize felhígult, szikes jellegét elvesztette.
A gazdag madárvilága miatt a Natura 2000 hálózatba tartozó tórendszert szinte teljes egészében megvásárolta a Magyar Állam 2018-ban. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében immár a madár- és élőhelyvédelmi elvek érvényesülnek a természetkímélő halgazdálkodás során, így biztosítva a kedvező feltételeket a fészkelő és vonuló madárfajok számára.
A különböző vízszinten tartott tavakon változatos táplálkozási és élőhely igényű madárfajok koncentrálódnak. Parti- és gázlómadaraknak, valamint a nyílt vízi madárközösségnek is megfelelő táplálkozó- és fészkelőhelyeket biztosítanak.
A tórendszer és a körülötte lévő, a mezőgazdasági kultúrák közé ékelődő egykori szikes puszta maradványok és legelők jelentősége az itt átvonuló fajok esetében legalább akkora, mint a költő fajoknál.
Forrás: Kiss Mónika – Kiskunsági Nemzeti Park
Természetvédelem
Össztársadalmi jelentőséggel bír a természet-helyreállítás
A természet-helyreállítási rendelet végrehajtásához már a folyamatban lévő, a nemzeti park igazgatóságok által végrehajtott élőhely-rekonstrukciós projektek is hozzájárulnak – mondta Rácz András természetvédelemért felelős államtitkár Tatán, a magyar elnökség keretében megrendezett Természetvédelmi Igazgatók informális ülésén.
Az uniós országok természetvédelmi igazgatói szeptember 30. és október 2. között gyűltek össze Tatán. A háromnapos informális ülés kiemelt kérdése volt a 2024. augusztusban hatályba lépett természet-helyreállítási rendelet tagállami végrehajtása, illetve annak pénzügyi, tervezési, érdekeltségi, valamint szektorokon átnyúló vonatkozásai.
A 2021–2027-es európai uniós költségvetési időszakban a nemzetipark-igazgatóságok aktív részvételével 102 projekt végrehajtását tervezzük, összesen 140 ezer hektár célterülettel – ismertette Rácz András, aki elmondta, ezek a projektek hozzájárulnak a természet-helyreállítási rendelet végrehajtásához, melyek döntően az állami tulajdonú, és a nemzetipark-igazgatóságok vagyonkezelésében lévő területeken valósultak, illetve valósulnak meg.
Az államtitkár kiemelte, uniós csatlakozásunk óta az Európai Regionális Fejlesztési Alap felhasználásával nemzetipark-igazgatóságaink 479 európai uniós finanszírozású projektben valósítottak meg aktív élőhely-rekonstrukciós, illetve a kezeléseket megalapozó intézkedéseket összesen 326 ezer hektáron, vagyis a magyarországi Natura 2000 hálózat nagyjából 15 százalékát kitevő területen.
Magyar Elnökség
Az Ecology and Evolution szaklapban frissen publikált magyar kutatás szerint a hím parlagi sasokat jobban tizedelheti a mérgezés, mint a tojókat. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), együttműködésben az Állatorvostudományi Egyetem Molekuláris Ökológia Kutatócsoportjával és a nemzetipark-igazgatóságokkal már több mint két évtizede követi nyomon a hazánkban fészkelő parlagi sasok túlélését. Ennek legfontosabb oka, hogy az elmúlt évtizedekben több mint száz példány esett az illegális mérgezések áldozatául.
A parlagi sasok félénk és zavarásra érzékeny madarak, ezért nagyon nehéz őket hagyományos módszerekkel egyedileg azonosítani. Ebben áttörést jelentett az a magyar-spanyol tudományos együttműködés során 2005-ben kidolgozott módszer, amely lehetővé teszi, hogy akár egyetlen vedlett tollból is megfelelő mennyiségű és minőségű DNS-t lehessen kivonni.
Ennek segítségével a fészkek környékéről évente gyűjtött vedlett tollakból a kutatócsoport munkatársai DNS-ujjlenyomatot készíthettek. Így minden évben megállapítható a költő madarak kiléte és a sokéves adatsorokból a túlélési rátájuk is megbecsülhető. Egy újonnan publikált tanulmányban azt mutatták ki, hogy a hazánkban költő parlagi sasok túlélése miként függ a mérgezéstől, amely a mai napig az egyik legjelentősebb veszélyeztető tényező a fokozottan védett fajra nézve.
Összesen több mint 600 költő parlagi sas (208 hím és 411 tojó) életét követték nyomon az egyedi DNS-ujjlenyomatokkal a vizsgálat 12 éve alatt (2011-2022). Az azonosított hímek jóval alacsonyabb számának az volt az oka, hogy hímektől kisebb eséllyel sikerült vedlett tollat gyűjteni, mivel a költési időszakban főleg a hímek vadásznak, így kevesebb időt töltenek a fészek környékén és kisebb eséllyel hullatják el ott a tollukat. Annak érdekében, hogy a hímekről is elegendő mennyiségű adatot szerezzenek, sok esetben apasági vizsgálattal állapították meg a hímek kilétét a fiókáik DNS-mintáit felhasználva.
Az eredmények alapján a hazánkban költő parlagi sasok éves túlélése általánosságban véve magas (92%), azonban mindkét ivar túlélésében csökkenés volt kimutatható azokban az években, amelyekben nagyobb mértékű volt a mérgezések előfordulása. Az eredmények arra is utalnak, hogy a hímek túlélési rátája a tojókénál erőteljesebben csökkent a mérgezések hatására. Különösen igaz volt ez a 2011-2012-es időszakra, amelyre kifejezetten nagymértékű mérgezés volt jellemző.
A talált ivari különbséget több tényező is okozhatja. Egyrészt, valószínűleg fontos szerepet játszik benne a már előbb említett viselkedésbeli különbség, azaz, hogy a hímek többet vadásznak a költési időszakban, mint a tojók, így feltételezhetően több lehetőségük is van mérgezett tetemmel vagy prédával találkozni. Másfelől a hímek valamivel kisebb termetűek mint a tojók, és emiatt feltehetően kisebb dózisú méreg elfogyasztása is elegendő a pusztulásukhoz.
Az eredmények megerősítik a mérgezések negatív hatását a parlagi sasok populációjára, alátámasztva ezáltal, hogy a mérgezéses esetek felderítése és megelőzése nagy jelentőséggel bír a fokozottan védett parlagi sas megőrzése szempontjából.
A fajmegőrzési programot és a genetikai vizsgálatokat az Európai Unió LIFE Nature programja támogatta (Helicon LIFE és PannonEagle LIFE, www.parlagisas.hu).
Forrás: Zsinka Bernadett PhD-hallgató – MME
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Természetvédelem
200 kiló szemét a fűben
Egy 21 éves fiatal nagyobb mennyiségű hulladékot rakott ki egy földút mellé
A kalocsai nyomozók gyanúsítottként hallgattak ki egy 21 éves fiatalt, aki nagyobb mennyiségű hulladékot rakott ki egy földút mellé. Ügyében vádemelést javasolnak.
Egy miskei férfi tett bejelentést 2024 júliusában a rendőrségre, mert a lakásától látótávolságban lévő földút mellé valaki nagyobb mennyiségű szemetet borított ki. Az egyenruhások a helyszínen mintegy 200 kilogrammnyi, nagyjából 6,3 köbméter hulladékot találtak, amiben műanyag vödrök, kannák, szétbontott hűtőszekrény, redőnyök maradványai és szigetelőanyag maradványai voltak többek között.
A nyomozók hamar kiderítették, hogy ki lehet a „szemetelő”, aki a felelőtlen tettével bizony bűncselekményt követett el. A 21 éves férfi kihallgatása során beismerő vallomást tett: elmondta, hogy egy autóval saját maga szállította ki a lakhelyén feleslegessé vált holmit a település határába, ahol egyszerűen kidobált mindent az út mellé. A rendőrök azt is tudták, hogy a fiatalt korábban a bíróság jogerősen eltiltotta a vezetéstől. Így két bűncselekmény miatt kell majd felelnie: hulladékgazdálkodás rendjének megsértése vétségével és járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségével is meggyanúsították.
Az ügy vizsgálatát a Kalocsai Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának munkatársai befejezték. A miskei lakos ellen vádemelést javasolnak, így az iratokat átadták az ügyészségnek.
Forrás: Rendőrség