Természetvédelem
Túzokok a kiskunsági pusztában
Számomra nagyon fontos jelentőséggel bír a Felső-kiskunsági terület. Itt éltem az életemet. Ezért is tartom fontosnak, hogy ezt a területet megpróbáljam a figyelem központjába helyezni. Amikor Magyarország legszebb helyeiről beszélünk, akkor elsősorban Aggtelek, Gemenc, a Mecsek, stb… jut az eszünkbe. Az országunk nagy része, viszont sík, pusztai terület, ami teljesen egyedivé teszi a természeti értékeinket, még a közvetlen szomszédos országokkal szemben is.
A pusztai területről is elsősorban a Hortobágy jut az eszünkbe. Én viszont most egy sokkal kisebb területet vennék célkeresztbe. A felvételeim nagy része Kunszentmiklós melletti védett, illetve Natura 2000-es területen készültek. (Apajpuszta, Ürbőpuszta, Hosszú-hát). A terület nagyon sok védett és fokozottan védett állatfajnak ad otthont.
Ezek közül most a túzokokat szeretném kiemelni:
Egy fokozottan védett madárfajról beszélünk. A túzok Európa legnagyobb testtömegű röpképes madara. Egy kifejlett kakas súlya elérheti a 16 Kg-ot is. A tojók testtömege ennek a kétharmada. A túzokok az 1900-as évek elején mintegy 13 ezer körüli példányszámmal voltak jelen Magyarországon. Ez a szám az 1970-es évekre ezer alá esett. Ezt több, az ember által generált változás okozta. Legfőképpen a természetes pusztai élőhelyek bevonása a nagyüzemi mezőgazdasági termelésbe. A mocsaras részeket lecsapolták, a legelők nagy részét felszántották.
Drasztikusan megnövekedett a növényvédő szerek használata, illetve a nagyüzemi gépek elterjedése. 1969-ig a túzok vadászható faj is volt. 1969-től azonban fokozottan védett fajjá nyilvánították. A területre visszatérve, 1975-ben megalapították a Kiskunsági Nemzeti Parkot. Azóta sok intézkedést hoztak az illetékes minisztériumok, és a nemzeti parkok dolgozói sok munkát fektettek abba, hogy megmentsék ezt a fajt a teljes kihalástól.
Mára elkezdett növekedni az állományuk. Mintegy 1300 darab fölé emelkedett a létszámuk. Vagyis 50 év alatt 30-40%-kal növekedett az egyedszám. Ebből is láthatjuk, hogy a pusztításhoz sokkal kevesebb időre van szükség, mint a visszaállításhoz. 70 év alatt a tizedére csökkent az állomány, és 50 év alatt 30%-kal tudott növekedni. Ez a szám azonban így is óriási. Viszonyítási alapnak, a szomszédos Szerbia területén 7 túzokot számlálnak.
A túzok tojó évente egyszer költ. Két tojást rak. Így nem egy intenzíven szaporodó fajról beszélünk. Ezért nagyon fontos, hogy a párzási időszakukban (dürgés), és ami ennél is fontosabb, hogy a költési időszakukban, ne zavarjuk őket. A költési időszakot nehezíti, hogy sokszor mezőgazdasági kultúrákban, a földre teszik a tojásaikat. Ilyenkor a kaszálás és az aratás a legnagyobb ellenségük.
A nemzeti park dolgozói próbálnak a gazdákkal szorosan együttműködni, hogy az aratásban, a kaszálásban, a lehető legkevesebb fészek sérüljön. Az ilyenkor megzavart fészkekből, sok esetben a tojásokat keltetőbe viszik, majd egy hosszú munka eredményeként, az így kikelt túzokokat megpróbálják visszavadítani, hogy a természetes élethelyükön élhessenek. Ezek mellett nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a költési területeken gyérítsék a ragadózókat is.
A túzokokra való figyelemfelkeltés miatt minden évben többször túrákat szerveznek a dürgési időszakban. Nagyon fontos, ha önmagad akarod ezeket az állatokat megfigyelni, akkor ne menj közel hozzájuk! Törekedj arra, hogy a legkisebb zavarást okozd nekik! A filmemben direkt tettem egy zoom-olásos részt. Ott szeretném érzékeltetni, ha közelinek is tűnik a felvétel, az nagy távolságból lett készítve. A felvételekhez sok esetben kilencszeres nagyítást használtam. Viszont ez megmutathatja, ha kimész a terület melletti utakra, onnan egy 8-szoros, 10-szeres távcsővel közeli képet kaphatsz róluk, és eközben nem is zavarod meg őket.
Mindenkinek javaslom, hogy nézze meg ezt a csodás tájat! Azonban kérek mindenkit, hogy nagyon vigyázzon erre a tájra! Ne menj be a területre autóval, de gyalog se. Használd az utakat! Sajnos volt rá példa, hogy autóval is behajtottak. Tudni kell, hogy mivel a túzok fokozottan védett faj, az eszmei értéke 1 millió Ft. A zavarásuk is bűncselekménynek minősülhet. Azonban szeretném, ha nem a bírság, hanem a természet tisztelete tartana attól távol, hogy megzavard ezeket a csodálatos állatokat. Amennyiben érdekelnek bővebb információk erről a területről, illetve ezekről az állatokról, akkor menj el a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága, illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága által szervezett túrákra. Ott a nemzeti parkok dolgozói sok információval tudnak szolgálni. Jelenleg is vannak ilyen túrák.
Írta és fényképezte: Kreisch Zoltán
Köszönet a nemzeti park dolgozóinak, – Györfy Hunor – Természetvédelmi őr (KKNPI) – Kocsán Gábor – Természetvédelmi őr (Túzok Life program) – Ócsai Péter – Természetvédelmi őr (DINPI)
További részletes információ itt érhető el a szervezett túrákról a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság oldalán
Kreisch Zoltán amatőr vadfotós Facebook oldala itt érhető el
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon
Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon
A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.
A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.
A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.
A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj. A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.
A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.
A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.
A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.
Forrás: dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben
Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben
A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.
A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.
Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.
A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.
A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
Természetvédelem
Madár-megfigyelés Görögországban
Gyenge László madarakat fényképezett Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton
Néhány napot nemrég Görögországban töltöttem, a Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton. No nem fürödni és napozni mentem a magyarok körében is népszerű nyaralóhelyre, és nem csak az ott is hűvös idő tartott vissza a dologtól.
Az Axiosz és az Aliákmonasz folyó torkolatvidékének és a Makrijálosztól délre eső tengerparti sólepárló kazetták, illetve a mellette elterülő mocsárvidék gazdag élővilágára voltam kíváncsi. A természetfotósok már csak ilyen furcsa helyekre járnak. Hát a madarak és a hüllők igazi paradicsomába csöppentem a tavaszi nyüzsgés, megújulás időszakában. Az odalátszó távoli Olimposz hegy csúcsát még hó borította, de a lapályon már költéshez készülődtek a madarak, és a gyíkok, kígyók, teknősök is élvezték a déli napsütést.
Sikerült igazán kecsegtető leshelyeket találnom, ahonnan főleg parti és gázlómadarakat tudtam fotózni. A tengerparthoz közeli sótűrő növényzetben botorkálva még veszélyes helyzetbe is kerültem: a hűvös hajnal utáni reggeli verőfényben még félig dermedten napozott egy jól fejlett homoki vipera, amelyet tényleg csak a legutolsó pillanatban vettem észre, és a már lépésre emelt lábamat rántottam vissza.
Szóval nem lett baj, a hüllő dühösen sziszegve tűnt el a gazban a tamariskabokrok alatt. Odébb, a sólepárló betonszegélyénél egy jó kétméteres haragos sikló kúszott tova, és lépten-nyomon görög teknősök kocogtak, döcögtek a fűcsomók között. Minden hasonló utam előtt elképzelek magamnak valamilyen addig még nem látott vagy általam nem fotózott fajt, amelyet azután igyekszem megtalálni, megörökíteni.
Ezúttal a székicsér képére vágytam, és ha nehezen is, meg nem kis szerencsével is, de sikerült. Az elmúlt napokban a különböző természetfotós csoportokban publikált madaras képeim mind itt készültek, nem a szokásos apaji “vadászterületemen”, ahol ugyanezeket a fajokat időnként szintén meg lehet figyelni.
Írta és fényképezte: Gyenge László