A hazai rovarfauna egy új „óriással” gazdagodott, de az, hogy ennek örülhetünk-e vagy sem, még megválaszolásra, további kutatásra vár.

Faunára új rovar kézben. 2022, Domaszék. Szerző: Lajtár Lili, forrás: izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0

Napjainkban a biológiai inváziók korát éljük. A globális világban olcsóbb, gyorsabb és tömeges lett a közlekedés, rendkívül intenzívvé vált a kereskedelem. Gépjárműveinkkel akaratunkon kívül is számos apró élőlényt hurcolunk be olyan területekre, ahová önerőből nem, vagy lényegesen hosszabb idő alatt juthatnának el. Megtelepedésüket sok esetben a klímaváltozás is segíti, természetes ellenségek és vetélytársak híján egyes jövevények invázióssá válhatnak. Emberi közvetítéssel az utóbbi években több nagyméretű, trópusi-szubtrópusi tájakon őshonos fogólábú-faj indult hódító útjára Európában, egyikük pedig Magyarországot is elérte.

Az óriás ázsiai imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata) egy nagyméretű, látványos, legtöbbször zöld de néha barnás vagy sárgás testű rovar, mely megjelenésével, antropomorf tulajdonságaival magára vonja az emberek figyelmét. Leggyakrabban hosszú életű nőstény egyedei láthatóak, melyek ősszel peterakás vagy napfürdőzés céljából elhagyják a fák lombkoronáját. Gyakran sima kérgű fák törzsén vagy napsütötte falakon kerülnek szem elé röviddel azelőtt, hogy az első fagyos éjszakák beálltával elpusztulnak. Mindezidáig Magyarországon csak egyetlen fogólábú fajt ismertünk az utóbbi évekig, de például Romániában már négy faj él, a Balkánon pedig ennek legalább a kétszerese. Európában háromtucatnyi faj ismert.

A fogólábúak (Mantodea) minden faja ragadozó, általában más ízeltlábúakkal táplálkoznak és közismert viselkedés körükben a kannibalizmus is. Magyarországon évente egy nemzedékük fejlődik. Az imágók ősszel elpusztulnak, utódaik peteként vészelik át a telet.

Ezt a nőstény példányt Kiskunhalason, 2022 szeptemberében fotózta Kiss Tamás.

A faj a hazánkban őshonos ájtatos manónál (Mantis religiosa) erőteljesebb testfelépítésű, nyakpajzsa rövid és széles, első pár szárnyain pedig egy-egy feltűnő, fehér folt látható. A fogólábának csípőjén a belső oldalon nincsen sötét színű folt, ellentétben az őshonos fajjal. Közismert rokonától egyértelműen elütő, szokatlan megjelenése miatt észlelői előszeretettel fotózzák le és töltik fel róla képeiket a Facebookra vagy valamelyik citizen science jellegű adatgyűjtő oldalra, hasznos forrást szolgáltatva ezáltal a tudomány számára. Mint minden olyan esetben, ahol Magyarország faunájára új állatfaj kerül elő, megpróbáltunk bizonyítópéldányokhoz jutni. Ez a törekvés hozta össze ezen cikk szerzőit, és juttatott élő és holt Hierodula-példányokat a Magyar Természettudományi Múzeum rovargyűjteményébe. Az egyik élő nőstény egyedet 2022 őszén, a Múzeumunkban megrendezett XLIII. Rovarászati Napokon is láthatták az érdeklődők. Közben megkezdődött a tudományos munka, melynek eredményeként egy nemrég megjelent tanulmányban bemutattuk a faj európai elterjedését és a hazai adatait.

Ismereteink szerint a faj elterjedési területe 21. század elejéig Délkelet-Ázsiától a Fekete-tenger keleti partvidékéig húzódott. Ettől nyugatra egyetlen előfordulási adata vált ismertté 1916-ból a Krím-félszigetről, ahol hosszú, csaknem évszázados szünet után a 2000-es évek elején újra megtalálták. A faj ezután rohamosan terjedt a Fekete-tenger partvidékén nyugati irányban. Emberi közvetítéssel 2007-ben bizonyítottan megjelent Görögországban, 2016-ban pedig Észak-Olaszországban, a Pó-síkságon is. Ezeken a területeken sikeresen megtelepedett, majd többek között e gócokból kiindulva folytatta hódító útját. 2017-től kezdődően a Balkán-félsziget számos országából is előkerült, az elmúlt pár évben leírták többek között a hazánkkal szomszédos Szlovéniából, Horvátországból, Szerbiából és Romániából.

A Hierodula tenuidentata elterjedése Európában a XXI. század elején. A teli körök az adott évek intervallumába eső megfigyeléseket jelölik, az üres karikák az azt megelőző adatokat.

Első ismert hazai példánya 2019-ben a Csongrád-Csanád vármegyei Zákányszéken egy kertben bukkant fel. A következő években Zákányszékről a faj petetokjai és lárvái is előkerültek, megtelepedését bizonyítva. 2020-ban Budapesten, Dél-Budán is észleltek egy kifejlett példányt, a találatot 2021-ben és 2022-ben újabbak követték. 2021 őszén a Városligetben keltett feltűnést több nagyméretű, nőstény Hierodula, ahogyan a platánfák törzsén napoztak. A budapesti észlelések mellett az elmúlt két évben folyamatosan gyűltek a megfigyelések Zákányszék mellett a Dél-Alföld más településéiről is. Jelenlegi ismereteink szerint az óriás ázsiai imádkozó sáska stabilan megtelepedett Szegeden és a vele nyugati irányban határos kisebb településeken, 2022-es kiskunhalasi megjelenése pedig további terjedését bizonyítja.

A Hierodula tenuidentata elterjedése Magyarországon időrendben: csillag (2019), négyzet (2020), háromszög (2021) kör (2022).

A Hierodula tenuidentata Magyarországra érkezésének mikéntjével kapcsolatban több lehetőség is felvetődik. A kifejlett hímek mellett a kolonizáló nőstények is röpképesek (míg a potrohuk meg nem duzzad a több tucat petétől), tehát az első példányok Szeged környékére akár önerőből, Szerbia irányából is érkezhettek. Az egyelőre szigetszerűnek tűnő budapesti előfordulásai bizonyosan emberi közreműködéssel magyarázhatóak, a helyszínek alapján (frissen parkosított területek) legvalószínűbb, hogy díszfákhoz vagy cserjékhez rögzített kokonjait hurcolták be. Egy megtermékenyített nőstény akár öt kokont is lerakhat, melyek ujjpercnyi méretűek és mindegyikből kikelhet akár száz lárva is. Az elmúlt évek enyhe telei bizonyosan segítették e melegkedvelő rovar új nemzedékeit Közép-Európában, ráadásul faj legtöbb hazai észlelése települések belterületéről származik, ahol a hősziget-hatás is segíti túlélésüket.

Az óriás ázsiai imádkozó sáska hatása az európai élővilágra vonatkozóan egyelőre kérdéses. Míg az új manó-faj elsősorban a fák, cserjék lombjában él, addig az őshonos imádkozó sáska inkább nyílt területek lágyszárú vegetációjának lakója. Eltérő élőhely-preferenciájuk csökkenti a két faj közötti versengés esélyét, ám aggodalomra ad okot, hogy az inváziós faj nőstényeinek feromonjai vonzzák az őshonos imádkozósáska-hímeket is, csökkentve azok szaporodási esélyét. A védett hazai fajhoz hasonlóan az emberre nézve az új jövevény is teljesen ártalmatlan, sőt a lombkoronában megbúvó kártevők, köztük az inváziós poloskafakok pusztításával jelenléte a kertben elvileg akár hasznos is lehet. További kutatások szükségesek azonban még ahhoz, hogy az új faj hazai jelenlétét bizonyossággal értékelni tudjuk.

Forrás: László M., Katona G. P., Péntek A. L. & Nagy A. V. 2023: Spread of the invasive Giant Asian Mantis Hierodula tenuidentata Saussure, 1869 (Mantodea: Mantidae) in Europe with new Hungarian data. – Bonn zoological Bulletin 72(1): 133–144. https://doi.org/10.20363/BZB-2023.72.1.133

Írta:  Péntek Attila László, László Márk és Katona Gergely – Magyar Természettudományi Múzeum Blog