Természetvédelem
Díjat nyert az MME méreg-és tetemkereső kutyás egysége
Az MME méregkereső kutyája Falco is díjat nyert el
Június 28-án átadták a Bolygónk és Városunk környezetvédelmi díjakat a Magyar Tudományos Akadémián. A díjakat a Bolygónk és Városunk környezetvédelmi portál szakmai közössége ítélte oda 19 szervezet és magánszemély részére, akik a legtöbbet tették a természet és a környezet értékeinek megőrzéséért.
Örömmel értesültünk róla, hogy „ Falco-t”, az MME méregkereső kutyáját is a díjazottak közé választották, elismerve ezzel a természetvédelem területén elért úttörő eredményeit. A díjakat Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár adta át.
2013-ban a ragadozómadár-mérgezések visszaszorítása érdekében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület létrehozott egy méreg-és tetemkereső kutyás egységet.
Korábban az egész világon csak Spanyolországban és Olaszországban használtak ilyen speciális feladatra képzett keresőkutyákat. Közép-Európában elsőként a „Falco” nevű német juhászkutya állt munkába, akinek kiképzése az Országos Rendőr-főkapitányság Dunakeszi Oktatási és Kiképző Központja történt.
Hét kiemelkedően eredményes év alatt „Falco” 905 terepi keresést hajtott végre, és 403 esetben talált mérgezéssel kapcsolatos tetemeket, csalétkeket vagy méreganyagokat. Ezzel az egyik legsikeresebb méreg-és tetemkereső kutyának számít a világon. Az első sikeres magyarországi házkutatás is hozzá kötődik, sőt a környező országok nyomozó hatóságaitól is több esetben kapott felkérést amely munkák szintén sikerrel zárultak.
Bár „Falco” alapvetően méreg-és tetemkereső kutya volt, de a természetvédelem számos más területén is komoly eredményeket ért el. Többek között részt vett lelőtt védett állatok eseteinek kivizsgálásában, sőt elveszett/bajba került – gps jeladóval ellátott madarak keresésében is. „Falco” a sasok védelmezője volt, munkája jelentős szerepet játszott a ragadozómadár pusztítások visszaszorításában, a fokozottan védett parlagi sasok állománya pedig növekedésnek indult. Sajnálatos módon tíz éves korában, 2022-ben súlyos egészségügyi problémák következtében örökre itt hagyott bennünket, de munkásságára mindig emlékezni fogunk.
Forrás: MME
Természetvédelem
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.
2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.
A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.
Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.
A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.
Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.
Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla
Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor
Természetvédelem
Magyar gyűrűs széki lilét figyeltek meg Olaszországban
Először figyeltek meg magyar színes gyűrűs széki lilét Olaszországban. A madarat idén június közepén gyűrűzte Sápi Tamás ornitológus még fiókaként a Kelemen-széken. A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén, az Adriai-tenger partjainál – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.
“A faj hazánkban fokozottan védett,
természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.”
A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.
A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Hazai állománya vonuló. A vonulási stratégia kevert: a többségük rövidtávú, de akadnak hosszútávú vonuló egyedek is. A mediterrán madarak állandók. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park