Természetvédelem
Túl a nyolcezredik fiókán
Az MME közleménye a gyöngybagolyvédelemről
A gyöngybaglyok tekintetében az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. A templomtornyokba és padlásokra kihelyezett 161 költőládából idén 59 db-ot (36,6%) foglaltak el a madarak.
Összesen 32 pár gyöngybagoly, 17 pár macskabagoly, 2 pár kuvik, 1 pár füleskuvik és 10 pár vörös vércse költését figyeltük meg. Két ládában a macskabaglyok költésének befejezése után vörös vércsék is költöttek, az egyik ládában pedig egyidejűleg költöttek a gyöngybaglyok és a vörös vércsék (gyöngybaglyok a belső rekeszben, vércsék a külső rekeszben).
Az adatok sokkal kedvezőbbek a tavalyinál, de az enyhe tél ellenére is csak 3 párral nőtt a ládát foglaló gyöngybaglyok száma (+10,3%). Tavaly még azt hihettük, hogy a táplálékhiány miatt kimaradt a baglyok egy részének költése. Idén viszont igen erős pocokgradáció zajlik, a bagolyhiány a rágcsálók hiányára már nem vezethető vissza. Az utóbbi két év adatai egyáltalán nem illeszkednek a 25 éves adatsorba. Valami történhetett a baglyokkal, de ennek okát nem ismerjük. A költések viszont nagyon jól sikerültek. A pocokgradációt erősíti, hogy két év után ismét voltak második költések, nem is akármilyen számban. A párok 64,5%-a költött kétszer, ami szinte elképesztő adatnak tűnik. A második költések ilyen magas arányára eddig még nem volt példa a vármegyében. A gyöngybaglyok első költésének átlagos tojásszáma 8,1 db, a második költéseknél 9,5 db volt. Extrém magas fészekaljak is előfordultak. A hirdi templomtoronyban ládát foglaló pár tojója a második költés során 17 db tojást rakott! A kelési siker az első költéseknél 74,2%, a második költéseknél 79,6%-nak bizonyult. A májusi esőzések az első költésekre negatív hatást gyakoroltak. Volt olyan pár, amelyik 10 tojásos fészekaljat hagyott el. A kikelt fiókáknak 86,0%-a repült ki az első költéseknél, 94,4%-a pedig a második költések esetében. A költéseknek csak 5,9%-a (3 költés) hiúsult meg, ami minden eddiginél jobb arány. A 48 sikeres költés eredményeként pedig 288 fióka repült ki, ami csaknem négyszerese a tavalyinak.
A ládafoglaló macskabaglyok száma két párral nőtt, a 17 költő pár 40 fiókát reptetett ki (4 költés volt sikertelen). A kuvikok és a füleskuvikok 1-1 sikeres költése során 3, ill. 2 fiókát neveltek fel a szülőmadarak. A vörös vércsék 10 költéséből 6 volt sikeres, összesen 27 fióka hagyta el a költőládákat.
A védelmi programunk 1987-es kezdete óta eddig 7014 gyöngybagolyfióka (1701 költés), 951 macskabagoly-fióka (383 költés), 71 vörösvércse-fióka (36 költés), 8 kuvik- és 6 füleskuvik-fióka (3, ill. 2 költés), valamint 7 szajkófióka repült ki a költőládákból. A kirepült fiókák összes száma már meghaladja a nyolcezret.
Forrás: MME
Természetvédelem
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.
2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.
A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.
Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.
A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.
Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.
Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla
Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor
Természetvédelem
Magyar gyűrűs széki lilét figyeltek meg Olaszországban
Először figyeltek meg magyar színes gyűrűs széki lilét Olaszországban. A madarat idén június közepén gyűrűzte Sápi Tamás ornitológus még fiókaként a Kelemen-széken. A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén, az Adriai-tenger partjainál – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.
“A faj hazánkban fokozottan védett,
természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.”
A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.
A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Hazai állománya vonuló. A vonulási stratégia kevert: a többségük rövidtávú, de akadnak hosszútávú vonuló egyedek is. A mediterrán madarak állandók. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park