Természetvédelem
Túl a nyolcezredik fiókán
Az MME közleménye a gyöngybagolyvédelemről
A gyöngybaglyok tekintetében az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. A templomtornyokba és padlásokra kihelyezett 161 költőládából idén 59 db-ot (36,6%) foglaltak el a madarak.

14 tojásból álló gyöngybagoly fészekalj (Fotó: Nagy Éva)
Összesen 32 pár gyöngybagoly, 17 pár macskabagoly, 2 pár kuvik, 1 pár füleskuvik és 10 pár vörös vércse költését figyeltük meg. Két ládában a macskabaglyok költésének befejezése után vörös vércsék is költöttek, az egyik ládában pedig egyidejűleg költöttek a gyöngybaglyok és a vörös vércsék (gyöngybaglyok a belső rekeszben, vércsék a külső rekeszben).
Az adatok sokkal kedvezőbbek a tavalyinál, de az enyhe tél ellenére is csak 3 párral nőtt a ládát foglaló gyöngybaglyok száma (+10,3%). Tavaly még azt hihettük, hogy a táplálékhiány miatt kimaradt a baglyok egy részének költése. Idén viszont igen erős pocokgradáció zajlik, a bagolyhiány a rágcsálók hiányára már nem vezethető vissza. Az utóbbi két év adatai egyáltalán nem illeszkednek a 25 éves adatsorba. Valami történhetett a baglyokkal, de ennek okát nem ismerjük. A költések viszont nagyon jól sikerültek. A pocokgradációt erősíti, hogy két év után ismét voltak második költések, nem is akármilyen számban. A párok 64,5%-a költött kétszer, ami szinte elképesztő adatnak tűnik. A második költések ilyen magas arányára eddig még nem volt példa a vármegyében. A gyöngybaglyok első költésének átlagos tojásszáma 8,1 db, a második költéseknél 9,5 db volt. Extrém magas fészekaljak is előfordultak. A hirdi templomtoronyban ládát foglaló pár tojója a második költés során 17 db tojást rakott! A kelési siker az első költéseknél 74,2%, a második költéseknél 79,6%-nak bizonyult. A májusi esőzések az első költésekre negatív hatást gyakoroltak. Volt olyan pár, amelyik 10 tojásos fészekaljat hagyott el. A kikelt fiókáknak 86,0%-a repült ki az első költéseknél, 94,4%-a pedig a második költések esetében. A költéseknek csak 5,9%-a (3 költés) hiúsult meg, ami minden eddiginél jobb arány. A 48 sikeres költés eredményeként pedig 288 fióka repült ki, ami csaknem négyszerese a tavalyinak.
A ládafoglaló macskabaglyok száma két párral nőtt, a 17 költő pár 40 fiókát reptetett ki (4 költés volt sikertelen). A kuvikok és a füleskuvikok 1-1 sikeres költése során 3, ill. 2 fiókát neveltek fel a szülőmadarak. A vörös vércsék 10 költéséből 6 volt sikeres, összesen 27 fióka hagyta el a költőládákat.
A védelmi programunk 1987-es kezdete óta eddig 7014 gyöngybagolyfióka (1701 költés), 951 macskabagoly-fióka (383 költés), 71 vörösvércse-fióka (36 költés), 8 kuvik- és 6 füleskuvik-fióka (3, ill. 2 költés), valamint 7 szajkófióka repült ki a költőládákból. A kirepült fiókák összes száma már meghaladja a nyolcezret.
Forrás: MME
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI


