Természetvédelem
Vidrákat gázoltak az Adorjáni tónál
Vidrákat gázoltak Magyarkanizsa határában
Lent járunk délen, a Vajdaságban, a magyar határtól alig 15 kilométerre, Magyarkanizsán, amely igen gazdag történelemmel és kultúrával rendelkezik. Ahogy Magyarkanizsán tartja a közmondás: ” ha jöttök lesztek, ha hoztok esztek”. A települést először 1093-ban említik meg a krónikások.
Rudi, Magyarkanizsán, a Kis-Rét Vadászegyesület tagjaként jól ismeri ezt a vidéket, a régiót. A település, amit a helyiek röviden csak Kanizsának hívnak, a Tisza jobb partján fekszik. A múlt héten autójával dél felé tartott a 22 kilométerre fekvő Zenta irányába, a 102-es úton
Az út felénél, a több tízhektáros Adorjáni tóhoz érve, az út szélén két elgázolt állatot pillantott meg. Vadászember lévén a kíváncsiság is vezérelte. Visszafordult és megnézte a két emlőst. Ahogy egyre közeledett, azt látta, hogy két fokozottan védett európai vidra fekszik a kövesúton. Vélhetően az egy párt alkotó vidrákat a kora hajnali órákban üthették el.
A faj túlnyomórészt éjjeli életmódot folytat. A szerbiai vizek egyik csúcsragadozója, amelynek természetes ellensége szinte nincs. Szerbiában az európai vidrát mindenki kedveli játékos, bohókás viselkedésük miatt. A szerbiai vadászok is óvják a helyi állományát, amely rendkívül stabil. Az itteni vízi világ rendkívül sokszínű, gazdag. Talán ennek is köszönhető , hogy a vidrák létszáma növekszik.
Nem messze fut a Tisza, amelyből időnként friss vizet pumpálnak a Palics, Szabadka, Magyarkanizsa, Zenta körül futó csatornákba, amelyek közül kiemelkedik a Kőrös csatorna és a Sárga árok.
Éves szinten azonban megközelítőleg négy-öt egyedet gázolnak el a közutakon Magyarkanizsa, Zenta között.
Szerbia része az európai természetvédelmi hálózatnak (Natura 2000), amelynek keretében különböző fajok, beleértve az európai vidrát is, védett státuszt kapott. Emellett, a nemzetközi egyezmények, mint például a Berni Egyezmény és a Bonni Egyezmény, további védelmet biztosíthat az európai vidráknak.
Szerbiába is betelepítették elmúlt években az európai hódot, amelyek lépésről-lépésre alakítja át a tájat. Ahol megjelentek a hódok, gátakat építenek a kidöntött fák gallyaiból, növekszik a vizes területek aránya, amely kedvez a vidráknak.
Fotó: Hrodolf Bognár – Agro Jager News
A Vadászati Lexikon így ír az európai vidráról:
vidra Lutra lutra – Fischotter – A menyétfélék (Mustelidae) családjának vízi élethez alkalmazkodott ragadozó emlősfaja. Hosszú, karcsú test: felül lapos, kerekded fej, rövid nyak, kis szemek és fülek. Lábai rövidek, erősek: felső ajkán erős tapogatószőrök. Szőrzete sűrű, felül fénylő sö- tétbarna, a hasi oldalán világosabb, vízálló; nincs időhöz kötött vedlés. Az ajkak, a fej oldalai, fül- szélek és a nyak a korral fokozatosan világosodik. A fiatal állatok inkább egyszínű szürkék. Minden lábon az 5 lábujj között csupasz úszóhártyák képződtek, amelyek a kerekded lábnyomokban is többnyire jól felismerhetők.
TS: 8000 – 15 000 (16 000) g, a nőstény valamivel kisebb
TH: 65 – 100 cm
OH: 35-50 cm
Fogképlet: 3 1 4 1 /3 1 3 2 = 36
A fülek és az orr elzárhatósága, valamint a szív- működés lelassulása a merüléshez való alkalmazkodásra utal, amely többméteres mélységben 6-8 perc is lehet. Tiszta vizek mellett él, erdővel benőtt vagy nádövezettel védett partokon, a nagyvárosok vizeiben is előfordulhat. Társas állat és családi kötelékben is vadászik. A hímek va- dászterülete több mint 15 km parthosszúságra is kiterjed, magában foglalva a domináns nősté- nyek vadászterületeit is: a vizet csak meghatározott helyeken hagyja el. Főleg köveken, zsombékokon és többek között a jelzési pontokon rakja le kolbász alakú, többnyire halpikkelyeket, halcsontot tartalmazó, szürkészöld, kissé nyúlós ürülékét.
Mindenféle hal mellett békákat, víziszárnyasokat, vízipockot, fiatal pézsmapockot, rákokat, bogara- kat, csigákat, a szárazföldön egyéb madarakat és egereket, pockokat zsákmányol. A nagyobb zsákmányt a szárazföldön fogyasztja el, a kisebbet a vízben is. A maga ásta várak mellett felkeresi a róka vagy a hódok kotorékait is, éppúgy a parti föld alatti üregeket, üreges fákat. Szaporodásbiológiája kevéssé ismert. A párzás nem mindig kötődik meghatározott időponthoz. A vemhességi idő kb. 61-63 nap: petenyugvásról nincs adat, újszülöttek néha egész évben találhatók. Egy alomban 2-3 (5) kölyök van. Szemük a 35. napon nyilik ki. A fiatalok sokáig maradnak a családi kötelékben (család). Leghosszabb életkor 15 év.
A -k lehetőleg tartós párkapcsolatban élnek, a vízben és a szárazföldön egyaránt párzanak. Egykor a Eurázsia számos vízében előfordult egészen a 2500 m magas hegységekig. Az értékes prémje és a halállományokban okozott kártétele miatti üldözés, valamint az élőhelyek tönkretete- le az állományt a kipusztulás szélére juttatta Angliában és Skandináviában is, valamivel jobb a helyzet Dél-Európában, ahol jelenleg a halászat védelmében az állománycsökkentést mérlegelik. Magyarországon szigorúan védett, egyedszáma örvendetesen emelkedik.
A németo.-i ~állomány kevesebb, mint 300 darab (főleg Schleswig-Holsteinban, Alsó-Szászo.- ban és Délkelet-Bajoro.-ban). Szigorúan védeni és a számára minden alkalmas élőhelyet biztosítani kell. A vadászati jog hatálya alatt áll (egész évi kíméleti idő). HEPTNER ÉS NAUMOV (1974), STUBBE (1981). Svájc: Jóllehet a hosszú évek óta vé- dett, gyakorlatilag eltűnt, mert az élőhelyét tönkretették.
Homonnay és munkatársai (1997): Vadászati Lexikon. 411-412 oldal.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Hrodolf Bognár
Természetvédelem
Téli madármentés
Még november 10-én érkezett hozzánk Esztergomból ez kék cini. Földön találták, nem túl fényes állapotban, a jobb szemével történt valami. A téli madármentés nem a szép és vidám történetek időszaka. Sajnos itt sem “happy end” a történet vége.
10-én, vasárnap érkezett, 13-án , szerda este távozott. Sajnos örökre.
Ha jól tévedek, akkor a cini macskával találkozhatott, úgy sérült a jobb szeme mellett, majd terjedt benne szét a cica karmai alól beszerzett bakteriális fertőzés. Egy biztos, a szeme mellett közvetlenül volt egy apró, szakított seb, amiből eredően a szem és környéke már váladékosan be volt gyulladva, amikorra ideért. Valószínűleg emiatt lehetett megfogni az egyébként jó kondícióban lévő felnőtt madarat. Az antibiotikum ellenére nem javult (ez igazából a macska okozta sérülés követő első pár órában szokott csak működni, sajnos akkor se mindig), pdig evett, igencsak akart élni, de nem jött össze.
A macska nyálában, karmai alatt, egy csomó erősen patogén baktérium “lakik”, ezért van, hogy még egy viszonylag pici, nem rossz szándékú macskakarmolás is üzembiztosan begyullad az ember kézen, bőrén. Pedig mi bazi nagy állatok vagyunk egy cinkéhez képest, sokkal erősebb immunrendszerrel, mint egy 30 grammos kismadár. Így ő bele is hal. Ezt a természet azért találta ki ilyenre, hogy a ragadozó macskaféle, ha el is véti ma a zsákmányt, az el is tud menekülni, holnapra a fertőzéstől gyengüljön le annyira, hogy már biztos zsákmány lehessen.
Mondjuk a természet azzal nem számolt, hogy mi, emberek háziasítjuk a macskát, tönkretesszük az egészséges ösztönrendszerét, ami azt eredményezte , hogy mai házimacska nem áll le, mint egy normális ragadozó, hanem akkor is vadászik, ha már nem éhes… , önmagában a vadászat kedvéért – mint az ember. Mondhatni, önnön képünkre formáltuk, rontottuk őket. Ennek aztán évente csak Magyarországon belül is több millió (nem tévedés) énekes madár, gyík, mókuskölyök, pele, stb fizeti meg az árát. Mint ez cini is. Ami télvíz idején fontos, tényleg az: a madáretetőket, itatókat olyan helyre tegyük, ahol a cica nem tud lesből támadni, nem tudja elérni az enni-inni jövő, éhes, apró madarakat. A jó szándékunk ne váljon halálcsapdává nekik.
Fontos:
A mostani konkrét cinke esete okán szükséges újra elmondanom, leírnom, hogy minél több emberhez jusson el: A talált (elárvult/sérült) madarat, esetleg fiókát NE ITASSUK meg! Etetni se etessük, maximum a madármentőkkel való egyeztetés UTÁN, a tőlük kapott információ alapján.
Miért ne itassunk?
Egyrészt, mert a fiókákat, pár fajtól eltekintve, a szülőmadarak sem itatják, a táplálékkal jutnak folyadékhoz, így nincsenek az ivásra, folyadékra felkészülve. De … még felnőtt madár esetén is, a laikus kéz 90% valószínűséggel félrenyeleti a madarat, a víz a tüdőbe kerül, ami a madár halálos ítélete.
A másik oka pedig az, ha szerecsénk is van és a madár nem nyeli félre, nem megy a tüdejébe a víz, akkor is többet ártunk, mint használunk az itatással, mivel a fölösleges, ráadásul madár méretéhez képest jobbára túlzó mennyiségű víz hasmenést okoz, ami – hasonlóan egy emberi csecsemőhöz – vészesen legyengíti a szervezetet. Mindenesetre ront az egyébként sem fényes állapotán a sérült madárnak, ront az immunállapotán.
Tudom, értem, hogy ilyenkor az ember tenni, segíteni akar, adni valamit, de higgyük el, a legjobb, amit tehetünk, ha mielőbb egy természetvédelmi mentőközpontba juttatjuk a madarat.
Majd ők (mi) adunk neki enni, ha kell inni, ha kell gyógyszert, stb. Mi erre vagyunk felkészülve, kb. minden létező mentvényhez van megfelelő ennivalónk kéznél, s tudjuk is, hogy mikor, miből és mennyit.
Forrás: Márton Vlad András – BirdMania – Madárpark és Természetvédelmi-mentő központ
A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzetben monitoring céllal üzemeltetett madáritatón ritka faj jelent meg. A kameracsapda uráli baglyot fényképezett. Ez a nagytermetű bagoly hazánkban csak az Északi-Középhegységben költ bizonyítottan, ott is meglehetősen kis számban. A Dél-Dunántúlon ritkán bukkannak fel kóborló egyedei, főként a téli időszakban.
A Mecsek belső területeiről ez idáig nem volt előfordulási adata. Az uráli bagoly (Strix uralensis) Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
Írta és fényképezte: Völgyi Sándor természetvédelmi őr – DDNP
Természetvédelem
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
A Pilisi Parkerdő makkot helyezett ki szajkóknak
A szárnyas munkások a természetes erdőfelújítás folyamatának résztvevői. A Pilisi Parkerdő egyre több helyszínen „veti be” ezt a természetközeli erdőfelújítási módszert, jelenleg Budapest 18. kerületében és Veresegyház határában kezdték meg az őszi szezonmunkákat a szajkók.
Az erdőfelújításról az erdőtelepítéssel ellentétben akkor beszélünk, amikor egy már meglévő erdőterületen – az erdő hármas funkcióinak biztosítása érdekében – szükségessé válik a faállomány megújítása, vagyis valamilyen módszerrel új faegyedek kell, hogy a területre kerüljenek. Ez történhet mesterséges módon, amikor az erdészek csemetéket vagy magokat ültetnek, illetve természetes úton, például az idősebb fákról lehulló makkokból kifejlődő tölgyek esetében. A Pilisi Parkerdő munkatársai egy másik természetes módszert alkalmaznak: szajkók számára készített, cser makkal megtöltött tálcákat szerelnek fel, vadkamerákat helyeznek ki és figyelik az eseményeket. A módszer a szajkók élelemszerzési szokásaira és „feledékenységére” alapoz. A szajkók hamar felfedezik a könnyű élelemszerzési lehetőséget, rákapnak a makkra, amit gondosan előválogatnak, s csak egészséges szemeket viszik magukkal. A „csemegét” ezután az erdő talajában, rengeteg kis éléskamrában eltárolják, amelyek bizonyos részéről viszont elfeledkeznek. A „szajkóspeizból” így tavasszal számos fiatal tölgycsemete tud kihajtani és indul növekedésnek. A Németországban is alkalmazott módszer tapasztalatai alapján így hektáronként akár a 600-700 db-ot is elérheti az ilyen módon megtelepedő csemeték tőszáma, mely már elegendő az erdők fokozatos átalakulásához.
Jelenleg a Pilisi Parkerdő Városierdő-fejlesztési Programjának egyik helyszínén, a XVIII. kerületi Kapocs utcai erdőben kezdenek serénykedni a szajkók.
A Kapocs utca környékén az 1960-as évek előtt nem találhattunk volna erdőt, mely a port és a zajt képes lett volna megszűrni. Ennek orvoslására akkor – a rossz minőségű talaj miatt – az erdészek csak zömmel idegenhonos fafajokkal, akác és erdeifenyő csemetékkel tudtak csak zöldfelületet létrehozni, melyek képesek voltak megfelelni az elvárásoknak. Napjainkra azonban ezek az egykorú fák már elöregedtek, így a kiserdő ellenállóképessége a klímaváltozás és a városi környezet okozta negatív hatások tekintetében jelentős mértékben lecsökkent. A probléma kezelését mesterséges csemeteültetéssel, másrészt a területen – örvendetes módon természetes úton, de kis számban megjelent – őshonos fafajok növekedését segítő beavatkozásokkal tudják biztosítani a XVIII. kerületi Önkormányzattal együttműködve a Parkerdő szakemberei.
A Kapocs utcai városierdő-fejlesztési helyszínen idén októbertől mintegy 500 kilogramm makkot, elsősorban szárazságtűrő tölgyfajok, tehát kocsányos-, molyhos- és csertölgy makkját helyezik ki a tálcákba.
A Parkerdőben első alkalommal 2022-ben, Veresegyháza határában próbálták ki a szajkókkal történő erdőfelújítási együttműködést. Ott egy rossz állapotú, száradó fenyves fafajcserés erdőátalakításában vesznek részt a madarak; az eddigi tapasztalatok szerint eredményesen, mert az általuk szétszórt makkok ma már életképes tölgycsemetékből álló újulatot alkotnak a fenyves alatt. Ezért idén ősszel az ottani szajkótálcákba is újabb 200-300 kilogramm makk kerül ki.
Forrás: Pilisi Parkerdő