Keressen minket

Vadászat

Vendégségben Derecskén: Barátság Vadásztársaság

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Derecskéről már több ízben hírt adtunk, hiszen az itteni vadászok igen büszkék lehetnek közösségi életükre, társadalmi szerepvállalásukra. Érthető, hogy szívesen jön erre vadászni az ember. A várost hajdúk leszármazottjai lakják, ma is. Történelme minden évszázadban viharos volt, miközben a városban lakó emberek békességben éltek egymás mellett. Lakossága sokszínű volt, virágzott a kereskedelem és a mezőgazdaság fontos szerepet kapott régen is. Debrecentől délre járunk, a Barátság Vadásztársaság udvarán fogad a Szőllősi család, régi ismerősök, becsületes hajdú emberek. Jó itt lenni, kicsit haza is jöttem.

Hajtás indul, megérkeztünk a Telek területrészre

Sokan vagyunk. A vadászház udvarán előbb az elnök, Balogh Sándor, majd a vadászmester, Kiss Imre köszönti a tagtársait és az ismeretlen ismerősöket: a vendégeket.  Nincs mellébeszélés: nyugodt, határozott, érthető eligazítást tart. Ez nem az első mezei nyúl vadászat, de fő az óvatosság, mert a megszokásból, a rutinból lehet a baj! Tudja ezt a vadászmester, nem ma kezdte a szakmát és három hivatásos vadásza, szép magyar szavunkkal, vadőre, fegyelmezetten hallgatja.

Az esőt, aztán a napsütés váltotta fel

Országosan viszonylatban is kijelenthetjük, hogy a mezei nyúl állományai gyarapodnak. Sokan dolgoztak ezen, állattenyésztők, vadgazdák és bekapcsolódtak a kutatók is. Különféle tudományterületek kapcsolódtak össze, ma használatos szóval: interdiszciplináris kutatások indultak, többek között itt a Debreceni Egyetemen is. Az eredményt láthatja mindenki, még az is, aki nem gazdálkodik, hiszen az utak mentén, ha nyitott szemmel járunk, az országos aszály ellenére is megelevenedett a határ.

No meg eredmény, hogy így januárban is vadászhatunk nyúlra, mert december 31-ig az ország számos vadászterületén, ahogy nálunk Szeged-Kiskundorozsmán is még tarthattunk egy-egy vadászatot. Így történt ez most Derecskén is.

Az idő forgott és se ő, se mi nem tudtuk eldönteni, hogy ránk szakad-e az ég? Ennek fele sem tréfa és még volt idő, hogy visszalépjek az autóhoz. Tudtam, hogy hátul kell lenni egy esőkabátnak és egy gumis nadrágnak is. A barátaim szoktak ugratni, hogy még lakodalomba is mehetnék, annyi holmi van az autóban! Itt, errefelé nagyon szeretek vadászni, mert az erdőben, a vadrózsán kívül, ritkán találkozunk szúrós, tövises cserjével, fával. Ha van is, akkor az csak a kökény, de az inkább az árkok szélén, az erdők körül bozontoskodik. Itt nincsenek olyan rettenetes, kabátszaggató sűrűk, mint a nálunk Kiskundorozsmán, ahol teljesen felesleges jó ruhát, szép csizmát felvenni, mert egyetlenegy hajtás és leszaggat mindent az erdő. Aki rendesen bent jár a hajtásderékban, hamar azon kapja magát, hogy pontosan úgy fog kinézni, mint a legkeményebb hegyvidéki vagy dunántúli hajtók. Nekem is a legolcsóbb csizma van a lábamon, annyi kitétellel, hogy egy speciális talpbetétet vettem bele. Nagyapám mindig mondta, hogy nem a szára felől fázik meg az ember, hanem a talpa felől. Milyen igaza volt, de megtanította őket a front, például a keleti front.

Balról Balogh Sándor a Barátság Vadásztársaság elnöke

Persze Ottokárnak az volt az első lépése, miután látta, hogy sehol sem vagyok, hogy meglépett a pótkocsiról, úgyhogy kutyával, kabáttal kapaszkodtunk vissza. Nagyon sokan voltunk, ezért néhány terepjárónak is el kellett indulni. Minden kutya a saját gazdája lábánál. Persze egyiket, másikat hol a gazdája, hol egy-egy vadásztárs figyelmeztette, hogy jobb lesz a békesség. A gazdák komolyabban, míg mások udvariasabban nevelgették. Tudományos szóval élve zajlott a szocializáció! Egy hétpróbás vadász aztán csak megszólalt, nem állhatta, hogy szó nélkül maradjanak a dolgok, mert már itt hamar elébe mennek a hajdúk a dolgoknak:

  • Majd mikor jövünk befelé, még a sáros padlóra is lefekszenek! Meglátjátok!

Na, ezzel aztán el is rendezte a dolgokat. Harag nincs és ebből már nem is lesz. Gyorsan letörtük a kutyák szarvát!

Idegen helyen, vendégségben, sose tudja az ember, hogy milyen terepre számíthat. Ha otthon vadászunk, tudjuk már, hol ugrik a róka, mikor röppenek a fácánok, meddig tart a sűrű és persze ismerjük egymást is. Ki hol szeret menni, melyik a kedvenc erdeje, ösvénye. Nekem is van, a másiknak is. Na, emlékszem, egyszer-egyszer mikor elharapódzott a helyzet, sorszámot húzatott a vadászmester, aztán aszerint kellett beállni. Aki legelől volt a hajtásban, az a kettő a következőben a hajtásderékba került és így forgatta a leállókat is, ha éppen nem abban a tisztes korban voltak, ami minden vadász előtt szent! Na, de ez nem volt elég! Fel is írta. És mit adott a Jóisten, a kis papír a következő vadászatra is előkerült. Na, akkor aztán lett csend. Így eltelt néhány vadászat és a karikára aztán visszakerültek a sorszámok, de a vadászmester irodájában figyelmeztetés gyanánt úgy voltak felakasztva, hogy aki belépett láthatta. Olyan hatásos dolog ám az, hogy tíz év alatt egyszer került rá sor! Mindenkinek van valami kötődése, no, tudod, tavaly itt lőttem a rókámat, persze én is emlékszem rá. Apámmal mindig erre cserkeltünk és történetek százai, amiből mindenkinek van egy csokorral.

Olyan sokan vagyunk most Derecskén, hogy nem is látom a hajtás jobb és balszárnyát, de hozzászokott az itteni ember, hogy aki a szárnyakat viszi, kilép, hogy aki a hajtásderékban marad, ne várjon sokat, bár most nincs hideg. Szalad már a szó felénk, messze a távolból hallom és egyre hangosabban, hogy:

  • A bal szárny kiért! Kiért – és még egyszer – Kiéééért!

A vadászmester pontosan középen áll. Belemegy ő is a sűrűbe. Ezt vállalta és most úgy látom, hogy neki is kijut a legkeményebb terepből. Szó nem lehet, hogy arrébb álljon, de ahogy látom, meg se fordul a fejében. Összeért, kiért a baloldal. Mindenki vár és figyel, hogy mi fog történni. Na mégis?

  • Indul! – adta ki a vezényszót és elnézett jobb oldalra, hogy vajon arról is hallották-e, hogy elindult a hajtás vagy még szöszmötölnek egy kicsit?

Megfutották a réteket a vizek

Ottokár, mint akit a puskából lőttek ki, úgy ugrott elém a sűrűbe. Kis távolság után éppen szólnék, hogy illő lenne oldalra is keresni, de fordul a német vizslám. Szimatol, orra a föld felett, farka jár. Dolgozik. Mellettem egy helyi srác, Attila, éppen olyan német vizslával vadászik, mint az enyém. Még a nyakörve is hasonló, csak a kutya farka kurtított. Na, majd erre figyelünk, nehogy összekeverjem őket.

Kiss Imre vadászmester mindig előljárt

Balról szajkó érkezik. Lövések kísérik, de hozzám csak egy fekete harkály jut el. Lélekszakadva repül a fadoktorok professzora. A nagy fekete madár lomha, nem lenne nehéz meglőni, de kinek jutna eszébe egy ilyen különleges madárra puskát emelni? A legnagyobb harkályunk. Teljesen fekete és feje tetején egy piros sapkát visel. Mikor átér felettem, akkor egy fa törzsére kapaszkodik. Figyel, majd elhaladunk alatta. Visszafelé néz, de a szajkó már nincs mögötte…

A derecskei határban

Óvatos vagyok. Pattan előttünk mezei nyúl is, arrébb fácán emelkedik a magasba, de a hajtóm felett nem lövök át a szomszéd kakasára, aki a duplázása után már csak nézi – mi is. Egyébként is, a másik irányba fordul. Majd legközelebb találkozunk. Aligha… nevetem el.

Az eső aztán alábbhagyott és a száraz, keleti szél arrébb tessékelte a felhőket. Nem igen bírt a nyugati felhőkkel, de majd a hideg megválasztja és ha így megy, ebből esés lesz. Hűlni fog az idő és lesz itt olyan köd, hogy tapogatva megyünk vissza Szegedig. Nem baj, majd Békéscsabán megállunk, ott úgy is jó kávét főznek és majd ugrálsz egyet – nézek a vizslámra, aki épp az imént szaladt vissza mellém: akkor megyünk vagy mi történt?

Semmi. Várunk, mert amarra egy nyulat keresnek. Több kutya is visszafelé indult. Keresik, aztán a hang felé kapja a kutyám is a fejét. Szinte lobognak a fülei. Megvan. Megfogták.

Ha van disznó a derecskei határban, itt biztos megfordul..

Felújítások. Igen, itt erdőt telepítenek. Kocsányos tölgyet. Itt volt a régi fácánnevelője a társaságnak, még a kémény látszódik, mutatják páran. A rétet megfutotta a víz és egy régi fakitermelés nyomairól árulkodik a gyep. A bakháton egy kis fa nőtt és az mutatja, hogy ha régen is volt, nem felejt a táj és benne az ember sem…

A hajdú ember ma is szókimondó, nyílt tekintetű. Nem sumákol, kerüli az ilyen fajta embert. Sokat nem beszél az idegennel, de nem is ellenséges. A barátaival, mikor maga marad, azonban beszédes. A mértéket ismeri, a munkában viszont nem ismer határokat. Amibe belefog, azt mindenáron véghez viszi. Barátait megtartja, azok között nincs csere, haverfelvétel viszont nemigen van. Megválogatják. Véleménye sarkos, kíméletlen, őszinte, de igazságos. A békét keresi, de nem mindenáron, ám, ha a másik arra hajlik, akkor nem áll ellen.

  • Pista! Ne haragudjál meg, de menjél már odébb, mert tudod, hogy ott megyen ki a nyúl!
  • Dehogy haragszom komám! Mondjad csak, mert épp a vizet néztem a csatornában, hogyan kéne leereszteni majd.

Előbb vagy utóbb, de minden őzbak megkerül

A derecskeiek és tépeiek összetartoznak. Ha az útról úgy is tűnik, hogy van egy kis távolság köztük, Tépéről az egyik utca szinte beszalad Derecskére, ott a Sátor-dombnál lyukadsz ki, ha onnan jönnél be – mutatja valaki.

A hajtás végére kifejezetten tavaszias időben vadásztunk

Domb, halom van itt egynéhány. Soknak neve is van, így ismerik a Kápolnás-halmot, a Botos-halmot, a Kerekes-dombot, a Kődombot, a Kis Radó-hegyet, a Lyukas-dombot. A Kápolnás-domb Debrecennek, míg a Sátor-domb, amelyhez a helyiek sok legendát fűznek, az itt tőlünk karnyújtásnyira fekszik. Úgy tartják, hogy a törököt itt várták a hajdúk, amit el is hiszek, mert nagyanyám hajdú volt és a rokonság is olyan, hogy szeret az ellenséggel szemközt nézni. Nem nagyon bírják ma se a bujkálást. Úgy látom ezek a népek is efféle hajdúk. A többi domb meg Hajdúszovátnak, meg Földesnek fekszik, de azok inkább Derecskétől délnyugati irányban vannak, mi meg most délkeletre vagyunk.

Vadászok, hajtók a Barátság Vadásztársaságnál

Egyszer csak feltűnik a traktor. Addig, addig forogtunk, kerülgettük az erdőt, benne az ereket, kinti méheseket, amelyeket jobban teszi mindenki, ha elkerül. Ilyen meleg időben meg főleg. Szóval addig-addig, hogy visszakanyarodtunk. A felújításból kihajtottuk a nyulat, a kerítést magunk mögött szépen visszakötötték a helyiek, mert arra vigyázni kell s mi több a tulajdonos is itt van. Na, így megy ez Derecskén…

“Adjátok ide, majd elviszem én a kocsiig!” – mondta Balogh Sándor, a társaság elnöke és már vitte is a nyulat

Édesapám mellett láttam már, hogy reggelinél szokás volt, hogy a kutyákat szépen megkötve, az erdő alján hagyják a gazdáik, de egy-két kutya szabadon van, így Ottokárnak is lehetősége van kéregetni, de csak udvariasan. A Szőllősi család kaskája sok finom falatot rejtett s páran tudták is, hogy a szarvas szalámi már megszikkadt annyira, hogy érdemes sorba állni érte.

A Szőllősi család kaskája sok finomságot rejtett

A hajtás aztán tovább folytatódott és a sarkon már láttam a vadőrt, amikor az egyik elálló rálőtt egy nyúlra, de csak éppen sebezte. Elengedem a kutyám, de csak Ákos, a vadőr látja az erdő sarkáról!

Mi legyen? Visszahívjam? Beéri? – kérdezem aggódva.

  • Ne hívd! Fogy a távolság!

Mire kiérek a kutya már szinte a szomszéd határban repül a nyúl után és tényleg beérte. Ha nem a vadőr mondja, visszahívom, gondoltam magamban, de csak jól látta, hittem neki. Kifutotta magát és a hosszú nyelvét több száz méter messziről is látom. Felém néz, megyek elé…Kölyök még, kicsivel több, mint egy éves. Sajnálom, hogy vége lesz a vadászidénynek, igazán sajnálom…

Ha lehet, akkor eső után inkább a gyepen menjünk!

Az öreg vizslám után magyar agaram volt, nekem is tanulni kell a kutyás vadászatot. Izgalmas. Sokat dolgozik, sok mindent észrevesz és nekünk is alaposabban kell figyelni az erdőt, a sűrűt. Igen, a kutyára is vigyázni kell, itt meg Derecskén különösen, mert megannyi kolléga fitet mellettünk. Kinek a kutyája ment be a hajtásba? Na, vegye pórázra! – hallom amonnan. Szegény pára…

Az év utolsó mezei nyúl vadászatát rendezték meg Derecskén

Nyúlvadászaton, meg ahol sakál, róka is lehet, igen figyelni kell a kutyát, a másét is. Fél szemünk, mindig a kutyán legyen, de cserébe szép futásoktól ment meg bennünket és gazdagabb a teríték, gazdagabb a vadászat is velük.

Teríték a Barátság Vadásztársaság udvarán Fotó: Szőllősi Gréta

Odabent nyúlpaprikással várnak bennünket. Stílszerűen, ahogy Derecskén szokás, üstben fő az étel. Nem könnyű mesterség, mert aki főzött már üstben, tudja, hogy annak is éppen úgy megvannak a praktikái, trükkjei, mint a bográcsnak. Magam úgy gondolom, hogy nehezebb, mert a bográcsban megforgatom s már látom, hogy áll a paprikás vagy éppen a pörkölt. Itt meg óvatosan kell játszani a tűzzel, mert, ha egyedül van az ember, ekkora üstöt nem lehet egyik pillanatról a másikra lekapni a tűzről…

Balogh Sándor elnöke avatja az új vadászt Derecskén

37 mezei nyúl és három fácán, valamint egy szajkó esett – jelentette meg a vadászmester az elnöknek. Az új vadásznak meg súgtak a jólelkű tagok, hogy ne várja meg a keresztapja után a további avatókat, hanem pattanjon fel és vigye a vadászrészét, de nyomban! Azért az elnök gyorsabb volt és ezt azért nevetjük!

Terített asztallal fogadtak bennünket a vadászat végén

Nyergelj! Fordulj! Esteledett, mikor kifordultama vadászháztól és ráfordultam a Szegedre vezető útra. Véget ért a 2022/2023-as vadászati idény, legalábbis a mezei nyúl vonatkozásában biztosan. Furcsa dolog ez a Hajdúság! Gyereknek sose értettem, hogy lehet egy olyan városban élni, ahol se hegy, se folyó nincs. Nem értettem nagyszüleimet, hogy miért olyan nagy dolog, ha valaki bemegy Debrecenbe, ha valaki hajdú, ha valaki itt Hajdúságban, a Biharban él. Nehéz ezt szavakba önteni ma is, de érzi az itt élő ember, hogy ha el is, el is vágyik innen, a hazája csak itt van: Biharországban, mert ez egy külön világ. Egy különleges világ…

Kép és szöveg: Dr. Szilágyi Bay Péter

 

 

Vadászat

A hazai vadállományunk egyedülálló nemzeti kincsünk

Print Friendly, PDF & Email

Nagy István agrárminisztern nyilatkozott a Karcagi Nagykun Vadásztársaság alapításának 150 éves jubileumi ünnepségén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Teremtett világunk megőrzése közös kötelességünk, a természet rendjét pedig nem lehet megbontani, éppen ezért hárul kiemelkedően fontos szerep a felelős és tudatos vadgazdálkodásra – közölte Nagy István agrárminiszter a Karcagi Nagykun Vadásztársaság alapításának 150 éves jubileumi ünnepségén, szerdán.

Fotó: AM

A tárcavezető a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy tájegységeink jellegzetes arculatához az egyes vadfajok ugyanúgy hozzátartoznak, mint a hegyek, a síkságok, a folyók vagy az erdők. Az egészséges, jó genetikai értékekkel rendelkező vadállomány fenntartásában pedig a vadászat kulcsfontosságú. Mindannyian büszkék lehetünk a vadállományunkra, amelyre szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a nemzeti kincsünk. Ezzel az értékkel pedig felelősen kell gazdálkodnunk, hogy megőrizzük a jövő generáció számára – tette hozzá.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A miniszter kiemelte, kisebb létszámú, de jobb minőségű vadállomány kialakítására kell törekedni, olyan optimális létszámra, ami megteremti a vadgazdálkodási ágazat összhangját a mező- és erdőgazdálkodással és a természetvédelemmel. Nagy István szerint az egyedülálló adottságainknak köszönhető az is, hogy a magyar vadhús népszerű Európában. A vadhús amellett, hogy különleges ízélményt biztosít, élettani szempontból is számos jótékony tulajdonsággal rendelkezik. Hagyományainkat és szokásainkat tudatosan kell megvédenünk. Meg kell becsülnünk a normalitást a gazdák és a vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek mindennapi áldozatos és kitartó munkáját, akiknek köszönhetően biztonságos élelmiszer kerülhet a magyar családok asztalaira – hangsúlyozta.

Fotó: AM

Kifejtette, a Nagykunság szívében, Karcagon a kunok földjének lakói híven őrzik és ápolják hagyományaikat, büszkék múltjukra és jelenükre egyaránt. A közös kötelességünk pedig az, hogy a természet, a vad és az ember alkotta egyensúlyt megőrizzük és fenntartsuk az utánuk jövő generáció számára.

Forrás: AM

Tovább olvasom

Vadászat

170 millió az idei kiemelt kamarai programokra

Print Friendly, PDF & Email

A Vadászkamara Elnöksége döntött a kiemelt kamarai célok forrásainak elosztásáról és a kapcsolódó pályázatokról

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vadászkamara Elnöksége április 25-ei ülésén döntött a kiemelt kamarai célok forrásainak elosztásáról és a kapcsolódó pályázatokról. A Küldöttközgyűlés márciusi határozata értelmében az ifjúságnevelésre, a hivatásos vadászokra, kutatásra és közönségrendezvényre 2024-ben összesen 169 531 250 forintot fordít az érdekképviselet Központja. Ezt a döntést váltotta aprópénzre az Elnökség a tanácskozáson, amelyen egyéb témák is napirendre kerültek.

Az ülésen az Elnökség tagjai egyhangúlag támogatták dr. Jámbor László elnök előterjesztéseit, így döntés született az ifjúságnevelési és hivatásos vadászok felkészültségét erősítő vármegyei pályázatokról, illetve központi feladatok finanszírozásáról is.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

A vármegyék ugyan többletforrást igényeltek a korábban meghatározott kerethez képest, de más források átcsoportosításával ezt is biztosította az Elnökség (erre a márciusi Küldöttközgyűlés egyik határozata adott lehetőséget, részletek itt). Ezek alapján a feladatok és a hozzájuk rendelt pénzösszegek az alábbiak szerint oszlanak meg:

  • Az „Ismerd meg a vadászokat!” ifjúságnevelési programra idén 114 millió forintot fordíthat a Vadászkamara központja. Ebből 84,7 millió forint a vármegyei Területi Szervezetek ifjúságnak szóló kezdeményezéseinek, programjainak megvalósulását segítheti a 2018 óta működő pályázati rendszerben, a fennmaradó összegből pedig ez évben is megjelenhetnek a nagysikerű, gyerekeknek szóló „Kisvadász” foglalkoztató füzet újabb számai (részletek, letölthető korábbi számok itt).
  • hivatásos vadászok szakmai felkészültségét és munkafeltételeiket javító programokra a vármegyéktől beérkezett pályázatok alapján 49,9 millió forintot különített el az Elnökség, ebből a Területi Szervezetek rendeznek a vadőröknek képzéseket, szűréseket, szakmai tanulmányutakat.
  • A több éve futó, a mikotoxikonat és azok vadállományra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásra 10 millió forintot szán a szervezet. Ezzel kapcsolatban Bajdik Péter főtitkár elmondta: a fő feladat, hogy a lehető legtöbb vadgazdálkodó és vadász értesüljön a problémáról, ha valaki rendellenességet tapasztal a szaporodásbiológia vagy trófeák terén, gondoljon erre az eshetőségre is. Ezt célozták a témában országszerte tartott előadások és ez a fő célja a Vadászkamara rövidesen megjelenő, helyes takarmányozási gyakorlatot ismertető szakkönyvének is. (A kutatás előzetes eredményeiről a Nimród Vadászújság 2023 májusi számában jelent meg cikk, elérhető itt.)
  • Végül, de nem utolsósorban a Vadászkamara legnagyobb éves közönségrendezvényét, az Országos Vadásznapot a szervezet Központja 10 millió forinttal támogatja. A rendezvényre augusztus 24-én, szombaton, Lakitelken kerül sor.

Ugyancsak egyhangú döntés született a bizottságok és szakbizottságok költségvetéséről. Ennek teljes kerete 19,6 millió forint, amelyet az Elnökség egyhangúlag támogatott.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A tanácskozás napirendjén szerepelt a Vadászévkönyv jövőbeni kiadásának módja. A tavalyig tartó gyakorlat, miszerint a Vadászkamara éves szakmai kiadványát a vadászok számával egyező számban készíttesse el a szervezet, az online vadászjegyváltás térnyerésével egyértelműen pazarlóvá, egyben okafogyottá vált. Felmerült, hogy csak digitálisan készüljön el a könyv, azonban ennél nagyobb az érdeklődés, és a hivatásos vadászok korábban egyértelműen jelezték: igénylik a papíralapú kiadványt. Idén az évkönyv letölthető volt vadászjegyváltáskor, illetve a Vadászkamara honlapjáról, és minden hivatásos vadász kapott egy-egy nyomtatott példányt, valamint a Területi Szervezetek 100-100-at. Ezt a hibridmegoldást továbbgondolva az Elnökség elfogadta, hogy a letöltés lehetőségét megtartva minden Területi Szervezet a saját belátása és igényei szerint rendeljen nyomtatott Vadászévkönyveket. (A Vadászévkönyvek digitális formában mind letölthetők a honlapunkról.)

Az „Egyebek” napirendi pont keretében Bajdik Péter tartott előadást a VadON tagnyilvántartó rendszer és kapcsolódó informatikai rendszerek fejlesztéséről. Ezzel összefüggésben elmondta az is, hogy idén már a vadászok 47%-a érvényesítette online a vadászjegyét, míg tavaly arányuk 39%, 2022-ben 28%, az első évben, 2021-ben pedig még csak 16% volt. (Az idei vadászjegy-érvényesítés statisztikai adatairól a májusi Nimród Vadászújságban adunk részletes tájékoztatást.) Emellett a többi között szó esett a közeljövőben tervezett ágazati jogszabálymódosításokról (a Vadgazdálkodási törvényt is módosító törvényjavaslatról részletek a Parlament honlapján). Hrabovszki János országos sportvadász alelnök és a Békés vármegyei Területi Szervezet elnöke felhívta a figyelmet az Alföldön tapasztalt őzelhullásokra, Szigethy Béla, a Bács-Kiskun vármegyei Területi Szervezet sportvadász alelnöke pedig az Országos Vadásznap előkészületeiről és helyszínéről adott részletes tájékoztatást.

Forrás: OMVK

Tovább olvasom

Vadászat

Őzet gázoltak Székkutas határában

Print Friendly, PDF & Email

Őzet gázoltak az E47-es főútvonalon Székkutas határában.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Őzet gázoltak az E47-es főútvonalon Székkutas határában. Az OPEL típusú személygépkocsi Hódmezővásárhely felől Orosháza irányába tartott, amikor az alkonyat után pár perccel, egy fiatal őzbak lépett az autó elé. A személygépkocsit vezető fiatal nő ugyan rendkívül megijedt, de nem rántotta el a kormányt és a hirtelen fékezés hatására sikerült csökkentenie a sebességét.

Őzet gázoltak Székkutas határában. Fotó: Agro Jager News

Az ütközés azonban nem maradt el és a személygépkocsi bal elejénél csapódott az állat az autóba, amely nem sokkal a baleset után elpusztult. Székkutas határában Orosháza felé haladva jobbkéz felől, védett gyepeket, ősgyepeket találhatunk, amely kiváló és háborítatlan élőhelye a nemcsak a vadászható állatfajoknak, hanem a védett és fokozottan védett természeti értékeknek. Székkutason a Petőfi Vadásztársaság gazdálkodik, eredményeik, dúvad programjuk igen nagy hatással bír a természetvédelemre, amelyre joggal lehetnek büszkék – gyakorlati tudásuk mögött persze egyetemi háttér, felsőfokú tudásbázis áll.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A téli rudlik szétoszlottak. Elfoglalták a területeiket az őzbakok és az erős, vitális bakok kifent, letisztított agancsokkal védik a területeiket, sutáikat s bár még messze vagyunk az őz nászidőszakától, már igen harciasak.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A székkutasi baleset kapcsán is ki kell emelni, hogy az alkonyati és a hajnali időszak rendkívül balesetveszélyes óráknak számít. A közútkezelő országosan tisztítja az út menti szegélyeket. Az őz napi mozgása ezekre az időszakokra korlátozódik, azonban a fiatal, gyenge őzbakok nehezen találnak maguknak nyugodt területet.

Őzet gázoltak Székkutas határában. Fotó: Agro Jager News

Magyarországon, a közelmúltban módosították a vadbaleset kárfelelősségi alakzatát, miszerint minden résztvevő viseli a maga kárát. A közlekedésben résztvevők a gépjárműveik, a vadásztársaságok az elütött vad tekintetében. Ezzel kapcsolatosan némi aggodalomra ad okot a közlekedők részéről, hogy a társaságok nem érdekeltek az utak mellé behúzódó vadlétszám csökkentésében, másfelől pedig feltűnt egy olyan jelenség, hogy bejelentik a vadbalesetet, de a helyszínre érkezve nem találják már ott az autókat, illetve az elpusztult vad testét sem. Az autóba betett, krotália nélkül szállított vad eltulajdonítása lopásnak számít, illetve felmerülhet az orvvadászat bűntette is. Egyes vélemények szerint, félő, hogy elegendő majd arra hivatkozni, hogy a fellelt vadat csak gázolták és úgy került az autóba. A jogszabályváltozás ugyan kedvező irányba mozdította a társaságok eddigi helyzetét, de olyan irányba is haladhat, amellyel mindenképpen foglalkoznia kell a szakmai és érdekvédelmi szervezeteknek.

 

Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Agro Jager News

Tovább olvasom