Vadászat
Nyári pofon
Fülledt levegő volt a hegyen. Kutakodva pillantottam az égre, mit tartogathat estére, és bár meleg volt, mint a kályhában, nyúlós esőfelhők húztak felettünk, és amerről jöttek komoly utánpótlás mutatkozott. Egy kevés szél is fújt, de az kitartóan.
Vacsora után összenéztünk.
– Hova üljünk?
Barátom – és vendéglátóm – hátradőlt a présházi priccsen, megtörölte morzsás száját, majd csak ennyit mondott:
– A Bányatetőre!
A Bányatetőre! Hangulatos hely. Valóban a tetőn van. Egy óvatos hintő a les előtt, körülötte pedig paradicsomi keveredésben mindenféle fajú és korú erdő. A kis tisztáson kötésig ér a fű. Mögötte a szóró Csak egy azon áthúzó nyompár enged bepillantást a szemekhez ahová a disznókat várjuk.
Mérgesen konstatáljuk, hogy az eső nem váratott sokat magára, szépen nekiáll. Tető van felettünk, nem ázunk, csak néha bólintunk egyet, ahogy a cseppek bágyasztó kopogása pereg. Hernyók szórakoztatnak minket, de csak groteszk, útkereső mozgásukkal, nem pedig jelenlétükkel. Iszonyatos mennyiség van belőlük, mindenhol ott kúsznak, tekeregnek és minden percben újabb meglepetéssel szolgálnak hol a nyakamon, hol a lábamon rádlizva. Az erdő egyik részét már pocsékra rágták. Most jön a másik fele .
Disznó nem jött. Egyáltalán semmi nem jött.
Fél tíz is lehet már, neszes az erdő. Egymásra pillantottunk – még öt percet .
Reccs!!!
Igen. A gukkerbe nézve egy nagyobb darabnak tűnő disznót veszek észre a sűrű szélén. Áll és a szóró felé néz. Meg sem moccan, és önkéntelenül is valami ragadozó jut az eszembe, ahogy a felhők közül kivillanó telehold rászórja ezüstsugarát. Aztán, mint aki tökéletes biztonságba tudja magát, beüget a szemekhez.
A lesen ekkor már lázas pakolászás, suttogás és távcsövezés. A kocát már lehet lőni, de ez akkor eszünkbe sem jutott. Kocát nem akarunk lőni. Úgy tűnik egyedül van. A nagy fű miatt nem látszanának a malacok, tehát fülelünk és várjuk, hogy kilépjen a kocsinyomba, ahol már jobban látnánk.
Persze mindketten magunkban fohászkodunk, hogy kan legyen. De nem látjuk rendesen. Sokat figyel, áll lélegzetvisszafojtva, hogy aztán egy fújás után tovább csámcsogjon. Mert csámcsogott teli pofával, felemelt fejjel, szinte behunyt szemmel. Élvezte a nedves estét
Valamennyire mi is lenyugodtunk a lesen. Már húsz perce kint van. Se malac, se további disznók. Néha mintha a tökeit is látnánk. Fene egye meg ezt a minthá-t! Végül is kanra szavazunk. Ezt úgy beszéltük meg, hogy a sötétben hosszan egymásra néztünk, majd vállrándítva ismét ráhasaltunk a távcsövekre. A negyedik farkasszem után szomszédom idesúgta:
– Jól van. Lődd meg!
Háhh! Lődd meg! Jópofa! Nem lőttem még disznót
.
Úgy elkezdek remegni, mint egy fázó kutya. Összeszedem a puskát, belenézek. Rendben, jól látom, nem kell a lámpa. Ötvenre lehet, épp a tiszta részen topog.
– Súgd merre néz, hátha nem jól látom
– lehelem balra.
– Most balra
. Várj, fordul!
Látom én is. Felénk néz felemelt fejjel és szaggatottan nagyokat csámcsog. Mint aki hallgatózni akar, de úgy ízlik neki a kukorica, hogy néha rá kell harapjon .
– Most jobbra áll!
Begyorsítok . Ráfeszülök az agyra – Durr! A lángcsóva mögött még láttam, ahogy összedűlt .
Barátom rányomja a lámpát, én pedig ismételve őrzöm. Meg sem moccan
Egy ideig figyeljük csendben, majd kialszik a reflektor, sötétbe borul a roppant csend. A következő pillanatban nagyot puffan szomszédom tenyere a hátamon.
– Megvan az első disznód! Gratulálok! – és tovább döngöl a tenyere.
Most szakadok fel. Fogam csattogni kezd, úgy reszketek. A cigarettát alig bírom kihalászni a dobozból, nem talál bele az ujjam. Az eső ismét rákezd. Essen csak, tulajdonképpen nem baj ha esik, kell az a földnek, állatnak egyaránt. Zuhoghat is. Szépen beszívja a talaj, sok életnek ad majd lehetőséget Úgy pillantok körbe, mint aki most teremtette a Világot, és látom, hogy ez így van jól. Adom a lojálist és tényleg felőlem akár a föld is mozoghat, első disznóm nyugodtan fekszik Legfeljebb elázunk. Nagy ügy.
Borzasztóan örülök.
A cigaretta felénél tartottam ment már félhangosan az adomázás a lesen amikor ritty-rotty a szóró felől.
– Psszt! Hallod?
Nem szól semmit. Persze hogy hallja Az első pillanatban még azt hittem, hogy újabb disznók jöttek. Még azt Viszont nincs a fekete tömeg a szórón. A puskához kapok. Sehol a disznóm. Szörnyű balsejtelmem támad. Kifelé még bizakodó vagyok, belül azonban összeomlottam. A még a puskát markoló kezemben lévő cigaretta füstje a szemembe csavarodik. Szúr. Ez meg hogy kerül ide? – nézem bután az ujjaim közt füstölgő csonkot, de nem ezen jár az agyam.
A disznóm elment.
Az eső esik, mossa el a nyomokat. Most már a pokolba kívánom. Esett már eleget, kell a francnak. Az alig egy perce bennem tombolt teremtő jókedvet valami iszonyú nihil veszi át. Lemegyünk. Egy kis vérfolt, rugdalódzás a magok közt, a lábak kaszálásának nyoma, semmi több. Szótlanul világítunk ide-oda, lépkedünk össze-vissza, holott mindketten tudjuk már – csodálatosan gerinctüskén lőttem a disznót.
Hazamentünk.
A tanyában némán, de határozottan húzok le egy tele pohár fröccsöt. Mondjuk, ha a disznó mellett állnék, akkor sem tennék másként. Üveges tekintettel huppanok a sarokba. Magam elé bámulok és szinte zavar, hogy barátom nem csacsog össze-vissza. Persze, hogy nem. Ő is odavan.
Nehéz éjszakám lesz.
Az idén még ki sem jutottam lesre vadászni… Végre úgy alakult, hogy időm és lehetőségem is adódott, így ismételten vadászni indulhattam. Az idő tökéletes volt. Tapasztalataim szerint eső után aktívabb a dúvad, ráadásul felhős volt az ég – sötét időben szívesebben mozognak a sakálok. Tele voltam izgalommal. Minden felszerelést négyszer is átnéztem, megvannak-e a cuccok. Egy kedves vadászbarátom meghívásának tettem eleget.

Fotó: Hahn Kristóf – Agro Jager News
Hat óra körül ültünk ki a lesekre. Élveztem, hogy kint vagyok – csak ültem, és hallgattam a természetet. Nem kellett sokat várni: negyed hétkor látom, hogy 150–200 méterre valami mozog. Sejtettem, hogy róka, mert nyúlnak nagy volt, őznek alacsony. Ránéztem távcsővel, és láttam, hogy a koma megy a vakvilágba. Rácuppogtam, és már rohant is felém. Annyira lelkes volt, hogy már 50 méteren belül járt, mikor rá kellett szólnom, hogy “tessen szíves megállni!”
Kicsit kapkodtam, és a lövés pillanatában is éreztem, hogy ez nem lesz az igazi. A bal első lábát fogta a lövés (szemben állt velem). Elkezdett forgolódni, megvártam, míg megáll egy pillanatra, és ott sikerült megváltani a szenvedéstől.
Aztán már világosban elkezdtek üvölteni a sakálok – nem hittem el. Háromnegyed hétkor már 3–4 helyről hallatszott a hangjuk. Soha nem tapasztaltam még ilyet. Nem sokkal később szépen jöttek ki a szarvasok a távolban, azokat nézegettem. Aztán körülbelül óránként “énekeltek” a sakálok, 5–6 különböző irányból. Néha válaszoltam nekik, de nem észleltem, hogy közelebb jöttek volna.
Kilenc előtt picivel látom, hogy a szarvasoknál kijön valami az erdőből. Nagyon gyorsan mozgott, a szarvasok lefagyva figyelték. Tudtam, hogy sakál lesz. Kijött a vetésre, próbáltam ráhívni malacvisítással – semmi. Öt perc múlva sakálhang – megint semmi. Viszont jött a válasz: ahonnan ő kijött, egy magányos sakál válaszolt. Na, – mondom,- ez a párja lesz.
Nagyjából ugyanaz a tortúra: kijött az erdőből, ment volna a párja után, de egy szarvas visszazavarta. Ez pont kapóra jött, mert ha nem is közel, de közelebb került hozzám. Olyan 200–250 méterre volt, amikor elindult a vetésen, én meg már cuppogtam is neki. Ő már jól reagált: szépen elindult az irányomba, 60 méterre szemben megállt. Pulzus 5000, vérnyomás az egekben. Egy halk cuppantást mertem csak kiadni a számon, de ez elég is volt neki. Megállt egy pillanatra – szügyére a szálkereszt, és már lőttem is. Azonnal tűzben rogyott.
Összességében nagyon izgalmas este volt. 😁
Tisztelet a Vadnak!
Írta és fényképezte: Hahn Kristóf
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
67 éve született meg az első csehszlovák farkaskutya! 🐺
1958. május 26-án megszületett az első csehszlovák farkaskutya-alom
1958. május 26-án, Brita, a kárpáti farkasnőstény és Cézar z Březového háje, a kivételes idegrendszerű német juhászkutya párosításából megszületett az első alom, amely a Csehszlovák Farkaskutya történetének kezdete lett.
A cél nem kevesebb volt, mint egy új típusú szolgálati kutya létrehozása: a farkas állóképességével és érzékszerveivel, de a kutya irányíthatóságával. A programban 24 német juhászt és 4 kárpáti farkast használtak – ám a sikerre sokáig várni kellett.

A képen Brita látható. Fotó: Ingarian Csehszlovák Farkaskutya Kennel

Ábra: Facebook
Brita, a legendás „ősanya”, három éven át visszautasította a fedeztetést, sőt – minden fedező kant meg is sebesített. Végül egy különösen domináns, karakán kan, Cézar z Březového háje „nyerte el a bizalmát” – és ezzel elkezdődött egy fajta történelme.
Tisztelettel emlékezünk az első lépésekre.
Boldog születésnapot!
Írta: Ingarian Csehszlovák Farkaskutya Kennel
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Az emődi rendőrök az illegális tevékenységet rögzítő vadkamera felvételei alapján azonosították az orvvadászokat.

Fotó: Rendőrség
Orvvadászat bűntett kísérlete miatt folytat nyomozást a Miskolci Rendőrkapitányság egy 18, egy 24 és egy 30 éves férfival szemben. A Mályiban lakó baráti társaság tagjai megegyeztek abban, hogy vadállatok etetésére szolgáló szórókat alakítanak ki egy Nyékládháza külterületén található erdőben, majd drótokból készült hurkokat helyeznek el azért, hogy engedély nélkül elejthessék őket. Terveik szerint az állatok húsát felosztották volna, de ez idáig egyetlenegy vadat sem ejtettek el. A sikertelenség nem szegte kedvüket, később több helyen is kialakítottak szórókat, illetve újabb hurkokat helyeztek el és vadkamerákat is felszereltek, hogy lássák az állatok vonulását.

Fotó: Rendőrség
Az Emődi Rendőrőrs munkatársai a megtalált kamerák felvételei alapján azonosították a férfiakat, és június 10-én gyanúsítottként hallgatták ki őket.
A saját csapdájukba esett orvvadászok beismerő vallomást tettek.
Forrás: Rendőrség
You must be logged in to post a comment Login