Keressen minket

Vadászat

Az a bizonyos első

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Hjajj, Te első királynő, Te szívemnek legbecsesebb, de nehéz dolgom van veled! Hányszor leültem már, hogy megörökítselek, hogy megtiszteljelek egy szép írással?!

Hiszen itt vagy, itt lebegsz gondolataim penge élén, itt vagy tollam hegyén, de valahogy sosem sikerült még tisztességesen papírra vesselek! Mindahányszor gyűrött papírgalacsinként végezted a szemétkosárban. Egyszer túl giccses lettél, másszor semmitmondó, harmadízben túl álomszerű és így tovább. De, becsületemre váljék, küzdök! Újra és újra írásnak veselkedem, hogy nyugtalan éjjelen ne szegezhesd nekem vádlón hosszú csőröd.

Hat éve történt – milyen kurta idő ez egy vadászéletből! –, március vége felé. A kovácsoltvas kertkaput becsuktam magam mögött, és megállt az idő. Kívül maradt minden gond, probléma. Kívül rekedt a zajos huszadik század, a modern világ rohanása, és jóleső nyugalommal lépdeltem az ódon ház felé.

Beléptem, és nagyot szippantottam a csendből. Gábor az asztalnál ült ebéd utáni hosszúlépése mellett, és pipázott. Lecihelődtem és leültem egy pohár jó olaszrizling mellé magam is. Kora délután volt, ráértünk még. A szó lassan folyt, vigyázva szinte, nehogy megzavarjuk az öreg ház álmát.

Első szezonom volt ez, amikor puskával állhattam kint a standon én is, persze csak öreg barátom vigyázó felügyelete mellett. Már jó néhány szalonkát elhibáztam, némelyiket igazán csúnyán. Kicsit féltem is az estétől, és néha még olyan gondolatom is támadt, inkább ne jöjjön rám madár, mert megint eltolom. Azért persze tűkön ülve vártam, mikor mondja az öreg, hogy induljunk.

Nem mondta. Kényelmesen üldögélt és a barackfát nézte a kertben.
–– Meg kellene lassan ezt is metszeni.
–– Lassan ideje –– válaszoltam, és titkon drukkoltam, nehogy most álljunk neki, mert akkor biztosan elkésünk a húzásról.

Nekiálltunk… Gábor nyugodtan csipkedte az ágakat a metszőollóval, én pedig serényen kapkodtam fel a lehullottakat a földről, és egyre számláltam a perceket. „Most már biztosan nem érünk ki!”

Aztán mégis összeszedelődzködtünk, és elindultunk Visegrád felé. A Vízverési-rét alatt álltunk meg, ismerős helyen. Korábbi esztendőkben már többször vártuk itt az erdők királynőjét – Gábor puskával, jómagam kibicként. Megkaptam a puskát, és néhány patront is hozzá, majd az öreg odébb sétált egy termetes bükkfa tövébe. A hegyeket néztem, vajon honnét fog jönni, ha jön.

Egyszer csak elkezdtek pattogni a puskák. Innen egy dupla, amonnét egy szimpla, messzebbről megint egy dupla. Szívem már hevesen vert, és bőszen tekergettem a nyakam – semmi. Erősen sötétedett. Körülöttem már huszonkét lövés dördült el, de még pisszegni sem hallottam a madarat.

Az égen szaporodtak a csillagok, és a dagadó Hold kérdőn bámult le rám – ez a suhanc meg mit csinál itt? Mérgesen visszakérdeztem: „Én miért nem kapok?! Ide miért nem jön szalonka?!” Aztán – jobb híján – válaszoltam magamnak: „Aki ennyit hibázott, az mit akar? A múltkor Erdőanyában az a szóló madár milyen lassan, komótosan jött, messziről korrogva? Azt vártad, hogy még infarktust is kap a durrogásodra, te taknyos?”

„Igaz”,– ismertem be, és hazaindulásomon kezdtem gondolkodni, amikor „Cpszt …cpsszt” –– két szalonka gurult le sebesen a szomszéd hegyoldal felől. „Először a hátsót” – villant még át az agyamon. DURR! –– a madarak repültek tovább, mégsem tudtam duplázni, ekkor a hátsó ívesen zuhanni kezdett. Becsapódása soká visszhangzott az erdő csendjében. Megijedtem –– ez túl nagyot puffant.

–– Ez megvan –– szólt egy vidám hang a bükkfa alól.
–– Ez meg –– reszkettem. Szaladtam is nyomban keresni. Gondolatok százai cikáztak agyamban. „Lehet, hogy nem is szalonka volt? Akkorát szólt mint egy zsák. De hát pisszegett, és a csőrét is láttam! Lehet, hogy kacsa?! Mindegy! Az enyém, bármi is az! Első vadászzsákmányom leesett, és megkeresem, ha reggelig kell maradjak is!”

–– Na, menj vissza a standra, és irányíts merre esett! –– szól Gábor, mert látta, hogy össze-vissza rohangászom.
–– Jó –– hebegtem. Óráknak tűnő percek csorogtak el, míg egy helyen megállapodott a lámpa fénye.
–– Mit szól a fiatalúr, ha megtalálom a madarát?
–– Kiugrok a gatyámból örömömben! –– de már szaladtam is – gatyában. És ott volt! A kis elemlámpa fényében, az összeboruló fűszálak alatt ott feküdt első szalonkám. Mérhetetlen boldogság, könnycseppek, gratuláció. Nem tudom, hogyan értünk be Visegrádra. Az erdész házánál megálltunk egy áldomásra.

–– A fiatalúr meglőtte első madarát! –– nevetett be a kertkapun Gábor. Aztán persze jöttek az élcek, hogy ilyen nagy madarat nem nehéz eltalálni, meg nincs is rajta seb, biztosan szélütés vitte el, és így tovább. Nem bántam, bár igaz, ami igaz, a madár nem volt éppen kicsi, és csupán három szem sörét találta meg.

Az avatás másnap reggel volt. Somvirággal, ibolyával, barkával, tüdőfűvel díszítettük a ravatalt, és jól suhogó somvessző is került. Öcsi bátyám ünnepélyes avatóbeszéde után aztán megtapasztalhattam, hogy nem csak jól suhog, csíp is!

Valahogy így történt az a bizonyos első.

Vadászat

Aranysakál hajtás Szerbiában

Print Friendly, PDF & Email

Aranysakálhajtást szerveztek a Vajdaságban

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi részén terül el, a magyar határ közvetlen szomszédságában. Etnikai összetétele rendkívül sokszínű: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. A Vajdaság Autonóm Tartománynak  hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi az itt élő népek kultúráját, nyelvét és sokszínűségét.

2024. február 28-án Bognár Rudolf a Budapest-Belgrád vasútvonal és a Szabadkai út mellett társas vadászaton vett részt a Horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság területén, ami megközelítőleg 4500 hektár nagyságú. A terület nagyban hasonlít az ásotthalmi, mórahalmi erdős-homokos vidékre. Szinte minden földet, ami növénytermesztésre alkalmas, késő ősszel felszántottak a helyi gazdák. Magyarországon a táj természetközelibb, jóval több azon területek aránya, ahol szinte alig látható az emberi aktivitás. Ezt jól tudják Szerbiában élő vadászok, mivel sűrűn kapnak meghívást a magyar oldalról. A vadászati turizmus mellett a magyar gyógy-, és termálfürdők is kedveltek. Szerbiában a vadászati idények eltérnek a valamelyest a magyartól. A társasapróvad-vadászatok október elsejével kezdődnek és január 31-ig tartanak. Kivétel a mezei nyúl, amelynek a vadászati idénye december 15-el befejeződik.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A vasárnap megrendezett hajtáson több száz hektárt mozgattak meg a helyi vadászatra jogosultak és a vendégek. A reggeli eligazítást Horváth Ferenc elnök tartotta, akit a helyiek csak Komicá-nak ismernek. Mivel az aranysakálhajtás nagy szervezést igényel, jött egy helyi kutyáscsapat is. A 18 főből álló hajtók a brak jazavičar-nevű kutyafajtával vettek részt a vadászaton. A “braki tacskó” Szerbiában, illetve a Balkánon, elterjedt kutyafajtának számít. Kedvelt fajta a vaddisznóvadászatokon is, valamint a szőrmés kártevők vadászata során is előszerettel alkalmazzák, ezt az alacsony, rövidlábú tacskófajtát. A vadászaton résztvevőktől fokozott odafigyelést kértek, mivel a sakál sokszor lapul az aljnövényzetben. Kivár.  A 25 vendég és helyi vadász, akik végig leállók voltak, egy kalapból sorsolták ki a helyeiket. Ezeket a helyeket napokkal korábban a helyi vadászok előre kijelölték. Azért, hogy következetes legyen a vadászatszervezés, mind a három hajtásban a leállók helyei nem változtak. A horgosi Graničar-Határőr vadásztársaság költségeinek csökkentése érdekében, minden vendég megközelítőleg 8 ezer forinttal járult hozzá a költségvetéshez, ami magában foglalta a tartalmas reggelit és a nap végén, a késő délutáni ebédet is.

Horváth Ferenc, a társaság elnöke minden vendéget megkért, hogy kövessék a helyi vadászok utasításait, tanácsait. A vendégjog Szerbiában és Magyarországon is “szent”, de ehhez úgy is kell viselkedni a vendégnek. A leállók nem beszélhettek, nem cigizhettek közben. A balesetek elkerülése érdekében, a vadászkutyákon és vadászokon egyaránt egyedi, jól látható, megkülönböztethető jelzést kellett viselni. Ha sebzés történt, mindenkit megkértek arra, hogy az utánkeresést a tacskókra és hajtóikra bízzák.

Mivel több száz hektárt hajtottak meg a Horgoshoz közeli  területen, amit a helyiek csak Kűlaposként ismernek, gyorsan telt is az idő. A hajtók sokszor három méteres nádason, rekettyés, mocsaras részeken is átverekedték magukat. A hajtásban sokszor elhagyatott gyümölcsösökön vezetett az út, olykor szélviharban összetört erdőkön kellett áthatolni a hajtóknak és a tacskóiknak. Míg a nádban kifejezetten nehéz menni, addig a homokbányák veszélyesek is lehetnek, amit már a természet sok esetben vissza is foglalt. Könnyen belecsúszhat ember és állat, amiből kifejezetten nehéz kijönni, ha messze a segítség.  A mostani vadászat alkalmával viszonylag szerencsés volt mindenki, mert nem volt sár. Sajnos az idei télen kevés csapadék esett a Vajdaságban, ami itt is “vendégmarasztaló”-nak ismernek a helyiek. 1 mm csapadék sokszor bőven elég ahhoz, hogy autók egymás után elakadjanak a mezőgazdasági földutakon. Ahogy közeledett a hajtás, érezni lehetett, hogy mozdul a vad. A sakálok sokszor csak a legvégén ugrottak meg a tacskók miatt. Az egyik vadász előtt az egyik sakál 10 méterre ugrott – vesztére. Az első hajtásban két sakál esett, majd egy-egy az elkövetkezőkben. Vörös rókát egyszer sem láttak se a hajtók se a leállók, amit vélhetően kiszorított az aranysakál a területről. A hibázások, és az óvatosság megtartása miatt megközelítőleg ugyanennyi aranysakál tört ki a hajtásból, aminek az állománya az elmúlt 10 évben robbanászerűen ugrott meg.

Sajnos a változás szemmel látható. Az őz állományai drasztikusan lecsökkentek. Ritkaságszámba megy, ha látnak májusban gidát vezető sutát. A változás egyértelmű, amit a sakál okozott a Vajdaságban. Pontosan senki nem tudja megmondani, miért döntött úgy ez a faj, hogy meghódítja Szerbia egész területét. A Balkánon dúló háborús években gyakorlatilag összeomlott a vadgazdálkodás, amit kihasznált a toportyán.

Az utóbbi években megindult a változás itt Szerbiában is. Egyelőre még kevesen vadásszák ezt a fajt. Azonban sokan felismerték, hogy gyérítésükre egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és integráltan kell kezelni a faj terjeszkedését. A sakált csak kordában lehet tartani, megállítani már nem lehet. A gyérítésének fokozása érdekében megközelítőleg 16 euró/ egyed összeggel ösztönzik a vadászatukat. Hivatásos vadász státusz nincs Szerbiában, ezért a helyi tagoknak kell jóval több időt fordítaniuk a dúvadgyérítésre.

A magyar műszaki határzár, amit sokan csak déli határzárnak hívnak a magyar – horvát – szerb- román határon sem okoz problémát a fajnak. Közel a hármashatárhoz, ahol Románia, Szerbia és Magyarország találkozik, azt figyelték meg, hogy a sakálok a határ mindkét oldalán zsákmányt kerestek. A kerítés fizikailag zárja le a zöldhatárt, aminek a kiskapuit vélhetően ismerik a helyi állományok.

Kanizsa község minden évben megközelítőleg négy ezer eurót áldoz az aranysakál gyérítésének ösztönzésére – zárta beszámolóját Bognár Rudolf.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Visszanéző: Június este

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csibi Norbert egyéni vadászaton vaddisznóra vadászott. Élményeit megosztotta lapunkkal:

Kalandos júniusi este volt. Jöttek-mentek a disznók a horizonton. Előttem végig egy hosszú kaszáló. Mögöttem növekedett a kukorica, a disznót még nem érdekelte.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Éjfél körül, szemben a domboldalon, megláttam egy szép egyes disznót. Messze volt 240 méterre, de szépen lassan csordogált lefelé, a lesem irányába. Beletelt vagy másfél órába, mire “lőtávolba” ért. Lövés mellett döntöttem, mivel egyre többször emlegette a fejét, nagyokat szippantva a levegőbe.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körülbelül 120 méterre lehetett, amikor keresztbe fordult. Rátettem az oldalára a piros pöttyöt és…. a disznó tűzben rogyott. Megveregettem a vállamat, hiszen másfél órán keresztül álltam a sarat, megálltam, hogy ne “verjek” oda neki.  Egy órára rá egy süldő követte nagyobb társát, szinte ugyan azon a váltón. A nagy disznó teste mellett sétált el (a videón látható). Száz méterre lehetett, amikor ezt a disznót is elejtettem.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Vártam fél órát, majd odasétáltam hozzájuk. Látom a nagy disznón, a bemenet a füle mögött, kimenet a lapocka mögött… Hogy történhetett? Gondolkodom. A disznó szépen keresztbe állt, mikor lőttem. A felvétel elemzése után jöttem rá – a videón látszik is – hogy lövéskor a disznó kissé befordult, így sikerült ezt a lövést produkálni. 127 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor.

Másnap világosban jöttem rá, hogy mit csináltak órákon át. A kaszáló tele volt vad szamócával, azt csemegézték. Másnap búzára ültem, vadász barátommal, Attilával. Sikerült lövést tennem egy disznóra. Májlövés. Hosszas keresés után, felkelt előttünk, majd elrohant.

Fotó: Csibi Nobert – The Hunting Fishing Family – Agro Jager News

Másnap kutyával keresték, de egy ponton a kutya mindig elakadt, mintha ufók vitték volna el a disznót. Kiderült, hogy a disznó már a hűtőben pihen. Amikor megugrasztottuk, meg sem állt a szomszédos lesig, ahol is egy vadásztársunk “igazoltatta” és a vad beszállításra került.

Írta: Csibi Norbert

További részletekért a The Hunting Fishing Family -ről kattints ide

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Veszettség

Print Friendly, PDF & Email

A NÉBIH szakemberei cikket írtak a veszettségről

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A veszettség heveny, agy- és gerincvelőgyulladással járó vírusos betegség, amely elsősorban a veszett állat harapásával, marásával terjed, és általában halálos kimenetelű. Emberek esetében, ha már kialakultak a betegség tünetei, a túlélés orvostörténeti ritkaságnak számít. A vírus valamennyi melegvérű állatot megbetegíthet, így a házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat a betegség, a madarak azonban kevésbé fogékonyak a fertőzésre. 

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

A betegség világszerte előfordul. Európában az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, a nyugat-európai országokban egy-egy ritka, behurcolt esettől eltekintve a klasszikus veszettség napjainkban már nem fordul elő. A közép-európai régió országai közül Romániában és Lengyelországban az elmúlt néhány évben még viszonylag nagy számban állapítottak meg veszettség eseteket, a régió többi országában szórványos volt a betegség előfordulása. A harmadik országokkal határos EU tagállamok területén (például a balti tagállamokban) elvétve előfordulnak behurcolt esetek. Ukrajnában még nagy esetszámmal fordul elő a veszettség, de az Európai Unió támogatásával néhány éve Kárpátalján is megkezdődött a rókavakcinázási program.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A program célja az, hogy a lakosság felismerje a betegségre utaló tüneteket és jelentse a veszettségre gyanús állatokat az állategészségügyi hatóság felé, ugyanakkor a városokban is egyre gyakrabban megjelenő, egészséges rókák ne okozzanak felesleges riadalmat.

A veszettségmentesítési programról minden információ megtalálható a következő honlapon:

Fontos tudnivalók

1. Kutyáját évente oltassa be a kötelező veszettség elleni védőoltással!
2. A kijáró, nem csak lakásban tartott macskákat szintén ajánlott beoltatni veszettség ellen!
3. A veszettség leggyakrabban harapás útján terjed, ezért soha ne fogjon meg szelídnek tűnő rókát vagy egyéb vadállatot, denevért sem!
4. Ne ijedjen meg a lakott területen felbukkanó rókáktól, de kerülje az állattal való közvetlen kontaktust; a lakhelye környékén való találkozás lehetőségét csökkentheti, ha gondoskodik a hulladék megfelelően zárt tárolásáról!
5. Ha olyan rókát vagy egyéb vadállatot lát, amely hagyja magát néhány lépésre megközelíteni,
vagy támadó magatartást mutat, illetve vadállat tetemet talál, értesítse a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot, vagy hívja a Nébih Zöld számát, a +36 80 263 244 telefonszámot!
6. Ha a rókák számára kihelyezett, vakcina tartalmú csalétket talál, ne nyúljon hozzá, és kutyáját is
tartsa távol tőle!
7. Kerülje az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen kontaktust!
8. Ha Önnek kutya, macska, vagy vadállat sérülést okoz, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Forrás: NÉBIH

Tovább olvasom
Cart
  • No products in the cart.